Új taggal bővült családunk és mivel szárnya nincsen, ezért remélem nem járok úgy mint szegény Jágóval.
A rotikon kívül még nem volt nagytermetű kutyánk, így ismeretlen talajra tévedtem Lénával kapcsolatban. Vele minden más, a szó legszorosabb értelmében. Vannak lények, és ezt most szándékosan írom így, akik megérintik lelked azon pontját ami a legérzékenyebb. Mintha mindig is összetartoztatok volna, ami nem fellángolással és mindent elsöprő érzelmekkel költözik a szívedbe, inkább tudatosan irányított, annál mélyebbről jövő, életedet meghatározó szeretet, beléd égve, örökké nyomát hagyja.
Ilyen a mi kapcsolatunk. Már most tudom soha sem lesz még egy ilyen kutyám, így próbálok mindent pozitívan szemlélni és tanulni ebből a barátságból.
Zalán után nem hoztunk új kanárit a házhoz, valahogy nem akartam megint kötődni egy madárkához. Anyukáméknál ahol kanári énekre kell és fekszik a ház, egyfajta mesebeli erdőbe képzelhetjük magunkat. Meglátni és kiválasztani egy pillanat műve volt, mivel kis tojás óta ismerem. Még neve ugyan nincsen ( és hát persze ,hogy hazahoztam) de énekével már most is, miközben a teraszon üldögélve gépelek, próbálja túlkiabálni a szemközti házhoz költözött mezei verebek ricsaját.
Rálátok a kert végében zöldülő és Sárinak fenntartott hatalmas karámra. Minden napos vendég lett nálunk két igazán csinos, fekete-fehér kabátos gólya. Annyira nem félnek, hogy két méteren belül is meglehet őket közelíteni. Egy jól meghízott békával a szájukba, vagy a fészek béleléséhez használatos fűszálakat és egyéb kiegészítőket szednek össze és repülnek el.
Sári, hála apum kitartó munkájának, szökés biztos karámrendszerbe került. 3 részre osztva a hátsó kertet és a szomszédtól "bérelt" területet szinte folyamatosan tudom biztosítani a friss zöldet lovam számára.
Közel 6 hónapos kihagyás után, szombaton délután lesz ami lesz alapon újra lóra szálltam. Őrömmel konstatáltam ,hogy Sári semmit sem változott, sőt még ha lehet még inkább szeretne teljesíteni. Kondi híján viszont marad az edzés és a rendszeres gyakorlás.
Csillag puli közérzete nemcsak a gyors szőrkopasztásnak köszönhető. Sok mindennel találkoztam már, de szerencsémre 5-6 éve volt utoljára ilyen esetem. A puli szuka kicsit gömbölyded formájából adódóan elég nehézkesen mozgott és miután éktelen sikításba kezdett, fenekét a földhözcsapta, majd elbújt a kert legtávolabbi pontjába. Míg párját Maszatot nyírtam, végig beszéltük, hogyan miként kezdődött ez a "visítós" probléma. Az állatorvost is megjárt eb, semmi jóra nem számíthatott már, így én is kezdtem beletörődni a felállított diagnózisba, miszerint Csillag mérget evett és a gyomra fáj, attól szenved.
Találkoztam már bélelzáródásos, gyomorgyulladásos kutyával, de azok nem vágták magukat földhöz, és nem visítoztak. A kopasztás elölről- hátrafelé kezdtem és egészen a fenék részig semmi probléma nem volt. Mikor felemeltem Csillag kis kunkori farkát, az akkorát visított, hogy még én is hátrébb léptem. Megbeszéltük a gazdival, hogy utána járunk a problémának, de megelőzve minden lehetőséget, a puli lányka szájkosarat kapott. Egyik kezemmel alányúltam és lefogtam a farkát, míg a másikkal egy éles olló segítségével lavíroztam a szőr és a bőr között. A baj ott kezdődik, hogy egy szukának vannak kényesebb pontjai is, mint a "feneke". Nem kezdem el anatómiával elmagyarázni mit és hol találtam, a lényeg, az a 4 jól kifejlett légylárva ami az érfogó csipesszel húztam ki a kutyából. Szeretem a kutyákat? Azt hiszem itt már kevés a szeretet, a szakmaiság. E kis műtét után, Csillagról leszedtük a szájkosarat és hálás puszikat osztogatva nyalta a kezeimet. :)
Mikor leteszem az ollót és kicsit kifújom magam, kutyáim ütemes ugatással jelzik, menni kéne.
Beömlesztem őket a kocsi hátsó részébe, a lányok az első ülésen szoronganak, de mindjárt ki is érünk a falu határába.
Idén, már harmadszorra gyomírtóznak a földeken, így a kullancsoknak esélyük sincsen az életben maradásra.
Lilu vinnyog, Mirage veri a boxot, Prince a hányás határán zizeg, Onyx az öreglány türelmesen vár, míg Léna csendesen, megszeppenve néz ki a kocsiból, neki bizony ilyen közös sétában még nem volt része. Felérek a dombtetőre, körbekémlelünk, majd kieresztjük a falkát és kezdetét veszi az örjöngés. :)
Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.
Paulo Coelho
