Az idősebb kutyák is előszeretettel napoznak egy-egy szélvédett sarokban, a fiatalabbak állandó nyüzsgésüket kielégítve, gardedám kíséretként követnek mindenhová. Elindulok a lakásból kifelé, utánam a kutyasereg. Eszembe jut a lépcsőn lefelé menet, hogy az egyik zsebembe még pont belefér egy olló, így megfordulok a blökik meg utánam. Ezt volt szerencsém kétszer is előadni, majd miután a második vissza kanyarnál belebotlottam hű kisérőimbe majd átléptem felettük, zavartan álltak, hogy most ez valami hülye játék része, vagy tényleg ennyire szétszórt vagyok? Ginger kimondottam szeret láb alatt lenni, mindent közelről megvizsgálni és lehetőleg átmenni rajta, biztos ami biztos. Egyfolytában hülyíti a hapsikat, közben meg puccosan fenn hordva a farkát irányít és terelget mindenkit.
Hozza a játékát, amit nem igazán lehet tőle elvenni, képes örömében is visítani vagy játék közben gyomorból hörögni. Mindíg megkérdezik: Mi baja beteg? hm... nehéz kérdés :)
Sajnos a bútorok nagyon megsínylik a kutyák éjszakai tombolását. Hiába az ő szobájuk, a matracot szétszedni, a szivacsba gödröt ásni nekik csak játék. Mivel nálunk nem munka tábor van, -bár néha nem ártana nekik egy kis fegyelmezés- a legtöbb kutya kifordul magából. Lyukat kotor az ágyba, és hamár megvan a kezdve a folyamatosan érkező újabb lakók, tovább végzik a piszkos munkát.
Tegnap egyik barátunktól kaptunk egy fotelt, amit Merci matrónánk, egyből kisajátított magának.
Már ígéretet kaptunk egy "új" sarok ülő garnitúrára is, reméljük hamarosan azt is felavathatják a blökik. Addig meg marad a bútor takargatás, bár a szállóvendégeket ez nem zavarja, főleg mert reggelre lerántják az egész takarást és a szivacsba fúrva alszanak. A kutyás szobában lakik még Lou-lou nyuszi, akiről már írtam. Hát most sikerült végre lefotózni, bár elég nehéz volt megértetni vele, hogy nem kell összenyalni a lencsét.
Ha jóidő, akkor ideje egyéb, eddig talán mellőzött állatkáinkkal is foglalkozni. Az a hír járja, hogy a malacok jól taníthatóak és értelni képességük megegyezik a kutyáéval. Ezt most nem fogom sem megcáfolni sem megerősíteni, de a "GYERE", "SZÉPEN", BÜDÖS DISZNÓ" szavaknál némi reakciót véltem felfedezni sörtés barátom szemében.
- A szem a lélek tükre! Szép, csillogó, meleg, barna, mégis félelmetes a tekintete. Szinte már emberi. Leülök a teraszra és egy marék kukoricával próbálok valamit előhozni négylábú sertésünkből. A jutalom egy szem kukorica -ott ültem egy darabig- amit móceresen jól megforgat és ropogtat, mintha valami ínnyenc falat került volna a szájába. A meleg napsütés a madarak csicsergése és e kis állat jelenléte nyugalmat sugároz. Nézem, mennyire egyszerű, de szeretetre éhes teremtményt vettem. Emlékszem a macskaszállító dobozban hoztam haza, ajándékba. Sikerült mindenkit meglepnem vele és a gyerek előszeretettel jártak ki hozzá. Kis kuckót építettünk neki amit szalmával béleltünk ki. Mmindíg maradt valami kis maradék, szárazkenyér, gyümölcs amit örömmel etettünk meg vele. Szeptemberben volt 1 éves. Elkutyásítottuk, hiszen szabadon garázdálkodásának feltétele volt, hogy a nála kisebb vagy nagyobb kutyákkal is jól kijöjjön. Ő minden telhetőt megtett, hogy megfeleljen, most is finoman szinte lassított felvételként nyitja a száját a következő szem kukoricáért.
..és dönöttem: jövőhéten disznót vágunk, de Malacból nem lesz hurka!
Nem is tudnám megenni, akkor meg minek.
