Tavaly találkoztam Bobóval a fehér puli kannal. Két évesen nem volt még rajta nyakörv, se póráz, kocsit csak az udvarban látott.
Gyorsan felmértem a helyzetet, majd kértem a gazdát varázsolja ki a kutyát az ólból, mert így nemigazán férek hozzá.
Hát itt egy fél órás, képregénybe illő mutatvány következett. A vége persze az lett, szegény kutya, elviszi a csúnya néni, aki nem szereti ha harabdálják és nekitámadnak még boxon keresztül is.
Félre ne értesenek, nem a kutyára haragszom... mire hazaérek, átható ürülék szag terjeng a kocsiban. Ezt a szagot még a két óriás Wunderbaum sem nyomja el, ha mégis sikerül, az élő biológiai fegyverben élő puli, rátesz egy lapáttal és idegességében kirakja az aznapi már félig emésztett eledelét.
Annyira azért eszénél volt, hogy a felét az apró rácson kitegye a kombi részben lévő gumitálcára. Így legalább nem kell nekem leszedegetnem róla az étel darabkákat.
Anyukámmal, aki ép mint kozmetikus tanuló van jelen, felvarázsoljuk az ebet az asztalra. A páciens meglepetségét és félelmét nem titkolva egyetlen használható fegyverét veti be, a fogait. Ezt a problémát gyorsan orvosoljuk egy un. ptp szájkosárral amiben lehet lihegni, csak harapni nem. Gyors helyzetfelmérés, nyírógépet kézbe, 10-es gépfej csatol, és máris kopasztunk.
Igenám, de hogyan kezdjünk neki. Az ollóval megpróbálom a subává összetekeredett szőrkupacot átvágni, legalább, hogy beférjek a gépfejjel és a bunda alatt elkezdjem a nyírást.
És íme az "Alany" rajtra készen:
Ketten gyorsan haladunk, felváltva fertőtlenítünk és hűtjük a gépeket. Bobó elfárad, feladja, már nem akar támadni, elszaladni. Jól érzi magát, talán érzi a súlykülönbséget? :)
Félúton lefejtjük a bundát, ami hatalmas teher az amúgy fürge és vékony testalakatú pulinak.
Miután megszabadítottuk ettől a szörnyűségtől -ami zsinórosnak abszolult nem nevezhető- megfürdettük, szárítottuk, box csere a kocsiban, majd fuvar haza.
Hát... köszönetet nem kaptam, mindenki a kutya csúnyaságával volt elfoglalva. Nekem annyi is elég volt, hogy hazafelé már nem akart megenni, hálásan csóválta a farkát és nyalogatta a kezemet. Megkockáztatom, hogy boldog volt.
Kedvenceim közé tartoznak még a bobtailok. Ezek közül is Bruno, akit csak akkor hoznak, mikor már elviselhetetlen a szaga vagy valami visszacsinálhatatlan baleset éri. (pl: egér ragasztóba fekvés)
Ilyenkor nem marad más, mint egy jól bevált rövid és sportos fazon kialakítása :)
Ekkora kutyánál már kevés a 45 wattos kisgép, elindítom a lónyírót. A gép súlya több mint 1kg-ram, de szinte mindent levisz, megállás nélkül. Ezért csak a háton és combokon használtam, a kényesebb részeken újra kisgépeztem.
A végeredmény:
Van amikor engem is elkényezetetnek, és egy-egy kozmetika után a gazdik örömmel küldik otthonról a kedvenceik képét.
Stefy
és Döme
"Milyen jó végigsimítani a bundáját! Ez a testi kapcsolat, egy eleven, lélegző lény érintése az, ami kis kedvencét oly értékessé teszi a magányos ember számára."
