Naná, hogy az utolsó fordulónál megcsúsztam és választhattam egy esést, minek következtében el kéne engednem a vödröt, vagy egy próbát tenni az irány váltásra, hátha sikerül nem a hátsó felemre érkezni. Sikerült a manőver, de leöntöttem magam cirka 5liter vízzel, így térdtől lefelé teljesen eláztam. Nyugi, maradt még 35liter a célig. A két réteg nadrág, zokni és cipő, cuppogott rajtam, fenomenálisan szar érzés volt. Most már nem adom fel, eljutok az itatóig. Ha ezt nem mondtam volna ki elég hangosan, talán meg sem történik, de Arthur és Teri a reggeli rohangászás közepette éppen hátulról, térd magasságban nekem estek, berogytam, mint akinek hirtelen ingere támadt, és újra sikeresen megöntöztem magam. Sebaj, bepótoltuk a húsvétot, bár kicsit sem éreztem magam hajadonnak, vagy fehér nyúlnak.
..és akkor.... lassan de annál határozottabban elkezdett hullani a hó.
Gyönyörű volt. Az idén született ebek, bizony ma megtanultak, havat enni, nyalni, túrni és minden olyat amit anya, nagyi, vagy egy elmeroggyant átadhat nekik. Volt rohangálás, seggen csúszás, utána meg hangos ugatás, mert bizony a vizes bunda télen nem igazán nyerő. Bár többeket ez sem zavart:
Jut eszembe, Sári ma megsemmisítő csapást mért a villany pásztorra, így kénytelen leszek, nem barkácsolni tovább, hanem telefonos segítséget kérni. Mégse várhatok Vágó Pistára hiába is vágnék póker arcot.
Idei gyerek Prince is, aki jól leplezi értelmes, terrier mivoltját. Bár lakás kutya, őrjöngeni neki is kell, nehogy még a végén stresszes élete legyen. Ha normális közegében, (értsd: a földön) szeretném lencse végre kapni, még guggolva is átfér alattam, gyorsabb mint amit épp ésszel el tudok képzelni egy négy lábú 1,30kg-os szőrpamacstól. Ezért lesben kell várni, mint simabörű a rókára. Egyszer csak huss....
..és máris lekaptam a repülő yorkit.
