Lovastúra jíííhááá!

A mai kilovaglásom elmaradt az erős szél miatt, ezért előkapartam egyik őszi emlékemet:

Iklad- Őrbottyán –Fót - Őrbottyán és haza

Reggel 10 körül terveztem az indulást és csak pár perc késésben voltam, mikor kiléptük a kapun. Nagyon jó idő volt, szépen sütött a napocska, egyszerűen minden jól kezdődött. Domony szélénél végig baktattunk a galgaparton, majd a temetőnél felfelé Domony-völgy felé. A 2. tóhoz kiérve, már csak egyenesen haladtunk, hol ügetve, hol bóklászva nem kis feltűnést keltve a lakosok körében. Egy hidegvérű teljes túra felszereléssel, lovasa kobakban, már kimerítette a "furcsa jelenség "fogalmát. Mindenkinek illedelmesen köszöntem, a gyerekeknek integettem, míg az egyik apuka, a kapuban állva feltett egy igen érdekes kérdést:
-Vemhes ez a ló?
- Nem csak hidegvérű, ő ilyen fajta, tudja, mint a régi kocsis lovak.
-Pedig olyan magas!
Nem tudom kinél járt a terhesség egyenes következményeként magasság növekedéssel, de inkább csak magamban válaszoltam ironikusan erre a tény megállapításra.
Erdőkertesre érve, bebizonyosodott, hogy a kőművesek nemcsak a fiatal lányok beszólogatásaihoz értenek a ház építésen kívül- így engem is elláttak jócskán "praktikus" tanácsokkal a lovaglással és lovam tempójával kapcsolatban. Egyszer kellett csak az előre választott útvonalamon módosítani, ugyanis az új ház építők, eltüntették az utat, ha meg rá leltem, az elburjánzott akácos tett keresztbe.
Mire elértem Erdőkertes és Őrbottyán határát övező vasúti kereszteződéshez, az előttünk álló emelkedő tetején, három lovas jelent meg, majd integető kezek és Jihááá-zó lelkesítő kiáltások fogadtak.
Csuti, Unicorn és Steve elém jöttek, mint fogadó bizottság és bekísértek a Los Vegas Farmhoz. Az fenyvesben lévő út, nemcsak festőire sikeredett, de a talaj minősége is szuper volt. Eszméletlen szép helyek vannak arra felé! A bokám annyira elzsibbadt -hiába tekergettem útközben, nesze neked versenysport- hogy majdnem seggre ülés lett a leszállásból a Farmon. Mire visszaállt a vérkeringésem, Sári biztosította újabb nyomorom, mert szerinte bizony kicsi a ló kikötő, így oda passzírozott a rúdhoz. Na akkor a fáradságtól, már nekem is elborult az agyam, de szerencséjére nem találtam el a tenyeremmel, pedig a szemem majd kiesett és a komplett belső szerveimet átrendezte ezzel az akciójával.
Miután mindent elrendeztünk, Csuti bekísérte átmeneti karámjába lovacskámat, akit Bende udvarlása fogadott. Szegény kancák hiába villogtatták és dugták, kecses sportos hátsójukat a hárem őr orra elé, bizony neki a tésasszony kinézetű Sári tetszett.
Sötétedés előtt, még megtekintettük Unicorn pöttyös hidegvérűjét, aki előző nap érkezett az új tanyára -húzatva magát- Bluékhoz.
Ha jól emlékszem 5 órát jöttünk aznap, volt mit pihentetni este

Másnap reggel 9-kor már nyüzsgött a Farm a lovasoktól, a ló kikötők lassan megteltek, na meg tanulva a tegnapi passzírozásból, inkább a karámban nyergeltem.



Most már bevallom, csak a többiek magabiztossága miatt nem pánikoltam. 20 lovas+ 2 csikó és 5 kutya indult útnak. Hol párosával, hol egyesével róttuk a kilométereket. Nekünk ez volt ez első közös, nagy csapatos túránk, így fogalmam sem volt, hogyan fogjuk bírni a többi lovat és a tempót.
Sári ismét bebizonyította, egy hidegvérűt nem könnyű kihozni a maga megszokott nyugalmából, így az első vágtaszakasz után, ahol még apait-anyait beleadva szeltük a métereket, a többi részen már csak ügetve, néhol gyorsulgatva követtük a csapatot.
Mint vendég és lassú lovas, nagyon figyeltek ránk a többiek, így mindig akadt valaki, aki lemaradva a többiektől jött előttünk vagy mellettünk ill. szólt, ha nagyon lemaradtunk a csapattól.
Sok lovassal és kutyással találkoztunk, köztük a veresi Farm tanyásokkal is, aki vendégül láttak minket nyáron rendezvényükön.
Útba ejtettük a Medve farmot, ahol érdekesebbnek bizonyultunk, a mackók és farkasok seregénél.
Az első és utolsó megjegyzést egy sétáló pár tette, ezúttal Maxira a Fjord lovacskára:
-Ez mangalica és ló keresztezése? miután hárman is hallottuk eme velős mondatot, ránézve a fiatalemberre épp azt taglaltuk, hogy ez most viccnek szánta vagy tényleg ennyire alacsony az IQ-ja.



A vendéglőhöz érve, a ló kikötés okozta a következő fejtörést, mert Sárinak nem jelent akadályt az, amiben nincs áram. Így állandóan változtatta helyzetét a kötél alatt, és két oldalán, attól függően, hol találta finomabbnak a legelendő füvet. A gasztronómia nem az erősségem, de azt hiszem jól választottam ebédet. A Borzas csirke után az óriás túrógombóc már kifogott rajtam, de még jó, hogy nem lapátoltam be puszta szorgalomból, mert hazafelé sokszor eszembe jutott a visszafelé távozó étel gondolata. Tudtuk, hogy ránk fog sötétedni, így egy rövidebb utat választott Csuti és Vega.
Steve fej lámpáját, na meg a rutinosak útbaigazítását követve indultunk, a számomra ismét új terep felé. Mire besötétedett, Sárinak is eszébe jutott, hogy nem illik lemaradni, mert bizony nem látjuk a többieket. Így nagyon büszkén mondhatom, ha érdekből is, de tartotta a tempót a 7 lovassal hazafelé.
Megvártuk a Gyorsabb csapatot a Farmon, és eltettük magunkat holnapra. Hazaértem, vettem egy forró fürdőt, de még így is fájt mindenem. 7 órakor elzavartak aludni, mert teljesen beszámíthatatlan voltam. Fájt mindenem és egyetlenegy porcikám sem kívánta a holnapi hazavezető utat.

Vasárnap reggel fél9 körül már a Farmon voltam. Nikol már kiosztotta a reggelit, amit Sári elég vonakodva hagyott maga mögött.
Elkezdett csöpögni az eső, de időre kellett hazaérnem, így nagyon nem volt választásom, akarok-e elindulni.
Steve kabátja ami zöld sárga színben pompázott a piros nadrágomhoz és a kék nyereg alátéthez passzolva, ami még kiegészült egy drapp baseball sapkával igazán színfoltos megjelenést kölcsönzött nekünk. Nem is mertem arra gondolni, a béna és a papagáj jelzőn kívül mivel illetném magam, ha szembe találkoznék egy ilyen párossal. Így próbáltam az útra koncentrálni és haladósra venni a tempót.
Mire Domonyvölgybe értem, izzadtam mint Sári, sebaj már csak 5km és otthon vagyunk.
Az utolsó utcában megtámadott egy kutya,( ráadásul ismerem a tulajt) amit hogy-hogy nem egy lelkes kőműves engedett- direkt- ránk. Ezek után, csak az ordibálásom, a pálca csattogása, na meg néha a kutya acsarkodását lehetett hallani. Még jó, hogy egész hétvégén beszéltem Sárinak, hogy nem szabad bántani a kutyákat. Miután már az egész utca kint volt, megjelent bátor Kőműves Kelemenünk, aki egy hó lapát segítségével visszaterelte a kutyát a saját helyére. A fizikai bántalmazásától-persze emberünknek- eltekintettem, mert a bokám megint fájt, és az izom lázam sem tette lehetővé, hogy laza legyek. :)
Innentől már vitt a gravitáció lefelé, már csak az ebédemre és a puha kanapéra tudtam gondolni.
Teljesítettük a túrát, baromi fáradtan értünk haza. Közel 80km lovacskáztam, egyedül vagy kisebb nagyobb csapattal a három nap alatt. Nagyon jó volt, örülök, hogy voltam ennyire hülye és nekivágtam!




Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."
C. Malaparte

Jön a tavasz!

Nagyon örülök, hogy közeledik a tavasz. Ilyenkor mindig több a ház körüli munka, de nagyon élvezem. Felveszem a több rétegű játszó ruhámat és megpróbálok mindent egyszerre megcsinálni. Kivinni-bevinni, előhozni-eltenni, felseperni, felmosni,teregetni,etetni, játékot szedni (mint az oviban) és eltüntetni az elmaradhatatlan nem is mindig olyan kicsi apróságokat a kutyák után. A napfény előcsalogatja a kisebb állatkákat, és egyre többször kelnek útra a gerléim is. Sajnos az idén 3 szürkét találtam a fa alatt elpusztulva minden külsérelmi nyom nélkül. Csak remélni tudom, hogy nem valami betegség vitte el őket.
Az idősebb kutyák is előszeretettel napoznak egy-egy szélvédett sarokban, a fiatalabbak állandó nyüzsgésüket kielégítve, gardedám kíséretként követnek mindenhová. Elindulok a lakásból kifelé, utánam a kutyasereg. Eszembe jut a lépcsőn lefelé menet, hogy az egyik zsebembe még pont belefér egy olló, így megfordulok a blökik meg utánam. Ezt volt szerencsém kétszer is előadni, majd miután a második vissza kanyarnál belebotlottam hű kisérőimbe majd átléptem felettük, zavartan álltak, hogy most ez valami hülye játék része, vagy tényleg ennyire szétszórt vagyok? Ginger kimondottam szeret láb alatt lenni, mindent közelről megvizsgálni és lehetőleg átmenni rajta, biztos ami biztos. Egyfolytában hülyíti a hapsikat, közben meg puccosan fenn hordva a farkát irányít és terelget mindenkit.
Hozza a játékát, amit nem igazán lehet tőle elvenni, képes örömében is visítani vagy játék közben gyomorból hörögni. Mindíg megkérdezik: Mi baja beteg? hm... nehéz kérdés :)



Sajnos a bútorok nagyon megsínylik a kutyák éjszakai tombolását. Hiába az ő szobájuk, a matracot szétszedni, a szivacsba gödröt ásni nekik csak játék. Mivel nálunk nem munka tábor van, -bár néha nem ártana nekik egy kis fegyelmezés- a legtöbb kutya kifordul magából. Lyukat kotor az ágyba, és hamár megvan a kezdve a folyamatosan érkező újabb lakók, tovább végzik a piszkos munkát.
Tegnap egyik barátunktól kaptunk egy fotelt, amit Merci matrónánk, egyből kisajátított magának.



Már ígéretet kaptunk egy "új" sarok ülő garnitúrára is, reméljük hamarosan azt is felavathatják a blökik. Addig meg marad a bútor takargatás, bár a szállóvendégeket ez nem zavarja, főleg mert reggelre lerántják az egész takarást és a szivacsba fúrva alszanak. A kutyás szobában lakik még Lou-lou nyuszi, akiről már írtam. Hát most sikerült végre lefotózni, bár elég nehéz volt megértetni vele, hogy nem kell összenyalni a lencsét.




Ha jóidő, akkor ideje egyéb, eddig talán mellőzött állatkáinkkal is foglalkozni. Az a hír járja, hogy a malacok jól taníthatóak és értelni képességük megegyezik a kutyáéval. Ezt most nem fogom sem megcáfolni sem megerősíteni, de a "GYERE", "SZÉPEN", BÜDÖS DISZNÓ" szavaknál némi reakciót véltem felfedezni sörtés barátom szemében.
- A szem a lélek tükre! Szép, csillogó, meleg, barna, mégis félelmetes a tekintete. Szinte már emberi. Leülök a teraszra és egy marék kukoricával próbálok valamit előhozni négylábú sertésünkből. A jutalom egy szem kukorica -ott ültem egy darabig- amit móceresen jól megforgat és ropogtat, mintha valami ínnyenc falat került volna a szájába. A meleg napsütés a madarak csicsergése és e kis állat jelenléte nyugalmat sugároz. Nézem, mennyire egyszerű, de szeretetre éhes teremtményt vettem. Emlékszem a macskaszállító dobozban hoztam haza, ajándékba. Sikerült mindenkit meglepnem vele és a gyerek előszeretettel jártak ki hozzá. Kis kuckót építettünk neki amit szalmával béleltünk ki. Mmindíg maradt valami kis maradék, szárazkenyér, gyümölcs amit örömmel etettünk meg vele. Szeptemberben volt 1 éves. Elkutyásítottuk, hiszen szabadon garázdálkodásának feltétele volt, hogy a nála kisebb vagy nagyobb kutyákkal is jól kijöjjön. Ő minden telhetőt megtett, hogy megfeleljen, most is finoman szinte lassított felvételként nyitja a száját a következő szem kukoricáért.
..és dönöttem: jövőhéten disznót vágunk, de Malacból nem lesz hurka!
Nem is tudnám megenni, akkor meg minek.

Indul a kozmetika szezon

Mint vidéken dolgozó kutyakozmetikus a vendégköröm nagy részét a kerti kutyák teszik ki. Minden évben azt mondom, már nem lepődök meg semmin, és mégis...

Tavaly találkoztam Bobóval a fehér puli kannal. Két évesen nem volt még rajta nyakörv, se póráz, kocsit csak az udvarban látott.
Gyorsan felmértem a helyzetet, majd kértem a gazdát varázsolja ki a kutyát az ólból, mert így nemigazán férek hozzá.
Hát itt egy fél órás, képregénybe illő mutatvány következett. A vége persze az lett, szegény kutya, elviszi a csúnya néni, aki nem szereti ha harabdálják és nekitámadnak még boxon keresztül is.
Félre ne értesenek, nem a kutyára haragszom... mire hazaérek, átható ürülék szag terjeng a kocsiban. Ezt a szagot még a két óriás Wunderbaum sem nyomja el, ha mégis sikerül, az élő biológiai fegyverben élő puli, rátesz egy lapáttal és idegességében kirakja az aznapi már félig emésztett eledelét.
Annyira azért eszénél volt, hogy a felét az apró rácson kitegye a kombi részben lévő gumitálcára. Így legalább nem kell nekem leszedegetnem róla az étel darabkákat.
Anyukámmal, aki ép mint kozmetikus tanuló van jelen, felvarázsoljuk az ebet az asztalra. A páciens meglepetségét és félelmét nem titkolva egyetlen használható fegyverét veti be, a fogait. Ezt a problémát gyorsan orvosoljuk egy un. ptp szájkosárral amiben lehet lihegni, csak harapni nem. Gyors helyzetfelmérés, nyírógépet kézbe, 10-es gépfej csatol, és máris kopasztunk.
Igenám, de hogyan kezdjünk neki. Az ollóval megpróbálom a subává összetekeredett szőrkupacot átvágni, legalább, hogy beférjek a gépfejjel és a bunda alatt elkezdjem a nyírást.
És íme az "Alany" rajtra készen:



Ketten gyorsan haladunk, felváltva fertőtlenítünk és hűtjük a gépeket. Bobó elfárad, feladja, már nem akar támadni, elszaladni. Jól érzi magát, talán érzi a súlykülönbséget? :)
Félúton lefejtjük a bundát, ami hatalmas teher az amúgy fürge és vékony testalakatú pulinak.



Miután megszabadítottuk ettől a szörnyűségtől -ami zsinórosnak abszolult nem nevezhető- megfürdettük, szárítottuk, box csere a kocsiban, majd fuvar haza.
Hát... köszönetet nem kaptam, mindenki a kutya csúnyaságával volt elfoglalva. Nekem annyi is elég volt, hogy hazafelé már nem akart megenni, hálásan csóválta a farkát és nyalogatta a kezemet. Megkockáztatom, hogy boldog volt.


Kedvenceim közé tartoznak még a bobtailok. Ezek közül is Bruno, akit csak akkor hoznak, mikor már elviselhetetlen a szaga vagy valami visszacsinálhatatlan baleset éri. (pl: egér ragasztóba fekvés)
Ilyenkor nem marad más, mint egy jól bevált rövid és sportos fazon kialakítása :)
Ekkora kutyánál már kevés a 45 wattos kisgép, elindítom a lónyírót. A gép súlya több mint 1kg-ram, de szinte mindent levisz, megállás nélkül. Ezért csak a háton és combokon használtam, a kényesebb részeken újra kisgépeztem.

A végeredmény:


Van amikor engem is elkényezetetnek, és egy-egy kozmetika után a gazdik örömmel küldik otthonról a kedvenceik képét.
Stefy



és Döme



"Milyen jó végigsimítani a bundáját! Ez a testi kapcsolat, egy eleven, lélegző lény érintése az, ami kis kedvencét oly értékessé teszi a magányos ember számára."

Hétköznapok

A héten szinte minden nap órákat ültem a gép előtt és társadalmi munkáimon dolgozgattam. Évet zárok, diagrammokat és statisztikákat készítek.
Ma már ott tartottam, hogy a gondolataimat egy lapra írtam, majd utána nézek mindennek, ha újra "gépes" hangulatomnál leszek.

Hétfőn este Zalán madarunk végleg itt hagyott minket. Olyan gyorsan történt, hogy esélyem sem volt, bármit is lépni. Hiányozni fogsz kis csuri!

Szerdán egy "fura" ember érkezett hozzánk. Overálban volt, nagy fekete dobozokat hozott és ki be járkált a lakásból. Kell ennél több egy kutyának, hogy láb alatt legyen?
Csak azt kértem a szerelőtől, mielőtt elmegy, számolja meg a szerszámait, mert lehet, hogy a kutyák kiloptak ezt-azt a táskájából.:) Este, már az új angol lónyírás formákat néztem a világ csatornán. Tavasszal remélem hasznát veszem Sári rendbetételénél, bár kétlem, hogy díjazni fogja a sörény tépést.

Csütörtökön, Zalán hiányát pótolva rájöttem, szeretnék egy nagyobb méretű papagájt. Nem fogom elkapkodni, egyenlőre nézelődök, informálódok és olvasgatok.
Mindenesetre családom többi tagja, már megint átment lázadóba:
-Nem szeretné inkább valami mást? Valamit ami nem tollas, szőrös, pikkelyes? Ami nem kiabál, szemetel, nem kell takarítani vagy etetni?
Nem akarsz inkább egy kis traktort? Na itt egy kicsit meglepődtem, bár eljátszottam a gondolattal, hogy egy bobcat-el forgolódok, futószárazó karámot alakítok ki magamnak. Na de nem olyan könnyű engem eltántorítani, ha egyszer valamit a fejembe veszek!

Lilu beköltözött a lakásba hétvégéig, hogy fehér kutyát tudjunk belőle varázsolni. Pénteken utaznak a nagyfőnökkel Németországba kiállításra.
Így készítettem gyorsan egy család képet. Lilu a legfiatalabb, a nagyi Onyx középen, és Mirage az anyuka. Természetesen mindenki kajáért kunyizik :)



Végre sikerült gazdához adni egy mentett kutyát. Megérdemelte, rég várt már az igazi örökbefogadójára.

Csütörtökön bejutottam egy díszhalashoz és vettem két algaevőt és egy pár almacsigát. A lányok rögtön el is nevezik a halacskákat:
Szipókának és Cuminak. Tökéletesen illik két aranyhalunkhoz, akik a Cápa és Ficánka nevet viselik.

Tegnap féreghajtó osztás volt. 280kg-ra való tablettát adagoltam szét. Akinek nem tudtam a súlyát, azt besaccoltuk, majd lemértem délután. Az ízesített tablettákat egymás után köpködték ki, így maradt a kolbászba rejtés. Bezzeg a yorki egyből elrágta a negyed gyogyóját. A rutinosak még így is kirágták a tablettákat, hiába a finom falat. Na ekkor befogtam a két lábam közé a rafináltakat és gyógyszer lenyomás következett. Mivel a bél"tisztítás" úgy hatásos ha mindenki egyszerre kapja, így a panziós ebek is részesültek eme akciónkból.
Az első negyedév letudva :)

Pár napig vendégünk lesz Rómeo a beagle fiúcska. Az első zajos éjszakája után, már szinte csendesen szófogadó.
Lulu a fekete nyuszi, mintha macskának képzelné magát, állandóan hízeleg, hogy vakargassuk. Már csak a dorombolás hiányzik a megfelelő hatás eléréséhez. Persze Romi egyből kiszúrta, hogy valami állatka költözött a szobájukba. Biztos távolságra és magasságba helyeztem a tapsifülest, így vadász ebünk kénytelen az ágyon aludva őrködni a nyuszi alatt.

Ma, mikor végre elállt az eső, elkezdtem rendezgetni a kertemet. Már ami megmaradt belőle. Nemhiába mondják, vagy kert vagy kutya. Hiába a kerítés, a kicsi kutyák átbújnak, a nagyobbak, főleg Biberach és Jenny, minden erőfeszítés nélkül ugrálnak ki-be kedvük szerint. Már akkor letapossék a virágokat, mikor épp kibújni készülnének.
Elkezdett felengedni a tó jege. Még pár ilyen meleg nap és léket tudok ütni a tetején, hogy élelmet szórják be a halaknak.

Két napja nem bír magával a kismalac. Állandóan kiszökik. Ilyenkor úgy járkál a kertben mint aki felhatalmazást kapott a terület védelmére. Persze, tudjuk, hogy csak színészkedik, de rém vicces, mikor horkangatva rohan a kapuhoz borzolva azt a kevés szőrét és megpróbálja ijesztgetni az éppen hozzánk érkezőket.



Ez a kép még a fogyókúrája előtt készült :)

Egyéb állatkák

Ebbe a kategóriába tartoznak azok a két és négylábú kedvenceink, akik nálunk szálltak meg az évek során. A divat és régi vágyak, nálunk is lemérhetően megmutatják magukat, gondolok itt olyan hobbyállatokra, akik nem hétköznapiak, főleg nem panziós vendégként.
Egyre több vadászgörény költözik hozzánk, rövidebb hosszabb időre. Van akit saját rezidenciájával együtt hoznak, van aki beköltözik a nagy macska kennelbe, persze cica nélkül.:) Ilyenkor átrendezésre kerül minden. A lenyelhető és széttéphető játékok kikerülnek, helyükre fa dobozok, bújókák és függőágyakat helyezünk el. Rizzo-t, kis görény kora óta ismerjük. Kedvességét és kíváncsiságát csak méretei múlták felül. Vérbeli ragadozó, a felkockázott csirkemell a legfőbb tápláléka. :) Természetesen, nála már oltási könyvet kérünk a panzióztatás idejére.

Nem holmi zűrös rokon beadására céloztam amikor a "Két Lábú" jelzőt használtam. Egy-egy hosszabb utazás alkalmával, papagájaink is ellátásra szorulnak, főleg ha közeli kapcsolatunk a madárkával. Citrom, aki fajtáját tekintve, Sárga-kék ara (Ara ararauna), igencsak beszédes-rikácsolós :), és a maga módján kedves vendégeink egyike.


Kedvence a mogyoró, így is takarítottuk. Amíg az egyikünk elvarázsolta egy földi"finomsággal" és beszélgetett vele, aminek tartalmát bizony nem igazán értettük, lévén oroszul mondta a magáét, a másik kicserélte a papír réteget alatta, amit sokszor felszedett és apró darabokra szaggatva ajándékozott újra meg vele.
Ha rossz napja volt, bizony az egész utca hangos volt tőle.

Másik "beszédes" vendégünk Cleo, aki viszont már étkezését tekintve igencsak ínyencnek számított. Vele testközelből is megbarátkoztunk, miután az összes fülbevalótól, gombos pólótól megszabadultunk. Még így is sokszor kaptuk a KAKA szót az arcunkba, hol dicséretként, hol nem tetszését kifejezve. Igen ám, de unalmas óráit tanulással kezdte el tölteni, így tökéletes "ugatógép " vált belőle. Ha mérges volt, a kalitkájában elhelyezett játék csirkét püfölte, amíg le nem higgadt.
Kedvence a Pringers chips volt, ezért akár még kedveskedni is tudott. :)



Amikor a következő vendégeinkről mesélünk, mindenki csak mosolyog, pedig ha jobban belegondolunk, mindenkinek van egy sztorija a munkahelyéről:
Tehát, lakott már nálunk két kacsa, egy törpe gatyás tyúkocska, és több, a húsvétot túlélő nyulacska.



Egyik ilyen vendégünk Artur, akinek saját bilije van és igencsak kényes gyomor szerkezettel bír. Ezt probiotikummal ill. száraz kenyérhéjakkal tartjuk rendben vagy orvosoljuk. Utolsó, nem is olyan régi látogatásakor, még egy gyors és igencsak szükségszerű karom vágásban is részesítettük. Ha különc nyuszi, akkor említést érdemel még Pamacs, az oroszlánfejű törpenyuszi. Az ismeretségünk régre nyúlik vissza, de bizony neki is megvan a saját rigolyája, mégpedig a csörgős hordócska. Ezt a játékot ha kell ,támadásba lendülve de megvédi, így amikor takarításra kerül sor a hordócska mindig a fekete nyuszi mellett várja, hogy visszakerüljön a tiszta forgácsba.

Hüllők? Talán ők tarthatóak a legjobban otthon. Hiszen egy -egy gekko, kígyó, sikló megetetése kitarthat egy hosszú hétvége erejéig. Így igazából nálunk eddig csak teknős fordult meg, méltón képviselve társait.