Életképek

Mazsi


Bony


Lilu lila



Barátok


Szofi legel :)


Fjodor


Anya és lánya


Edina is megszépült


Pihenés

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Eric Knight

Kapcsolatok

Kedden úgy érzetem szétrobban a fejem. Ideges voltam, nem találtam itthon a helyem, mindenkivel csak kötözködtem, így erőt vettem magamon és felöltöztem, hogy kimegyek terepre Sárival.
A ló nagyon érzékeny állat, minden rezdülésével jelezte, érzi, hogy baj van, és őt hívtam segítségül.
Bár lovas "szaknyelven" tele volt a segge, mégis készséges és kedves maradt hozzám. Mire végeztem a pucolással és a nyergeléssel, megszállt az a furcsa érzés, ami többet jelent holmi nyugalomnál. Este 7 óra elmúlt, így egy rövidebb útvonalat választottam, hogy még teljes sötétedés előtt hazaérjünk.
A táj új arcát mutatta megint, eltűntek a sárga repce földek, helyette a fakuló búza és napraforgó táblák vették birtokukba a környéket. Hallgattuk a csendet, éreztük a szelet, a növények illatát, szinte már mesébe illően giccses volt minden körülöttünk...és akkor elszakadt a cérna. Bőgtem mint egy gyerek, nem is akartam küzdeni ellene. A megnemértés, a felesleges harcok és küzdelmek amit holmi kétlábúakkal vívtam, négylábú barátok halála, és a fáradtság egyszerre nyitották meg a kaput. Sári megállt és hátranézett.
- Semmi baj kislány, már jól vagyok!
Az orrával megérintette a csizmámat, előrefordult és elindult. Barátok vagyunk. A kapcsolatunk tiszta és minden kétszínűségtől mentes, és bár kihasználjuk egymást, nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám. Sok minden történt velünk az elmúlt két év alatt, de egyre jobban megszoktuk és elfogadtuk egymást.
Úgy szeret, ahogy vagyok. Nincsenek elvárásai, nem kell megfelelni neki, egyszerűen és őszintén a barátom.
Mire hazaértünk összeszedtem magam. Gyorsan leszedtem róla a szerszámokat, szájába toltam egy répát és lesétáltunk a karámhoz. Megsimogattam és beengedtem. Tett pár lépést, majd rám nézett és megfordult. Várt. Én hozzálépve megvakartam a kis csillagot a homlokán és csak annyit tudtam neki mondani:
- Köszönöm.

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Antoine de Saint-Exupéry

Hőség

Nagyon befűtöttek az égiek mostanság. Hogy kíméljük a kerti tó élővilágát, felfújtuk újra a gyerekmedencét és megtöltöttük vízzel. Volt aki féltve óvta testét a hűsítő víztől, így csak lefetyelt belőle, mások minden szégyenlőség nélkül éltek a felkínált lehetőséggel.






Még ebben a tikkasztó hőségben is van aki képes a falnak támaszkodva kifeküdni.



Az újjak ismerkednek........



.....majd ők is beállnak, a nyálas viziszörnyek társaságába.



...az arisztokraták pedig, előszeretettel pózolnak a kamerának.

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings

Sérülések...már nem is fáj.

A reggeli korán kelés nem tartozik az élvezetes tevékenységeim közé, főleg így vakáció idején. A munkát ilyenkor is el kell végezni, így félkómásan kitántorgok a szobából. Menet közben átesek pár cipőn, és hogy komfort érzetem végleg elszálljon, rálépek egy 6-os legóra, aminek két kockája beékelődik a lábujjaim közé. Felhasználva az aznapi összes káromkodás adagomat, a legókkal tűzdelt talpamat kímélve, elugrálok a zuhanyzóig. Mire felfrissülve végzek eme emberi igényeket kielégítő tevékenységgel, szembe találom magam a törülköző hiányos polcok sorával. Végig szambázok a lakáson és az utolsó kanyarban egy ismerős hang üti meg a fülem. Ez olyan kattanás féle, halk de össze nem téveszthető semmivel. A bal bokám, ami a versenysportnak hála, már nem a régi, elmarad a fordulóban, kattan, jelezvén, hogy jönne ő, de hát nem sikerül, majd miután mégiscsak behajlik, visszahelyeződik minden ínszallagom a helyére. Innentől fáslizva totyorászok tovább, kerülve a gondolatot ami egy sebészi mondat köré épül: Legközelebb már felvágjuk!
A reggeli táplálék bevitel nálam csokis keksz és kávé formájában tetőzik,, így felöltözve, teli szájjal, még mindig fájós lábbal, elindulunk házi állatkertünk ellátására. A felhozatal színes, változatos és gyönyörködtető.
Amazon papagáj, tengeri malac, görög teknős, törpe nyuszik sokasága, és kutyák kavalkádja vár már minket.


A hűtőnk felét, zöldségek, gyümölcsök tömkelege foglalja el. A kozmetikában a táptartók és a konzervek egyvelege várja, hogy felkínáljuk az ebeknek és a cicáknak.


Gyorsan haladunk, 9 órára az edények elmosásával és az udvar feltakarításával is végzünk. Jöhet az első kozmetika vendég. Már elfelejtettem a felkelés korai stádiumában elszenvedett bántalmakat, így újra optimistán álltam hozzá a kutyanyíráshoz. Toby nem volt ilyen megértő, mit is tudhatta szegény, mennyire nem életveszélyes egy fésülés, így mikor mit sem sejtve elővettem fő fegyverként használt fém fésűmet, egy jól irányzott mozdulattal belém mélyesztette aranyos kis fogacskáit.
Mivel a reakció időm lelassult, így hátra ugrottam, egészen a falig, mikor is meglökve kis asztalomat, az rám dőlt, lehúzva bőrt a lábam hátsó részéről.
A gazdi sem nyugtatott túlzottan meg, mikor is megkérdezte:
-Szegény, nagyon megijedhetett? Hmm… hát nézzük csak,: Hívjam az állatvédőket?
Kénytelen voltam egy gyenge mosolyt kicsikarni arcvonásaimból, hogy elvegyem az élét kicsit sem vicces megjegyzésemnek.
Miután megküzdöttem a kis szörnyeteggel, gyorsan kiteregettem a ruhákat, elrendeztem a kiskutyák lakóhelyét és amíg a blökik átvizsgálták a kerti tó növényzetét és vizének ph értékét, gyorsan felmostam a követ is. A nagy takarítás közepette, Bodza beaglinek hála, nyakamba borult két hónapi széna adag. Kínomban már magamon röhögtem, ilyen nincsen csak filmeken.
Vannak hetek mikor tiszta ovisokkal vagyok körülvéve, mert az átlag életkor nem éri el a 3 évet. Máskor a kórházi elfekvő, edzőtábor a felhozatalhoz képest, de létezik olyan hét is, mikor a latin szeretők szerenádja, elbújhat az itteni macsók előadásai mellett. Tisztára mint a megasztár előválogatásán, Biberach, Bodza, Csucsu és Pluto egymást felváltva és túllicitálva próbálták a rejtegetett nőt, hangorkánjukkal válaszadásra bírni.
Ilyenkor felüdülés nézegetni a megfontolt életviteléről elhíresült és méla némaságba burkolózó teknőst, Mazsolát. Noémi lányom már tavaly ostromolt, hogy születésnapjára szárazföldi teknőst szeretne. Akkor abban maradtunk, hogy aranyhalakkal próbálkozunk, akiknek túlélési aránya nagyobb, mint a négylábú páncélosoké. Cápa és Ficánka szépen megduplázta méreteit, betegség nuku, így azt hiszem meglesz az a teknős Noncsinak, már csak apát kell valahogy megfűzni, hogy bizony kell nekünk itthonra saját Mazsola.
Lassan besötétedik, és kezd a banda is lenyugodni. Vége a mászkálásnak, már csak velünk kell foglalkozniuk, a házat sem kell felugatni, ha valakit bekísérünk. Aznapi harci sérüléseim: két harapás, egy elég nagy karmolás, a vádlim teljes bőrhiánya, és az esti szerencse áradat, köszönve ezt Olivérnek, aki a bejárati ajtóba tette le csomagját.

Prince ma ünnepli első, (remélhetőleg boldog) születésnapját. Asztalhoz, csak frissen tisztálkodva lehet ülni, így hősünk, persze kicsit nyafogósan, de hagyta, hogy megszépítsük.
Amíg a kozmetikában készült, a lányok tortát és ajándékot készítettek neki. Miután a csillagszórón elcsodálkozva, megleptük a tortájával, szégyenlősen ugyan, de nekiállt falatozni.


A boldogság ( persze a kétlábúaknak) a tetőfokára hágott, mikor a lányokkal elnyúlva a kanapén, paplanokba burkolózva Animal Planet-et néztek.

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Szabadság

Év elején meguntuk Csuti barátnőmmel, hogy minden "normális" lovas túrából kimaradunk, így megszerveztük magunknak a "Sziget Túrát". Kivettem az szabim egyik felét, és buzgó készülődésbe kezdtem.
Mások szerint kicsit túl komplikáltuk a dolgokat, mi viszont a biztosra akartunk menni, így is sok meglepetés érheti az embert, ha egy SPAT-os lábú sport lóval, ill. egy döcögős hidegvérűvel indul neki a 100km-es túrának.
..és hogy a sors megmutassa mennyire nem éri meg előre tervezni, Döme lába első körben megsérült, mikor csikót akart szerezni magának a ménesben, majd a fájós lábára kezdett sántikálni.



A vasárnapi indulásból keddi lett, majd szerdán a kiadós esőzés miatt nem tudtunk terv szerint haladni. Végül csak elállt az égi áldás, és teljes menet felszereléssel, hátizsákostul, lóra ültünk.
Kerülve minden felesleges ramazúrit, szépen lépésben haladtunk, egészen addig, míg a komp előtt 300méterrel észre nem vettük a révészt, aki szaporán hajtja fel a kocsikat a kishajóra. Elkezdtünk rohanni, csattogtak a paták az aszfalton, és bár Döme kicsit vonakodva, de felment Sári után a fura szerzeményre.
Az egész kompolásból szinte semmire sem emlékszem. Sári minden áron kiakart hajolni, közben kerestem a pénztárcámat és mire mindent elpakoltam, már ki is kötöttünk a túloldalon.
Erre az ijedségre jól jött volna valami kis folyadék, de ahogy felértünk a révből, máris megérkezett az eső. Hogy kíméljük a felszerelésünket, előkaptuk az esőkabátokat és elindultunk Tahitótfalu felé, mert randink volt Ilustával és Haramiával, hogy bekísérjenek minket a szállásunkra.

A csütörtök nyugisan indult, leszámítva az ablakunk alá tett disznót, aminek sorsa gyorsan megpecsételődött a böllér láttán. A major ahol megszálltunk, gyönyörű helyen fekszik. Közel 90 ló, egy őshonos állatkert és egy most épülő kalandpark várja az idelátogatókat a sziget közepén, 50 hektáron.
A kiadós reggeli után úgy döntöttünk, nem lovazunk, így maradt Ilusék ígérete miszerint levisszük a lovakat fürdőzni a Dunához délután. Nyereg nélkül, teljesen szabadon vágtunk neki az ismeretlennek.



Sárit nem sokat kellett unszolni, hogy vízbe menjen, pedig több félelmetes dolog is úszott rajta. Talán én jobban élveztem mint lovam, mert régi vágyam teljesült, mikor Sári vízilovasat játszva alámerült és sörényébe kapaszkodva úsztam vele együtt.



Pénteken nem igazán tudtunk korán elindulni, így Surányban ebédeltünk és bármennyire is kiszámoltuk az időnket a kompot megint csak futva értük el. Hazafelé már lovainkkal is bátrabban mentünk, így a Gödi erdőkben vágtáztunk pár szakaszon.
A Los Vegas Farmon épp edzésre készülődtek a lovasok, mi pedig fáradtan nyúltunk ki a padon. Én a családra vártam, Csuti pedig a megmentőire, hogy haza tudjon jutni az időközben sztrájkba lépett kocsijával.
A hétvégén még rápihentem a következő hetekre, hogy felidézve az emlékeimet kibírjam a következő túráig.

Itthon pedig minden rendben ment....

Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.
Bert Harte

Vegyes vágott

Leo debütált a kiállításokon, és nem kellett benne csalódnom. Teljes odaadással dolgozik, érti mit szeretnék kérni tőle. Megkockáztatom mintha élvezné, hogy produkálhatja magát. A gazdi is szemrevételezte közös munkánkat, nem volt olyan kiállítás, ahol helyezés nélkül jöttünk volna ki a ringből. Nyíregyházán osztálygyőztes is lett, aminek nagyon örütünk mindketten.


Befejeztük a kutyás szoba csempézését és új színt is kaptak a blökik. Volt itt ramazuri ,teljes átszervezés és egész napos felügyeletet igényeltek, amíg nem tudtuk őket újra beköltöztetni. Egyenlőre élvezik, hogy visszhangzik a szobájuk, ami számunkra már nem olyan nagy öröm. Az átépítések után, megmaradt homok bekerült a blökik udvarára, így tiszta kutyát nem tudok haza adni. Legyen akármilyen piperkőc is a négylábú, a homokdomb csábító megmászásának, majd beleásásának egyik vendég sem tud ellenállni. Ennél nagyobb és jobb játék márcsak a friss illatos szénába való ugrálás tud nyújtani. Mire egyesével, ölben behoztuk a blökiket, kitört az allergiánk. Sári szinte el sem mozdul a két IFA-ra való széna evés mellöl. Esténként, mikor a szomszédok epret szednek vagy kukoricát kapálnak a mi családunk szénát forgat vagy épp a kutyák nappali kertjét locsolja.

Végre eljött a nap, mikor új "családtagot" köszönthettünk. Van még mit tanulnunk egymástól, de a tenyésztőtől minden segítséget megkapok, hogy zökkenőmentes legyen a közös életünk.
Jágó, olyan mint egy terrier: akaratos, hisztis, minden iránt érdeklődik, de gyengéd is tud lenni, ha az érdeke és a hasa úgy kívánja.
Egyenlőre naponta 2* fecskendőből kapja a nevelőtápszert, de a nap többi részében kénytelen kiszolgálni magát az edénykéiből.



Kicsi Prince két napig minden mozdulatát leste, aztán legyűrte a féltékenységét, így már nem is olyan izgalmas neki az új jövevény.



Malacka, mint minden négylábú, elég erősen küzd a meleg ellen. Ő például belefúrja magát a szalmába, így védekezik a meleg és a rovarok ellen.



Sába gazdinak köszönjük a fényképet amit küldött nekünk!

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

George Orwell

Gazdátlanok

Szeretem az állatokat! Ezt majdnem mindenki elmondhatja magáról, hiszen változatos az elő világ eme szeglete. Vajon a szeretet együtt jár felelősség tudattal is?
Itt már elgondolkozhatunk ismerőseink, barátaink vagy akár saját magunkba nézve, viselt dolgainkon.
Az első pár évben úgy gondoltam, aki kutyát tart az valamilyen szinten felelősséget érez kedvence iránt, pláne hamár panzióba is kívánja adni. Hatalmas nagy pofára esések után, hazugságoktól dagadó zsebbel úgy döntöttem, felállítjuk a szabályainkat, a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelve.
Egy példát előhúzva a tarsolyból, leírom, hátha egyszer magára ismernek a gazdának nem nevezhető kétlábú lények.

Szeretni lehet a szomszéd kutyáját is, mégis inkább veszünk vagy örökbe fogadunk egy jövevényt, mondván, tessék, nekünk is van kutyánk. Kisírja a gyerek otthon, megígér fűt-fát hát megkapja, aztán majd meglátjuk mi lesz vele. Az esetek többségében, mint ahogy a mondás is tartja: "Minden csoda 3 napig tart" és máris nyakunkba szakadt egy kis törpevízmű, amelyiket esőben, hóban is nekünk kell sétáltatni. Foglalkozás híján, amit ugye megígért a gyerek, egy állandóan pörgő, romboló és ugató gép válik belőle, aki alkalmattán még a vendégeket is megtámadja. Nyáladzik és megrágja a bútorokat. A rokonoknál letapossa a virágokat, megfürdik a medencében és este jókat alszik a falnak dőlve mit sem törődve a ház őrzésével. Van, hogy napokig nem érünk haza normális időben, gyorsan kidobunk egy zselés kocsonya masszát, amin a KONZERV felirat szerepel, mert a kutyák a tv-ben nagyon szívesen megeszik. Elkezd hullani a kutyánk szőre, büdös és állandóan vakaródzik. Ciki megmutatni a barátoknak, a kocsinkba meg pláne nem tesszük bele. Elkezd szökdösni, már nem lehet elengedni a pórázról, így végigrángat minket a lakótelepen póznától a kis fáig. Pórázon nagyszájúskodik, és ha hasonló kutyával találkozik, már kötekedni is elég bátor lesz. Kezdjük nem élvezni a kutya tartással járó feladatokat, szinte már terhes a gondozása az általunk egykor favorizált kölyöknek. Szólnak a szomszédok, bizony ha nem vagyunk otthon, arénázik a kutya, ebből még baj lesz, így lépni kell.
A kutyát panzióba adjuk mondván elutazunk pihenni kicsit- majd mikor vissza érkezik a kutya a megadott címre, a szomszédok közlik, elköltözött a család. A telefont nem veszik fel, viszont -nem túl gerincesen- sms-ekre válaszolnak. Jönnek az ígéretek amiből már nem állunk amúgy se rosszul. Ezekből egy listát tudnék összeírni, mert az emberi találékonyság és hazugságok mindig ugyanarra mennek ki: húzni az időt és hitegetni! Amikor már ott tartunk, hogy bizony az sms-ek is süket fülekre találnak, ( hiszen csak nekem fontos, hogy a kutya a gazdáihoz menjen vissza) elkezdek az ebnek új gazdát keresni. Nem könnyű, hiszen egy teljesen elrontott kutya van a kezemben, mégis reménykedünk hátha sikerül egy felelősséggel megáldott gazdát találni neki.

Igen kedves olvasó, ez egy fajtatiszta Jagd Terrier. Tökéletes társa egy vadásznak, megállíthatatlan dúvad irtó, vagy éppen kotorék vadász. Nem lakótelepre vagy egy tollas baromfikkal megáldott udvarba való.
Dorka szerencsés, új, türelmes családhoz került. Nem volt probléma mentes a beilleszkedése, de egy kis AKARÁSSAL sikerült megváltoztatni elképzeléseit a földi létről. Napközben a gazdasszonynak jelzi a porta minden rezdülését, délután a lovardában írtja a kártevőket, szabad napjain pedig birkákat terel vagy éppen gyalog túrázik a családdal a Mátrában. Kitűnő társa lett Böbének a komondornak, és remek bébi csősze, Mátyásnak az alig 1 éves kisfiúnak. Neki sikerült!

A többiekről sajnos nem tudunk ennyire részletes beszámolót, pedig minden kutyának megvolt a saját élete:
Tücsi, Bogi, Maszat, és a név nélküli yorki aki szintén családi kutyaként kezdte karrierjét.

A szeretet kevés. Sokkal több kell annál, felelősség, türelem, tapasztalat és nem árt egy kis tudás sem.
Tudás, amit nem a nettről szedünk.
A minap klikkeltem egy olyan kutyás weboldalra, ahol az általam szeretett fajta egy éktelen agresszivitással megáldott, szinte rottweiller méreteket öltő ebnek lett ábrázolva. Sajnos nem tudtam megállni szó nélkül és írtam a lap szerkesztőjének, felajánlva segítségemet, hogy javítsuk ki ezt az irományt, amit fajta ismertetőként lehet olvasni.
Kaptam is választ, hogy oké, segíthetek, de ő csak bemásolta valahonnan ezt a szöveget, hiszen nem érthet minden fajtához. Ezzel tisztában is vagyok, hiszen rengeteg -közel 400-kutyafajta található kis bolygónkon.
Csak az ember azt gondolná, és én is naivan, hogy aki ilyen oldalt szerkeszt az legalább felnyit egy könyvet vagy ír pár tenyésztőnek, mégis legyen egy objektív képe az adott fajtáról. Tévedtem..
A végén elküldtem a javított változatot, egy új fényképet is mellékelve, melyből kiollózták a szerintük fontosabb infokat, majd a többi baromságot benne hagyták.
Nem is mindig olyan hasznos az internet..

Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
Edgar Allan Poe

Előttem az élet, nem is látok tőle semmit!

Zajlik az élet és a nyári óraátállítás óta, megpróbálunk minden napot hasznosan eltölteni. Tesszük ezt úgy, hogy szinte mindent szétszedtünk és megpróbáljuk újra, szebben-jobban összerakni. Bár önző dolognak hangzik, de a terasz egyik részét szándékomban áll kisajátítani pár virágláda és egy nyugágy erejéig.
Hátha egyszer időm is lesz kihasználni. :)

A tóba beköltöző kisbéka, rém romantikusan kiálltja messze nászi énekét a kert végében tanyázó leányzók felé, bár az is előfordulhat, hogy éppen felhívja őket? - Hé üres a kéró, gyertek bulizni! Reméljük gyorsan párjára lel, de az biztos, hogy mint egyetlen kétéltűje a tavi ökoszisztémának, bővel talál táplálékot ami végleges maradásra bírhatja új lakónkat.

Sári paci élvezné ugyan a feltörekvő zöld fűvek mértéktelen habzsolásást, de szigorúan betarjuk a fokozatosság fogalmát, így az utolsó másodpercekig kihasználja a legelés minden örömét.



A héten rengeteg kutya került a kezeim közé, de a legtöbben sajnos már csak az "egészségügyi" nyírás kategoriájába fértek bele. Ha a kutyák szemszögéből nézem, talán nem is baj, viszont ilyenkor a gazdik kivannak téve a szemrehányó megjegyzéseimnek, vagy épp ellenkezőleg, néma megnemértésemnek.
A gazdik bosszankodnak kopasz kedvencük láttán, a kutyák viszont megkönnyebbülnek, így marad minden a megszokott medrében.

Pénteken Prince és Sanyi kutya Salgótarjánba utazott, előbbi egy foghúzás erejéig, míg utóbbi páciens egy un. szemhéjfelvarráson vett részt.
A kis yorki nagyon gyorsan regenerálódott, előszeretettel lábatlankodik a lovam körül, vagy éppen a kanapé tetején ücsörögve ellenőrzi az utcai életet, akárcsak Magdi néni a BB-s sorozatban.



Malacka a friss búzaszalma miatt, elkapott valami nyavaját, ami persze nem fertőző egyéb négylábúakra nézve, viszont nála igencsak gyors szőrhullást és heves viszketéseket okozott. Lóci és Viktor doktor megállapították a betegséget, aminek ellenszerét egy fecskedőben meg is kaptuk. Amíg a kutyahám láttán visítófrászban tört ki malacunk, bezzeg az oltást egy hang nélkül sikerült neki beadni. Ebből is látszik, érdek állat a disznó.

A kis tojásfejűek elérték a cápa korszakukat, így szinte mindent a szájukkal tesztelnek. Legyen az levél, botocska, vagy egy közéjük keveredett megátalkodott szőrös miniterrorista. :)



Nemrég egy kutyás konferencián vettem részt, hol megismerkedtem egy doktornővel. Rengeteg, számomra új információt hallottam, amiket a gyakorlatba is próbálok átültetni. Dr. Fodor Kinga könyvét ajánlom mindenkinek, aki valaha is letett egy tányét eledelt négylábúja elé.
Azóta persze már leolvastam a betűket a lapokról, de ezt a könyvet tuti nem adom kölcsön, mert ez az első dedikált kutya-orvos könyvem.

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni.

Laurell Kaye Hamilton

Dolgos hétvége

Nagyon ránk fért már a lomtalanítás. A kutyák szinte epedáig ásták, rágták magukat az ágyakban. Funkciójuktól megfosztva, optikai kinézetük is elég erősen megromlott, így szombaton amitől lehetett megszabadultunk, majd a kedves szomszédoknak köszönhetően új bútorokkal rendeztük be a szobát.
Az éves szinten összegyüjtött papír dobozokat és reklám újságokat is leadtuk az iskolai papírgyüjtés alkalmából.

A teljes udvari kövezésnek nagy hátránya, hogy állandóan koszosnak látom az udvart. Elég egy szelesebb nap és egy fél vödör homokot levelet és ágacskát lapátolok össze.

Sári új cipőket kapott, igazán csini lett és most Gergőt is megkímélte a lábrángatássoktól, bár néha mintha kicsit több súlyt helyezett volna az éppen körmölt végtagjára. Ilyenkor mindig hátrafordult és szemrevételezte kovácsunk testtartását, majd cinkos pillantásokkal övezve, újjabb súlyváltoztatást létrehozva megemelte termetes senekét, ezzel is segítve dolgozó delikvensünk munkáját.
Jutalom képpen jól átvakartam, kifésültem, bár a farokbontást nem igazán hagyta, de a szépségért szenvedni kell, nekem meg főleg, mert a másfél méteres "haja" igencsak sprőd és loboncos lett.
Amint jóidő lesz, samponos fürdést írunk ki neki.

Délután elmentünk megnézni a leendő kis papagájom szüleit és végre személyesen is találkoztam a tenyésztővel. Motorral indultunk neki, hogy gyorsabban megjárjuk az utat, de hazafelé az eső miatt, igencsak átfagytunk.
Gyönyörű madarakat láttunk és még beszédüket, hangutánzó képességeiket is megcsodálhattuk. Remélem gondos szülő leszek, a kalitkát már beszereztük és Gábor leveleinek köszönhetően a tartás terén is sok segítséget kapok.
Hát nem gyönyörű?



Miután a meleg tea áldásos hatását kihasználva felmelegedtünk, jöhettek a kiskutyák, hogy Boriék újra részesei lehessenek a bully gyermekkornak.
Talán, ha 1 órát bírnak játszani alvás nélkül a kis pockok, így hamar elfáradtak és álomba merültek. Persze kétségünk sem lehet afelől, hogyha bullterrierről van szó, akkor ölben alszik el.



Vasárnap új vendégünk érkezett, akit kiállítási karrierjében kell segítenünk. Leo egy szuper bulldog. Rendkívül kiegyensúlyozott, áldott jó lélek. Reméljük sikeresen fog szerepelni. Rajtam nem fog múlni, hiszen élmény egy ilyen kutyával foglalkozni.

Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?

Katherine Graham

Vidám napok

Hétfő

Délig minden zajlott a maga megszokott tempójában és menetében.Rendbe tettem Houdini fizimiskáját,


....ami nem kis feladatnak bizonyult.


Aznapra minden felnőtt személy, szabadnapot vett ki. Mire megérkezett a segítő személyzet, delet ütött a templom harangja, és kiléptem a kapun Sárival. Már igazán ránkfért egy kiadós séta, kiengedni a gőzt és otthon hagyni a gondokat. Domonyvölgy felé vettük az irányt, egyenesen fel a dombtetőre. Sok új csapást és új vadász leseket is láttunk, sajátos pusztításukkal együtt. Mire elértük a szöllőket, már túl voltunk egy őz csapaton, akik az erdőben mi pedig a szélén vágtáztunk szinte egy ütemben. Hatalmas állatok voltak, akiken még látható volt a téli bunda, fehér foltos fenekük szinte világított. Akkora zajt csaptak, mintha egy kissebb csordát riasztottunk volna fel. Sehol egy terep motoros, quados, mindenütt csend és nyugalom, így mi sem siettünk. A 2.tónál megálltunk uszkáros ismerősöm büféjénél, ahol engem egy kávéra, Sárit egy kis fűnyírásra invitáltak be. Amint letelepedtem, egyből megjelet Frigyes macska és patrnernője Manci, akin már láthatóak voltak a vemhesség jelei.Fél óra pihenés után, indultunk újra neki az ismeretlennek.
Hazafelé a legnagyobb riadalmat az úton keresztbe fekvő varjú okozta. Persze a delikvens életjelet már nem mutatott, de úgy kerültük ki, mintha bármelyik pillanatban lógyilkossá változhatott volna. Akár egy Hitckok film. A ló akit megtámadott egy aszott, döglött varjú :) A "birkás" tanyáról hozzánk csapódott egy német juhász, akit hiába hívott a gazdája, jópár kilóméter erejéig velünk tartott még. Nem igazán örültünk neki, bár evvel nem szembesítettük, megkönnyebültem mikor lemaradt majd hazafordult. Valahogy nem illet az idilli képbe, amit felállítottam magamban ezzel a nappal kapcsolatban. Egy repceföldön keresztül értünk el újra a lakott területeket. Illedelmesen köszöntük a traktoros bácsinak, akinek a földjén, -vigyázva a nyomkövetésre- átbaktattunk. Közel 5 órát csavarogtunk a környéken. A házak között megcsapott a korai vacsorák illata, ekkor jutott eszembe először, nem is ettem ma még semmit.
Időm már nem lett volna hazajönni és visszamenni az ovihoz, így Sárival együtt mentem a lányokért. Volt nagy kiabálás, hiszen ismerik már patás barátomat a novemberi Lámpás Felvonulás alkalmából. Noémi szerint megőrültek a látványtól az ovisok, így meghívtuk őket, hogy otthon is meglátogathassák Sári pacit.
Készenlettek a biciglik, így a csajok megállás nélkül, sötétedésig keringtek a kertben. Noémi végre megtanult kétkerékken közlekedni, bár párszor megkérdezte, hogy biztos nem tudom e visszaszerelni a kiskereket, mert őt ez nagyon megnyugtatná. :)
Névnaposunk is hazaért a csavargásből, így volt mit mesélni egymásnak.
Jóleső fáradsággal nyúltam ki a kádban, de már éreztem holnap meglesz a böjtje a hosszú tereplovaglásnak.

Kedd

Április bolondja, szokták mondani és Én, minden kisiskolás tréfának célpontja lettem.
Befejeztük a tavaszi rendrakást, bár még folynak a munkálatok a konténert így is sikerült megtöltenünk.


Kezembe kaptam újra Bencét a törpeuszkárt, aki nem túl etikus viselkedése miatt került panzióra majd kozmetikára hozzánk még tavaly elött. Számomra mindíg meglepő, ha egy lakás kutya, minden ok nélkül agresszív és ezt olyan mértékig fejleszti, hogy a saját gazdáival sem tud már együtt élni. Egy hosszú beszélgetés a családdal, majd Bence átmenetileg nálunk ragadt. Örülök, mikor látom, mert a gazdái szerint mintha kicserélték volna a kutyát azóta. Nem harap, ölbe lehet venni és a kozmetikázás miatt sem kell egész napos szabit kivenni. Teljes szemlélet váltással végre sikerült elindítani a helyes úton, újra kutyául viselkedik, és már öröm, mint teher a kutyatartás. Elhagytuk a kétemberes nyírást, fürdetést és a szájkosárra sincs már szüksége a szőrápolásnál.


Szerda

Meglátogattak minket a nagycsoportos óvodások, aki hatalmas csivitelések közepette érkeztek hozzánk. Az előre felvágott és kikészített almát, répát beletömködték állatkáinkba, a bátrak egyedül, a félénkebbek, ovónéni segítségével kedveskedtek a jutifalatokkal.


Itt éppen egy indiános történetet meséltem...


Sári pedig begyüjötte a simiket



Osztottam csokitojást, etettünk halakat és kismalacot, majd búcsúzóul a jó viselkedésükért, meglehetett simogatni egy kiskutyát.
Örülök, hogy az ovónénik elhozták a gyerkőcöket, számszerint 29 apróságot, mert bizony nem egy csöppség látott most először kiskutyát, malackát vagy élő lovat.

Csütörtök

...azaz ma, elzavarva a felhőket, befejeztem a muskátlik ládába ültetését és a kerti tó körüli munkákat. A halak is éledeznek, de ahogy megszámoltuk a szaporulatot idén is lesz mit elajándékozni.
Ha létezik olyan állat, amit már rég kereszteztek a kutyával az a vakond. Legtöbbször sunyi módon kezdődik minden. Meg kell kaparintani a szomszéd kutya féltve őrzött labdáját, majd mindezt a legtermsézetesebb pofával lereagláni. Mire lejön a kétlábú, alvást színlelve ráfeküdni az ominózus játékra. Este a villanyoltás elötti körpisilésnél, lehetőleg tövig lenyelni a játékot, majd gyors kiköpéssel biztosítani a dugi helyét reggelig. Ha ezt sikerül elérni, kezdődhet a móka, minek a lényege, hogy körbe ássuk a játékot. Ha bárki közelít, újra begyűrni a szánkba és fejünket lehajtva eltakarni a lényeget. Ha a játék elorozásra kerül, fontos, tarsuk mindíg nedvesen a gödröt, így nem lesz nehéz újra kiszedni a kétlábú által visszalapátolt, számunkra felesleget. Ha unjuk a játékot, meg kell bízni valamelyik kollégát a munkánk folytatásával.
Mikor van vége? Legtöbbször mikor a kétlábú már derékig elveszik benne, vagy elérjük a talajvizet.

Ma Sanyi kutyát és elorozott labdáját megleptük munka közben:

„Gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem
alkalmassá tenni őket azok leküzdésére.”

Gieber Györgyi

Tavaszi Szünet

Noémi, tekintettel a tavaszi szünet első napjára, lebetegedett. Megbeszéltük a gyerekorvossal, erre a nyavajára nincs gyógyszer, úgyhogy diéta, de bő folyadék bevitel szükséges. Még jó, hogy szombaton nyitva volt a közért, háromszor fordultam mindenféle italokért a kisbeteg részére. Borult a programm tervezet, a nagyfőnök is elutazott, így maradtunk hárman csajok itthon.Ha én kint tevékenykedtem, Nikolett átvette a felelős felnőtt szerepét. Néha teljesen kicsúszik a talaj a lábam alól és azt veszem észre a gyerek irányít. Na nem holni parancsolós hagnemben, hanem inkább felnőtt, anya stílusban. Mintha szerepet cserélnénk. Ő leutánoz engem, a mozdulataimat még a balkezességem is átveszi. Ez a legnagyobb kritika egy görbetükör, milyennek lát a gyerek engem. Persze a vége mindíg az, hogy egymásra nézünk és jót mosolygunk.......magunkon.
A panziós állatsereglet, igazán inteligensre sikeredett. Rég volt ennyire nyugodt éjszakám, bár Ginger közelgő tüzelését már érzik a kanok. Reggel hatkor már ébresztőt fújnak, állandó a jelölgetés és a ház őre-ura bizony a felét se eszi meg a rendes adagjának. A hét eleji káosznak már nyoma sincsen és talán az időjárás sem vicceskedik holmi eső-hó keverékkel a következő napokban.
Mirr-murr cica, igazán kedves lakó. Mindenevő és mindenkivel jól kijövő macsek. Legtöbbször a két szintet elválasztó dupla zártszelvényen heverészik, cirmos farkát tekergetve incselkedik, ezzel őrületbe kergetve az engem kisérő siserehadat.Ha ez az atrakcióját nem pontozzák elég magasan, hangos dorombolással és a védőrácshoz való dörgölőzéssel kelleti magát. Persze ha a közönség megunja az előadást, pl: Shadow két lábát felteszi a kennelre, hangos fújásokkal és prüszköléssel ugrik az emeletre és ott folytatja amit lent elkezdett. Jól elszórakoztatja magát és szinte kivétel nélkül mindíg bedőlnek neki, újra és újra.
Niki szólt, hogy éjszakánként furcsa zajokat hall a szomszéd szobából. Az ő egyik oldalfaluk azonos a kutyásszoba egyik oldalával. Azt is megfigyelte, hogy csak akkor van "zaj" ha kint teljes a sötétség és kvázi takarodót fújtam. Ma este úgy döntöttem kivárom ezt a fura zajt. A titok nyitja nem más, mint Arthur a kosorrú nyuszi,


akinek nagyon nem tetszik a korai fekvés, ezért ütemes dobolással "zajong". Ezt orvosolva átvittem a lányok éjszakai fénylámpáját és az ajtó melletti, jól látható konektorba dugtam. Azóta csend és nyugalom költözött a szobába. Ha megérkezik a gazdi megkérdezem mennyire világos a szoba ahol a nyuszi alszik. :)
Ma csirkét és marhahúst főztem az ebeknek, rizzsel és fűszerekkel ízesítve. Igazából az alapja vöröshagyma, szóval inkább pörköltnek mondanám. Vacak aki rendkívül inteligens,
jelen volt a fagyasztóból való élelemszerzésnél. Csak arra tudok gondolni, hogy összekötötte a főztömet a tartósítómasinával, mert még késő este is ott ült mellette és akárhányszor elértem az ajtót, felpattanat és hevesen csóválni kezdett.Miután nem következett be az ajtó felnyitása, újra leült őrhelyére és fáradtan elbóbiskolt.
Shadow egy igazi macso. Minden szukának csapja a szelet, legyen az fele akkora, pindurka vagy óriás méretekkel bíró hölgyemény. Hűen követi, terelgeti, de sohasem pofátlan, így nem teher, hagyják a csajok, hogy kisérgesse őket.
Móni a gazdája szokta mondani:
-Ahogy átlépi a kapu vonalát, megszűnik neki a külvilág és főleg Mi!
Természetesen, hogy ilyen jókutya legyen egy vizsla, köszönhető a jó gazdának, aki szocializálja és neveli kutyáját. A nyakigláb vékony kis gilisztából mára egy igazán mutatós vizsla kerekedett. Most két napig, 3 szukát felügyelhet. Ez nehéz és fáradságos munka, így háremét az ágyról tartja szemmel.

...és hogy mi történik a lakás falai között?

A kiskutyáink elmúltak 3 hetesek. Tanulgatják a 4 lábon való közlekedést, ami valljuk be, hátrafelé még gyorsabban megy, mint előre.


Berregnek és néha vakkantanak, amitől még saját maguk is megijednek. Megpróbálják megvakarni a fejüket, amiből egy nagy kopácsolás kerekedik, mertbizony annyira nem hajlik még az a kicsi test, hogy elérje a célpontot.
Ma ettek elösször áztatott tápot, még egy hét és elhagyjuk a cumisüveget, ami nagy könnyebbséget jelent majd nekünk. 4-5 óránként etetünk, és még éjszaka is felkelünk, ami egy húzós nap után- főleg nekem- elég nehezen megy.
Tegnap megkaptam a tavalyi, Szüreti Felvonulás képeit. Ez egy minden év őszén megrendezésre kerülő programm sorozat kezdete. Pestről leköltözött lányként nem rendelkezek a megfelelő viselettel, de azt hiszem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, a LÓ a lényeg, és az ő, szinte már misztifikált megjelenése a hagyományokat tisztelő ember szemében. Minket is meghívtak Domonyba, ahol Sári szép kendőt kapott. Igazán csini volt vele :)

Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb embert, akit személyesen ismersz."

Márai Sándor

Balszerencse

Néha úgy érzem átkot, rontás raktak rám.

Reggel, mikor indulunk az iskolába, mindíg gyorsan leellenörzőm Sárit. Nem túl nőiesen elrikkantom magam, mire lovam a rugós kapuhoz jön és vissza "szól". Höhög, böhög kinek hogyan szimptaikus, viszont ez az üdvözlés, nálunk nemcsak az abrak vagy víz hiányát szokta jelenteni.
Aznap nem volt válasz. Hívtam mégegyszer, ló sehol. Már épp azon voltam, hogy lemegyek mikor rámszóltak:
-Anya, el fogok késni!
Oké, menjünk. Hazaérve első utam a karámhoz vezetett. Minden lovasok rémálmával találtam szembe magam. Egy kóliázó, állandó kínokkal küzködő lovam volt, ami kaparta a földet majd lefeküdt. Kis idő után újra felállt, kapdosott a fejével a hasa felé, közben fújtatott és kapkodta a levegőt. Azonnal tudtam nagy a baj, telefon az állatorvosnak. Addig is séta, séta, körbe és nemhagyni, hogy földhöz vágja magát. Amint letettem a telefont, Sári megállt. Becsukta a szemét, kinyújtotta a nyakát, majd lassan az orrával a földre támaszkodott. Hagytam egy kicsit pihegni, majd újra húzni kezdtem. A következő pillanatban felbukott a lovam, eldőlt az oldalára, orrcimpái kitágultak szemét lecsukta.
Itt a vég, pánikolva nézegettem Sárit. Mekkora fájdalmai lehetnek egy ekkora állatnak, ha így elfekszik! Hiába húztam, szólítottam, rámnézett de túl gyenge volt hogy felálljon. Pedig mozogni, felkellni muszály nem fogom végignézni, hogyan adja fel. Felrohantam az ostorért utolsó esélyem, hogy lábra állítsam egyedül. Szerencsémre, mikor meglátta mivel közeledek felé, felemelkedett, de ez még korántsem séta. Így, nem volt más választásom, meglegyeztem az ostorral. Kicsit erőlködött, így bátrabban suhintottam felé. Itt elszakadt a cérna. Bántani egy beteg állatot, nem az én asztalom. Elkezdtem hát kiabálni vele: Most akarod feladni? Mindjárt itt a doktor és kapsz gyógyszert. Élvezed ,hogy kikészítesz? Csak éljed túl, eladlak a kupecnek és mész a kolbászba, büdös dög!
..és Sári nehezen, nyögve, fáradtan felállt. Hatalmas csókot nyomtam a homlokára, és persze egyből becézgetni kezdtem. Nagyon büszke voltam rá, bár bántott, hogy megfenyegettem amiért érthető okokból elfeküdt.
Újra elkezdtük róni a köröket, közben pedig a nyári túrákat felidézve beszéltem hozzá.
Megérkezett az orvos, aki egyből meghallgatta a belsőjét majd két hatalmas szurival indított. Nuku bélhang, de ahogy mondta, látványos volt a gyógyulás, 11 körül már nem akart hemperegni és egyre gyorsabbak lettek a léptei. Délben még ránézett az orvos, és olajos korpát írt neki elő pár napig. Délután kettőre már üdvözölt és követelte a jussát. Miután szemrehányóan elfogyasztotta az olajos reggelijét, egy laza mozdulattal hozzámvágta a húszliteres vödröt. Oké, gyógyultnak nyilvánítalak és visszamentem egy búcsú simiért.
Fáradt voltam, koszos és lószagú. Semmi másra nem vágytam, csak egy jó meleg kávéra és egy székre. Ebből a leülés jött csak össze. Míg a kávévizem melegedett Princ felkéredzkedett az ölembe. Elkezdett remegni és megnyugtatásképpen elkezdtem simogatni. A remegés nem maradt abba, és mire észbe kaptam már teljesen forró volt a kiskutya. Gyors hőmérőzés, 39.9 fok az eredmény, ez bizony nagyon nem jó. Szó nélkül türte, hogy felöltöztessem, betegyem az utálatos hordozóba.
Azonnal ugrottam a kocsiba, irány az orvos. Két nappal elötte 3 kullancsot találtam pici kutyánk fejében. Nem volt kétségem, honnan a kullancs és mi lehet a baja kutyának.
Négy napig jártunk peste a dokihoz, alkalmanként 2 szuriért. Egy hét elteltével láttuk a javulás jeleit, visszatért az étvágya és újból játszani kezdett. Szerencsésen megelőztük a további problémákat. 1 hónap múlva csinálnak még egy kontrol vizsgálatot, remélhetőleg gyógyultnak nyilvánítják majd yorkinkat.

"Az aggódás nem betegség, hanem az egészség jele. Ha nem aggódsz, ez azt jelenti, nem kockáztatsz eléggé."

Gunther, Max

Gyarapodtunk

Mázli cica sorsa rendeződött. Egészen a szomszéd házig költözött, ahol szintén lakik már egy általam patronált kismacska, Móric. Őt egy lovardából menekítették ki, majd egy teherautó eltörte a medence csontját, de mivel a macskák 9 élettel rendelkeznek, így lehúzott már minimum két strigulát a meglévőkből.
Szerdán felpakoltam Biberachot, Princet és elmentem a lányok elé a "dolgozóba". Hát mit ne mondjak, volt nagy visongás, mikor meglátták kedvenceiket teljes séta felszerelésben. Kimentünk a rétre és elég távol a főúttol elengedtük a kutyákat. Hatalmas ónémetjuhászunk, inkább a szagokkal foglalkozott és rendszeresen szemmel tartotta a környéket. Szinte féltőn terelgetett össze minket Noémi nem kis örömére. Mivel lányom sokszor földet fogott, igazi támaszra talált e bundás kutyában.


Ha valaki, hát ő saját bőrén tapasztalta milyen a sintértelep, 3 éve az Illatos úti gyepmesteri telepről hozta ki a barátnőm. A panel lakás és a két macska, nem bizonyult jó közegnek egy neveletlen, szocializálatlan kutyának, akia wc kagylóból ivott és az ágyon próbálta meg elvégezni a dolgát. Így elköltözött Gödöllőre egy baráthoz. Igenám, de Bibe önsétáltató kutya lett, frászt hozva a környék lakóira. Hiába a láthatatlan kerítés a puccos kutyaház, egy röpke mozdulattal szelte át a kertés léceit. Ildikó megkért, fogadjuk be új szőrös csövesét átmenetileg és igazán örülne, ha tanulna is egy kicsike jómodort az eb, talán úgy nagyobb eséllyel talál majd végleges gazdára. Biberach jófejű kutyának bizonyult, így gyorsan és hatékonyan sajátította el az alapvető tudnivalókat. Teltek a napok, hetek, hónapok, de gazda bizony nem akadt az idősödő őrkutyának.
Athos rottweilerünk elvesztése után, nagykutya nélkül maradt porta. Persze, párom hallani sem akart egy új nagykutyáról, aki ráadásul még duplán szőrös is mint az eddigiek, így vedlési időszakban hömpölyög a szőr az udvaron egy-egy játék után. Mit csinál egy "csöves" ha érzi, kilóg a sorból? Leveszi a gazdasszonyt a lábáról: hangosan és látványosan örzi a házat-ebbe lova védelme is beletartozik-, azza lbarátságos akivel én akarom, játszik a gyerekkel- ha kell ő a homokvár alapja-, télen örömmel húzza a szánkót, fegyelmezett és csendes, ami ritka tulajdonság egy német juhásznál. Sajnáltam és megszerettem. Röviden, így "maradt" Ő nálunk, mostmár teljes jogú tagjaként a csapatnak, szolgálva és védelmezve minket.


2 órás sétálás után, már mindenki elég fáradt volt, hogy hazafelé vegyük az irányt. Gyorsan készült még egy csoport kép ( a sarokban a yorkink látható lebegő fázisában) majd boldogan csicseregve beszélgettünk hazáig.

Mirage kutyánk mindenórás kismamaként állandó felügyeletet igényelt,így felválltva mozdultunk ki akár vásárolni, akár hivatali ügyeinket intézni. Szombaton reggel elérkezett az időt, hogy világra jöjjenek a kis bullyk. Odakint tombolt a vihar, jégeső, orkán erejű szél, majd teljes sötétség tudatta velünk, a természet még mindig tud ujjat mutatni egyszerű halandóknak.
Az áramszünet elég hosszúra nyúlt, így az első két kiskutyát melegvizes palackokkal próbáltuk meg melegen tartani. Ám az infralámpa vörös fénye nemcsak az állandó hőmérséklet miatt kell, hanem, hogy távolt tartsa a bacilusokat az érzékeny és szinte steril kölyköktől. Az Émász vonala folyamatosan túlterhelt volt, így már a teljes kutyás költözésen gondolkodtunk, mikor végre visszatért az élet elektromos szerkezeteinkbe.
Este 7 órára, 6 kiskutyával gazdagodott tenyészetünk.

Mirage példásan viselkedett, és a kölykök is igazán belevaló csapatot alkotnak. Éjszaka kétóránként kelünk, hogy tápszerrel pótolva, teljen meg a hasuk, amíg az anyukájuknak nem indul be a tejtermelése. Barátaink segítségével kitaláltuk a neveket, így most már minden kis prücsök hivatalosan birtokolja tenyészetünk és saját keresztnevét.
Thunderbolt's Opal Rose, Owner of Victory, Original Gangster, One step Forward, Ocean's Six, és Thunderbolt's Oh My God :).
Csodálatos dolog látni hogyan fejlődnek, gömbölyödnek, növekednek, és a 30 dekás apróságok miként válnak egy-egy akaratos, mindent elsöprő kis szörnyeteggé. :)

"Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk: még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett." Maurice Maeterlinck