Újra itt a nyár!

 Minden átmenet nélkül tört ránk a kánikula. 1 héten belül meg is érkezett a rég várt takarmány, így végre a hátsó kertet letudtam zárni Sári elöl, a gólyák nagy örömére.

Vasárnap grillezni támadt kedvünk. Előszedtük a hozzávalókat, már minden készen állt, mikor a begyújtó folyadéknak lába kelt. Meglenne az állandó helye, de a pumukli elv nálunk is működik, így már az egész házban és környékén kerestük az átlátszó segédeszközt. Végül lementem a pincébe, hátha feltettem a polcra, mégiscsak itt a helye a veszélyes folyadékoknak. A hang ami megütötte a fülem, szinte már-már észrevétlenül beleolvadt a nagyvilág zajaiba,  de mikor leléptem az utolsó lépcsőfokról tudatosult bennem, hogy csőtörésünk van!
Nem szeretek hétvégén senkit zavargászni, de ez mégiscsak vészhelyzetnek számított, így míg apa intézkedett szerelő ügyben, én elmásztam az aknába elzárni a vizet.

Gyönyörű szép lakókra leltem a sötét és nyirkos beton kocka mélyén. Fényképezőgép híján addig jutottam, hogy gőtéink vannak, de a pontos meghatározás még várat magára. Nem szerettem volna háborgatni a kis fekete lényeket, így ha sikerül végre életet lehelni a fényképező gépekbe, megörökítem a ritka hüllőinket.

Újra üzemel az oviscsoport, 4 lurkót összegyűjtve. Vizsi, Kukac, Cloe és Leila  pusztító viharként közlekedik a lakás és a kert között, maguk után csak a felfordulás nyomait hagyva. Ennyi kölyöknél már a szobatisztaság is gondot okoz, így a takarítást naponta négyszer kell véghezvinni az etetésekről nem is beszélve.
Léna, a maga 18 hónapjával szinte már felnőttnek számít, így ha nem kergetőzésről van szó, legtöbbször csak az árnyékot biztosítja a törpök számára.

 
Felügyelet mellett, a közösbe dobtam egy pet-palackot. Sajnos a gép dátumát nem sikerült időben beállítanom,  de a képek így is visszaadják a játék és a zsákmányszerzés örömét :)

A kupak Cloénak jutott, aki  az ereiben csörgedező labrador vérét nem meghazudtolva, a pacsálás és sarazás zűrzavaros játékává avanzsálta a kis kék kupakot.

 
  Vizsi vizsla, mint a legifjabb kölyök is szerette volna kivenni részét a játékból, hogy rátehesse mancsát a filléres játékra

Kukac tacsi gyorsan kidőlt, hol itt - hol ott heveredett le.

Mila érdeklődését inkább a madarak udvarlási szertartása kötötte le.

Onyx ? Hát így pihen egy nyugdíjas angol bullterrier :)

A szomszédunkba exportált és örökbeadott Mázli macska, immár anyukává érett. Négy gyönyörű kölyöknek adott életet, amiben ha a szurkolás és a felügyelet öröméig, de mi is részesei lehettünk. Teljes a bizalma felénk, így Kati gazdi híján velünk kellett beérnie. A gyerekek csendben és nagyon ügyesen figyelték minden mozdulatát, majd a tolófájásoknál egyikük átjött, és szólt, hogy közeledik egy új csöppség világrajövetele. Gondos gazdájának révén, egy kiegyensúlyozott és boldog anyuka várt engem. Kerültem a felesleges matatást és nyúlkálást, inkább csak figyeltem, hogy ha kell segíteni tudjak. Miután mindenki rendben kilépett e nagyvilágra, csendben eljöttünk és hagytuk hagy ismerkedjenek egymással anya és újdonsült porontyai.
Boldog, gazdis életet kívánunk nekik!

Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet.

Mi vagyunk az!

                                                                   Konrad Lorenz

Nyári szünet

Minden szülő rémálma, az enyém is. Az első héten kitakarítottuk a gyerekszobát és egyből rátaláltunk 3 zsák már feleslegessé vált játékra és 2 zsák kinőtt ruhára. A szemétkupacról nem is beszélve ami megbújt a fiókok, szekrények és az ágyak alatti rejtett zugokba. Két napig csodálhattam a rendet, aztán újra eluralkodott a káosz. Túl vagyunk egy hét  táborozáson, de a helyzet változattlan, állandó harc és nyűglődés az életük:
- Anya unatkozom! -Anya, Niki puszilgat!, - Anya, Niki nem játszik velem!, -Anya, Noémi verekszik!, -Anya, Noémi nem segít! és Anyának ilyenkor már hullik a haja és nagyon várja a szeptembert.

Esztikét, a westi fajtamentők közbenjárásával gazdihoz tudtam vinni. Nem volt közel, de a kutya biztonságban és szerető otthonra lelt. Azóta is tartjuk a kapcsolatot az új gazdikkal.

Mirage és Lilu kutyánk is átesett az ivartalanítás véglegesített műtétjén. Nagyon nem bántam, hogy végre eljutottunk a dokihoz velük. Nem szeretnénk már tenyészteni, de a tüzelések miatt állandó problémát jelentettek abban a 3 hétben, főleg Biberach és a többi panziós kan miatt. Ráadásul egyik leányzó sem a szolid lányos ivarzás követe, így mikor véglegesült az állapotuk, teljes biztonsággal beszéltük meg, hogy jöhet a festő, mert sokszor a plafon is koszos lett egy-egy heves farokcsóválás után.

A viharok minket sem kíméltek, több helyen beáztunk, a kutyás szobára ráeső tűzfal téglái átütötték a cserepeket, a gipszkarton is átszakadt, így ott teljes cserére és felújításra lesz szükség. 
A sok csapadék miatt szinte állandósult a kert végében kialakult kis tavacska, amit örömmel vettek birtokukba a környék vadkacsái és gólyái. Sári érdekes látványt nyújt csánkig vízben, miközben próbálja lelegelni a víz fölé magasodó zöld növényeket. Kicsi ,drága vizilovam :) Takarmány nuku, a belvíz elöntötte a réteket, ahonnan az éves széna szállítmányunk szokott érkezni, így újra kezdődik a kaszálás és az utánfutós zöldbehordás. Hétvégenként szinte minden elhagyatott, vagy parlagon lévő zöld rétet ellepnek a környező területeken élő lovasok, hogy  így biztosítsák a hiányzó élelmet patásaik számára. Még nem tudjuk mikor lesz kaszálás, de félő, hogy az árak csillagászati magasságokat súrolnak majd, evvel is sújtva a lótartókat.
Remélem a nehezén már túl vagyunk, és innentől végre elkezdődik az igazi nyár!

A kozmetikában ismét összefutottam egy érdekes és szánalmas esettel, de a képek, mely a delikvensről készültek, sajnos elvesztek menet közben. Már ott gyanút kellett volna fognom, mikor a kocsi csomagtartója kinyílt és a gazda vastag munkás kesztyűkben emelte ki a kutyát, és rakta elém a betonra. Néztünk egymással az arany spanival, biztos voltam benne, hogy ő is legalább annyira nem érti ezt a helyzetet mint én.
-Harap? -kérdeztem, mert nem jutott eszembe más érv, elnézve a vastag szövet kesztyűket.
-Nem, teljesen szelíd! -jött a válasz.
Azon kívül, hogy a fókahájtól szinte gurult az ebecske, tényleg vidám és kedves teremtésnek bizonyult. 
A gazda gyorsan elviharzott, bár előtte megkérdezte mennyi az annyi.
- Valami külön kérés és hogy hívják a kutyát?
- Kopaszra mert nagyon koszos! és már ott sem volt.
Oké, hát akkor legyen törpe vizsla a spaniból. Feltettem az asztalra és a géppel toltam egy csíkot a koszos bundán. Először azt hittem rosszul látok. Folytattam a műveletet, majd egyszer csak a gépfej feladta. Morogtam magamban, hogy már megint nem megy simán a dolog, mikor ránéztem az asztalon fekvő hölgyeményre. Ezer és egy bolha mászkált rajta, szinte teljesen ellepték a bőr felszínét. Gyorsan kiabáltam Árpinak, hozzon gépet, én meg sebesen elkezdtem a kutyák fújkálni, nehogy amár lenyírt szőrből a kis vérszívók kitudjanak költözni. Kedves párom csak állt és hüledezett, majd erősen fókuszált mert bizony az arany szín, szinte csokibarnára változott a felbolydult kis élősködőktől. Még 3 gépfejet nyírtam ki, mire leszedtem az összes szőrt a kutyáról. Betettem a nagy kádba, jöhet a bolhaírtás második szakasza: a fürdés.
Az alvadt vértől, a kosztól és a bolha ürüléktől, mustársága lé folyt a kutyából megspékelve holmi mák illetve szezámmag nagyságú bolhákkal. Többször átfürdettem a kutyát, mire úgy gondoltam, hogy teljes volt a pusztítás. Az asztalra kiterített törülközőn még láttam a döglött bolhák kis utóhadát, ahogy a hajszárító hatására kiesnek a spaniból. Már ott tartottam, hogy a vegyszeres fürdés után még pluszban lekenem a kutyát bolha elleni készítménnyel, mikor megérkezett a gazda.
- Bolhás volt a kutyád! -kezdtem bele a mondókámban ám gyorsan letorkoltak
- Tudom, mondta az állatorvos! - Ez szuper, de nekem is mondhattad volna, ugyanis bolhás kutya után következik a kozmetika fertőtlenítése ami nem kis időmbe és vegyszer mennyiségbe kerül!
- Elnézést, nem tudtam.....,- és itt kezdődött a bla,bla bla
-Nem ártana egy féreghajtózás a kutyának, ugyanis a bolha beviszi a féregpetét, ami rátok is veszélyes lehet!
Újra kiselőadást hallottam, hogyan miként és mióta élez a kutya ilyen környezetben, gyerek és más állatok közelségében.
 Rákerült a fizetésre a szó, és a megbeszélt standard árhoz még hozzászámoltam a bolhaírtás költségét. ( persze ilyenkor az elhasznált gépfejek élezését is kifizethetném, dehát ez vidéki kozmetika itt örüljünk ha fizetnek).
-Jaj hát én pont annyit hoztam amennyit megbeszéltünk!
-Hát ez sajnálatos, de te is tudtad, hogy a kutyád bolhás és ha előre szóltál volna én is mondom, hogy mennyi-az annyi.
-Elnézést, holnap erre járok és behozom a tartozásomat.
Mindketten tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni, de ránéztem az asztalon nyugodtan és mélyen alvó kutyára és eldöntöttem, nem balhézom, nekem fontosabb, hogy végre nem rágják szét a bolhák a kutyát.

"Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat."
	Albert Camus

Eszti a Westi

Sokat látott vidéki kozmetikusként mindig úgy érzem, már nem találkozom újjabb, szörnyű esetekkel.
Copfos, akit az erdőben kikötve találták, dróttal a nyakában volt az első szörnyűségem. Az állatorvos küldte hozzám a gazdikat, hogy SOS kopasszam meg a kutyát. A drót bevágta szerencsétlen kutya nyakát, körülötte a bőr felpuffadt és gennyes volt. A további kezelések miatt, teljesen leszedtem a szőrt a puli keverékről. Tűrte és hálás volt akármennyire is érzékeny volt a bőre a sebek körül.
Lilu a telepörző komondor, aki fémszilánkokkal volt tarkítva, vagy Brúno a bobtail, akinek egy kifejlett cserebogarat bányásztam elő a hallójáratából. A nyári utószezonban toklászokkal teli spánieleken már meg sem lepődök, de egyre többször találkozok, elfertőzött gennyes sebekkel és az ott élő albérlőkkel, akik élve rágják szét az őket hordozó gazdaállatot.
Eszti a westi, régóta a vendégeim közé tartozott. Egy izgága, kistermetű fehér kutya, akit gazdái szerettek és tisztában voltak egy ilyen természetű és kinézetű kutya minden kínjával és igényével. A héten bejelentettek hozzám egy westit nyírásra. Egy idősebb úr hozta, szállítóboxban, majd mivel még nagyban zajlott az elöttük érkező vendégem csinosítása, megbeszéltük, hogy mikorra várható ( akkor már tudtam ) Eszti átváltozásának vége.
Az első furcsa "jel" egy állandó és szünni nem akaró szag, mely belengte a kozmetikát. A nálam lévő bolognese gazdijai, még meg is nézték a kutyát, mert nem hitték, hogy egy westi lapul a szagok mélyén.  Próbáltam afelé hangolódni, hogy biztosan a boxfogságból adódóan, besikeredett a szállítóba, ettől ez az állandó bűz.
Elkészültem a hófehér kis bolognesével, mindenki elégedett volt, vanília illatban pompázott a kis fehérség is, így teljes erőbedobással indultam a dobozban érkező kliensem felé.
Mikor feltettem az asztalra már tudtam, hogy nem a szállítóboxból érkezik az erős szag. A híg disznótrágya, a száradt kutyaürülék és még valami amit nem tudtam beazonosítani, felhőként burkolta be a páciensem.
Bekapcsoltam a rádiót, feltettem a fertőtlenített fejeket, és nekiálltam egy teljes kopasztásnak. Még végig is futott az agyamon, hogy egy fényképet megérne ez a bozontos fekete szutykos kinézet, de a lustaságom győzött, így folytattam a tisztító hadműveletet.
A következő pillanatban már láttam, amivel nem akartam szembesülni.Elkapott a hányinger, felkaptam a gépet a kutya hátától, és kimentem az ajtóhoz. Levegőért kapkodtam, és gondolatban végimentem, mit is kéne csinálnom, mikor Eszti egy halk nyöszörgéssel jelezte, hogy ő itt van és rám vár. Megsimogattam, és kedvesen szinte suttogva elkezdtem beszélni hozzá. Nincs mese, ezt senki sem fogja helyettem megcsinálni, a hányás sem megoldás, végül azt is nekem kéne eltakarítani, így felhúztam egy vékony eldobhatós gumikesztyűt, feltettem az orvosi maszkomat és hozzáláttam a műveletnek. A rádióban vidáman cseverésztek, kint sütött a nap, de nem tudtam teljesen kikapcsolni az agyamat. A rohadó hús szaga szinte beleette magát a fejembe. Megfogtam a kutya hátát és finoman elkezdtem lebontani a szőrpáncélt a hátáról. Az első sebnél, már készen álltam és egy érfogó csipesz segítségével kiszedtem az élő húsban mászkáló légylárvákat. Eszti állt és tűrt. A füleivel rámfigyelt, egész testében remegett, közben folyamatosan próbáltam elmondani mit is csinálok én rajta, mi vár még rá és biztosítottam, hogy kezembe veszem a sorsát. Az első nyílt seb után, még három következett. Próbáltam a számon levegőt venni,  a genny és rohadó hús szagára, elkezdtek bejönni a döglegyek. Lenyelni a könnyeimet, és nagyon erősen győszködtem magam arról, mennyire nem akarom, hogy ez a kutya tovább szenvedjen és bizony ennek csak egy módja lehet: ha nálam marad!
Mire leborotváltam a kutya hátát, és kitisztítottam a sebeit, már kész tervem volt, hogyan fogom megmondani a gazdának, hogy nem adom neki vissza a kutyáját. Felhívtam az állatorvosunkat, megbeszéltem vele az SOS kezelés minden csínját- bínyát, berohantam az állatos mentőládáért a lakásba, kifelé jövet felkaptam a fényképezőt, majd nekiálltam Hiperolos oldallat és Betadinnal kimosni a sebeket.
Felráztam magam, és borzalmasan dühös lettem, amit persze Esztike egyből érzékelt és ficeregni kezdett az asztalon. Nem lesz ez így jó, muszáj lehiggadnom, de annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy  újra bőghetnékem támadt. Néztem ezt a meggyötört lelket az asztalon, a levegőben a fertőtlenítő a gyógyszerek és a rohadás bűze keveredett egymással, ezt érdemli egy kutya? Mit vétett ez a szerencsétlen, hogy így elhanyagolták? Nem szépítem, tar kopaszra nyírtam a drágát, a langyos víz alatt, még feloldottam a rászáradt mocskot és elhalt bőrdarabokat. Fürdés után, már vígan törülközött a kis drága, nyalta a kezemet, és végre a kis áramszedőre hasonlító csóválója és terrieresen meredt az égbe.
A megbeszélt időben megérkezett a gazda, aki mint kiderült, közel sem a kutya gazdája. Rátestálták ezt a feladatot, a gazdák külföldön, már haza sem jönnek. Felajánlottam neki a segítségemet, szerettem volna minél előbb magamnál tudni Esztit, de a lelkére kötöttem, hogyan kell a kutya kezelését folytatni. Fájó szívvel engedtem el a kiskutyát, legalább én megtettem amit tudtam. Mikor párom hazajött, egyből elújságoltam neki, kivel-mivel találkoztam és én bizony ezt nem hagyom annyiban.
Másnap felhívott a "gazda", hogy beszélt az unokájával és szeretnék ha segítenék nekik, elhelyezni a kutyát. Nagyon örültem neki, és kicsit megnyugodtam, mikor újra átlépte házunk küszöbét a kis szaros. A sebe már sokkal szebb és elhagyta a szagát is. Bár a többi kutyám még kerülgeti, már Léna védelmébe vette a kis büdöskét. Nem szeretnék felelőtlenül kutyafalkát itthon tartani, így szeretném, ha biztonságos helyen tudhatnám a kis szarost.
Így most gazdi keresésben vagyunk, bár a jelentkezők gyorsan fogynak miután ránéznek a kopasz és sebekkel tarkított kis westire. Szerintem ez így jó, mert aki így beleszeret, az nem a kis hófehér, kerekfejű Fehér Felföldi Terriert látja meg benne, hanem azt a jó és szeretettre éhes kiskutyát, akit mi is megismertünk.

     

"Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között."

A kicsi és ugatós nameg a mentett malac története

A kicsi és ugatós

Nem kell sokat gondolkodni, mely fajta a leghangosabb a legkisebbek között: a chihuahua  ( csivava ). Ha egy ugatós példányt felszorzunk 4-el máris igazi kis hangorkán és házisárkány kollekcióval állunk szemben. Na jó, nem volt ennyire vészes a helyzet, bár a csengőt kiiktattuk arra a pár napra míg vendégeink nálunk töltötték pihenésüket. Már maga a megérkezésük sem volt mindennapi, de gyorsan beleszoktak a napi rutinba ráadásul az összeszokott csapat, tényleg csapattá formálódott az idegen környezetben. Az egyéniségek csak nálam fordultak ki magukból, így volt bokaharapás, állandó követés, méla undor és piperkőc napfürdőzés részükről. Evés után nyugalom száll a házra ekkor sikerül lencsevégre kapni a kis banditákat.

A mentett malac

Nagyon kevés olyan állat található a bolygón, amit ne tartanék magam körül. Ebben szerencsére férjen nagyban kontrolom, hiszen a házi ZOO táblát már kitehettem volna a kapura, ha ő nincsen. Félreértés ne essék nem vádolom, hiszen sokszor csak szenvedő alanya, a lányaim és saját imádatom tárgyainak.
Létezik egy nem is olyan kicsi és rágcsálóként bejegyzett állat, ami az ő ízléséhez és szívéhez is közel áll. Ez nem más mint a tengeri malac. Már együtt laktunk, mikor megleptem magamat és persze őt is, egy kis fodros cocával, azt bizonygatva, hogy mennyire jó és aranyos állatkával van dolgunk. Akkor éppen hüllő mizériában is szenvedtünk, és a leopárd gekkó,  gabona sikló terráriuma között, jól mutatott egy nyakig forgácsban csücsülő kismalac. Nem telt bele sok idő és házi röfink, gyors gyarapodásának hála szabad utat engedett ösztöneinek, mindezt éjszaka, nagyon rafinált módon, alkalmi portyázásokkal tette. Akkoriban egy nagy szivacságyunk volt, ami 10cm-es vastagságával szinte nem jelentett akadályt, így mikor aludtunk, kénye kedve szerint randalírozott a szobában és a végén már rajtunk is. Páromra a frászt hozva, többször átrohant rajta, miután én csak :- Aludj, biztos álmodtad! felkiálltással befordultam a fal felé. A következő malacrohamnál már hajnalodott, így én is éreztem, hogyan próbálja a testmeleget kitapogatni és mint aki jól végezte dolgát befészkelni magát a paplanok közé. A lebukása sajnos megpecsételte további életét így elajándékoztuk egy barátunk kislányának boldogítsa és riogassa őket :)  

Ez az élmény úgymond meghatározta további malacmentes életünket, míg a panzióba egyre többször érkeztek a különböző méretű és formájú röfik. Barátságosan kurrogtak és öröm volt vakargatni őket még éles és hangos visításuk is kedves számunkra. Nem lehetett nem észrevenni, Árpi vonzalmát ezekhez a kis malacokhoz, így bátran kérdeztem meg tőle, örökbefogadunk e egy kis vöröset- persze csak ha neked is megfelel-kitétellel.
Tudtam, hogy a harapás és vadulás nálunk kizáró kritérium, hiszen a gyerkőcök is előszeretettel gondoskodnak a nálunk lakó állatkákról, így a fő szempont a nyugalom mellett már csak a kinézet volt. A sok nyuszi ketrec között a legfelső polcon, ott figyelt minket. Tudta, hogy érte jövünk, és én hagytam ,hogy kellőképpen elkurvulva, eladja magát nekünk. A vizslató szemek után, mely átfuttot a fényes és dús rézvörös- fehér foltokkal tarkított bundán, jött a kéz próba, a has és hátvakargatás, majd kimondásra került az: IGEN, hazavisszük ! végleges ítélet.
Saját magunkat akartuk azzal becsapni és áltatni, hogy a lányoknak meglepetésként tálaltuk új, immár sokadik állatunk hazahozatalát. Ez inkább nekünk volt öröm, és maradt is a mi kis malacunk. Hogy kinek az állata? Nem az enyém, ez biztos állíthatom. Ő apa malaca, én csak a halálra etetés ellen és a tisztántartásban segédkezem, konkrétan elveszem előle a kaját és póriasan leírva, takarítom utána amit kell.

 
Bemutattuk a benti nagy vadásznak.....

"Az emberek többsége beszél az állatokhoz, de csak kevesen értik, mit is mondanak."

Szösszenetek

A nagy hó és hosszú tél elmúltával, újra belevetettük magunkat a ház körüli munkákba. Konkrétan az egész első kertet szétszedtük vagy éppen kiírtottuk. 
A tavat is megszüntettük bármennyire is sajnálom, de az állandó kutyalubickolásoktól a fólia teljesen tönkrement. A növényeket átexportáltuk anyukámékhoz, a halakat pedig a Százhalombattai ovisok fogadták be, így igazából maradt egy nagy gödör és két hamisciprus az elsők kertben. Innen fogjuk kezdeni az újraépítést.

Kislovunk állandó szökési kísérleteit megunva, szobafogságra ítéltük a minipacit. Most kénytelen jóban lenni a lányokkal és minden emberi lénnyel, ha mozogni, enni vagy inni akar. Tudom nagyon drasztikusan hat amit írtam, de szeretném ha fölös energiáit nem a szökéseinél tökéletesíteni, hanem kicsit szocializálódna és a foglalkozások révén, ami bármily unalmas és néha kellemetlen érzi az emberek közelségét, egy normális kezelhető pony válna belőle.

Segítettem a Fajtamentés kutyáit eljuttattni Székesfehérvárra, így a kutyataxi teljes kapacitással ( 5 bullyval) indult neki a nem is olyan rövid útnak.  
 Röviden és tömören egy kis útibeszámoló Barátnőm tollából:

Szóval "A csorda útra kél " tömörített kiadásban:

A Székesfehérváron tett jégkorong mérkőzés meglátogatásával, nem csak az árverésre felkínált póló bevételét és az összegyűlt adományt nyerték meg a bajba jutott bullterrierek.
Ott kaptunk egy felajánlást az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.-től, miszerint egy éven keresztül patronálják a a fajtamentés védőszárnyai alá került kutyákat.
Mivel ideiglenes befogadó családoknál vannak a védenceink elhelyezve, így egy-egy leutazást, elég komoly szervezés előz meg.
Így történt az első utunk előtt is.
Összeválogattuk, hogy kik legyenek az első körben szerencsések: Gyöngyvér, Kornélia, Leona, Brigitta és Huba.
Egyeztettünk az ideiglenes befogadókkal, hogy kinek, mikor, melyik "begyűjtő pontra" kell szállítani kis védencét.
Sajnos így is csúszott némi homokszem az olajozott fogaskerekek közé.
Első körben sikerült egy szállító box-szal kevesebbet kapnunk. Ezt csóri Huba szívta meg. Menet közben nem volt a biztonságos boxban - merthogy rá esett a "legkevésbé problémás" cím megnyerése -, így egy vérpaca tudatta velünk, hogy szétharapta a száját.
Ez egyben legyen tanulság is mindenkinek, hiszen nem azért vettük meg szép pénzért a szállító boxokat, mert marhára sok a pénzünk. Egy balesetnél a kutya lesz az első, aki kiszáll az ablakon... vagy aki sokkosan elrohan... vagy ha nincs baleset, csak akár egy váratlan fékezés, akkor rosszul esik, összetöri magát, vagy szétharapja a száját... soroljam még? Ráadásul hirtelen el kell helyezni a kutyát, egy számára idegen helyen, a váratlan történések megzavarják az amúgy is gyakran labilis kutyát... akkor mi a biztonságos elhelyezés? A box!
Második lépésben Kornélia telibe fosta indulás előtt a boxot. ...ezt Kati megkapta ajándékba, hogy ne kelljen madárlátta, folydogáló szarozással foglalkoznunk.
Reggel nyolc előtt megérkeztünk.
20 perc múlva már tudtuk, hogy csúszásban lesznek egészen délután 5-ig. Így hazajöttünk.
Késő délutánra ismét lementünk.
Mielőtt hazajöttünk volna - először egy bezárt benzinkúti mosóba bekunyerálva magunkat, kimostuk a hígan telibefosott boxát Kornéliának, Kornéliával együtt -, megcsonkítottuk csordánkat.
Örökbe adtuk Hubát, aki - mint azóta megtudtuk -, betette golyótlanított fenekét a jóba.
Örökbe adtuk Brigittát, aki szintén olyan családba csöppent, akik szó szerint pehelypárnával várták...
A csapatból Gyöngyvért holnap meleg, lakásban lakással várja új ideiglenes befogazója.
Leona pedig Ernővel megy új családját megismerni.
A következő vonulás nem tudom mikor lesz - minél előbb, gondolom én -, de remélem, hogy ugyan ilyen sikerrel zárjuk.

Így utólag, kipihenve azt a 18 órát, amit intézkedtünk...

Túl vagyunk az első bullys kiállításon, ahol Csülök és Bébi miniatür bullterrierek szereplésében volt egy kis részem. Köszönöm a gazdiknak a fotókat :)

Sajnos Lénával ki kellett hagynunk az első edzés napot,  bár nem szeretnék elsietni semmit, de már nagyon várom, hogy újra lássam barzojom futás közben. Egyszerűen gyönyörű .....

"Az, hogy az állatvilág részei vagyunk, sok ember számára kellemetlen információ. Én azt gondolom, hogy az állatvilág a maga módján legalább olyan jó, mint az emberi világ. Az állatok funkcionálisan tökéletesen megfelelnek a saját környezetüknek, beleértve a társas környezetüket. Egy kutyafalkában a társas lét nagyon gazdag, és érzelmileg is komplex világot jelent, ami semmivel sem alább való az ember világánál."

 

Január

Az utóbbi időben többen kérdezték, miért nem írok a blogomba? Ha mégis ráveszem magam a folytatásra, mondandómat röviden fogalmazom meg és inkább képekkel egészítem ki a kurta írásokat.

Sok minden történt az elmúlt hetekben, és éppúgy kijutott a rosszból mint a jóból is. Nehéz rávenni magamat, hogy humorosan írjak, mikor legbelül forrongok és időbe telik míg a dolgok a helyükre kerülnek.
Kezdetben tényleg az volt a cél, hogy megismerjék az emberek, hogyan és miként élünk. Mindenki valami idealizált álommesének képzeli a munkánkat. Szépen-lassan az egész "naplózás" átment egy terápiás szóforgatagba, mely segít a lelkemen, mégis talán emberibb mint kozmetikázott és boldog történeteket olvasni.

Sajnos megint szembetaláltuk magunkat egy olyan gazdával, aki minden szinte arra játszott, hogy "szeretett" kutyáját nálunk hagyja. A részleteket sajnos nem írhatom le, nem szertném ha az esetleges, szintén ilyen okból hozzánk forduló tulajdonsoknak ötletekkel szolgálna a történet. Szomorú.....

Január elején meglátogatott minket Gergő és Ádám kovács. Kicsit csinosítani kellett a lovaink patáján, de a hó nem igazán segítette senki munkáját. Miközben a két pacik kikötve várták a szakembereket, Léna hatalmas bátorságot merítve megpróbált Rozival közelebbi ismerettséget kötni.

A lényeg az óvatosság és a nyugalom...

azért biztos ami biztos alánézett nem e mégis kutyához van szerencséje....

Sári közben kiélte anyai hajlamait a kicsi lovon...

végül illedelmesen bemutatkozott....

a kis hobbit téli bundájában...

A hideg magával hozta a mentésre váró bullterrierek tömkelegét. Vannak köztük igen szerencsések is, mint Lenke, aki -egy kis közbenjárással- hamarosan Csoki kutya társa lesz.
Ez a meggyötröt lelkű német juhász keverék, szinte kinyílt mióta Lenkével összehoztuk. Két " csöves" akik sorsa nagyon hasonló, talán innen a hatalmas barátság és kötődés egymás iránt.

A játék a legfontosabb. Ebből tanulnak, ettől kötődnek így gyógyulnak a lelki sebeik...

Csoki kedvenc játéka a hófúrás....

..majd elkezdődött a fetrengés

gyűrték egymást...

"Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg! "

2009 Szilveszter

"A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet."

Kihasználva a holt időszakot mikor nincsenek szállóvendégek, kicsit több idő jutott saját állatkáinkra is.
Már nagyon rájuk fért egy kiadós örjöngéses séta, televoltak energiával. Átsétáltam  a csapattal egészen Domonyvölgyig. Nagyon szépen sütött a nap, igazi nézelődős, mézálós idő volt. Lilu addig túrt-fúrt a földben, míg talált egy nagy békát. Megfogta az egyik lábát, és elkezdte rázni mint a rongyot, hogy a rátapadt földtől minnél kevesebb kerüljön majd a szájába. Mirage persze egyből ment a lányát igazgatni, majd mikor rászóltam Lilura, hogy rakja le azt a ronda dögöt, Miri már fel is kapta és ráropantott, majd erőltetve nyelte le, hogy még esélyem se legyen elvenni tőle új szerzeményét. 

Nagyon tetszett nekik az új vadászles és az etető környékére kiszórt kukorica csutka halmok. Akkora sár volt az árnyékos részeken, hogy a hasukig besüllyedtek, hazafelé meg nem győztem kikötni őket pórázostul a rögzítő fülekhez a kocsiban, hogy legalább a kárpit ne legyen agyagos. Nah persze.

Egyedül a lovak maradnak ki mostanában a programokból. Az utolsó jelenésünk a Szeptember végi szüreti felvonulás volt, sajnos onnan még nem kaptunk képeket.
A sok eső miatt, a sár szinte csánkig ér nekik, így a napok nagy részét vagy a beállóban vagy a karám lenti részében töltik. Rozi igazi hippisre növesztette a bundáját, ha belesüpped a sárba és nem látni a patáit, egy torzomborz tengerimalacra hasonlít. :) Sokat változott előnyére, a kis rugógép.

A munka nagy része, most a kozmetikába szorult. Az ünnepek közeledtével, még egy utolsó szépítkezésre beugrik mindenki, hogy necsak a gazdik legyenek csinosak karácsonykor.

Lali tacsi, kedvenc vendégeim közé tartozik. Kölyök kora óta rendszeresen látogat minket, igazi egyéniség. Az asztalon állva is folyamatosan mondja magáét, és egy puszi kedvéért szívesen üzletet köt, ha kényelmetlen testrészeken lévő csomók kibontásáról van szó. Nagy munka volt, de megérte....

 Az év utolsó kutyakiállításán dolgoztam és néha azt se tudtam merre az arra. Fejetlen csirke módjára rohangáltam a bírói körök között, így próbálva meg mindenhová odaérni.
Leóval másodszorra találkoztam idén, szerette volna a gazdi befejezni neki a felnőtt championátust. A kis denevér, annyira el volt foglalva a szagokkal, állandóan a csajokat kereste.
 A derby elött kapott egy kis okosítást, de sajnos ez is kevés volt, hogy osztályt nyerjen.
Csülök, a miniatür bull terrier már jobb hangulatban volt, és igazi terrieres temperamentummal felvértezve szerepelt a ringben. Már az elején nagyon jól megértettük egymást, tőlem jön a kaja, ezért cserébe fegyelmezett, magamutogató viselkedést vártam tőle. Ez a csereüzlet így megállta a helyét, Móni gazdi nagy örömére.

Léna egyedi barátkozásba kezdett a cicával. A kutya-macska barátság a tökéletes szó erre a kapcsolatra vagy inkább a: Se veled, se nélküled! életszemlélet.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?

John Grogan

Nyavajás

2 hete Niki lányom, azt a feladatott kapta az iskolában, hogy rajzolja le, mi szeretne lenni felnőttként.

Kíváncsian vártam a műre, ami utána az iskolai faliújság dísze lesz.

A képen a következő volt látható:
Egy nő, aki éppen hurokkal próbál meg megfogni egy macskát, körülötte karámok, ahol lovak legelnek, majd egy házban ketrecek, ahol különböző kutyák vannak elzárva, volt amelyiknek infúzió volt bekötve.
Minden állat mosolyog és a képen látható felnőtt is boldog. Süt a nap,-aki szintén mosolyog - aki pedig egészséges, jóízűen falatozik a kis farmon.
A mű készen volt a bemutatásra, én pedig megdicsértem porontyomat, bár titkon reméltem, hogy ez a rajz a betegsége alatt nézett, sok Állatrendőrség című műsornak köszönhető.

Tegnap délután lazítás képpen, Niki elindult biciglizni, majd hazaállított egy kismacskával. Annyira pici a macsek, hogy elfért a tíz éves gyerek tenyerében. Bűnbánóan, de az izgatottságtól kipirult arcal állt az ajtóban.
-Anya, szerinted kell a Katinak? ( ő a macskás szomszédunk)
-Nagyon remélem IGEN, különben nagy gondban leszünk! :)

Kivittük a kozmetikába, tudományosan megvizsgálatuk , majd következett az etetés és itatás. Kicsit sovány,kicsit kiszáradt, de nem bolhás, nem fostos, tiszta a szeme, füle és rém mókás, hiszen akkora mint egy újszülött bullterrier.
A macska alom használtával volt egy kis gond, ugyanis új csövesünk nem éri fel a peremet, így segítségül hívtunk egy kaparófát, létra gyanánt.

Nos..Nyavajás -persze ezt a nevet apa adta neki- már most kellőképpen tud dorombolni, és nagyon remélem, hogy pénteken leveszi lábáról a szomszédomat. Reggel mire felkeltem, Noémi büszkén mesélte, hogy nővére már ellátta a jövevényt. Nagyon felelősség tudóan ápolja és látja el kis védencét.

Íme pár kép, Nyavajásról:

Kati szomszéd időközben örökbefogadta tőlünk a kis cirmost, csak még pár napig pátyolgatjuk, mégse legyen napközben egyedül.

A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.

Pam Brown

Szöveg nélkül

Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.

                                                                                                                                          Ágai Ágnes