Ch. Ash Liliput Balu 1994.05.08-2009.08.03
"Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok."
Márai Sándor
kedd, szeptember 1
.
"Egy jó kutyának halála után a legjobb helye,a gazdája szívében van."
Ch. Ash Liliput Balu 1994.05.08-2009.08.03
Ch. Ash Liliput Balu 1994.05.08-2009.08.03
csütörtök, augusztus 6
Felkészülés
Nagy fába vágtam a fejszémet. Már sokszor bebizonyítottam magamnak, hogy szeretem a kihívásokat, főleg ha még számomra is új területre tévedek.
A tavalyi rönkhúzó versenyen kívül nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, hogy Sáriból verseny lovat faragjak. A fogathajtás érdekel, de még sokat kell tanulnom.
A szán és rönkhúzás elérhetőbb cél, így Méz barátnőm segítségével és Öcsó barátom instrukcióit megfigyelve és fogadva, Sárit elkezdtük felkészíteni a II. Nemzetközi Rönkhúzó versenyre. Amatőr szinten próbálkozunk, de minden kezdés alap feltétele a szerszám.
Kölcsön hámmal fogtuk be a pacimat, majd mikor már megértette miért ez a nagy hűhó, a tsz-ből kért traktor gumit fogtuk mögé.
Idővel emeltük a tétet, 1 gyerek, majd 1 felnőtt, majd 2 gyerek és a legnehezebb felnőtt bevonásával. Lányok nagyon élvezték, Sári is elfáradt és nekem is lett újra célom a lovazásban.
A háttérben már nagyban ment a szervezés, a média minden területén "támadtunk" és a reklám hadjárat mondani valója nem volt más, mint : Nem ennivaló-családi ló!
Én lepődtem meg a legjobban, mikor már az országos kereskedelmi rádiók is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt és a Lovas Életben cikket is írhattunk, magáról a Miért?-ről is.
A háttérmunka egy új weboldalban csúcsosodott ki:
www.hidegverulo.hu
Hétvégente Gábort boldogítottam családostul, és próbáltam okosodni fogathajtás terén. Bizonyítás képpen- magamnak- szüleimet is elvittem egy kis csatangolásra. Gábor kedves meglepetésként, a gyönyörű fa hintóval várt minket, így igazi vendégekként láthatták szüleim a Börzsöny szépségeit.
Biberach szőre és annak állaga vetekszik egy oroszlánéval és ahogy öregszik bátor házőrzőnk egyre inkább nem vedli ki a téli bundáját. Így mikor reggelente pózolva fekszik a teraszon mindig megfogadom, hogy most aztán, ma tuti kikefélem.
Noémi lányom, aki magáénak érzi Bibe összes szőrszálát és tudását, nekiveselkedett eme hősies munkának. A fésülés tovább tartott volna mint német juhászunk türelme, így közös megegyezéssel tovább halasztottuk a téli szőrtelenítést.
A tavalyi rönkhúzó versenyen kívül nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, hogy Sáriból verseny lovat faragjak. A fogathajtás érdekel, de még sokat kell tanulnom.
A szán és rönkhúzás elérhetőbb cél, így Méz barátnőm segítségével és Öcsó barátom instrukcióit megfigyelve és fogadva, Sárit elkezdtük felkészíteni a II. Nemzetközi Rönkhúzó versenyre. Amatőr szinten próbálkozunk, de minden kezdés alap feltétele a szerszám.
Kölcsön hámmal fogtuk be a pacimat, majd mikor már megértette miért ez a nagy hűhó, a tsz-ből kért traktor gumit fogtuk mögé.
Idővel emeltük a tétet, 1 gyerek, majd 1 felnőtt, majd 2 gyerek és a legnehezebb felnőtt bevonásával. Lányok nagyon élvezték, Sári is elfáradt és nekem is lett újra célom a lovazásban.
A háttérben már nagyban ment a szervezés, a média minden területén "támadtunk" és a reklám hadjárat mondani valója nem volt más, mint : Nem ennivaló-családi ló!
Én lepődtem meg a legjobban, mikor már az országos kereskedelmi rádiók is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt és a Lovas Életben cikket is írhattunk, magáról a Miért?-ről is.
A háttérmunka egy új weboldalban csúcsosodott ki:
www.hidegverulo.hu
Hétvégente Gábort boldogítottam családostul, és próbáltam okosodni fogathajtás terén. Bizonyítás képpen- magamnak- szüleimet is elvittem egy kis csatangolásra. Gábor kedves meglepetésként, a gyönyörű fa hintóval várt minket, így igazi vendégekként láthatták szüleim a Börzsöny szépségeit.
Biberach szőre és annak állaga vetekszik egy oroszlánéval és ahogy öregszik bátor házőrzőnk egyre inkább nem vedli ki a téli bundáját. Így mikor reggelente pózolva fekszik a teraszon mindig megfogadom, hogy most aztán, ma tuti kikefélem.
Noémi lányom, aki magáénak érzi Bibe összes szőrszálát és tudását, nekiveselkedett eme hősies munkának. A fésülés tovább tartott volna mint német juhászunk türelme, így közös megegyezéssel tovább halasztottuk a téli szőrtelenítést.
Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.
Ágai Ágnes
vasárnap, június 28
Macskák
A történet visszanyúlik egy korábbi bejegyzéshez, mikor tereplovaglás alkalmával, egy kis cirmost mentettünk ki a Galga patakból.
Marci nevével ellentétben, 1 év múlva már két kiscicával örvendeztette meg Katit, aki örökbefogadta az új csövest.
Vérbeli macskás révén, örömmel várta a két kis jövevényt, akik a Mikkusz és Makkusz neveket kapták. Igazi kis ragadozók, Makkusz lett a magas, kecses, szinte egy balerina kecsességével megáldott fekete-csíkos bársonytalpú, míg Mikkusz a bundásabb, tömörebb és dúsabb kistestvér.
Mielőtt bárki felelőtlen kismacska gyárban gondolkodna, eme ösztönös tevékenységüket nagyon is ellenőrzésünk alatt tartjuk. Mondom én, mint rendszeres látogató, Marci rajongó táborának oszlopos tagja, és az ivartalanítás lelkes szószólója.
Pár macska megfordult már Kati udvarában, főképp kandúrok, de vérüktől hajtva állandó zarándoklatoknak tették ki gazdájukat. Legtöbbször csak a szerencse vagy a kiéhezett gyomruk hozta haza őket, a harcok által megtépázott testük és lelkük felépülését segítve, mint egyetlen túlélési stratégia. Igazi falu macskák, jöttek- mentek és megküzdöttek a maguk igazáért.
Marci más! Egy igazi kis boszorka, ha kell elbűvölő öleb, szinte már kutyásan szófogadó, állandó kommunikációt fenntartva az éppen érdekében álló egyénnel. Máskor szeszélyes, kivont karmokkal válaszoló, mogorva vénasszony.
A történet igazából Makkusz vemhességével folytatódik mint természetes velejárója a szomszéd udvarnak.
Kati, most is gondos gazda módjával készült a kis jövevények fogadására. Egy hungarocellből készült, szigetelt elletőházat készített, amint a vajúdó kismama birtokba is vett és hamarosan 4 kölyökkel növelte a falu macskapopulációját.
Marcival együtt, mi is nagymamák lettünk.:)
Sajnos anyamacskánk másként gondolta és két nap múlva, eltüntette kölyköket. Naponta többször láttuk őt mozgolódni, szájában különféle két és négylábúakal elejtve, házról-házra járni.
Szépen visszahízott és a kölykök eltűnését már kezdtük betudni a környéken ólálkodó nagy szürke kandúrnak.
Talán egy hónap sem telt el, mikor korán reggel a kozmetikát takarítva a szigetelésen át macskanyávogásra lettem figyelmes. A hangok egyre erősebbek lettek, majd cserép csörömpölés hallatszott, és néma csönd lett. Telefonáltunk Katinak, hogy valószínűleg nálunk vannak elszállásolva Makkusz kiscicái, így este randizunk, és macska begyűjtő körútra indulunk.
A padlásra feljutás igen kalandos bár, felidézi bennem gyermekkorom emlékeit, mikor a vidéki nagyi házának padlásán kotorászva, sok-sok kincsre (lomra) tettünk szert.
Elem lámpa, bélelt vödrök és egy seprű, hogy az utamba kerülő pókhálókat íly módon semlegesítsem. Már egyből a feljárónál elkaptam az egyik kis törpét, majd némi ciccegés után a másodikat is, aki vörös színével, kék szemével, egyből kis kedvencünké vált.
Nemsokkal később, már ketten térdeltünk a döngölt agyadpadlón és próbáltunk egy kis sötét lukban kotorászni.
A házba érkező, villany vezeték bekötésének szánt rekeszbe nyúlkáltunk, matattunk egy-egy lábat érezve, amit hangos fújtatás és méltatlan nyávogás követett.
Feladtuk.
Kati büszke cicás nagyiként tért haza, két új gyerekével, de a csapat még korántsem volt teljes. Makkusz szobafogságra ítéltetett, így 3 óra elteltével elkezdett a fennmaradt kis bársonytalpú is, anyut keresve nyávogni.
Újra padlásra mászás következet, és mivel anyatigrisünk épp a meleg lakásban kényezetetődik, bátran nyúkáltam a sötét dobozba.
Egy láb- kétláb- a fejem már az agyagon- kicsi fej, éles fogacskák- nyakbőr megfog-hangos fújtatás és már kint is volt harmadik delikvensünk. Kotorásztam, cicceztem mint egy tücsök, de a meghitt átmeneti fészek üresnek bizonyult.
Az éjszakák melegek voltak ugyan, de a negyedik kölyöknek nyomát se találtuk. Kati visszaköltöztette a gyerekeit az őket megillető ládába, majd munkából hazaérve boldogan konstatálta, hogy előkerült a hiányzó láncszem. Egymást kérdezgetve próbáltuk meg megfejteni a rejtélyt, amit maga Makkusz oldott meg, mikor megmutatta, hogy a kert végében lévő farakás alá is elrejtett egy kölykök, így biztosítva a tuti biztos génfenntartást.
A kölykök előkerülésének híre gyorsan elterjedt, így nemvolt nehéz felelősség teljes gazdikat találni a macskuszoknak.
Mindenki arra kíváncsi, hogy vajon Marci kivételes és közvetlen természetét, vajon melyik kis gézengúz fogja örökölni, mert bizony az a gazdi lesz a legszerencsésebb újdonsült macskatulajdonos.
Marci nevével ellentétben, 1 év múlva már két kiscicával örvendeztette meg Katit, aki örökbefogadta az új csövest.
Vérbeli macskás révén, örömmel várta a két kis jövevényt, akik a Mikkusz és Makkusz neveket kapták. Igazi kis ragadozók, Makkusz lett a magas, kecses, szinte egy balerina kecsességével megáldott fekete-csíkos bársonytalpú, míg Mikkusz a bundásabb, tömörebb és dúsabb kistestvér.
Mielőtt bárki felelőtlen kismacska gyárban gondolkodna, eme ösztönös tevékenységüket nagyon is ellenőrzésünk alatt tartjuk. Mondom én, mint rendszeres látogató, Marci rajongó táborának oszlopos tagja, és az ivartalanítás lelkes szószólója.
Pár macska megfordult már Kati udvarában, főképp kandúrok, de vérüktől hajtva állandó zarándoklatoknak tették ki gazdájukat. Legtöbbször csak a szerencse vagy a kiéhezett gyomruk hozta haza őket, a harcok által megtépázott testük és lelkük felépülését segítve, mint egyetlen túlélési stratégia. Igazi falu macskák, jöttek- mentek és megküzdöttek a maguk igazáért.
Marci más! Egy igazi kis boszorka, ha kell elbűvölő öleb, szinte már kutyásan szófogadó, állandó kommunikációt fenntartva az éppen érdekében álló egyénnel. Máskor szeszélyes, kivont karmokkal válaszoló, mogorva vénasszony.
A történet igazából Makkusz vemhességével folytatódik mint természetes velejárója a szomszéd udvarnak.
Kati, most is gondos gazda módjával készült a kis jövevények fogadására. Egy hungarocellből készült, szigetelt elletőházat készített, amint a vajúdó kismama birtokba is vett és hamarosan 4 kölyökkel növelte a falu macskapopulációját.
Marcival együtt, mi is nagymamák lettünk.:)
Sajnos anyamacskánk másként gondolta és két nap múlva, eltüntette kölyköket. Naponta többször láttuk őt mozgolódni, szájában különféle két és négylábúakal elejtve, házról-házra járni.
Szépen visszahízott és a kölykök eltűnését már kezdtük betudni a környéken ólálkodó nagy szürke kandúrnak.
Talán egy hónap sem telt el, mikor korán reggel a kozmetikát takarítva a szigetelésen át macskanyávogásra lettem figyelmes. A hangok egyre erősebbek lettek, majd cserép csörömpölés hallatszott, és néma csönd lett. Telefonáltunk Katinak, hogy valószínűleg nálunk vannak elszállásolva Makkusz kiscicái, így este randizunk, és macska begyűjtő körútra indulunk.
A padlásra feljutás igen kalandos bár, felidézi bennem gyermekkorom emlékeit, mikor a vidéki nagyi házának padlásán kotorászva, sok-sok kincsre (lomra) tettünk szert.
Elem lámpa, bélelt vödrök és egy seprű, hogy az utamba kerülő pókhálókat íly módon semlegesítsem. Már egyből a feljárónál elkaptam az egyik kis törpét, majd némi ciccegés után a másodikat is, aki vörös színével, kék szemével, egyből kis kedvencünké vált.
Nemsokkal később, már ketten térdeltünk a döngölt agyadpadlón és próbáltunk egy kis sötét lukban kotorászni.
A házba érkező, villany vezeték bekötésének szánt rekeszbe nyúlkáltunk, matattunk egy-egy lábat érezve, amit hangos fújtatás és méltatlan nyávogás követett.
Feladtuk.
Kati büszke cicás nagyiként tért haza, két új gyerekével, de a csapat még korántsem volt teljes. Makkusz szobafogságra ítéltetett, így 3 óra elteltével elkezdett a fennmaradt kis bársonytalpú is, anyut keresve nyávogni.
Újra padlásra mászás következet, és mivel anyatigrisünk épp a meleg lakásban kényezetetődik, bátran nyúkáltam a sötét dobozba.
Egy láb- kétláb- a fejem már az agyagon- kicsi fej, éles fogacskák- nyakbőr megfog-hangos fújtatás és már kint is volt harmadik delikvensünk. Kotorásztam, cicceztem mint egy tücsök, de a meghitt átmeneti fészek üresnek bizonyult.
Az éjszakák melegek voltak ugyan, de a negyedik kölyöknek nyomát se találtuk. Kati visszaköltöztette a gyerekeit az őket megillető ládába, majd munkából hazaérve boldogan konstatálta, hogy előkerült a hiányzó láncszem. Egymást kérdezgetve próbáltuk meg megfejteni a rejtélyt, amit maga Makkusz oldott meg, mikor megmutatta, hogy a kert végében lévő farakás alá is elrejtett egy kölykök, így biztosítva a tuti biztos génfenntartást.
A kölykök előkerülésének híre gyorsan elterjedt, így nemvolt nehéz felelősség teljes gazdikat találni a macskuszoknak.
Mindenki arra kíváncsi, hogy vajon Marci kivételes és közvetlen természetét, vajon melyik kis gézengúz fogja örökölni, mert bizony az a gazdi lesz a legszerencsésebb újdonsült macskatulajdonos.
„Az ókorban a macskákat Istenként tisztelték... és ezt ők sosem felejtik el...”
csütörtök, június 11
Programok
Amióta a nappali világosság meleget is sugároz, a kora reggeli és a késő esti óráimat töltöm csak a házban.
A lakást reggel összerakom, estig ha tehetem be sem jövök. Természetesen, azért főzök és minden asszonyi teendőimet ellátom, de a legfontosabb, hogy feltöltődjek és rendezgeti tudjam a kertet, játszak a kutyákkal és a lányokkal is minnél több időt töltsek a levegőn.
Léna rettentő kártékony korszakát éli, két láda muskátlim és számos virágom bánja, hogy növekszik a kiskutyám. Már minden erőlködés nélkül eléri a konyhapultot vagy az étkező asztalt és azt lopja el amit ér. Roppantul vigyáz a látszat fenntartására, miszerint ő egy ártatlan törékeny kiskirálylány.
Ha az idő engedi, kimegyünk sétálni a határba vagy mostanában, amár lekaszált közeli rétre, hogy kellően kirohangálja magát és vadászhasson yorkink nem túl nagy örömére.
A forró napokat -aminek száma összesen elég csekély, tekintve, hogy most is szakad az eső-, kutyáink a gyerekmedencében vagy az árnyékot adó növények töveinél próbálják túlélni.
A keti tó most éli virágkorát, legalábbis amíg a panziós ebeink
fel nem fedezik a búvárkodás és hűsölés eme formáját.
Gyorsan készítettem pár képet, miként is mutat a tó és a körülötte virágzó kiskertem.
Éppen két hete, hogy szokásos reggeli bevásárlásomat intéztem a helyi ABC-ben, mikor is feltünt egy rajz. Gyorsan felhajtogattam a sarkát eltakaró plakátot, mikor is nagylányom kézrása kétséget kizáróan el nem hitette velem, hogy ez ott az ő keze munkája. A plakát amit felhajtottam, a zsűrizett és értékelt rajzok és azok készítőinek nevét tartalmazta, így jutottam el a sorban Niki nevéhez, aki 2. helyezést ért el az iskola és az ABC közös rajzpályázatán.
Délután büszkén vette át az ajándékcsomagot, amit félre is tettünk, mert másnap táborozni indultak.
Noémi az Erdei táborból egy "csíkos" kővel tért haza. Ezt kaptam ajándékba, amit utána egyből fel is ajánlott Samunak, a görög tekősnek. A következő pillanatban a terrárium üvege elcsúszik és a konyhapulton a következő jelenet játszódott le:
- Anyu, nézd hogy örül Samu a szép kőnek?
A kis teknős mind a négy lábát kinyújta, ami ugye már egy laposabb formát kölcsönzött neki, fejbehúzós mutatvány nélkül orrát nekinyomva a "csíkos" kőnek, tágranyílt szemekkel pislog.
A tolatás mint menekülési forma szintén nem beépített jármód, egy páncélzatba bújt hüllőnek, így türelmesen várta, hogy Noémi kiörömködje magát és visszakerüljön a meleg üvegkalitkájába. Nem tudom egy teknős mikén örül én inkább valami szerencsétlen -Legyen már vége- kifejezést véltem felfedezni páncélosunk ábrázatán. Mindenesetre a kő, bent díszeleg egy műnövény tövénél, Samu és Noncsikám örömére.
A lakást reggel összerakom, estig ha tehetem be sem jövök. Természetesen, azért főzök és minden asszonyi teendőimet ellátom, de a legfontosabb, hogy feltöltődjek és rendezgeti tudjam a kertet, játszak a kutyákkal és a lányokkal is minnél több időt töltsek a levegőn.
Léna rettentő kártékony korszakát éli, két láda muskátlim és számos virágom bánja, hogy növekszik a kiskutyám. Már minden erőlködés nélkül eléri a konyhapultot vagy az étkező asztalt és azt lopja el amit ér. Roppantul vigyáz a látszat fenntartására, miszerint ő egy ártatlan törékeny kiskirálylány.
Ha az idő engedi, kimegyünk sétálni a határba vagy mostanában, amár lekaszált közeli rétre, hogy kellően kirohangálja magát és vadászhasson yorkink nem túl nagy örömére.
A forró napokat -aminek száma összesen elég csekély, tekintve, hogy most is szakad az eső-, kutyáink a gyerekmedencében vagy az árnyékot adó növények töveinél próbálják túlélni.
A keti tó most éli virágkorát, legalábbis amíg a panziós ebeink
fel nem fedezik a búvárkodás és hűsölés eme formáját.
Gyorsan készítettem pár képet, miként is mutat a tó és a körülötte virágzó kiskertem.
Éppen két hete, hogy szokásos reggeli bevásárlásomat intéztem a helyi ABC-ben, mikor is feltünt egy rajz. Gyorsan felhajtogattam a sarkát eltakaró plakátot, mikor is nagylányom kézrása kétséget kizáróan el nem hitette velem, hogy ez ott az ő keze munkája. A plakát amit felhajtottam, a zsűrizett és értékelt rajzok és azok készítőinek nevét tartalmazta, így jutottam el a sorban Niki nevéhez, aki 2. helyezést ért el az iskola és az ABC közös rajzpályázatán.
Délután büszkén vette át az ajándékcsomagot, amit félre is tettünk, mert másnap táborozni indultak.
Noémi az Erdei táborból egy "csíkos" kővel tért haza. Ezt kaptam ajándékba, amit utána egyből fel is ajánlott Samunak, a görög tekősnek. A következő pillanatban a terrárium üvege elcsúszik és a konyhapulton a következő jelenet játszódott le:
- Anyu, nézd hogy örül Samu a szép kőnek?
A kis teknős mind a négy lábát kinyújta, ami ugye már egy laposabb formát kölcsönzött neki, fejbehúzós mutatvány nélkül orrát nekinyomva a "csíkos" kőnek, tágranyílt szemekkel pislog.
A tolatás mint menekülési forma szintén nem beépített jármód, egy páncélzatba bújt hüllőnek, így türelmesen várta, hogy Noémi kiörömködje magát és visszakerüljön a meleg üvegkalitkájába. Nem tudom egy teknős mikén örül én inkább valami szerencsétlen -Legyen már vége- kifejezést véltem felfedezni páncélosunk ábrázatán. Mindenesetre a kő, bent díszeleg egy műnövény tövénél, Samu és Noncsikám örömére.
Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk.
Steven Saylor
szombat, május 9
Május
Már javában folynak a kiállítások, és az első meleg napok érkeztével az élet is felgyorsult körülöttünk.
Új taggal bővült családunk és mivel szárnya nincsen, ezért remélem nem járok úgy mint szegény Jágóval.
A rotikon kívül még nem volt nagytermetű kutyánk, így ismeretlen talajra tévedtem Lénával kapcsolatban. Vele minden más, a szó legszorosabb értelmében. Vannak lények, és ezt most szándékosan írom így, akik megérintik lelked azon pontját ami a legérzékenyebb. Mintha mindig is összetartoztatok volna, ami nem fellángolással és mindent elsöprő érzelmekkel költözik a szívedbe, inkább tudatosan irányított, annál mélyebbről jövő, életedet meghatározó szeretet, beléd égve, örökké nyomát hagyja.
Ilyen a mi kapcsolatunk. Már most tudom soha sem lesz még egy ilyen kutyám, így próbálok mindent pozitívan szemlélni és tanulni ebből a barátságból.
Zalán után nem hoztunk új kanárit a házhoz, valahogy nem akartam megint kötődni egy madárkához. Anyukáméknál ahol kanári énekre kell és fekszik a ház, egyfajta mesebeli erdőbe képzelhetjük magunkat. Meglátni és kiválasztani egy pillanat műve volt, mivel kis tojás óta ismerem. Még neve ugyan nincsen ( és hát persze ,hogy hazahoztam) de énekével már most is, miközben a teraszon üldögélve gépelek, próbálja túlkiabálni a szemközti házhoz költözött mezei verebek ricsaját.
Rálátok a kert végében zöldülő és Sárinak fenntartott hatalmas karámra. Minden napos vendég lett nálunk két igazán csinos, fekete-fehér kabátos gólya. Annyira nem félnek, hogy két méteren belül is meglehet őket közelíteni. Egy jól meghízott békával a szájukba, vagy a fészek béleléséhez használatos fűszálakat és egyéb kiegészítőket szednek össze és repülnek el.
Sári, hála apum kitartó munkájának, szökés biztos karámrendszerbe került. 3 részre osztva a hátsó kertet és a szomszédtól "bérelt" területet szinte folyamatosan tudom biztosítani a friss zöldet lovam számára.
Közel 6 hónapos kihagyás után, szombaton délután lesz ami lesz alapon újra lóra szálltam. Őrömmel konstatáltam ,hogy Sári semmit sem változott, sőt még ha lehet még inkább szeretne teljesíteni. Kondi híján viszont marad az edzés és a rendszeres gyakorlás.
Csillag puli közérzete nemcsak a gyors szőrkopasztásnak köszönhető. Sok mindennel találkoztam már, de szerencsémre 5-6 éve volt utoljára ilyen esetem. A puli szuka kicsit gömbölyded formájából adódóan elég nehézkesen mozgott és miután éktelen sikításba kezdett, fenekét a földhözcsapta, majd elbújt a kert legtávolabbi pontjába. Míg párját Maszatot nyírtam, végig beszéltük, hogyan miként kezdődött ez a "visítós" probléma. Az állatorvost is megjárt eb, semmi jóra nem számíthatott már, így én is kezdtem beletörődni a felállított diagnózisba, miszerint Csillag mérget evett és a gyomra fáj, attól szenved.
Találkoztam már bélelzáródásos, gyomorgyulladásos kutyával, de azok nem vágták magukat földhöz, és nem visítoztak. A kopasztás elölről- hátrafelé kezdtem és egészen a fenék részig semmi probléma nem volt. Mikor felemeltem Csillag kis kunkori farkát, az akkorát visított, hogy még én is hátrébb léptem. Megbeszéltük a gazdival, hogy utána járunk a problémának, de megelőzve minden lehetőséget, a puli lányka szájkosarat kapott. Egyik kezemmel alányúltam és lefogtam a farkát, míg a másikkal egy éles olló segítségével lavíroztam a szőr és a bőr között. A baj ott kezdődik, hogy egy szukának vannak kényesebb pontjai is, mint a "feneke". Nem kezdem el anatómiával elmagyarázni mit és hol találtam, a lényeg, az a 4 jól kifejlett légylárva ami az érfogó csipesszel húztam ki a kutyából. Szeretem a kutyákat? Azt hiszem itt már kevés a szeretet, a szakmaiság. E kis műtét után, Csillagról leszedtük a szájkosarat és hálás puszikat osztogatva nyalta a kezeimet. :)
Mikor leteszem az ollót és kicsit kifújom magam, kutyáim ütemes ugatással jelzik, menni kéne.
Beömlesztem őket a kocsi hátsó részébe, a lányok az első ülésen szoronganak, de mindjárt ki is érünk a falu határába.
Idén, már harmadszorra gyomírtóznak a földeken, így a kullancsoknak esélyük sincsen az életben maradásra.
Lilu vinnyog, Mirage veri a boxot, Prince a hányás határán zizeg, Onyx az öreglány türelmesen vár, míg Léna csendesen, megszeppenve néz ki a kocsiból, neki bizony ilyen közös sétában még nem volt része. Felérek a dombtetőre, körbekémlelünk, majd kieresztjük a falkát és kezdetét veszi az örjöngés. :)
Új taggal bővült családunk és mivel szárnya nincsen, ezért remélem nem járok úgy mint szegény Jágóval.
A rotikon kívül még nem volt nagytermetű kutyánk, így ismeretlen talajra tévedtem Lénával kapcsolatban. Vele minden más, a szó legszorosabb értelmében. Vannak lények, és ezt most szándékosan írom így, akik megérintik lelked azon pontját ami a legérzékenyebb. Mintha mindig is összetartoztatok volna, ami nem fellángolással és mindent elsöprő érzelmekkel költözik a szívedbe, inkább tudatosan irányított, annál mélyebbről jövő, életedet meghatározó szeretet, beléd égve, örökké nyomát hagyja.
Ilyen a mi kapcsolatunk. Már most tudom soha sem lesz még egy ilyen kutyám, így próbálok mindent pozitívan szemlélni és tanulni ebből a barátságból.
Zalán után nem hoztunk új kanárit a házhoz, valahogy nem akartam megint kötődni egy madárkához. Anyukáméknál ahol kanári énekre kell és fekszik a ház, egyfajta mesebeli erdőbe képzelhetjük magunkat. Meglátni és kiválasztani egy pillanat műve volt, mivel kis tojás óta ismerem. Még neve ugyan nincsen ( és hát persze ,hogy hazahoztam) de énekével már most is, miközben a teraszon üldögélve gépelek, próbálja túlkiabálni a szemközti házhoz költözött mezei verebek ricsaját.
Rálátok a kert végében zöldülő és Sárinak fenntartott hatalmas karámra. Minden napos vendég lett nálunk két igazán csinos, fekete-fehér kabátos gólya. Annyira nem félnek, hogy két méteren belül is meglehet őket közelíteni. Egy jól meghízott békával a szájukba, vagy a fészek béleléséhez használatos fűszálakat és egyéb kiegészítőket szednek össze és repülnek el.
Sári, hála apum kitartó munkájának, szökés biztos karámrendszerbe került. 3 részre osztva a hátsó kertet és a szomszédtól "bérelt" területet szinte folyamatosan tudom biztosítani a friss zöldet lovam számára.
Közel 6 hónapos kihagyás után, szombaton délután lesz ami lesz alapon újra lóra szálltam. Őrömmel konstatáltam ,hogy Sári semmit sem változott, sőt még ha lehet még inkább szeretne teljesíteni. Kondi híján viszont marad az edzés és a rendszeres gyakorlás.
Csillag puli közérzete nemcsak a gyors szőrkopasztásnak köszönhető. Sok mindennel találkoztam már, de szerencsémre 5-6 éve volt utoljára ilyen esetem. A puli szuka kicsit gömbölyded formájából adódóan elég nehézkesen mozgott és miután éktelen sikításba kezdett, fenekét a földhözcsapta, majd elbújt a kert legtávolabbi pontjába. Míg párját Maszatot nyírtam, végig beszéltük, hogyan miként kezdődött ez a "visítós" probléma. Az állatorvost is megjárt eb, semmi jóra nem számíthatott már, így én is kezdtem beletörődni a felállított diagnózisba, miszerint Csillag mérget evett és a gyomra fáj, attól szenved.
Találkoztam már bélelzáródásos, gyomorgyulladásos kutyával, de azok nem vágták magukat földhöz, és nem visítoztak. A kopasztás elölről- hátrafelé kezdtem és egészen a fenék részig semmi probléma nem volt. Mikor felemeltem Csillag kis kunkori farkát, az akkorát visított, hogy még én is hátrébb léptem. Megbeszéltük a gazdival, hogy utána járunk a problémának, de megelőzve minden lehetőséget, a puli lányka szájkosarat kapott. Egyik kezemmel alányúltam és lefogtam a farkát, míg a másikkal egy éles olló segítségével lavíroztam a szőr és a bőr között. A baj ott kezdődik, hogy egy szukának vannak kényesebb pontjai is, mint a "feneke". Nem kezdem el anatómiával elmagyarázni mit és hol találtam, a lényeg, az a 4 jól kifejlett légylárva ami az érfogó csipesszel húztam ki a kutyából. Szeretem a kutyákat? Azt hiszem itt már kevés a szeretet, a szakmaiság. E kis műtét után, Csillagról leszedtük a szájkosarat és hálás puszikat osztogatva nyalta a kezeimet. :)
Mikor leteszem az ollót és kicsit kifújom magam, kutyáim ütemes ugatással jelzik, menni kéne.
Beömlesztem őket a kocsi hátsó részébe, a lányok az első ülésen szoronganak, de mindjárt ki is érünk a falu határába.
Idén, már harmadszorra gyomírtóznak a földeken, így a kullancsoknak esélyük sincsen az életben maradásra.
Lilu vinnyog, Mirage veri a boxot, Prince a hányás határán zizeg, Onyx az öreglány türelmesen vár, míg Léna csendesen, megszeppenve néz ki a kocsiból, neki bizony ilyen közös sétában még nem volt része. Felérek a dombtetőre, körbekémlelünk, majd kieresztjük a falkát és kezdetét veszi az örjöngés. :)
Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.
Paulo Coelho
vasárnap, március 29
péntek, február 20
Rosszaságok
Ha tehetném, a reggeleket átugorva kezdeném a napomat.
Minden napos elfoglaltság lett a "kutyaszoba" renoválása. Elsőnek is a bosszú pisiket és min. az egy tartalmasabb végterméket feltakarítom. Majd következik a szemetes, partvis és lapát összehangolása. Ha ilyenkor jönne valaki, tuti azt gondolná- Jézus itt mikor takarítottak utoljára?
A pusztítás ragadós a kutyák között. Van aki csak merő játékból, majd bosszúból, vagy egyszerűen a szülői szigor alól való menekülés miatt rombol.
Ma meguntam a dolgot. Álltam az ajtóban és azt se tudtam hol kezdjem a rendrakást. Bekészítettem két vödör hypós vizet, kiürítettem a szemetest, kesztyűt húztam és bevetettem magam a harci zóna közepébe.
A nagyja felszedése után, összesepertem a szivacs és szövet darabokat a lecsupaszított ágy és fotel maradványaként. A leborított szekrényről széthordott tiszta ágyneműket ( ezeket szoktuk beteg, ill. lábadozó kutyák alá tenni) behoztam kimosni. A tartalék edények müa. darabkáit és az előző este orvul ellopott nyári papucsom maradékát, már igazán bosszúsan szemléltem. Mire végeztem valamennyire lehiggadtam, ám megfordulva az ajtóban állva, ledermedtem.
A télálló bambuszom megtépve, körbe ásva és kifordulva dőlt a terasz irányában. Az autóm oldala, homokos földdel betakarva raktározta el a pusztítás nyomait.
Mindezt hang nélkül, hiszen tőlem alig 2 méterre volt a büntény helyszíne.
Miközben itt irogatok, elkezdtük az esti lefekvéshez kiengedni a csapatot. Nos... most -bár nagyon utálom ezt- megmutatom kik az elkövetők és miről is irogatok itt.
Bodza beagle,
és Ginger
Csucsuka teljesen összetörve ült a sarokban, mint aki kiszorult a szélre, dehát ez igaz is, hiszen aki ilyen riadt ábrázattal rendelkezik
az sok rosszat nem tehetett.
Amint végeztem a pusztítás elrendezésével, átmentem a kozmetikába. Mikor az ajtó megszorult, már gondoltam, hogy a kis ördög ezt a helyiséget sem kímélte ma este.
A kozmetika pultról leverte a parfümöket, kipakolta a fültisztító pálcikákat, leverte a gépfejeket, kirámolta a szemetes, majd befészkelte magát a lovagló csizmámba.
Az ártatlan tekintet itt is megvolt,
de a kis gézengúzt a saját érdekében visszatessékeltem a ketrecébe
Minden napos elfoglaltság lett a "kutyaszoba" renoválása. Elsőnek is a bosszú pisiket és min. az egy tartalmasabb végterméket feltakarítom. Majd következik a szemetes, partvis és lapát összehangolása. Ha ilyenkor jönne valaki, tuti azt gondolná- Jézus itt mikor takarítottak utoljára?
A pusztítás ragadós a kutyák között. Van aki csak merő játékból, majd bosszúból, vagy egyszerűen a szülői szigor alól való menekülés miatt rombol.
Ma meguntam a dolgot. Álltam az ajtóban és azt se tudtam hol kezdjem a rendrakást. Bekészítettem két vödör hypós vizet, kiürítettem a szemetest, kesztyűt húztam és bevetettem magam a harci zóna közepébe.
A nagyja felszedése után, összesepertem a szivacs és szövet darabokat a lecsupaszított ágy és fotel maradványaként. A leborított szekrényről széthordott tiszta ágyneműket ( ezeket szoktuk beteg, ill. lábadozó kutyák alá tenni) behoztam kimosni. A tartalék edények müa. darabkáit és az előző este orvul ellopott nyári papucsom maradékát, már igazán bosszúsan szemléltem. Mire végeztem valamennyire lehiggadtam, ám megfordulva az ajtóban állva, ledermedtem.
A télálló bambuszom megtépve, körbe ásva és kifordulva dőlt a terasz irányában. Az autóm oldala, homokos földdel betakarva raktározta el a pusztítás nyomait.
Mindezt hang nélkül, hiszen tőlem alig 2 méterre volt a büntény helyszíne.
Miközben itt irogatok, elkezdtük az esti lefekvéshez kiengedni a csapatot. Nos... most -bár nagyon utálom ezt- megmutatom kik az elkövetők és miről is irogatok itt.
Bodza beagle,
és Ginger
Csucsuka teljesen összetörve ült a sarokban, mint aki kiszorult a szélre, dehát ez igaz is, hiszen aki ilyen riadt ábrázattal rendelkezik
az sok rosszat nem tehetett.
Amint végeztem a pusztítás elrendezésével, átmentem a kozmetikába. Mikor az ajtó megszorult, már gondoltam, hogy a kis ördög ezt a helyiséget sem kímélte ma este.
A kozmetika pultról leverte a parfümöket, kipakolta a fültisztító pálcikákat, leverte a gépfejeket, kirámolta a szemetes, majd befészkelte magát a lovagló csizmámba.
Az ártatlan tekintet itt is megvolt,
de a kis gézengúzt a saját érdekében visszatessékeltem a ketrecébe
Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?!
szerda, február 4
Új év....
Ha a mi a családunkról van szó, akkor az új év első napja is, már a nem szokásos módon kezdődött. Bár éjszaka többször ellenőrizgettük az állományt, a lehetőségét sem láttam annak, hogy hajnali 3 után bármi történne. Nyugodtan hajtottuk álomra fejünket, mikor is reggel 6-kor, a pár házzal arrébb lakó szomszédunk csengetésére ébredtünk. Sűrű elnézések közepette kérte, menjünk a lóért, aki az ők kertjében nézelődik és közelről vizsgálgatja a balkon növényeket. Magamra húztam a köntösömet, majd rá egy vastag kabátot és a kerti klumpámat, közben pedig erősen gondoltam egy vesztőhelyre, ahol egy kötél segítségével végeztek ki embereket. Mire felöltöztem és leértem a kert végébe, Sári már itthon volt. Szorult belé annyi ész, hogy mikor meglátta a szomszédot a kapun kifelé távozni, egyből hazafelé vette az irányt.
Hogy a további szökéseket megelőzzük, kicseréltem a földelést biztosító vezetéket, majd átszerkesztettem, hogy a kutyák tuti ne akadjanak bele és tépjék ki a földből. A rendszer működik, ismét új dolgot tanultam márami a csupaszítás vagy a szigetést, földelést illeti.
Volt pár napunk mikor igazi, csábítóan meleg, tavaszi időnk volt. Be is indult a nagytakarítás majd jöttek az esős napok, hetek. Beázott az istálló, a kozmetika, így esőben szélben a ház ura kénytelen volt a széteső tűzfalat és a törött cserepeket renoválni és kicserélni.
A vidéki feeling mostanában hajnali kakas kukorékolásban teljesedik ki. A kis " Hófehérke" feltelepszik a diófánkra, és onnan köszönti a felkelő napot.
Gondolom az idő eltolódása japán mivoltából adódik, mert már hajnali négy felé rázendít éles hangján. Kapcsolata annyira szoros Sárival, hogy mikor esik az eső, és mostanában elég sokat esik, a kiskakas bent áll a beállóban és fészket épít magának lovacskám mellett.
Mázli, a fehér puli, hű volt nevéhez. Sajnos egy rossz állatorvosi félrekezelés miatt, súlyos állapotba került, így gazdái tőlünk kértek sürgős szállítást és állatorvosi segítséget. Régi barátainkhoz vittük Pestre a legyengült pulit, akit végig támogatni kellett. Gyors és pontos diagnosztizálás után, Mázli gyorsan a műtőasztalra került. A gennyes méhgyulladás, nem játék, főleg ha nem kezelik időben szakszerűen. A műtét jól sikerült, és a szívós kis puli 1 hét intenzív "kórházi" kezelés után ( amit a kozmetikában alakítottunk ki neki) fürgén és vidáman tért haza.
Hogy a további szökéseket megelőzzük, kicseréltem a földelést biztosító vezetéket, majd átszerkesztettem, hogy a kutyák tuti ne akadjanak bele és tépjék ki a földből. A rendszer működik, ismét új dolgot tanultam márami a csupaszítás vagy a szigetést, földelést illeti.
Volt pár napunk mikor igazi, csábítóan meleg, tavaszi időnk volt. Be is indult a nagytakarítás majd jöttek az esős napok, hetek. Beázott az istálló, a kozmetika, így esőben szélben a ház ura kénytelen volt a széteső tűzfalat és a törött cserepeket renoválni és kicserélni.
A vidéki feeling mostanában hajnali kakas kukorékolásban teljesedik ki. A kis " Hófehérke" feltelepszik a diófánkra, és onnan köszönti a felkelő napot.
Gondolom az idő eltolódása japán mivoltából adódik, mert már hajnali négy felé rázendít éles hangján. Kapcsolata annyira szoros Sárival, hogy mikor esik az eső, és mostanában elég sokat esik, a kiskakas bent áll a beállóban és fészket épít magának lovacskám mellett.
Mázli, a fehér puli, hű volt nevéhez. Sajnos egy rossz állatorvosi félrekezelés miatt, súlyos állapotba került, így gazdái tőlünk kértek sürgős szállítást és állatorvosi segítséget. Régi barátainkhoz vittük Pestre a legyengült pulit, akit végig támogatni kellett. Gyors és pontos diagnosztizálás után, Mázli gyorsan a műtőasztalra került. A gennyes méhgyulladás, nem játék, főleg ha nem kezelik időben szakszerűen. A műtét jól sikerült, és a szívós kis puli 1 hét intenzív "kórházi" kezelés után ( amit a kozmetikában alakítottunk ki neki) fürgén és vidáman tért haza.
Számomra nincs nyilvánvalóbb igazság annál, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek a gondolkodás képességével és értelemmel, mint az emberek.
David Hume
szerda, december 24
Ünnepek
Egyetlen olyan ünnepünk van, ami a szeretetről a családról szól. Erre készülünk már hetek óta, ha másnem a gyerekek miatt kell formába hozni magunkat. Valahogy az érzés hiányzott, az idő sem volt túl télies, a házat se díszítettük fel, így minden maradt az utolsó napokra.
Sok mindenben kompromisszum kész vagyok, de a műfenyő kontra élő fából nem engedek. Így történt ez akkor is, mikor a kis duci ezüstöt megláttam. Kiválasztottam, majd a többit ráhagytam a férfiakra akik megalkudtak érte, majd belehúzták a hálójába és bepréselték az autóba. Az enyém, és idén ő lesz a mi karácsonyfánk.
Tegnap miután két kozmetika között volt pár üres félórám, kint lézengtem és a kutyákkal játszottam. Néztem, hogyan méregetik egymást. Az elő tíz perc az ismerkedéssel a következő percek, a másik ivari és mentális felismerésével telt.
Majd következtek a kiskakasok kötelező játszmái, úgy mint a háton borzolós szőr, farok merev kifeszítése, mindenkit és mindent megjelölök,( köztük engem is :() majd a kergetőzés és a játék.
A "falkavezér" én vagyok, így a rangsor felállításába is beleszóltam. 3 megfelelő méretű labdát sikerült megtalálnom a szobájukban. A legbátrabb Ani volt ,
aki ugyan elkapta a labdát, viszont odaadni már nem akarta. Neki maradt a kergetőzés.
Angien még nyomokban látható a tüzelés jele, így a kanok előszeretettel kísérgették minden oda és haza futásnál. Lili pedig kajla kölyök módján, mutatványaival lekörözött mindenkit.
Törpi csak a partvonalról szurkolt, de a hangzavar így is mérhető volt.
A következő csapatot Pan, Artur és Vacak alkották. A méretek növekedésével, már a játék is másként zajlott. A gyerekek a teraszról szurkoltak nekem, hogy állva maradjak, miközben Pan, nem túl udvarias módon orvul mindig a hátam mögé kerülve próbált meg ledönteni a lábamról.
Fél óra intenzív labdázás után, én leizzadva a blökik pedig kimerülve feküdtek és aludtak el.
Mikor csend és nyugalom telepszik kis birtokunkra, és már kint is teljes a sötétség, örömmel ülök a terrárium elé és nézegetem lakásunk legkisebb állatkáját.
Samu aki nem siet el semmit, megfontolt és tanítói tisztségét betöltve neveli kicsilányunkat a felelősségre.
Ezúton Kívánunk Mindenkinek, Békés Boldog Ünnepeket!
Sok mindenben kompromisszum kész vagyok, de a műfenyő kontra élő fából nem engedek. Így történt ez akkor is, mikor a kis duci ezüstöt megláttam. Kiválasztottam, majd a többit ráhagytam a férfiakra akik megalkudtak érte, majd belehúzták a hálójába és bepréselték az autóba. Az enyém, és idén ő lesz a mi karácsonyfánk.
Tegnap miután két kozmetika között volt pár üres félórám, kint lézengtem és a kutyákkal játszottam. Néztem, hogyan méregetik egymást. Az elő tíz perc az ismerkedéssel a következő percek, a másik ivari és mentális felismerésével telt.
Majd következtek a kiskakasok kötelező játszmái, úgy mint a háton borzolós szőr, farok merev kifeszítése, mindenkit és mindent megjelölök,( köztük engem is :() majd a kergetőzés és a játék.
A "falkavezér" én vagyok, így a rangsor felállításába is beleszóltam. 3 megfelelő méretű labdát sikerült megtalálnom a szobájukban. A legbátrabb Ani volt ,
aki ugyan elkapta a labdát, viszont odaadni már nem akarta. Neki maradt a kergetőzés.
Angien még nyomokban látható a tüzelés jele, így a kanok előszeretettel kísérgették minden oda és haza futásnál. Lili pedig kajla kölyök módján, mutatványaival lekörözött mindenkit.
Törpi csak a partvonalról szurkolt, de a hangzavar így is mérhető volt.
A következő csapatot Pan, Artur és Vacak alkották. A méretek növekedésével, már a játék is másként zajlott. A gyerekek a teraszról szurkoltak nekem, hogy állva maradjak, miközben Pan, nem túl udvarias módon orvul mindig a hátam mögé kerülve próbált meg ledönteni a lábamról.
Fél óra intenzív labdázás után, én leizzadva a blökik pedig kimerülve feküdtek és aludtak el.
Mikor csend és nyugalom telepszik kis birtokunkra, és már kint is teljes a sötétség, örömmel ülök a terrárium elé és nézegetem lakásunk legkisebb állatkáját.
Samu aki nem siet el semmit, megfontolt és tanítói tisztségét betöltve neveli kicsilányunkat a felelősségre.
Ezúton Kívánunk Mindenkinek, Békés Boldog Ünnepeket!
hétfő, november 24
Tél
Beköszöntött a tél. Tette ezt szépen lassan, de határozottan eszünkbe jutatta, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytunk. Például a gumicserét, a csapok elzárását, a muskátlik téliesítését. A slagot napközben feltekertem (meg kellett várni amíg kienged) és a tárolóba vittem. Ugyan ez várt a biciklikre és a szerszámokra, a homokozós játékokra és a kutyák nyári medencéjére. Lassan megtelik a használaton kívüli lóbox. Sikerült még az utolsó pillanatban szemes kukoricát vennem, amit a sok rágcsáló miatt, nem tudtam a helyére tenni, így maradt a kozmetika, mint egér mentes övezet.
A diófa pár nap alatt teljesen lekopaszodott, esélyt adva a ragadozó madaraknak, hogy a házhoz szoktatott gerléimet elfogyasszák.
Elfagyott az önitató, így újra előkerültek 20literes vödrök. 1 hét múlva már izomlázam sem volt, viszont rászoktam a hosszú szárú csizmára a lukacsos klumpa helyett. Sári újfent átment romboló gépbe, ami nála 6 oszlop kidöntését és a komplett hátsó kert, villanypásztor rendszerének szétszakítását eredményezte. Ültem a kert végében egy száraz farönkön és bámultam az utána maradt káoszt.
Annyira tettünk csak rendet, hogy újra áram alá lehessen helyezni a karámot. Nincs szomszédolás, kuncsorgás, "szoba fogság" lett az ítélet, kis patásom számára.
Az első hó hatalmas játékra hívta a kutyákat. Volt aki csodálkozva nézte a nagy pelyhekben érkező téli áldást, volt aki rutinuson túrta orrával vagy éppen boldog hempergéssel játszott a hideg csapadékkal.
Onyx kutyám elérte megérdemelt nyugdíjas éveit, immáron sokadszorra próbáljuk beszoktatni a lakásba. A legfőbb probléma etetésnél szokott bekövetkezni, mikor is 3 edénybe adok két kutyának enni. Prince megpróbál rendesen táplálkozni, miközben egy krinolin formájú bullyt kell kerülgetnie három edény között. Mire kedvenc kutyám jól lakik, a maradék tápot sem hagyná szívesen felügyelet nélkül, így orrával összerendezi az edényeket és befekszik eléjük keresztbe. Így kicsi yorkink sóvárogva ül a kosárkájába és egy nagy szőrös bully hátat néz.
Majd Onyx megunja a tálkák őrzését és felmászik az ágyra,
de fejét a konyha felé fordítja, hogy biztosan szemmel tudja tartani az edényeket. Közben persze elbóbiskol, majd horkolni kezd és jóízűen folyatja a nyálát a padlóra :)
Amint hazajön a kisgazdi, elkezdődik az őrület 2kg yorkink számára. Játék, kézből etetés, kényeztetés, pörgés-forgás majd jóllakottan magaslesre helyezkedik.
A diófa pár nap alatt teljesen lekopaszodott, esélyt adva a ragadozó madaraknak, hogy a házhoz szoktatott gerléimet elfogyasszák.
Elfagyott az önitató, így újra előkerültek 20literes vödrök. 1 hét múlva már izomlázam sem volt, viszont rászoktam a hosszú szárú csizmára a lukacsos klumpa helyett. Sári újfent átment romboló gépbe, ami nála 6 oszlop kidöntését és a komplett hátsó kert, villanypásztor rendszerének szétszakítását eredményezte. Ültem a kert végében egy száraz farönkön és bámultam az utána maradt káoszt.
Annyira tettünk csak rendet, hogy újra áram alá lehessen helyezni a karámot. Nincs szomszédolás, kuncsorgás, "szoba fogság" lett az ítélet, kis patásom számára.
Az első hó hatalmas játékra hívta a kutyákat. Volt aki csodálkozva nézte a nagy pelyhekben érkező téli áldást, volt aki rutinuson túrta orrával vagy éppen boldog hempergéssel játszott a hideg csapadékkal.
Onyx kutyám elérte megérdemelt nyugdíjas éveit, immáron sokadszorra próbáljuk beszoktatni a lakásba. A legfőbb probléma etetésnél szokott bekövetkezni, mikor is 3 edénybe adok két kutyának enni. Prince megpróbál rendesen táplálkozni, miközben egy krinolin formájú bullyt kell kerülgetnie három edény között. Mire kedvenc kutyám jól lakik, a maradék tápot sem hagyná szívesen felügyelet nélkül, így orrával összerendezi az edényeket és befekszik eléjük keresztbe. Így kicsi yorkink sóvárogva ül a kosárkájába és egy nagy szőrös bully hátat néz.
Majd Onyx megunja a tálkák őrzését és felmászik az ágyra,
de fejét a konyha felé fordítja, hogy biztosan szemmel tudja tartani az edényeket. Közben persze elbóbiskol, majd horkolni kezd és jóízűen folyatja a nyálát a padlóra :)
Amint hazajön a kisgazdi, elkezdődik az őrület 2kg yorkink számára. Játék, kézből etetés, kényeztetés, pörgés-forgás majd jóllakottan magaslesre helyezkedik.
A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)