péntek, április 2

Szösszenetek

A nagy hó és hosszú tél elmúltával, újra belevetettük magunkat a ház körüli munkákba. Konkrétan az egész első kertet szétszedtük vagy éppen kiírtottuk. 
A tavat is megszüntettük bármennyire is sajnálom, de az állandó kutyalubickolásoktól a fólia teljesen tönkrement. A növényeket átexportáltuk anyukámékhoz, a halakat pedig a Százhalombattai ovisok fogadták be, így igazából maradt egy nagy gödör és két hamisciprus az elsők kertben. Innen fogjuk kezdeni az újraépítést.

Kislovunk állandó szökési kísérleteit megunva, szobafogságra ítéltük a minipacit. Most kénytelen jóban lenni a lányokkal és minden emberi lénnyel, ha mozogni, enni vagy inni akar. Tudom nagyon drasztikusan hat amit írtam, de szeretném ha fölös energiáit nem a szökéseinél tökéletesíteni, hanem kicsit szocializálódna és a foglalkozások révén, ami bármily unalmas és néha kellemetlen érzi az emberek közelségét, egy normális kezelhető pony válna belőle.

Segítettem a Fajtamentés kutyáit eljuttattni Székesfehérvárra, így a kutyataxi teljes kapacitással ( 5 bullyval) indult neki a nem is olyan rövid útnak.  
 Röviden és tömören egy kis útibeszámoló Barátnőm tollából:

Szóval "A csorda útra kél " tömörített kiadásban:

A Székesfehérváron tett jégkorong mérkőzés meglátogatásával, nem csak az árverésre felkínált póló bevételét és az összegyűlt adományt nyerték meg a bajba jutott bullterrierek.
Ott kaptunk egy felajánlást az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.-től, miszerint egy éven keresztül patronálják a a fajtamentés védőszárnyai alá került kutyákat.
Mivel ideiglenes befogadó családoknál vannak a védenceink elhelyezve, így egy-egy leutazást, elég komoly szervezés előz meg.
Így történt az első utunk előtt is.
Összeválogattuk, hogy kik legyenek az első körben szerencsések: Gyöngyvér, Kornélia, Leona, Brigitta és Huba.
Egyeztettünk az ideiglenes befogadókkal, hogy kinek, mikor, melyik "begyűjtő pontra" kell szállítani kis védencét.
Sajnos így is csúszott némi homokszem az olajozott fogaskerekek közé.
Első körben sikerült egy szállító box-szal kevesebbet kapnunk. Ezt csóri Huba szívta meg. Menet közben nem volt a biztonságos boxban - merthogy rá esett a "legkevésbé problémás" cím megnyerése -, így egy vérpaca tudatta velünk, hogy szétharapta a száját.
Ez egyben legyen tanulság is mindenkinek, hiszen nem azért vettük meg szép pénzért a szállító boxokat, mert marhára sok a pénzünk. Egy balesetnél a kutya lesz az első, aki kiszáll az ablakon... vagy aki sokkosan elrohan... vagy ha nincs baleset, csak akár egy váratlan fékezés, akkor rosszul esik, összetöri magát, vagy szétharapja a száját... soroljam még? Ráadásul hirtelen el kell helyezni a kutyát, egy számára idegen helyen, a váratlan történések megzavarják az amúgy is gyakran labilis kutyát... akkor mi a biztonságos elhelyezés? A box!
Második lépésben Kornélia telibe fosta indulás előtt a boxot. ...ezt Kati megkapta ajándékba, hogy ne kelljen madárlátta, folydogáló szarozással foglalkoznunk.
Reggel nyolc előtt megérkeztünk.
20 perc múlva már tudtuk, hogy csúszásban lesznek egészen délután 5-ig. Így hazajöttünk.
Késő délutánra ismét lementünk.
Mielőtt hazajöttünk volna - először egy bezárt benzinkúti mosóba bekunyerálva magunkat, kimostuk a hígan telibefosott boxát Kornéliának, Kornéliával együtt -, megcsonkítottuk csordánkat.
Örökbe adtuk Hubát, aki - mint azóta megtudtuk -, betette golyótlanított fenekét a jóba.
Örökbe adtuk Brigittát, aki szintén olyan családba csöppent, akik szó szerint pehelypárnával várták...
A csapatból Gyöngyvért holnap meleg, lakásban lakással várja új ideiglenes befogazója.
Leona pedig Ernővel megy új családját megismerni.
A következő vonulás nem tudom mikor lesz - minél előbb, gondolom én -, de remélem, hogy ugyan ilyen sikerrel zárjuk.

Így utólag, kipihenve azt a 18 órát, amit intézkedtünk...



Túl vagyunk az első bullys kiállításon, ahol Csülök és Bébi miniatür bullterrierek szereplésében volt egy kis részem. Köszönöm a gazdiknak a fotókat :)




Sajnos Lénával ki kellett hagynunk az első edzés napot,  bár nem szeretnék elsietni semmit, de már nagyon várom, hogy újra lássam barzojom futás közben. Egyszerűen gyönyörű .....

"Az, hogy az állatvilág részei vagyunk, sok ember számára kellemetlen információ. Én azt gondolom, hogy az állatvilág a maga módján legalább olyan jó, mint az emberi világ. Az állatok funkcionálisan tökéletesen megfelelnek a saját környezetüknek, beleértve a társas környezetüket. Egy kutyafalkában a társas lét nagyon gazdag, és érzelmileg is komplex világot jelent, ami semmivel sem alább való az ember világánál."