Túl voltam az etetéseken, edény mosásokon, így mindenki mehetett ki játszani. Beüzemeltem nagykorúságát elérő mosógépem, ama kicsit sem meglepő tényből kiindulva, hogy Sanyi megint bepisilt az éjjel. Van egy sanda gyanum, csak a mindennapos tiszta takaró illatáért csinálja.
A mai mese két főszereplője, Bodee, az ausztrál pásztor és Merci, a gazdára váró bully matróna.
A pásztor kutyák eme alfaja, hatalmas munka kedvéről és gyors reflexeiről híres. A teraszon fel-le ugráló kannak, eszes játékot találtam ki. A játék neve: Keresd Mercit! A kutyák pár nap alatt megtanulják partnerük hívó nevét, így kezdődhetett az agymozgató torna. Jöttem, mentem, összeraktam a virágládákat, etettem a tavi halakat és egyszer csak elhangzott a "varázs szó": -Bodee, Keresd Mercit! Eme kicsit sem frappáns mondatomat, a széles szájú kis békát is meghazudtoló vigyor, majd sprinteléssel egybekötött rajtolás kísérte. Bodee, hogy minnél jobban kihasználja szürkeállományát, plusz köröket rohant és én mint bíró, partnere voltam ebben.
A játék ott ért végett, mikor az amúgy nyugodtan napozó bully leányzót, megbökdöste az orrával, ezzel újra bejelentkezett nálam és Super Dog! nevű dicsérettel, bordát döngető simivel jutalmaztam ügyességét. Bizony egy idő után, már ez is kevésnek bizonyult, így hozzátettem, Sárit és Malacot, kihasználva érinthetetlenségüket. Sikerült az elképzelésem, mint fizikális mint mentálisan lefárasztottam az agyas ausztrált. Még a nyelvi akadályokat is leküzdöttük, én kevertem az amúgy is rossz angol tudásomat az állítólagos anya nyelvi magyarommal, ő pedig hálásan rám nyújtotta rózsaszín ízlelőit.
Merci már nem játszik. Neki a kiadós élelmen, a meleg, és az állandó odafigyelésen kívül nem kell több. Esetleg ha klónozni tudnának, hogy mindig őt babusgassam, nyugodna meg végleg. Őt elhagyták, kitették éhesen, bolhásan, betegen, hátha magára talál a főváros beton dzsungelében. Elfelejtették megbecsülni és megköszönni neki az elmúlt évtized hűségét, szeretetét. A nap nagy részében alszik, ülve, állva, bárhogyan csak békesség legyen körülötte. Minden két és négylábúban, a reményt, a barátot látja. Még ilyen élet után is....
Most nálunk rehabilitálódik, vidéken, nyugdíjasan és lassan, talán kezdi terrieres énjét csillogtatni. Néha, mintha boldog lenne, csak egy kicsit.
Talán el sem hiszi..
Reméljük a szeretet ünnepén rá is gondolnak, és új gazdát hoz neki a Jézuska.
