Kicsit sem hízelgő egy gazdára nézve, ha egy négy lábú, akit élete álmának tart, állandó szívatásai megálmodója. Néha úgy érzem, házi mamutom csak saját életének színesítésére bohóckodik velem. E roppant, viccesnek kicsit sem mondható játékok kitalálója, Sári A LÓ!
Napok óta küzdök a Villanypásztor kontra Sári felállással, aminek mindig az a vége, hogy a ló kint, az áramot vezetni hivatott szalag, darabokban bent.
A mai pusztítása 3 raklap, karám fa törés, vill.pásztor szalag eltépés, müa. szigetelő letörés, és a komplett téli takarmány átrendezése, és megkezdése, ügyelve a belülről kifelé haladó evés technikájára. Az éj leple alatt, rutinos játékosként, megpróbált ki majd visszatérni eredetileg kijelölt, kicsinek sem mondható karámjába, ám mivel a hidegvérű lovak, sem mozgásuk gyorsaságáról, sem eszük fondorlatosságáról nem híresek, így menet közben megakadt a karám fák között.
Miután felfedeztem a pusztítását, és új, számára kényelmetlen testhelyzetét, töredelmesen elmeséltem neki, hogy kolbásztölteléknek is mehetett volna a kupectől, vagy szánthatna és kocsit húzhatna, mint legtöbb fajta társa. Nem tudom mire vártam, talán ,hogy megszólal és bocsánatot kér, de inkább csak füleit tekergetve próbálta értésemre adni:-Elég a rizsából szabadítsál ki végre!
Elrendeztem a kellékeket és megpróbáltam mozgásra bírni óriás lovam. Ennek következtében, majdnem rám lépett, taposott, tört zúzott, de kiszabadult.
Első útja a vízhez vezetett, majd illedelmesen beállt az ajtóba jelezvén, késik a reggeli. Hát most minden másra gondoltam, így nekiálltam menteni a menthetőt. 2 órán keresztül küzdöttem, de nem sikerült áramot varázsolni a szalagokba. Valahol elakadt a dolog, pedig még magamat is feláldoztam volna egy csípés erejéig. Hiába a mártírságom, áram csaknem jön, viszont Sári már menne, enne, így félbehagyva elmém áramkörös tapasztalatait, elindulok abrakot készíteni.
A mai menü: Lóműzli és répa. Míg az élelem lassan fogyogat a vödörből, elkészítem a száraz alvó helyet, végig megyek a karámban, hátha észreveszem mit és hol rontottam el. Sári szorosan mögöttem, minden megállónál rám tapad, belefúrja az orrát a hajamba és szuszog, szimatol. Számomra ez rém megható és egyben vicces is. Bár ma fogászatra megyek, és erről eszembe jut, talán sapkát kellett volna húznom.
Minden ágat, bokrot elhajlítok eltörök, ami hozzáér a szalaghoz, de azért a metsző olló hiánya meglátszik a kezemen.
Már megint esik..Hátamban egy lóval, elkezdek battyogni felfelé, lassan letelik a kutyáknak is a kötelező csendespihi.
Érzékeny búcsút veszünk egymástól, végig vakargatom a nyakát, marját, én pedig kapok egy nagy szuszogást az arcomba.
