De jó nektek, hogy ennyi állatotok van!Na nem gúnyból ered a felfelé ívelő szájhúzásom, inkább abból, hogy sokan nem is gondolják végig, mivel jár ez az életforma.
Reggel vagy inkább hajnalban, 3-4 óra között Mirage,-aki beköltözött a lakásba tüzelése idejére- elkezdi kaparni a boxajtót. Ha ez nem jár sikerrel, akkor ütemesen elkezd "dobolni" a farkával, majd kutyanyúzáshoz hasonlító hangokat ad ki magából. Erre, gazduram kikel az ágyból, kiengedi a kutyát, mire a másik két eb, Onyx -aki már szépen lábadozik az ivartalanításból- és Prince is kirohan a lakásból.
Én ezt a hajnali ki-be engedést -lévén ritkán jut rám a sor,- félálomban megoldom, párom viszont, ha egyszer fel kell elég nehezen alszik el újra, így játszik még kicsit a gépen, majd mikor már teljesen átfagyott, fekszik vissza.
Ezek után reggel 6-7 között Bagíra, a fekete labrador ütemes ugatására ébredünk. Árpi pattan, én meg fordulok az ágyban, majd 5 perc múlva teljes kutyás felszerelésben megjelenik az ajtóban, villany felolt, napi feladatok félálomban való megbeszélése és már el is tünt a lakásból.
Feltápászkodok- ez a nap legnehezebb része számomra- majd a fürdőszoba felé menet, beköszönök a lányoknak egy, : Jó reggelt, ébresztő! mondattal. Ekkor Prince berohan a gyerekszobába és heves láb nyalással köszönti porontyaimat. Mire kijövök a fürdőből, a gyerkőcök a nappaliban gubbasztanak, magukra húzva a kutya takaróját, rajta a kutyával. -Mit csináltok azzal a takaróval?- Anya, olyan jó meleg! jön kórusban a válasz. Szuper, ezt látná a védőnő, de már szedem is össze a ruhájukat, mert ma mennek a nagyiékhoz és ott alvós buli lesz nekik. Közben elindítom a mosogatógépet,és bekapcsolom a vízmelegítőt, hátha kávéhoz jutok még reggel.
Ekkor ajtót kitárva, szellőztetés gyanánt, férjem közeledik, közli, ki-mit csinált vagy nem csinált éjjel, ki volt kint és ki nem, és szedelőzködjek, mert sok a dolgunk.
Kapom a következő réteg ruhát magamra, az elmaradhatatlan kesztyűt és indulok kifelé. Még az ajtóból jelzem a kiskorúaknak, hogy elővettem a tejet és a reggelizőpelyhet, burkoljanak be pár falatot indulás előtt.
Kiengedem Bagirát, Bodeet és Mercit, majd a felső csapatot, Lizit, Cherryt és Mázlit. Szegény Mázli vizsla nagyon rozoga, így őt ölben hozzuk-viszük a lépcsőkön. Felseprek, felmosok, kiosztom a reggeliket, közben Vacakot is megkel fürdetnem, ma hazamegy és gazdi tiszta és illatos kutyát szeretne otthonra. Kis családom elindul, kabát, kesztyű, sapka, és váltó ruhák tömkelegével. Mirage progeszteron szint mérésre megy, Cherry haza indul a lányaim meg a mamáékhoz.
Miközben bontom a rasztássá összeállt Vacak bundát, felváltva csörögnek a telefonok. Csóri kutya, tiszta káosz körülötte a levegő. Végre eljutottunk a fürdésig.
Csengetnek. Megérkezett Csoki az újfullandi leányzó, aki hozta a fundik imádni való természetét és Sanyi kutyával egyből hatalmas játékba kezdtek.
Még a gazdáit sem kíséri ki, annyira lefoglalja a játék.
Beáztatom Sárinak az abrakját. Tappancs nyuszi is reggelizik, na meg Zalán a kanári is kopogtatja az edényét.
Vissza Vacakhoz, bevizezem, rajta a sampom, csörög a telefon. Megbeszélés, közben megmosom a kutyát, rárakom a türcsit, újra csörög a telefon. Fülemen a mobillal, törölgetem a kutyát, és bekapcsolom a szárítót. Kutya vonyít, mintha nem élvezné a meleg levegő áramlását én meg magyarázkodom, hogy nem nyúzok senkit, csak a hajszárító miatt sikít a bolognese. Feladom, behozom a lakásba, majd folytatjuk ha nyugi lesz. Csengetnek.
Kimegyek, megmutatom az elhelyezéseket egy leendő panzióztatónak.
Újabb telefon, jönnek a barátok. Gyorsan előkészítem az ebédet, felbodom a leveset a gázra, na meg egy kis vizet a tésztához. Elkezdek teríteni, de -nem fogják kitalálni- Csengetnek. Megérkezik Kókusz a 12 éves samoyed. Ha már új kutya, megismertetjük a többi lakóval, Mázli és Lizzy közömbösséggel fogadják Kokot. Mázli ölben vissza, Lizzy is, úgylászik tanulnak egymástól... Sári végre megkapja az aznapi adagját, szegény ló, jobb gazdát érdemelne nálam.
Lejárt a kötelező csendespihi, meleg vizet viszek vödörben, majd kutya kiengedés. Elindítom a mosást, megérkeznek a vendégek. Végre leülhetek, végre eszek.
Az ebéd nyugiban telik, majd kutya csere, gumi szedés, felmosás.
Sárinak vizet viszek, mert hát a napi 80-100literhez még hiányzik az utolsó 40.Természetesen leöntöm magam, de nagyon nincs most időm evvel foglalkozni.
Bedobom a kihűlt kávém, nadrágot cserélek, átnézem Vacakot, még igazítok rajta egy keveset és beborítom coco-vanille parfümmel.
Csörög a mobil, úton vannak Vacakért. Újabb kutya csere, takarítás, felmosás. A vér cukrom helyre állítása érdekében, magamba tömök egy kis bejglit. Elbóbiskolok, ölemben egy yorkival, hónom alatt egy bullyval. Mikor magamhoz térek, fáj a torkom, és lázam van. Már csak ez hiányzott.
Csengetnek, megérkezik Mázli gazdi. Öreg, kis rozoga, támogatással ugyan, de kimegy a kapuig. Berakom a kocsiba, még egy utolsó simi, egy búcsú puszi, talán már sosem látom többé. Szomorú lettem. Még a meglepinek számító mozijegyet sem tudom örömmel venni. Kókusz megkapja az ízületeire kapott gyógyszerét, kiosztjuk a vacsikat, majd megérkezik Vacak gazdája.
Gyors létszám ellenőrzés, öltözés, indulunk. Nem igazán érzem magam toppon, a boltok bezártak, még a karácsonyi ajándékomat sem tudom beváltani. Sebaj, jó lenne egy új kabát, ami végre melegíteni is tud. A nyomorult érzésem egyre csak nő, mikor meglátom a kabát méreteket. Minden mai fiatal megállt az XS-es méretnél?? Végre rátalálok egy L-esre és az ára is csábító. Mennyire közhely, de amint pittyeg a pénztárgép, mintha jobban lennék, vagy csak a gyógyszerek kezdtek el hatni?
Rég láttam ennyire jó filmet, a lázam is lement. Még megy a felirat a vásznon, de már gurulunk haza.
Utolsó kiengedés, víz feltöltés, mindenkit figyelünk, most nincs játék vagy ramazúri, bőven elmúlt 11óra.
Létszám ellenőrzés, gyors villany oltás.
Mire ágyba kerülünk éjjel fél 1. Bedobok egy gyógyszert, hátha reggel beszélni is tudok majd.
Még fél álomban eszembe jut, nyitva hagytam a kocsit, fülelek, minden csendes, kivéve a mellettem horkoló emberkét.
Ezek után, hajnalban Mirage megint ébresztőt rendel el, és Bagira sem bírta 6 óránál tovább.
"A valódi életbölcsesség abban van, hogy a minden napokban észrevegyük azt, ami csodálatos."
(Pearl S. Buck)
