Szeptember

Végérvényesen elmúlt ai idei nyár, előkerültek a kardigánok és a vékony pulóverek. Elkezdődött az iskola és kicsi lányom is felcserélte az ovis zsákját, hátitáskára. Vegyes érzelmekkel sétáltunk az iskolához, Noémi nagyon várta már hogy elsős lehessen, én viszont úgy érzetem újra lezárult egy szakasz az életünkben és végérvényesen a kiskamaszok táborába lépett.
Gyorsan önállóvá váltak reggelente, így már Nikivel ketten sétálnak a "munkahelyükre".
Ha megkérdezik tőle- Milyen az iskola? a válasz rövid és lényegre törő: -Unalmas.
Ma duzzogva jött ki a suliból. A sántításából egyből rájöttem, hogy utálatos tantárgyai egyike borította fel a napját. Ha van valami, ami kikészít egy lusta lánykát, az a testnevelés óra, de még ezt is tetézte a másnapra feladott matematika házifeladat mennyi és minősége.
Már előre felkészítettem, hogyha hazaérünk, nem tudok bent tanulni vele, várnak a szépülni vágyó négylábúak, de ha kijön a kozmetikába szívesen segítek. Miközben Zoé-t bontottam, a Noncsi egy vastag könyvvel, egy kockás lappal és egy ceruzával a kezében bejött, leült a sarokba és a bányamunkásokat megszégyenítő kínnal az arcán, kikelt magából:
-Látod mennyi leckém van? Nagyon sok! Sose leszek készen, tök nehéz. Ezt tetőzve, felfújta az arcát, keresztbe fonta karját, lefeszítette az állát és meretten bámulta a padlót.
Azt mindig is sejtettük, hogy Noémi "művészi" személyisége óvatos bánásmódot fog tőlünk követelni, ezért két lépést téve megnéztem a feladatot, hogy együtt érzésem fejezzem ki és bíztatás adjak kis porontyomnak.
A kockás papíron 3 sorban a következő jelek voltak előrajzolva: <,>,/ .A feladat nehézségét az okozta, hogy a sorokat folytatni kellett, majd önállóan még egy kiegészítő sort rajzolni, de a legnagyobb problémát, maga a "kötelező" szó rejtette magába.
Ide gyors segítség kellett, így a tartalék csokimat felhasználva ösztönöztem e nehéz és keserves feladat elvégzéséhez. Csendes, papírcsörgős majszolás következett, és mire Zoé lába csomótlanítódott, a lecke is elkészült.
A szurkoló brigád, kintről próbálta szabotálni a kisiskolások kötelezettségét Csibész személyében, ami rövid elterelésnek még be is vált.



A panzió kiürült, lajtsromba vettük a cserélendő bútorok és a leamortizált kellékek sorát. Az ágyat a tavaszi beszerzése óta újra sikerült szétrágni, letépni a huzatát és mindenféle játékokkal és megrágott maradékokkal teletömködni. A tapéta két helyen leszakadt, a szekrények lábát megrágták, a müanyag fekhelyekből kettőt kidobhatunk, a pokrócok a sorozatos pótlások ellenére se lesz elég a téli turnushoz. A fém etető tálak elég jól bírják, bár ezekből is van aminek pereme már elkezdett levállni, így kiselejteztük azokat is. Hétvégén megejtjük az ipari nagytakarítást és felkészülünk a hidegebb napokra.

Megérkezett az utolsó széna szállítmány és az egerek is elkezdtek behúzódni Mázli cica nagy örömére. A kis szarosn nagyon jól érzi magát a szomszédban, nagyon közvetlen az emberekkel, és lányaim nyüstölését is jól bírja.

A jövőévi terveink kezeim által, már papíron vannak, méricskélek, számolgatunk és szerdán a terep tisztogatását is elkezdtük. A lányok nagyon élvezték a gyüjtögető munkát és mire a tűzre hordtuk a gallyakat és rönköket, a vörös hangyák is megcsipkedtek minket. Gizmo kihasználva kintlétünket, sunyi módon beköltözött a nappalinkba.



Fé nyolc felé már sötétedik, ami magával hozza az ősz és közelgő tél, sötét hideg napjait.

Miért van az, hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz, aki egész éjjel kint akar maradni?
Doug Larson

Álmok és a valóság

Szeretem a munkám, szeretek dolgozni, de mégis másokra vagyok utalva, ha mindezt bővíteni szeretném.
Talán egy éve foglalkoztat a gondolat, tovább kell lépnem. Az itteni környezetben elértem amit szerettem volna, és mielőtt végleg befásulok, tovább lépek/lépnék.
Az elhatározásomat, nagy ellenzés követte, de a felsorakoztatott érvek, amiben persze az anyagiak is benne voltak, egy idő után engedni látszottak a növekvő nyomás hatására.
Még titkon, legbelül bízok egy csodában, hogy sikerülhet az álmom, ami nem egy ranch, pedig az is milyen jó volna. Egy hatalmas több hektáros terület, színvonalas nagy kennelekkel, külön ellető házzal, külön kutyaovis területtel, kiképző és akadály pályával és végül a lovak, amik nem hiányozhatnának a látképből. Meg is találtuk a területet, de hát a földtörvény utunkba állt.Huss rózsaszín álmok.

A helyzet a kényszer vállalkozásokkal kezdődik, és a bankok nem túl kedvező elbírálásánál végződik. Majd jönnek az ismerősök - ismerősei, akik nagyon hangzatosak, viszont itt pályafutásuk be is fejeződik, mint segítségül hozott megmentők.
A magyar helyzet röviden a következő:
-Örülj neki, hogy valaki gyereket szeretne és világra hoz.
-Beiskoláz és felnevel, majd lehetőségei szerint elindít.
-Állj talpra, szerezz munkát, és próbálj saját lakásba költözni, mindezt kevés pénzből.
-Az autó már mindenhol alap dolog, a jogsiról nem is beszélve, úgyhogy gyorsan hozzájuthatsz egy kedvező hitelhez, amit cipelhetsz évekig és levonnak a fizudból.
-Keressél magadnak egy embert, aki szeretni fog és elviseli, hogy mi a hobbyd - ami még nem a munkád.
- Majd kezdj felkúszni a szamárlétrán, és örülj, hogy csak néha rugdosnak lefelé egy -egy fokot.
-Legyenek álmaid, de nehogy megvalósítsd, mert máris aláírtad a halálos ítéleted.
-Ha mégis kihúzod pár évig, ne álmodj nagyobbat, mert nincs nyelvizsgád és nincsenek millióid a bankszámlán, amit egy amerikai nagynéni hagyott rád.
- Vállalj gyereket, úgy, hogy egy régi építésű házra nem kaphatsz szocpolt, de ha 20milla fölötti összeged van új kéróra, arra jár mert hát újjatt vettél, tehát építsél hozzá akárhogyan.
- Neveld őket legjobb tudásod szerint, és mindig mondogasd nekik: Tanulj és menj külföldre élni!
- A tovább lépéshez, alázkodjál meg, hiszen mint vállalkozó, annyira készségesek veled, hogy csak a nagyi halotti bizonyítványát nem kérik be ellenőrzésre.
- Törődj bele, hogy ennyire vagy méltó és érdekes a társadalom számára, bezzeg ha politikus lennél, már milliókat raktál volna zsebre.
- Ha eléred a nyugdijkorhatár, (ami igencsak necces, hiszen lehet, hogy nem lesz mentő, vagy részeg orvoshoz kerülsz, vagy egyszerűen nem lesz majd ápoló aki ellásson.)
- ...elégedjél meg a minimál nyugdíjjal, és amiért egész életedben güriztél, adogasd el, hogy ne fagyjál meg és ne halljál éhen.
- Ha szerencséd lesz a gyerekeid nem fogják a fejedhez vágni, nekik miért nincs amerikai nagynénjük és miért csak adósságot hagytál rájuk.

Tegnap vacsora közben, mikor már egy hajszálnyira voltam a kétségbeeséstől, mint egy rajzfilmbeli megvilágosodás képen, fény gyúlt kis agyamban.
Ezen ötletem megvalósításához, csupán újfent építkezések és munkák sorozatát indítanám el, de csinálnom kell valamit, mert megőrülök.
Sose voltam királykisasszony, nem ijedtem meg a fizikai munkától, max. az erőnlétem miatt nem tudok annyit segíteni mint szeretnék.
Lépésenként haladunk előre, remélhetőleg jövő nyárig elkészülünk vele. Ha nem lesz -20 fokos hideg, vagy méteres hó, még télen is lehet haladni majd.
..és a kutyák? Majd élvezik a méteres homok és sóder halmokban való ugrálást és kergetőzést, a melósok állandó ijesztegetésést, és a hatalmas nagy sétákat amik a területeik pillanatnyi lezárása miatt kijut majd nekik.

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor

Meglepetés

Hétfő reggel Árpi bejön a kutyáktól, majd rám néz:
-Gyere ki, mutatni akarok valamit.
-Muszáj?
-Gyere, ezt látnod kell!
Ebből arra gondoltam, nem holmi szokásos rosszalkodás következményeit kell konstatálnom, majd eltakarítani.
Sziszi, akinek hivatalos fajtája Petit Bassaet Griffon Vendéen nem kis megdöbbenésünkre egy kölyöknek adott életet az éjjel.
Nos.. nem részletezem a "gazda" hozzáállását, de a -magasról leszarom, enyhe jelző lenne amit az esettel kapcsolatban kiváltottunk belőle.
A "kölyök" szépen növekszik, Sziszi, az elkerülhetetlen dolgait kivitelezve, szinte állandóan vele van. A megemelt tápanyagokban és egyéb kiegészítőkkel tarkított eledel, úgy tűnik el mint a kámfor, de hát egy kismamának előjogai vannak.
A többiek érdeklődve figyelik őket, és Onyx kutyámat nem egyszer rajta kaptam, hogy a "kölyök" megszerzésén gondolkodik. Nem tudom miből gondolja, hogy mint pótmamára szükségünk lenne rá, lévén ivartalanítása után, már nyugdíjas éveit tölti.

Szerdán Biberach bemutató kutya híján, elővehette rég elfeledett hozzáértését a csibészelés témájában.


Bár már közel jár a 10.évéhez, ő is kicsit megkopott, azért erejével még szerzett pár kellemetlen élményt a "rossz embernek" :)



A bemutató után, következett a kutyaszépségverseny, ahol jómagam is bírálhattam. A fotós most is Noncsika volt ,aki egyre ügyesebben kapja el a pillanatokat.



Szombaton szülinapi bulit ültünk, aminek fáradalmait egy vasárnapi nagy sétával pihentük ki. Samu bullyval kiegészülve ( aki Lilu szukánk testvére)kisétáltunk a rétre és élvezve a kellemes időt, megmozgattuk tenyészetünk.

A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.
George Gordon Noel Byron

I. Országos Hidegvérű Találkozó

Szombat

Egy hosszú listával a kezemben rohangáltam a lakásban mit kell még becsomagolnom, felkészülve a hidegre, amit már napok óta emlegettek a hírekben.
Megérkezett a kölcsönfutó, bepakolásztuk a motyókat, beültettem a két gyereket, majd Sárikát is felvezettük. Nem okozott csalódást, minden gondolkodás nélkül felment a futóra.
Életem első lószállítása, de próbáltam nem gondolni holmi balsejtelmes megjegyzésekre. Mire elértük Vác magasságát, már vígan énekeltük az ovis dalocskákat.
Egy kis tolatást közbeiktatva megérkeztünk, levettem a lovat, elláttuk minden jóval és kezdődhetett a sátorverés.
Nos.. aki próbált már biztonsági szelepes, ócó matracot, viharos szélben felfújni, az együtt érezhet velem.
A próbálkozásainkat és fejfájásomat, siker koronázta, így lehetett lakájossá tenni átmeneti szállásunkat.



Az első nap, díjugratás, ügyességi feladatok és fogathajtás volt a menü a Viski Lovasudvar szervezésében. Nem sokan lézengtek a hidegesek közül, de már ekkor is érezhető volt, hogy nincs ellenségeskedés, lenézés, mindenki barátságos és segítőkész volt.
Megérkezett Detty és Diesel nevű pacija,



majd szép lassan előkerültek a "házigazda" lovai is. A gyerekeim egész nap a fogaton lógtak, Niki lányom, Bandi2 segítségével, még a hajtást is kipróbálhatta.
Az erős és állandó szél rendezgette a felhőket, de közben kockára fagytam, néha még vacogtam is. Nem győztük mondogatni, holnap jó idő lesz!
Negro paci egyesbe volt fogva és igazán örültem mikor Detty megkért, legyek a segédhajtója. Mint vérbeli "nyerges" lovas, eszembe sem jutott akár közelebbről is megcsodálni a kocsikat, szerszámokat és egyéb ehhez kapcsolódó részleteket. Valahogy sose érdekelt a dolog. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, de mint egy gyerek, olyan izgalommal vártam a fogatok versenyét. Megkaptam az instrukciókat, bejártuk többször a pályát, memorizáltuk a kapukat, majd elindult a verseny.
Negro igazán jó formában volt és Detty is ügyesen, okosan vette a fordulókat. A pályabíró szerint, mi vettük legszűkebben az akadályokat, de ehhez az is hozzátartozik, hogy egy profi maraton kocsival indulhattunk, no meg –ŐK NŐK, tudnak gondolkozni!- volt az észrevétel!
Eszünkbe sem jutott, hogy elsők lehetünk, annál nagyobb volt a meglepetés mikor behívtak minket. Negro rozettát, Detty kupát, én pedig egy szép kristályküblit kaptam, ami itt díszeleg az ebédlőasztal közepén.
Délután beneveztem Sárit az ügyességi versenybe. Sajnos ekkor vettem észre, hogy a hevederem itthon maradt, így szőrén vágtam neki az ismeretlennek. Na jó így ez nem igaz, mert a pálya ugyanaz maradt mint a fogatosoknál, csak a kapuk közötti távolságot levették 60cm-re. A bemelegítés elég érdekesre sikeredett, Sárika nagyon jó kedvében volt, és megmutatta milyen, ha a hidegvérűnek bakolgatni támad kedve. Nos.. gyorsan megbeszéltük a dolgokat, majd a sok "vézna" sportló között teljes életnagyságunkban megjelentünk. Ha jól emlékszem próbáltam sokat ügetni és nem leverni a teniszlabdákat, de mivel nem a győzelem volt a cél, így két labda elgurult, jelezve, hogy nekimentük a bójának.
Az eredményhirdetésnél Dettyvel bent álltunk a pályán, lovaink egymást erősítve nézték végig a díjátadót, amihez persze, közünk nem volt.
Este a tábortűz melegénél vicceket meséltünk, majd "hulla"jó sztorikat hallgattunk. Gréta tacskó félretéve, azon kijelentésem, hogy :- Utálom a kutyákat! nem hatotta meg, felkéredzkedett az ölembe és összegömbölyödve melegítettük egymást.
Túlzás lenne, ha azt mondanám jól aludtam.

Vasárnap

Éjjel többször felriadtam, mikor Sári belenyihogott a sötétségbe. Hajnali 2 felé végre lefeküdt, szinte horkolva aludt, ami megint csak nem segített a pihenésben.



Noémi lányom radiátorként fűtötte be a sátrat, középre bepréselődve, legalább az egyik felem nem fázott. 5 óra felé Sári kapargálására ébredtem. Első az állat, erőt vettem magamon és kikecmeregtem.



3 vödör vízzel feltöltötte magát, majd reggeli abrakolás után, elégedetten szénázgatott.
A szél már kevésbé fújt a napot is gyakran láttuk, gyönyörűen megmutatva a körülöttünk elnyúló táj szépségét.


A tegnap esti tűz még pislákolt, így dobtunk még rá egy keveset és odakuporogtunk, várva, hogy kinyisson a büfé egy kávé erejéig.
Nem szerettem volna megint bakolásokkal indítani a napot, így lementünk a bemelegítő karámba, és hagytam a lovam, hagy rohangálja ki magát. Felcsatoltam a futószárat és a legvégén nyereg alatt okosodtunk kicsit. Mire végeztem, Bandi jóvoltából reggelit kaptunk, majd egy forró kávé után, felébredve, elkezdtünk ténylegesen készülődni.
Vártuk a lovasokat, nézelődtünk, és teli hassal a hajnali ébresztőnek köszönhetően, jólesően nyúltam ki a sátor mellé rakott takaróra.
A következő órák, szinte elrepültek. Megkaptam a bemutatós számomat, közben megérkeztek a barátok, ismerősök, akiknek nagyon örültem. …és bevonultunk.



Hát ezt a részét még gyakorolni kell, viccesen végig húztam a lovamat, aki a pálca láttán, sem akart nagyobb sebességre kapcsolni. Sebaj, majd legközelebb.
A bemutatót, tenyészszemle követte. Tisztában vagyok a lovam hibáival, elég kritikusan látom a lovak nagy részét, tudom, hogy finoman szólva nem tartanak normálisnak, és ezt nem egyszer hangosan meg is jegyezték, ennek ellenére a szemlézők úgy döntöttek, B vagyis előtörzskönyves kancát varázsolnak Sárikából.



Innentől kezdve végig a föld felett repkedtem, de még hátra volt az utolsó kívánságom, próbáljuk ki Sárit kocsiban is. A szerszámok rákerültek és szinte 5 perc múlva már egy könnyű kocsiban baktattunk -Csuti szavaival élve- mintha mindig is ezt csinálta volna. A rönk és szánhúzás versenyszámai után, újra befogtuk, akkor már üresbe és egy kis hasábot húzva sétálgattam vele. Túl azon, hogy Sári megint bebizonyította, menyire figyelmes, érzékeny és okos tud lenni, befészkelte magát egy gondolat a fejembe, a lelkembe. Most, hogy elértük azt a szintet, hogy sikerült a fogatolás, hátha én is lehetnék hajtó. Szigorúan csak vele és csak 1-esbe. Sokat kell még tanulnunk, főleg nekem, hogy segíteni tudjam, sokat kell gyakorolnunk, de hátha sikerülne...
Első rendezvény, nagy látogatottsággal, remélem hagyománya lesz, jó lenne újra találkozni és együtt látni ennyi „hidegest”!

Pár kép.
Jony


Gyuri


Csillag és Muki


Szlovák kettes fogat

Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.

Dolgozgatunk

Egyszer azt hallottam:

"A kozmetika olyan, mint a szobrászat, csak mi élő állatokon munkálkodunk."

Valami ilyesmi jutott eszembe, mikor megláttam Lord-ot.
A torzonborz airedale terrier feladta a magaslabdát, de megérte a kínlódást.


Megnyírva, vizesen de újra formában :)








A kicsik elemükben voltak. Kevin a golden retriever, miután felfedezte a kertben lévő bambuszomat, úgy gondolta ő bizony kiássa, mert a nedves föld neki is nagyon jó hely pihenésre, játékra. Noémi riadóztatta a családot:
-Anya a világos kutya szétszedte a kertedet!
Mire felpattantam és kiértem, már lelkileg készítettem magam a látványra. A bambusz alatti föld, szigetelésig kikerült a helyéről, a növényzet megdőlt és apró gyökérfoszlányok feküdtek mindenhol. Biztos megérezték, hogy gáz lesz, mert a haverok felröppent madárrajként ugrottak szét, pedig tuti végigszurkolták a cselekményt.
Nem mondom, hogy nyugalmam töretlen maradt, elszámoltam tízig, majd anyai nevelést alkalmazva, kiemeltem a gyerkőcöt játszóteréből.
Mire végeztünk a visszaültetéssel, már jóízűen, az igazak álmát aludta.
Lehet nem kéne kertet fenntartani, ha kutyázunk?

A legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának."

Morley, Robert

Életképek

Mazsi


Bony


Lilu lila



Barátok


Szofi legel :)


Fjodor


Anya és lánya


Edina is megszépült


Pihenés

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Eric Knight

Kapcsolatok

Kedden úgy érzetem szétrobban a fejem. Ideges voltam, nem találtam itthon a helyem, mindenkivel csak kötözködtem, így erőt vettem magamon és felöltöztem, hogy kimegyek terepre Sárival.
A ló nagyon érzékeny állat, minden rezdülésével jelezte, érzi, hogy baj van, és őt hívtam segítségül.
Bár lovas "szaknyelven" tele volt a segge, mégis készséges és kedves maradt hozzám. Mire végeztem a pucolással és a nyergeléssel, megszállt az a furcsa érzés, ami többet jelent holmi nyugalomnál. Este 7 óra elmúlt, így egy rövidebb útvonalat választottam, hogy még teljes sötétedés előtt hazaérjünk.
A táj új arcát mutatta megint, eltűntek a sárga repce földek, helyette a fakuló búza és napraforgó táblák vették birtokukba a környéket. Hallgattuk a csendet, éreztük a szelet, a növények illatát, szinte már mesébe illően giccses volt minden körülöttünk...és akkor elszakadt a cérna. Bőgtem mint egy gyerek, nem is akartam küzdeni ellene. A megnemértés, a felesleges harcok és küzdelmek amit holmi kétlábúakkal vívtam, négylábú barátok halála, és a fáradtság egyszerre nyitották meg a kaput. Sári megállt és hátranézett.
- Semmi baj kislány, már jól vagyok!
Az orrával megérintette a csizmámat, előrefordult és elindult. Barátok vagyunk. A kapcsolatunk tiszta és minden kétszínűségtől mentes, és bár kihasználjuk egymást, nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám. Sok minden történt velünk az elmúlt két év alatt, de egyre jobban megszoktuk és elfogadtuk egymást.
Úgy szeret, ahogy vagyok. Nincsenek elvárásai, nem kell megfelelni neki, egyszerűen és őszintén a barátom.
Mire hazaértünk összeszedtem magam. Gyorsan leszedtem róla a szerszámokat, szájába toltam egy répát és lesétáltunk a karámhoz. Megsimogattam és beengedtem. Tett pár lépést, majd rám nézett és megfordult. Várt. Én hozzálépve megvakartam a kis csillagot a homlokán és csak annyit tudtam neki mondani:
- Köszönöm.

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Antoine de Saint-Exupéry

Hőség

Nagyon befűtöttek az égiek mostanság. Hogy kíméljük a kerti tó élővilágát, felfújtuk újra a gyerekmedencét és megtöltöttük vízzel. Volt aki féltve óvta testét a hűsítő víztől, így csak lefetyelt belőle, mások minden szégyenlőség nélkül éltek a felkínált lehetőséggel.






Még ebben a tikkasztó hőségben is van aki képes a falnak támaszkodva kifeküdni.



Az újjak ismerkednek........



.....majd ők is beállnak, a nyálas viziszörnyek társaságába.



...az arisztokraták pedig, előszeretettel pózolnak a kamerának.

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings

Sérülések...már nem is fáj.

A reggeli korán kelés nem tartozik az élvezetes tevékenységeim közé, főleg így vakáció idején. A munkát ilyenkor is el kell végezni, így félkómásan kitántorgok a szobából. Menet közben átesek pár cipőn, és hogy komfort érzetem végleg elszálljon, rálépek egy 6-os legóra, aminek két kockája beékelődik a lábujjaim közé. Felhasználva az aznapi összes káromkodás adagomat, a legókkal tűzdelt talpamat kímélve, elugrálok a zuhanyzóig. Mire felfrissülve végzek eme emberi igényeket kielégítő tevékenységgel, szembe találom magam a törülköző hiányos polcok sorával. Végig szambázok a lakáson és az utolsó kanyarban egy ismerős hang üti meg a fülem. Ez olyan kattanás féle, halk de össze nem téveszthető semmivel. A bal bokám, ami a versenysportnak hála, már nem a régi, elmarad a fordulóban, kattan, jelezvén, hogy jönne ő, de hát nem sikerül, majd miután mégiscsak behajlik, visszahelyeződik minden ínszallagom a helyére. Innentől fáslizva totyorászok tovább, kerülve a gondolatot ami egy sebészi mondat köré épül: Legközelebb már felvágjuk!
A reggeli táplálék bevitel nálam csokis keksz és kávé formájában tetőzik,, így felöltözve, teli szájjal, még mindig fájós lábbal, elindulunk házi állatkertünk ellátására. A felhozatal színes, változatos és gyönyörködtető.
Amazon papagáj, tengeri malac, görög teknős, törpe nyuszik sokasága, és kutyák kavalkádja vár már minket.


A hűtőnk felét, zöldségek, gyümölcsök tömkelege foglalja el. A kozmetikában a táptartók és a konzervek egyvelege várja, hogy felkínáljuk az ebeknek és a cicáknak.


Gyorsan haladunk, 9 órára az edények elmosásával és az udvar feltakarításával is végzünk. Jöhet az első kozmetika vendég. Már elfelejtettem a felkelés korai stádiumában elszenvedett bántalmakat, így újra optimistán álltam hozzá a kutyanyíráshoz. Toby nem volt ilyen megértő, mit is tudhatta szegény, mennyire nem életveszélyes egy fésülés, így mikor mit sem sejtve elővettem fő fegyverként használt fém fésűmet, egy jól irányzott mozdulattal belém mélyesztette aranyos kis fogacskáit.
Mivel a reakció időm lelassult, így hátra ugrottam, egészen a falig, mikor is meglökve kis asztalomat, az rám dőlt, lehúzva bőrt a lábam hátsó részéről.
A gazdi sem nyugtatott túlzottan meg, mikor is megkérdezte:
-Szegény, nagyon megijedhetett? Hmm… hát nézzük csak,: Hívjam az állatvédőket?
Kénytelen voltam egy gyenge mosolyt kicsikarni arcvonásaimból, hogy elvegyem az élét kicsit sem vicces megjegyzésemnek.
Miután megküzdöttem a kis szörnyeteggel, gyorsan kiteregettem a ruhákat, elrendeztem a kiskutyák lakóhelyét és amíg a blökik átvizsgálták a kerti tó növényzetét és vizének ph értékét, gyorsan felmostam a követ is. A nagy takarítás közepette, Bodza beaglinek hála, nyakamba borult két hónapi széna adag. Kínomban már magamon röhögtem, ilyen nincsen csak filmeken.
Vannak hetek mikor tiszta ovisokkal vagyok körülvéve, mert az átlag életkor nem éri el a 3 évet. Máskor a kórházi elfekvő, edzőtábor a felhozatalhoz képest, de létezik olyan hét is, mikor a latin szeretők szerenádja, elbújhat az itteni macsók előadásai mellett. Tisztára mint a megasztár előválogatásán, Biberach, Bodza, Csucsu és Pluto egymást felváltva és túllicitálva próbálták a rejtegetett nőt, hangorkánjukkal válaszadásra bírni.
Ilyenkor felüdülés nézegetni a megfontolt életviteléről elhíresült és méla némaságba burkolózó teknőst, Mazsolát. Noémi lányom már tavaly ostromolt, hogy születésnapjára szárazföldi teknőst szeretne. Akkor abban maradtunk, hogy aranyhalakkal próbálkozunk, akiknek túlélési aránya nagyobb, mint a négylábú páncélosoké. Cápa és Ficánka szépen megduplázta méreteit, betegség nuku, így azt hiszem meglesz az a teknős Noncsinak, már csak apát kell valahogy megfűzni, hogy bizony kell nekünk itthonra saját Mazsola.
Lassan besötétedik, és kezd a banda is lenyugodni. Vége a mászkálásnak, már csak velünk kell foglalkozniuk, a házat sem kell felugatni, ha valakit bekísérünk. Aznapi harci sérüléseim: két harapás, egy elég nagy karmolás, a vádlim teljes bőrhiánya, és az esti szerencse áradat, köszönve ezt Olivérnek, aki a bejárati ajtóba tette le csomagját.

Prince ma ünnepli első, (remélhetőleg boldog) születésnapját. Asztalhoz, csak frissen tisztálkodva lehet ülni, így hősünk, persze kicsit nyafogósan, de hagyta, hogy megszépítsük.
Amíg a kozmetikában készült, a lányok tortát és ajándékot készítettek neki. Miután a csillagszórón elcsodálkozva, megleptük a tortájával, szégyenlősen ugyan, de nekiállt falatozni.


A boldogság ( persze a kétlábúaknak) a tetőfokára hágott, mikor a lányokkal elnyúlva a kanapén, paplanokba burkolózva Animal Planet-et néztek.

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Szabadság

Év elején meguntuk Csuti barátnőmmel, hogy minden "normális" lovas túrából kimaradunk, így megszerveztük magunknak a "Sziget Túrát". Kivettem az szabim egyik felét, és buzgó készülődésbe kezdtem.
Mások szerint kicsit túl komplikáltuk a dolgokat, mi viszont a biztosra akartunk menni, így is sok meglepetés érheti az embert, ha egy SPAT-os lábú sport lóval, ill. egy döcögős hidegvérűvel indul neki a 100km-es túrának.
..és hogy a sors megmutassa mennyire nem éri meg előre tervezni, Döme lába első körben megsérült, mikor csikót akart szerezni magának a ménesben, majd a fájós lábára kezdett sántikálni.



A vasárnapi indulásból keddi lett, majd szerdán a kiadós esőzés miatt nem tudtunk terv szerint haladni. Végül csak elállt az égi áldás, és teljes menet felszereléssel, hátizsákostul, lóra ültünk.
Kerülve minden felesleges ramazúrit, szépen lépésben haladtunk, egészen addig, míg a komp előtt 300méterrel észre nem vettük a révészt, aki szaporán hajtja fel a kocsikat a kishajóra. Elkezdtünk rohanni, csattogtak a paták az aszfalton, és bár Döme kicsit vonakodva, de felment Sári után a fura szerzeményre.
Az egész kompolásból szinte semmire sem emlékszem. Sári minden áron kiakart hajolni, közben kerestem a pénztárcámat és mire mindent elpakoltam, már ki is kötöttünk a túloldalon.
Erre az ijedségre jól jött volna valami kis folyadék, de ahogy felértünk a révből, máris megérkezett az eső. Hogy kíméljük a felszerelésünket, előkaptuk az esőkabátokat és elindultunk Tahitótfalu felé, mert randink volt Ilustával és Haramiával, hogy bekísérjenek minket a szállásunkra.

A csütörtök nyugisan indult, leszámítva az ablakunk alá tett disznót, aminek sorsa gyorsan megpecsételődött a böllér láttán. A major ahol megszálltunk, gyönyörű helyen fekszik. Közel 90 ló, egy őshonos állatkert és egy most épülő kalandpark várja az idelátogatókat a sziget közepén, 50 hektáron.
A kiadós reggeli után úgy döntöttünk, nem lovazunk, így maradt Ilusék ígérete miszerint levisszük a lovakat fürdőzni a Dunához délután. Nyereg nélkül, teljesen szabadon vágtunk neki az ismeretlennek.



Sárit nem sokat kellett unszolni, hogy vízbe menjen, pedig több félelmetes dolog is úszott rajta. Talán én jobban élveztem mint lovam, mert régi vágyam teljesült, mikor Sári vízilovasat játszva alámerült és sörényébe kapaszkodva úsztam vele együtt.



Pénteken nem igazán tudtunk korán elindulni, így Surányban ebédeltünk és bármennyire is kiszámoltuk az időnket a kompot megint csak futva értük el. Hazafelé már lovainkkal is bátrabban mentünk, így a Gödi erdőkben vágtáztunk pár szakaszon.
A Los Vegas Farmon épp edzésre készülődtek a lovasok, mi pedig fáradtan nyúltunk ki a padon. Én a családra vártam, Csuti pedig a megmentőire, hogy haza tudjon jutni az időközben sztrájkba lépett kocsijával.
A hétvégén még rápihentem a következő hetekre, hogy felidézve az emlékeimet kibírjam a következő túráig.

Itthon pedig minden rendben ment....

Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.
Bert Harte

Vegyes vágott

Leo debütált a kiállításokon, és nem kellett benne csalódnom. Teljes odaadással dolgozik, érti mit szeretnék kérni tőle. Megkockáztatom mintha élvezné, hogy produkálhatja magát. A gazdi is szemrevételezte közös munkánkat, nem volt olyan kiállítás, ahol helyezés nélkül jöttünk volna ki a ringből. Nyíregyházán osztálygyőztes is lett, aminek nagyon örütünk mindketten.


Befejeztük a kutyás szoba csempézését és új színt is kaptak a blökik. Volt itt ramazuri ,teljes átszervezés és egész napos felügyeletet igényeltek, amíg nem tudtuk őket újra beköltöztetni. Egyenlőre élvezik, hogy visszhangzik a szobájuk, ami számunkra már nem olyan nagy öröm. Az átépítések után, megmaradt homok bekerült a blökik udvarára, így tiszta kutyát nem tudok haza adni. Legyen akármilyen piperkőc is a négylábú, a homokdomb csábító megmászásának, majd beleásásának egyik vendég sem tud ellenállni. Ennél nagyobb és jobb játék márcsak a friss illatos szénába való ugrálás tud nyújtani. Mire egyesével, ölben behoztuk a blökiket, kitört az allergiánk. Sári szinte el sem mozdul a két IFA-ra való széna evés mellöl. Esténként, mikor a szomszédok epret szednek vagy kukoricát kapálnak a mi családunk szénát forgat vagy épp a kutyák nappali kertjét locsolja.

Végre eljött a nap, mikor új "családtagot" köszönthettünk. Van még mit tanulnunk egymástól, de a tenyésztőtől minden segítséget megkapok, hogy zökkenőmentes legyen a közös életünk.
Jágó, olyan mint egy terrier: akaratos, hisztis, minden iránt érdeklődik, de gyengéd is tud lenni, ha az érdeke és a hasa úgy kívánja.
Egyenlőre naponta 2* fecskendőből kapja a nevelőtápszert, de a nap többi részében kénytelen kiszolgálni magát az edénykéiből.



Kicsi Prince két napig minden mozdulatát leste, aztán legyűrte a féltékenységét, így már nem is olyan izgalmas neki az új jövevény.



Malacka, mint minden négylábú, elég erősen küzd a meleg ellen. Ő például belefúrja magát a szalmába, így védekezik a meleg és a rovarok ellen.



Sába gazdinak köszönjük a fényképet amit küldött nekünk!

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

George Orwell