A kicsi és ugatós nameg a mentett malac története

A kicsi és ugatós

Nem kell sokat gondolkodni, mely fajta a leghangosabb a legkisebbek között: a chihuahua  ( csivava ). Ha egy ugatós példányt felszorzunk 4-el máris igazi kis hangorkán és házisárkány kollekcióval állunk szemben. Na jó, nem volt ennyire vészes a helyzet, bár a csengőt kiiktattuk arra a pár napra míg vendégeink nálunk töltötték pihenésüket. Már maga a megérkezésük sem volt mindennapi, de gyorsan beleszoktak a napi rutinba ráadásul az összeszokott csapat, tényleg csapattá formálódott az idegen környezetben. Az egyéniségek csak nálam fordultak ki magukból, így volt bokaharapás, állandó követés, méla undor és piperkőc napfürdőzés részükről. Evés után nyugalom száll a házra ekkor sikerül lencsevégre kapni a kis banditákat.

A mentett malac

Nagyon kevés olyan állat található a bolygón, amit ne tartanék magam körül. Ebben szerencsére férjen nagyban kontrolom, hiszen a házi ZOO táblát már kitehettem volna a kapura, ha ő nincsen. Félreértés ne essék nem vádolom, hiszen sokszor csak szenvedő alanya, a lányaim és saját imádatom tárgyainak.
Létezik egy nem is olyan kicsi és rágcsálóként bejegyzett állat, ami az ő ízléséhez és szívéhez is közel áll. Ez nem más mint a tengeri malac. Már együtt laktunk, mikor megleptem magamat és persze őt is, egy kis fodros cocával, azt bizonygatva, hogy mennyire jó és aranyos állatkával van dolgunk. Akkor éppen hüllő mizériában is szenvedtünk, és a leopárd gekkó,  gabona sikló terráriuma között, jól mutatott egy nyakig forgácsban csücsülő kismalac. Nem telt bele sok idő és házi röfink, gyors gyarapodásának hála szabad utat engedett ösztöneinek, mindezt éjszaka, nagyon rafinált módon, alkalmi portyázásokkal tette. Akkoriban egy nagy szivacságyunk volt, ami 10cm-es vastagságával szinte nem jelentett akadályt, így mikor aludtunk, kénye kedve szerint randalírozott a szobában és a végén már rajtunk is. Páromra a frászt hozva, többször átrohant rajta, miután én csak :- Aludj, biztos álmodtad! felkiálltással befordultam a fal felé. A következő malacrohamnál már hajnalodott, így én is éreztem, hogyan próbálja a testmeleget kitapogatni és mint aki jól végezte dolgát befészkelni magát a paplanok közé. A lebukása sajnos megpecsételte további életét így elajándékoztuk egy barátunk kislányának boldogítsa és riogassa őket :)  

Ez az élmény úgymond meghatározta további malacmentes életünket, míg a panzióba egyre többször érkeztek a különböző méretű és formájú röfik. Barátságosan kurrogtak és öröm volt vakargatni őket még éles és hangos visításuk is kedves számunkra. Nem lehetett nem észrevenni, Árpi vonzalmát ezekhez a kis malacokhoz, így bátran kérdeztem meg tőle, örökbefogadunk e egy kis vöröset- persze csak ha neked is megfelel-kitétellel.
Tudtam, hogy a harapás és vadulás nálunk kizáró kritérium, hiszen a gyerkőcök is előszeretettel gondoskodnak a nálunk lakó állatkákról, így a fő szempont a nyugalom mellett már csak a kinézet volt. A sok nyuszi ketrec között a legfelső polcon, ott figyelt minket. Tudta, hogy érte jövünk, és én hagytam ,hogy kellőképpen elkurvulva, eladja magát nekünk. A vizslató szemek után, mely átfuttot a fényes és dús rézvörös- fehér foltokkal tarkított bundán, jött a kéz próba, a has és hátvakargatás, majd kimondásra került az: IGEN, hazavisszük ! végleges ítélet.
Saját magunkat akartuk azzal becsapni és áltatni, hogy a lányoknak meglepetésként tálaltuk új, immár sokadik állatunk hazahozatalát. Ez inkább nekünk volt öröm, és maradt is a mi kis malacunk. Hogy kinek az állata? Nem az enyém, ez biztos állíthatom. Ő apa malaca, én csak a halálra etetés ellen és a tisztántartásban segédkezem, konkrétan elveszem előle a kaját és póriasan leírva, takarítom utána amit kell.

 
Bemutattuk a benti nagy vadásznak.....

"Az emberek többsége beszél az állatokhoz, de csak kevesen értik, mit is mondanak."

Szösszenetek

A nagy hó és hosszú tél elmúltával, újra belevetettük magunkat a ház körüli munkákba. Konkrétan az egész első kertet szétszedtük vagy éppen kiírtottuk. 
A tavat is megszüntettük bármennyire is sajnálom, de az állandó kutyalubickolásoktól a fólia teljesen tönkrement. A növényeket átexportáltuk anyukámékhoz, a halakat pedig a Százhalombattai ovisok fogadták be, így igazából maradt egy nagy gödör és két hamisciprus az elsők kertben. Innen fogjuk kezdeni az újraépítést.

Kislovunk állandó szökési kísérleteit megunva, szobafogságra ítéltük a minipacit. Most kénytelen jóban lenni a lányokkal és minden emberi lénnyel, ha mozogni, enni vagy inni akar. Tudom nagyon drasztikusan hat amit írtam, de szeretném ha fölös energiáit nem a szökéseinél tökéletesíteni, hanem kicsit szocializálódna és a foglalkozások révén, ami bármily unalmas és néha kellemetlen érzi az emberek közelségét, egy normális kezelhető pony válna belőle.

Segítettem a Fajtamentés kutyáit eljuttattni Székesfehérvárra, így a kutyataxi teljes kapacitással ( 5 bullyval) indult neki a nem is olyan rövid útnak.  
 Röviden és tömören egy kis útibeszámoló Barátnőm tollából:

Szóval "A csorda útra kél " tömörített kiadásban:

A Székesfehérváron tett jégkorong mérkőzés meglátogatásával, nem csak az árverésre felkínált póló bevételét és az összegyűlt adományt nyerték meg a bajba jutott bullterrierek.
Ott kaptunk egy felajánlást az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.-től, miszerint egy éven keresztül patronálják a a fajtamentés védőszárnyai alá került kutyákat.
Mivel ideiglenes befogadó családoknál vannak a védenceink elhelyezve, így egy-egy leutazást, elég komoly szervezés előz meg.
Így történt az első utunk előtt is.
Összeválogattuk, hogy kik legyenek az első körben szerencsések: Gyöngyvér, Kornélia, Leona, Brigitta és Huba.
Egyeztettünk az ideiglenes befogadókkal, hogy kinek, mikor, melyik "begyűjtő pontra" kell szállítani kis védencét.
Sajnos így is csúszott némi homokszem az olajozott fogaskerekek közé.
Első körben sikerült egy szállító box-szal kevesebbet kapnunk. Ezt csóri Huba szívta meg. Menet közben nem volt a biztonságos boxban - merthogy rá esett a "legkevésbé problémás" cím megnyerése -, így egy vérpaca tudatta velünk, hogy szétharapta a száját.
Ez egyben legyen tanulság is mindenkinek, hiszen nem azért vettük meg szép pénzért a szállító boxokat, mert marhára sok a pénzünk. Egy balesetnél a kutya lesz az első, aki kiszáll az ablakon... vagy aki sokkosan elrohan... vagy ha nincs baleset, csak akár egy váratlan fékezés, akkor rosszul esik, összetöri magát, vagy szétharapja a száját... soroljam még? Ráadásul hirtelen el kell helyezni a kutyát, egy számára idegen helyen, a váratlan történések megzavarják az amúgy is gyakran labilis kutyát... akkor mi a biztonságos elhelyezés? A box!
Második lépésben Kornélia telibe fosta indulás előtt a boxot. ...ezt Kati megkapta ajándékba, hogy ne kelljen madárlátta, folydogáló szarozással foglalkoznunk.
Reggel nyolc előtt megérkeztünk.
20 perc múlva már tudtuk, hogy csúszásban lesznek egészen délután 5-ig. Így hazajöttünk.
Késő délutánra ismét lementünk.
Mielőtt hazajöttünk volna - először egy bezárt benzinkúti mosóba bekunyerálva magunkat, kimostuk a hígan telibefosott boxát Kornéliának, Kornéliával együtt -, megcsonkítottuk csordánkat.
Örökbe adtuk Hubát, aki - mint azóta megtudtuk -, betette golyótlanított fenekét a jóba.
Örökbe adtuk Brigittát, aki szintén olyan családba csöppent, akik szó szerint pehelypárnával várták...
A csapatból Gyöngyvért holnap meleg, lakásban lakással várja új ideiglenes befogazója.
Leona pedig Ernővel megy új családját megismerni.
A következő vonulás nem tudom mikor lesz - minél előbb, gondolom én -, de remélem, hogy ugyan ilyen sikerrel zárjuk.

Így utólag, kipihenve azt a 18 órát, amit intézkedtünk...

Túl vagyunk az első bullys kiállításon, ahol Csülök és Bébi miniatür bullterrierek szereplésében volt egy kis részem. Köszönöm a gazdiknak a fotókat :)

Sajnos Lénával ki kellett hagynunk az első edzés napot,  bár nem szeretnék elsietni semmit, de már nagyon várom, hogy újra lássam barzojom futás közben. Egyszerűen gyönyörű .....

"Az, hogy az állatvilág részei vagyunk, sok ember számára kellemetlen információ. Én azt gondolom, hogy az állatvilág a maga módján legalább olyan jó, mint az emberi világ. Az állatok funkcionálisan tökéletesen megfelelnek a saját környezetüknek, beleértve a társas környezetüket. Egy kutyafalkában a társas lét nagyon gazdag, és érzelmileg is komplex világot jelent, ami semmivel sem alább való az ember világánál."