A kutyák teljes valójukban sütették magukat és nagyokat hancúroztak a kertben.
Hogy a kozmetikából kitekintve, necsak fényterápiában legyen részem, minden este sütit sütöttünk a lányokkal. Nincs is annál finomabb, mikor a forró fánkot nutella krémbe vagy fahéjas porcukorba tunkoljuk, majd kissé átrendezve nyelvünk redőzöttségét, mindezen ízeket kiélvezzük.
Szerdán egyik kedvenc kliensem jött szépülni, Oszkár az óriás uszkár. Ha létezik kutya, amelyik lenézi kétlábú nemzetségünket, hát ő méltán állhatna a dobogó legfelső fokán e cím birtokosaként. Semmi felesleges kedveskedés, vagy farokcsóva, önálló gondolkodás és a legnagyobb fegyelmezettség jellemzi. Érzelmek nélküli kapcsolat a miénk, legalábbis részéről, hiszen én minden alkalommal megcsodálom szépségét. Nincs olyan ember aki megállná szó nélkül, e hatalmas és impozáns kutya látványát. Közel 6 órámba kerül, hogy tiszta uszkárt varázsoljak, a kertek réméből, de munkám befejeztével jólesően konstatálom, megéri a szenvedést. Bár önkritikát gyakorolva, messze elmaradok egy uszkár specialistától, mégis néha sikerül jó passzban összetalálkoznunk. Hiszen én csak az egyik fele vagyok a dolgoknak...
Így voltam ezzel a héten is. 3 év ismeretség után valami kibontakozni látszott, egy pacsi adás kezdetével. Mondjuk úgy, baráti kezet kaptam Oszitól és ahogy ismerve habitusát, igazán megtisztelőnek éreztem e gesztust részéről. Majd egy kis bökdösés következett, amiből eljutottunk az orr simiig. Én nem erőltettem, ő meg nem kezdeményezett tovább, így megálltunk ennél a pontnál. A munka végeztével kicsit nassoltunk, majd megérkezett a gazdi, aki szintén észrevette a kettőnk közötti változást. Furcsa, de szép dolgok ezek. Aki nem kutyás, nem is tudja milyen egyéniségek lappanganak e négylábú ebekben.
”A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...”
Gerald Durell
