Kedden úgy érzetem szétrobban a fejem. Ideges voltam, nem találtam itthon a helyem, mindenkivel csak kötözködtem, így erőt vettem magamon és felöltöztem, hogy kimegyek terepre Sárival.
A ló nagyon érzékeny állat, minden rezdülésével jelezte, érzi, hogy baj van, és őt hívtam segítségül.
Bár lovas "szaknyelven" tele volt a segge, mégis készséges és kedves maradt hozzám. Mire végeztem a pucolással és a nyergeléssel, megszállt az a furcsa érzés, ami többet jelent holmi nyugalomnál. Este 7 óra elmúlt, így egy rövidebb útvonalat választottam, hogy még teljes sötétedés előtt hazaérjünk.
A táj új arcát mutatta megint, eltűntek a sárga repce földek, helyette a fakuló búza és napraforgó táblák vették birtokukba a környéket. Hallgattuk a csendet, éreztük a szelet, a növények illatát, szinte már mesébe illően giccses volt minden körülöttünk...és akkor elszakadt a cérna. Bőgtem mint egy gyerek, nem is akartam küzdeni ellene. A megnemértés, a felesleges harcok és küzdelmek amit holmi kétlábúakkal vívtam, négylábú barátok halála, és a fáradtság egyszerre nyitották meg a kaput. Sári megállt és hátranézett.
- Semmi baj kislány, már jól vagyok!
Az orrával megérintette a csizmámat, előrefordult és elindult. Barátok vagyunk. A kapcsolatunk tiszta és minden kétszínűségtől mentes, és bár kihasználjuk egymást, nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám. Sok minden történt velünk az elmúlt két év alatt, de egyre jobban megszoktuk és elfogadtuk egymást.
Úgy szeret, ahogy vagyok. Nincsenek elvárásai, nem kell megfelelni neki, egyszerűen és őszintén a barátom.
Mire hazaértünk összeszedtem magam. Gyorsan leszedtem róla a szerszámokat, szájába toltam egy répát és lesétáltunk a karámhoz. Megsimogattam és beengedtem. Tett pár lépést, majd rám nézett és megfordult. Várt. Én hozzálépve megvakartam a kis csillagot a homlokán és csak annyit tudtam neki mondani:
- Köszönöm.
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Antoine de Saint-Exupéry
