Tavaszi Szünet

Noémi, tekintettel a tavaszi szünet első napjára, lebetegedett. Megbeszéltük a gyerekorvossal, erre a nyavajára nincs gyógyszer, úgyhogy diéta, de bő folyadék bevitel szükséges. Még jó, hogy szombaton nyitva volt a közért, háromszor fordultam mindenféle italokért a kisbeteg részére. Borult a programm tervezet, a nagyfőnök is elutazott, így maradtunk hárman csajok itthon.Ha én kint tevékenykedtem, Nikolett átvette a felelős felnőtt szerepét. Néha teljesen kicsúszik a talaj a lábam alól és azt veszem észre a gyerek irányít. Na nem holni parancsolós hagnemben, hanem inkább felnőtt, anya stílusban. Mintha szerepet cserélnénk. Ő leutánoz engem, a mozdulataimat még a balkezességem is átveszi. Ez a legnagyobb kritika egy görbetükör, milyennek lát a gyerek engem. Persze a vége mindíg az, hogy egymásra nézünk és jót mosolygunk.......magunkon.
A panziós állatsereglet, igazán inteligensre sikeredett. Rég volt ennyire nyugodt éjszakám, bár Ginger közelgő tüzelését már érzik a kanok. Reggel hatkor már ébresztőt fújnak, állandó a jelölgetés és a ház őre-ura bizony a felét se eszi meg a rendes adagjának. A hét eleji káosznak már nyoma sincsen és talán az időjárás sem vicceskedik holmi eső-hó keverékkel a következő napokban.
Mirr-murr cica, igazán kedves lakó. Mindenevő és mindenkivel jól kijövő macsek. Legtöbbször a két szintet elválasztó dupla zártszelvényen heverészik, cirmos farkát tekergetve incselkedik, ezzel őrületbe kergetve az engem kisérő siserehadat.Ha ez az atrakcióját nem pontozzák elég magasan, hangos dorombolással és a védőrácshoz való dörgölőzéssel kelleti magát. Persze ha a közönség megunja az előadást, pl: Shadow két lábát felteszi a kennelre, hangos fújásokkal és prüszköléssel ugrik az emeletre és ott folytatja amit lent elkezdett. Jól elszórakoztatja magát és szinte kivétel nélkül mindíg bedőlnek neki, újra és újra.
Niki szólt, hogy éjszakánként furcsa zajokat hall a szomszéd szobából. Az ő egyik oldalfaluk azonos a kutyásszoba egyik oldalával. Azt is megfigyelte, hogy csak akkor van "zaj" ha kint teljes a sötétség és kvázi takarodót fújtam. Ma este úgy döntöttem kivárom ezt a fura zajt. A titok nyitja nem más, mint Arthur a kosorrú nyuszi,


akinek nagyon nem tetszik a korai fekvés, ezért ütemes dobolással "zajong". Ezt orvosolva átvittem a lányok éjszakai fénylámpáját és az ajtó melletti, jól látható konektorba dugtam. Azóta csend és nyugalom költözött a szobába. Ha megérkezik a gazdi megkérdezem mennyire világos a szoba ahol a nyuszi alszik. :)
Ma csirkét és marhahúst főztem az ebeknek, rizzsel és fűszerekkel ízesítve. Igazából az alapja vöröshagyma, szóval inkább pörköltnek mondanám. Vacak aki rendkívül inteligens,
jelen volt a fagyasztóból való élelemszerzésnél. Csak arra tudok gondolni, hogy összekötötte a főztömet a tartósítómasinával, mert még késő este is ott ült mellette és akárhányszor elértem az ajtót, felpattanat és hevesen csóválni kezdett.Miután nem következett be az ajtó felnyitása, újra leült őrhelyére és fáradtan elbóbiskolt.
Shadow egy igazi macso. Minden szukának csapja a szelet, legyen az fele akkora, pindurka vagy óriás méretekkel bíró hölgyemény. Hűen követi, terelgeti, de sohasem pofátlan, így nem teher, hagyják a csajok, hogy kisérgesse őket.
Móni a gazdája szokta mondani:
-Ahogy átlépi a kapu vonalát, megszűnik neki a külvilág és főleg Mi!
Természetesen, hogy ilyen jókutya legyen egy vizsla, köszönhető a jó gazdának, aki szocializálja és neveli kutyáját. A nyakigláb vékony kis gilisztából mára egy igazán mutatós vizsla kerekedett. Most két napig, 3 szukát felügyelhet. Ez nehéz és fáradságos munka, így háremét az ágyról tartja szemmel.

...és hogy mi történik a lakás falai között?

A kiskutyáink elmúltak 3 hetesek. Tanulgatják a 4 lábon való közlekedést, ami valljuk be, hátrafelé még gyorsabban megy, mint előre.


Berregnek és néha vakkantanak, amitől még saját maguk is megijednek. Megpróbálják megvakarni a fejüket, amiből egy nagy kopácsolás kerekedik, mertbizony annyira nem hajlik még az a kicsi test, hogy elérje a célpontot.
Ma ettek elösször áztatott tápot, még egy hét és elhagyjuk a cumisüveget, ami nagy könnyebbséget jelent majd nekünk. 4-5 óránként etetünk, és még éjszaka is felkelünk, ami egy húzós nap után- főleg nekem- elég nehezen megy.
Tegnap megkaptam a tavalyi, Szüreti Felvonulás képeit. Ez egy minden év őszén megrendezésre kerülő programm sorozat kezdete. Pestről leköltözött lányként nem rendelkezek a megfelelő viselettel, de azt hiszem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, a LÓ a lényeg, és az ő, szinte már misztifikált megjelenése a hagyományokat tisztelő ember szemében. Minket is meghívtak Domonyba, ahol Sári szép kendőt kapott. Igazán csini volt vele :)

Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb embert, akit személyesen ismersz."

Márai Sándor

Balszerencse

Néha úgy érzem átkot, rontás raktak rám.

Reggel, mikor indulunk az iskolába, mindíg gyorsan leellenörzőm Sárit. Nem túl nőiesen elrikkantom magam, mire lovam a rugós kapuhoz jön és vissza "szól". Höhög, böhög kinek hogyan szimptaikus, viszont ez az üdvözlés, nálunk nemcsak az abrak vagy víz hiányát szokta jelenteni.
Aznap nem volt válasz. Hívtam mégegyszer, ló sehol. Már épp azon voltam, hogy lemegyek mikor rámszóltak:
-Anya, el fogok késni!
Oké, menjünk. Hazaérve első utam a karámhoz vezetett. Minden lovasok rémálmával találtam szembe magam. Egy kóliázó, állandó kínokkal küzködő lovam volt, ami kaparta a földet majd lefeküdt. Kis idő után újra felállt, kapdosott a fejével a hasa felé, közben fújtatott és kapkodta a levegőt. Azonnal tudtam nagy a baj, telefon az állatorvosnak. Addig is séta, séta, körbe és nemhagyni, hogy földhöz vágja magát. Amint letettem a telefont, Sári megállt. Becsukta a szemét, kinyújtotta a nyakát, majd lassan az orrával a földre támaszkodott. Hagytam egy kicsit pihegni, majd újra húzni kezdtem. A következő pillanatban felbukott a lovam, eldőlt az oldalára, orrcimpái kitágultak szemét lecsukta.
Itt a vég, pánikolva nézegettem Sárit. Mekkora fájdalmai lehetnek egy ekkora állatnak, ha így elfekszik! Hiába húztam, szólítottam, rámnézett de túl gyenge volt hogy felálljon. Pedig mozogni, felkellni muszály nem fogom végignézni, hogyan adja fel. Felrohantam az ostorért utolsó esélyem, hogy lábra állítsam egyedül. Szerencsémre, mikor meglátta mivel közeledek felé, felemelkedett, de ez még korántsem séta. Így, nem volt más választásom, meglegyeztem az ostorral. Kicsit erőlködött, így bátrabban suhintottam felé. Itt elszakadt a cérna. Bántani egy beteg állatot, nem az én asztalom. Elkezdtem hát kiabálni vele: Most akarod feladni? Mindjárt itt a doktor és kapsz gyógyszert. Élvezed ,hogy kikészítesz? Csak éljed túl, eladlak a kupecnek és mész a kolbászba, büdös dög!
..és Sári nehezen, nyögve, fáradtan felállt. Hatalmas csókot nyomtam a homlokára, és persze egyből becézgetni kezdtem. Nagyon büszke voltam rá, bár bántott, hogy megfenyegettem amiért érthető okokból elfeküdt.
Újra elkezdtük róni a köröket, közben pedig a nyári túrákat felidézve beszéltem hozzá.
Megérkezett az orvos, aki egyből meghallgatta a belsőjét majd két hatalmas szurival indított. Nuku bélhang, de ahogy mondta, látványos volt a gyógyulás, 11 körül már nem akart hemperegni és egyre gyorsabbak lettek a léptei. Délben még ránézett az orvos, és olajos korpát írt neki elő pár napig. Délután kettőre már üdvözölt és követelte a jussát. Miután szemrehányóan elfogyasztotta az olajos reggelijét, egy laza mozdulattal hozzámvágta a húszliteres vödröt. Oké, gyógyultnak nyilvánítalak és visszamentem egy búcsú simiért.
Fáradt voltam, koszos és lószagú. Semmi másra nem vágytam, csak egy jó meleg kávéra és egy székre. Ebből a leülés jött csak össze. Míg a kávévizem melegedett Princ felkéredzkedett az ölembe. Elkezdett remegni és megnyugtatásképpen elkezdtem simogatni. A remegés nem maradt abba, és mire észbe kaptam már teljesen forró volt a kiskutya. Gyors hőmérőzés, 39.9 fok az eredmény, ez bizony nagyon nem jó. Szó nélkül türte, hogy felöltöztessem, betegyem az utálatos hordozóba.
Azonnal ugrottam a kocsiba, irány az orvos. Két nappal elötte 3 kullancsot találtam pici kutyánk fejében. Nem volt kétségem, honnan a kullancs és mi lehet a baja kutyának.
Négy napig jártunk peste a dokihoz, alkalmanként 2 szuriért. Egy hét elteltével láttuk a javulás jeleit, visszatért az étvágya és újból játszani kezdett. Szerencsésen megelőztük a további problémákat. 1 hónap múlva csinálnak még egy kontrol vizsgálatot, remélhetőleg gyógyultnak nyilvánítják majd yorkinkat.

"Az aggódás nem betegség, hanem az egészség jele. Ha nem aggódsz, ez azt jelenti, nem kockáztatsz eléggé."

Gunther, Max

Gyarapodtunk

Mázli cica sorsa rendeződött. Egészen a szomszéd házig költözött, ahol szintén lakik már egy általam patronált kismacska, Móric. Őt egy lovardából menekítették ki, majd egy teherautó eltörte a medence csontját, de mivel a macskák 9 élettel rendelkeznek, így lehúzott már minimum két strigulát a meglévőkből.
Szerdán felpakoltam Biberachot, Princet és elmentem a lányok elé a "dolgozóba". Hát mit ne mondjak, volt nagy visongás, mikor meglátták kedvenceiket teljes séta felszerelésben. Kimentünk a rétre és elég távol a főúttol elengedtük a kutyákat. Hatalmas ónémetjuhászunk, inkább a szagokkal foglalkozott és rendszeresen szemmel tartotta a környéket. Szinte féltőn terelgetett össze minket Noémi nem kis örömére. Mivel lányom sokszor földet fogott, igazi támaszra talált e bundás kutyában.


Ha valaki, hát ő saját bőrén tapasztalta milyen a sintértelep, 3 éve az Illatos úti gyepmesteri telepről hozta ki a barátnőm. A panel lakás és a két macska, nem bizonyult jó közegnek egy neveletlen, szocializálatlan kutyának, akia wc kagylóból ivott és az ágyon próbálta meg elvégezni a dolgát. Így elköltözött Gödöllőre egy baráthoz. Igenám, de Bibe önsétáltató kutya lett, frászt hozva a környék lakóira. Hiába a láthatatlan kerítés a puccos kutyaház, egy röpke mozdulattal szelte át a kertés léceit. Ildikó megkért, fogadjuk be új szőrös csövesét átmenetileg és igazán örülne, ha tanulna is egy kicsike jómodort az eb, talán úgy nagyobb eséllyel talál majd végleges gazdára. Biberach jófejű kutyának bizonyult, így gyorsan és hatékonyan sajátította el az alapvető tudnivalókat. Teltek a napok, hetek, hónapok, de gazda bizony nem akadt az idősödő őrkutyának.
Athos rottweilerünk elvesztése után, nagykutya nélkül maradt porta. Persze, párom hallani sem akart egy új nagykutyáról, aki ráadásul még duplán szőrös is mint az eddigiek, így vedlési időszakban hömpölyög a szőr az udvaron egy-egy játék után. Mit csinál egy "csöves" ha érzi, kilóg a sorból? Leveszi a gazdasszonyt a lábáról: hangosan és látványosan örzi a házat-ebbe lova védelme is beletartozik-, azza lbarátságos akivel én akarom, játszik a gyerekkel- ha kell ő a homokvár alapja-, télen örömmel húzza a szánkót, fegyelmezett és csendes, ami ritka tulajdonság egy német juhásznál. Sajnáltam és megszerettem. Röviden, így "maradt" Ő nálunk, mostmár teljes jogú tagjaként a csapatnak, szolgálva és védelmezve minket.


2 órás sétálás után, már mindenki elég fáradt volt, hogy hazafelé vegyük az irányt. Gyorsan készült még egy csoport kép ( a sarokban a yorkink látható lebegő fázisában) majd boldogan csicseregve beszélgettünk hazáig.

Mirage kutyánk mindenórás kismamaként állandó felügyeletet igényelt,így felválltva mozdultunk ki akár vásárolni, akár hivatali ügyeinket intézni. Szombaton reggel elérkezett az időt, hogy világra jöjjenek a kis bullyk. Odakint tombolt a vihar, jégeső, orkán erejű szél, majd teljes sötétség tudatta velünk, a természet még mindig tud ujjat mutatni egyszerű halandóknak.
Az áramszünet elég hosszúra nyúlt, így az első két kiskutyát melegvizes palackokkal próbáltuk meg melegen tartani. Ám az infralámpa vörös fénye nemcsak az állandó hőmérséklet miatt kell, hanem, hogy távolt tartsa a bacilusokat az érzékeny és szinte steril kölyköktől. Az Émász vonala folyamatosan túlterhelt volt, így már a teljes kutyás költözésen gondolkodtunk, mikor végre visszatért az élet elektromos szerkezeteinkbe.
Este 7 órára, 6 kiskutyával gazdagodott tenyészetünk.

Mirage példásan viselkedett, és a kölykök is igazán belevaló csapatot alkotnak. Éjszaka kétóránként kelünk, hogy tápszerrel pótolva, teljen meg a hasuk, amíg az anyukájuknak nem indul be a tejtermelése. Barátaink segítségével kitaláltuk a neveket, így most már minden kis prücsök hivatalosan birtokolja tenyészetünk és saját keresztnevét.
Thunderbolt's Opal Rose, Owner of Victory, Original Gangster, One step Forward, Ocean's Six, és Thunderbolt's Oh My God :).
Csodálatos dolog látni hogyan fejlődnek, gömbölyödnek, növekednek, és a 30 dekás apróságok miként válnak egy-egy akaratos, mindent elsöprő kis szörnyeteggé. :)

"Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk: még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett." Maurice Maeterlinck