Sok mindenben kompromisszum kész vagyok, de a műfenyő kontra élő fából nem engedek. Így történt ez akkor is, mikor a kis duci ezüstöt megláttam. Kiválasztottam, majd a többit ráhagytam a férfiakra akik megalkudtak érte, majd belehúzták a hálójába és bepréselték az autóba. Az enyém, és idén ő lesz a mi karácsonyfánk.
Tegnap miután két kozmetika között volt pár üres félórám, kint lézengtem és a kutyákkal játszottam. Néztem, hogyan méregetik egymást. Az elő tíz perc az ismerkedéssel a következő percek, a másik ivari és mentális felismerésével telt.
Majd következtek a kiskakasok kötelező játszmái, úgy mint a háton borzolós szőr, farok merev kifeszítése, mindenkit és mindent megjelölök,( köztük engem is :() majd a kergetőzés és a játék.
A "falkavezér" én vagyok, így a rangsor felállításába is beleszóltam. 3 megfelelő méretű labdát sikerült megtalálnom a szobájukban. A legbátrabb Ani volt ,
aki ugyan elkapta a labdát, viszont odaadni már nem akarta. Neki maradt a kergetőzés.
Angien még nyomokban látható a tüzelés jele, így a kanok előszeretettel kísérgették minden oda és haza futásnál. Lili pedig kajla kölyök módján, mutatványaival lekörözött mindenkit.
Törpi csak a partvonalról szurkolt, de a hangzavar így is mérhető volt.
A következő csapatot Pan, Artur és Vacak alkották. A méretek növekedésével, már a játék is másként zajlott. A gyerekek a teraszról szurkoltak nekem, hogy állva maradjak, miközben Pan, nem túl udvarias módon orvul mindig a hátam mögé kerülve próbált meg ledönteni a lábamról.
Fél óra intenzív labdázás után, én leizzadva a blökik pedig kimerülve feküdtek és aludtak el.
Mikor csend és nyugalom telepszik kis birtokunkra, és már kint is teljes a sötétség, örömmel ülök a terrárium elé és nézegetem lakásunk legkisebb állatkáját.
Samu aki nem siet el semmit, megfontolt és tanítói tisztségét betöltve neveli kicsilányunkat a felelősségre.
Ezúton Kívánunk Mindenkinek, Békés Boldog Ünnepeket!
