Ünnepek

Egyetlen olyan ünnepünk van, ami a szeretetről a családról szól. Erre készülünk már hetek óta, ha másnem a gyerekek miatt kell formába hozni magunkat. Valahogy az érzés hiányzott, az idő sem volt túl télies, a házat se díszítettük fel, így minden maradt az utolsó napokra.
Sok mindenben kompromisszum kész vagyok, de a műfenyő kontra élő fából nem engedek. Így történt ez akkor is, mikor a kis duci ezüstöt megláttam. Kiválasztottam, majd a többit ráhagytam a férfiakra akik megalkudtak érte, majd belehúzták a hálójába és bepréselték az autóba. Az enyém, és idén ő lesz a mi karácsonyfánk.

Tegnap miután két kozmetika között volt pár üres félórám, kint lézengtem és a kutyákkal játszottam. Néztem, hogyan méregetik egymást. Az elő tíz perc az ismerkedéssel a következő percek, a másik ivari és mentális felismerésével telt.


Majd következtek a kiskakasok kötelező játszmái, úgy mint a háton borzolós szőr, farok merev kifeszítése, mindenkit és mindent megjelölök,( köztük engem is :() majd a kergetőzés és a játék.
A "falkavezér" én vagyok, így a rangsor felállításába is beleszóltam. 3 megfelelő méretű labdát sikerült megtalálnom a szobájukban. A legbátrabb Ani volt ,

aki ugyan elkapta a labdát, viszont odaadni már nem akarta. Neki maradt a kergetőzés.


Angien még nyomokban látható a tüzelés jele, így a kanok előszeretettel kísérgették minden oda és haza futásnál. Lili pedig kajla kölyök módján, mutatványaival lekörözött mindenkit.




Törpi csak a partvonalról szurkolt, de a hangzavar így is mérhető volt.



A következő csapatot Pan, Artur és Vacak alkották. A méretek növekedésével, már a játék is másként zajlott. A gyerekek a teraszról szurkoltak nekem, hogy állva maradjak, miközben Pan, nem túl udvarias módon orvul mindig a hátam mögé kerülve próbált meg ledönteni a lábamról.



Fél óra intenzív labdázás után, én leizzadva a blökik pedig kimerülve feküdtek és aludtak el.



Mikor csend és nyugalom telepszik kis birtokunkra, és már kint is teljes a sötétség, örömmel ülök a terrárium elé és nézegetem lakásunk legkisebb állatkáját.


Samu aki nem siet el semmit, megfontolt és tanítói tisztségét betöltve neveli kicsilányunkat a felelősségre.


Ezúton Kívánunk Mindenkinek, Békés Boldog Ünnepeket!

Tél

Beköszöntött a tél. Tette ezt szépen lassan, de határozottan eszünkbe jutatta, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytunk. Például a gumicserét, a csapok elzárását, a muskátlik téliesítését. A slagot napközben feltekertem (meg kellett várni amíg kienged) és a tárolóba vittem. Ugyan ez várt a biciklikre és a szerszámokra, a homokozós játékokra és a kutyák nyári medencéjére. Lassan megtelik a használaton kívüli lóbox. Sikerült még az utolsó pillanatban szemes kukoricát vennem, amit a sok rágcsáló miatt, nem tudtam a helyére tenni, így maradt a kozmetika, mint egér mentes övezet.
A diófa pár nap alatt teljesen lekopaszodott, esélyt adva a ragadozó madaraknak, hogy a házhoz szoktatott gerléimet elfogyasszák.
Elfagyott az önitató, így újra előkerültek 20literes vödrök. 1 hét múlva már izomlázam sem volt, viszont rászoktam a hosszú szárú csizmára a lukacsos klumpa helyett. Sári újfent átment romboló gépbe, ami nála 6 oszlop kidöntését és a komplett hátsó kert, villanypásztor rendszerének szétszakítását eredményezte. Ültem a kert végében egy száraz farönkön és bámultam az utána maradt káoszt.
Annyira tettünk csak rendet, hogy újra áram alá lehessen helyezni a karámot. Nincs szomszédolás, kuncsorgás, "szoba fogság" lett az ítélet, kis patásom számára.

Az első hó hatalmas játékra hívta a kutyákat. Volt aki csodálkozva nézte a nagy pelyhekben érkező téli áldást, volt aki rutinuson túrta orrával vagy éppen boldog hempergéssel játszott a hideg csapadékkal.
Onyx kutyám elérte megérdemelt nyugdíjas éveit, immáron sokadszorra próbáljuk beszoktatni a lakásba. A legfőbb probléma etetésnél szokott bekövetkezni, mikor is 3 edénybe adok két kutyának enni. Prince megpróbál rendesen táplálkozni, miközben egy krinolin formájú bullyt kell kerülgetnie három edény között. Mire kedvenc kutyám jól lakik, a maradék tápot sem hagyná szívesen felügyelet nélkül, így orrával összerendezi az edényeket és befekszik eléjük keresztbe. Így kicsi yorkink sóvárogva ül a kosárkájába és egy nagy szőrös bully hátat néz.
Majd Onyx megunja a tálkák őrzését és felmászik az ágyra,



de fejét a konyha felé fordítja, hogy biztosan szemmel tudja tartani az edényeket. Közben persze elbóbiskol, majd horkolni kezd és jóízűen folyatja a nyálát a padlóra :)



Amint hazajön a kisgazdi, elkezdődik az őrület 2kg yorkink számára. Játék, kézből etetés, kényeztetés, pörgés-forgás majd jóllakottan magaslesre helyezkedik.

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings

Napok, hetek, hónapok.

Repülnek a napok, hetek és mostmár a hónapok is. Az elmúlt két hónap annyira mozgalmasra sikeredett, hogy elértem a a végkimerülés határát.
A fontosabb eseményeket kivéve, mint Nikolett lányom születésnapja, szinte semmi sem maradt meg bennem márami a szeptembert illeti. Milyen érdekes a szervezet, mintha érezné, hogy közel a telítődöttség, elkezdi szelektálni a programokat a dátumokat, evvel is saját magát kímélve, hogy működős képes lehessen. Akik ismernek tudják, hogy segítőkész,toleráns és kedves vagyok, amit az emberek többsége ki is használ, ezzel is tovább terhelve saját magam. Mások problémáját is elkezdtem sajátomként hordozni, megoldásokat találni rá és cipeltem a hátamon napról-napra. Legyél mindig bűbájos, segíts ki a nemis mindig rászolurókat, hiszen te, vagyis én, mint egyszemélyes probléma megoldó, az ő lustaságukat is kiszolgáltam.
Még ez sem tünt fel, kínlódtam a már szinte állandósult derékfájásommal, az esti hőemelkedésekkel és az ájulás szintjét elérő gyatra vérnyomásommal.
Menni kell, dolgozni muszály, gyerünk -gyerünk, hajtás van menjél menjél, ...és mikor már túl vagy minden munkán és elcsendesülnek a problémáid, hirtelen az egész rádszakad és megpróbál agyon nyomni.
Kik az igazi barátok? Akik melletted állnak, mégha még oly kedvesen le is akarod pattintani őket, hiszen legfőképp jótanácsokra nincs most szükséged, de mégis, hiszen a támaszul kell hogy szolgáljanak ha szükség van rájuk.
"Dögszagra gyűlik az éji vad" és megjelennek a hiénák és dögevők, akik élvezik a tusát amit vívsz magaddal, hátha leesik még pár kis cafat rövidke életedből amit előnyükre használhatnak.

Mi az ami visszarántott a valóba? Elsősorban a két lányom, akik erősebbek, őszintébbek és felnőtebbek mint legmerészebb álmaiban is gondolhattam volna. Az ő egyszerű, gyermeknyelven kimodott igazságaik azok, amik újra felhúzták bennem a rugót. A barátok, akik nem sajnáltak, lesajnáltak, hanem kiálltak mellettem, levették, átvállalták és magukénak érezték a gondjaimat.
Átértékeltem az életemet, meghúztam határokat, ami főképp a kötöttségek vonatkozásában fog megmutatkozni. Elsődlegesen megkeresem a válaszokat magamban, és újra talpraállok.
Hogy kapcsolódik mindez a panzióhoz? Órákat vagyok képes kint ülni egy-egy napsütéses, késő őszi napon és elnézni ahogy játszanak vagy éppen a meghittséget keresve napoznak és pihennek kutyáink. Feltétel nélküli szeretet, ez az, amit adni tudnak, amivel megnevettetnek mikor a legnagyobb szükség van rájuk, együtt érzés és harmónia ami megadatott nekik, hogy hozzánk bújjanak, ha érzik rossz a kedvünk.
Ilyenkor készülnek a számomra legkedvesebb fotók, amik egy kicsit talán másoknak is visszaadják ezeket a pillanatokat.

Dehogy ne szaladjak ennyire előre, térjünk vissza szeptember végéhez, mikor is Niki lányom 9. szülinapját ünnepeltük, barátai társaságában. Bár az előző napi kiadós zápor megnehezítette a dolgunkat, közkívánatra előre hoztam Sárit, minthogy minden szülő, aki biztonsággal ránkbízta porontyát, ne egy nyakig sáros, koszos gyerkőcöt vigyen haza. Nem tudtam eldönteni ki élvezte jobban a helyzetet. A gyerekek, aki emlékül lószőrt is kaptak, vagy Sári, aki ismét bebizonyította, hogy mennyire szarházi tud lenni, ha érdeke éppen úgy kívánja.



A következő emlékezetes esemény az Europa kiállítás volt, ahol a Fajtamentőknek épített stand hely alatt lobbiztunk, majd a rákövetkező két nap, hol a bullterrier klub által rendezett kiállítással, hol a kis francia bulldoggal voltam elfoglalva.
Leoval szombaton, Fiatal Klubgyőztes címet értünk el, és a BIS körben Junior Best in Show II. kaptunk. Másnap 34 fiatal kan kutyából, bekerültünk az első 6 szűkítésébe, ami szintén igen nagy örömre adott okot a gazdának.





Noémi szülinapi ajándéka nem kis fejtörést okozott, de megkérdezve a leendő ünnepeltet mit is szeretne a szíve mélyén, gyors cselekvésre ösztönzött mindenkit. Engem, hogy megtaláljam a megfelelő példányt és előkészítsem az érkezésést, apukámra, hogy két napig titokba tudja tartani a többi unokája elött is, mi is lapul az egyik szoba mélyén. Így érkezett hozzánk Samu, a kis görög teknős.



Nagyon jófej kis állat, hagyja magát simogatni, etetésnél már hallgat a nevére. Nem félénk, mit "vizi" rokonai, mondjuk ezzel néha a frászt is hozza ránk, mert képes úgy aludni, mint akiből elszállt a lélek. Minden kis végtagját ernyetten lógatja a páncélja alól, a fejét egy kis tőzeg kupacra kifordítja, szóval tipikusan egy meghalt teknős képét mutatja.
Noémi kérésésre felkutattuk az összes szakirodalmat, hogy el tudjam magyarázni tudományosan, mert bizony ez nagyon érdekes, hogy nem fog házat váltani, hanem nől vele együtt a páncélja.
.... és miután megnézte a Tini Nindja Teknőcöket a tv-ben közölte, az ő Samuja tud félelmetesen és agresszívan is nézni.

Az októberi hosszú hétvége, mindenki jó érzését próbára tette. A három tüzelő szuka, a két agresszív ebecske, a betegeskedő négylábúak,



teljesen lefoglalták a napjaimat. Volt aki megérkezését követően, tüntetőleg hátat fordított nekem...



... majd megbékélt a helyzettel és kegyeibe fogadott.




Bármily fárasztó is néha az élet, az ilyen pillanatokért megéri....
Diana és Szotyi labdázik.

A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.

Szeptember

Végérvényesen elmúlt ai idei nyár, előkerültek a kardigánok és a vékony pulóverek. Elkezdődött az iskola és kicsi lányom is felcserélte az ovis zsákját, hátitáskára. Vegyes érzelmekkel sétáltunk az iskolához, Noémi nagyon várta már hogy elsős lehessen, én viszont úgy érzetem újra lezárult egy szakasz az életünkben és végérvényesen a kiskamaszok táborába lépett.
Gyorsan önállóvá váltak reggelente, így már Nikivel ketten sétálnak a "munkahelyükre".
Ha megkérdezik tőle- Milyen az iskola? a válasz rövid és lényegre törő: -Unalmas.
Ma duzzogva jött ki a suliból. A sántításából egyből rájöttem, hogy utálatos tantárgyai egyike borította fel a napját. Ha van valami, ami kikészít egy lusta lánykát, az a testnevelés óra, de még ezt is tetézte a másnapra feladott matematika házifeladat mennyi és minősége.
Már előre felkészítettem, hogyha hazaérünk, nem tudok bent tanulni vele, várnak a szépülni vágyó négylábúak, de ha kijön a kozmetikába szívesen segítek. Miközben Zoé-t bontottam, a Noncsi egy vastag könyvvel, egy kockás lappal és egy ceruzával a kezében bejött, leült a sarokba és a bányamunkásokat megszégyenítő kínnal az arcán, kikelt magából:
-Látod mennyi leckém van? Nagyon sok! Sose leszek készen, tök nehéz. Ezt tetőzve, felfújta az arcát, keresztbe fonta karját, lefeszítette az állát és meretten bámulta a padlót.
Azt mindig is sejtettük, hogy Noémi "művészi" személyisége óvatos bánásmódot fog tőlünk követelni, ezért két lépést téve megnéztem a feladatot, hogy együtt érzésem fejezzem ki és bíztatás adjak kis porontyomnak.
A kockás papíron 3 sorban a következő jelek voltak előrajzolva: <,>,/ .A feladat nehézségét az okozta, hogy a sorokat folytatni kellett, majd önállóan még egy kiegészítő sort rajzolni, de a legnagyobb problémát, maga a "kötelező" szó rejtette magába.
Ide gyors segítség kellett, így a tartalék csokimat felhasználva ösztönöztem e nehéz és keserves feladat elvégzéséhez. Csendes, papírcsörgős majszolás következett, és mire Zoé lába csomótlanítódott, a lecke is elkészült.
A szurkoló brigád, kintről próbálta szabotálni a kisiskolások kötelezettségét Csibész személyében, ami rövid elterelésnek még be is vált.



A panzió kiürült, lajtsromba vettük a cserélendő bútorok és a leamortizált kellékek sorát. Az ágyat a tavaszi beszerzése óta újra sikerült szétrágni, letépni a huzatát és mindenféle játékokkal és megrágott maradékokkal teletömködni. A tapéta két helyen leszakadt, a szekrények lábát megrágták, a müanyag fekhelyekből kettőt kidobhatunk, a pokrócok a sorozatos pótlások ellenére se lesz elég a téli turnushoz. A fém etető tálak elég jól bírják, bár ezekből is van aminek pereme már elkezdett levállni, így kiselejteztük azokat is. Hétvégén megejtjük az ipari nagytakarítást és felkészülünk a hidegebb napokra.

Megérkezett az utolsó széna szállítmány és az egerek is elkezdtek behúzódni Mázli cica nagy örömére. A kis szarosn nagyon jól érzi magát a szomszédban, nagyon közvetlen az emberekkel, és lányaim nyüstölését is jól bírja.

A jövőévi terveink kezeim által, már papíron vannak, méricskélek, számolgatunk és szerdán a terep tisztogatását is elkezdtük. A lányok nagyon élvezték a gyüjtögető munkát és mire a tűzre hordtuk a gallyakat és rönköket, a vörös hangyák is megcsipkedtek minket. Gizmo kihasználva kintlétünket, sunyi módon beköltözött a nappalinkba.



Fé nyolc felé már sötétedik, ami magával hozza az ősz és közelgő tél, sötét hideg napjait.

Miért van az, hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz, aki egész éjjel kint akar maradni?
Doug Larson

Álmok és a valóság

Szeretem a munkám, szeretek dolgozni, de mégis másokra vagyok utalva, ha mindezt bővíteni szeretném.
Talán egy éve foglalkoztat a gondolat, tovább kell lépnem. Az itteni környezetben elértem amit szerettem volna, és mielőtt végleg befásulok, tovább lépek/lépnék.
Az elhatározásomat, nagy ellenzés követte, de a felsorakoztatott érvek, amiben persze az anyagiak is benne voltak, egy idő után engedni látszottak a növekvő nyomás hatására.
Még titkon, legbelül bízok egy csodában, hogy sikerülhet az álmom, ami nem egy ranch, pedig az is milyen jó volna. Egy hatalmas több hektáros terület, színvonalas nagy kennelekkel, külön ellető házzal, külön kutyaovis területtel, kiképző és akadály pályával és végül a lovak, amik nem hiányozhatnának a látképből. Meg is találtuk a területet, de hát a földtörvény utunkba állt.Huss rózsaszín álmok.

A helyzet a kényszer vállalkozásokkal kezdődik, és a bankok nem túl kedvező elbírálásánál végződik. Majd jönnek az ismerősök - ismerősei, akik nagyon hangzatosak, viszont itt pályafutásuk be is fejeződik, mint segítségül hozott megmentők.
A magyar helyzet röviden a következő:
-Örülj neki, hogy valaki gyereket szeretne és világra hoz.
-Beiskoláz és felnevel, majd lehetőségei szerint elindít.
-Állj talpra, szerezz munkát, és próbálj saját lakásba költözni, mindezt kevés pénzből.
-Az autó már mindenhol alap dolog, a jogsiról nem is beszélve, úgyhogy gyorsan hozzájuthatsz egy kedvező hitelhez, amit cipelhetsz évekig és levonnak a fizudból.
-Keressél magadnak egy embert, aki szeretni fog és elviseli, hogy mi a hobbyd - ami még nem a munkád.
- Majd kezdj felkúszni a szamárlétrán, és örülj, hogy csak néha rugdosnak lefelé egy -egy fokot.
-Legyenek álmaid, de nehogy megvalósítsd, mert máris aláírtad a halálos ítéleted.
-Ha mégis kihúzod pár évig, ne álmodj nagyobbat, mert nincs nyelvizsgád és nincsenek millióid a bankszámlán, amit egy amerikai nagynéni hagyott rád.
- Vállalj gyereket, úgy, hogy egy régi építésű házra nem kaphatsz szocpolt, de ha 20milla fölötti összeged van új kéróra, arra jár mert hát újjatt vettél, tehát építsél hozzá akárhogyan.
- Neveld őket legjobb tudásod szerint, és mindig mondogasd nekik: Tanulj és menj külföldre élni!
- A tovább lépéshez, alázkodjál meg, hiszen mint vállalkozó, annyira készségesek veled, hogy csak a nagyi halotti bizonyítványát nem kérik be ellenőrzésre.
- Törődj bele, hogy ennyire vagy méltó és érdekes a társadalom számára, bezzeg ha politikus lennél, már milliókat raktál volna zsebre.
- Ha eléred a nyugdijkorhatár, (ami igencsak necces, hiszen lehet, hogy nem lesz mentő, vagy részeg orvoshoz kerülsz, vagy egyszerűen nem lesz majd ápoló aki ellásson.)
- ...elégedjél meg a minimál nyugdíjjal, és amiért egész életedben güriztél, adogasd el, hogy ne fagyjál meg és ne halljál éhen.
- Ha szerencséd lesz a gyerekeid nem fogják a fejedhez vágni, nekik miért nincs amerikai nagynénjük és miért csak adósságot hagytál rájuk.

Tegnap vacsora közben, mikor már egy hajszálnyira voltam a kétségbeeséstől, mint egy rajzfilmbeli megvilágosodás képen, fény gyúlt kis agyamban.
Ezen ötletem megvalósításához, csupán újfent építkezések és munkák sorozatát indítanám el, de csinálnom kell valamit, mert megőrülök.
Sose voltam királykisasszony, nem ijedtem meg a fizikai munkától, max. az erőnlétem miatt nem tudok annyit segíteni mint szeretnék.
Lépésenként haladunk előre, remélhetőleg jövő nyárig elkészülünk vele. Ha nem lesz -20 fokos hideg, vagy méteres hó, még télen is lehet haladni majd.
..és a kutyák? Majd élvezik a méteres homok és sóder halmokban való ugrálást és kergetőzést, a melósok állandó ijesztegetésést, és a hatalmas nagy sétákat amik a területeik pillanatnyi lezárása miatt kijut majd nekik.

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor

Meglepetés

Hétfő reggel Árpi bejön a kutyáktól, majd rám néz:
-Gyere ki, mutatni akarok valamit.
-Muszáj?
-Gyere, ezt látnod kell!
Ebből arra gondoltam, nem holmi szokásos rosszalkodás következményeit kell konstatálnom, majd eltakarítani.
Sziszi, akinek hivatalos fajtája Petit Bassaet Griffon Vendéen nem kis megdöbbenésünkre egy kölyöknek adott életet az éjjel.
Nos.. nem részletezem a "gazda" hozzáállását, de a -magasról leszarom, enyhe jelző lenne amit az esettel kapcsolatban kiváltottunk belőle.
A "kölyök" szépen növekszik, Sziszi, az elkerülhetetlen dolgait kivitelezve, szinte állandóan vele van. A megemelt tápanyagokban és egyéb kiegészítőkkel tarkított eledel, úgy tűnik el mint a kámfor, de hát egy kismamának előjogai vannak.
A többiek érdeklődve figyelik őket, és Onyx kutyámat nem egyszer rajta kaptam, hogy a "kölyök" megszerzésén gondolkodik. Nem tudom miből gondolja, hogy mint pótmamára szükségünk lenne rá, lévén ivartalanítása után, már nyugdíjas éveit tölti.

Szerdán Biberach bemutató kutya híján, elővehette rég elfeledett hozzáértését a csibészelés témájában.


Bár már közel jár a 10.évéhez, ő is kicsit megkopott, azért erejével még szerzett pár kellemetlen élményt a "rossz embernek" :)



A bemutató után, következett a kutyaszépségverseny, ahol jómagam is bírálhattam. A fotós most is Noncsika volt ,aki egyre ügyesebben kapja el a pillanatokat.



Szombaton szülinapi bulit ültünk, aminek fáradalmait egy vasárnapi nagy sétával pihentük ki. Samu bullyval kiegészülve ( aki Lilu szukánk testvére)kisétáltunk a rétre és élvezve a kellemes időt, megmozgattuk tenyészetünk.

A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.
George Gordon Noel Byron

I. Országos Hidegvérű Találkozó

Szombat

Egy hosszú listával a kezemben rohangáltam a lakásban mit kell még becsomagolnom, felkészülve a hidegre, amit már napok óta emlegettek a hírekben.
Megérkezett a kölcsönfutó, bepakolásztuk a motyókat, beültettem a két gyereket, majd Sárikát is felvezettük. Nem okozott csalódást, minden gondolkodás nélkül felment a futóra.
Életem első lószállítása, de próbáltam nem gondolni holmi balsejtelmes megjegyzésekre. Mire elértük Vác magasságát, már vígan énekeltük az ovis dalocskákat.
Egy kis tolatást közbeiktatva megérkeztünk, levettem a lovat, elláttuk minden jóval és kezdődhetett a sátorverés.
Nos.. aki próbált már biztonsági szelepes, ócó matracot, viharos szélben felfújni, az együtt érezhet velem.
A próbálkozásainkat és fejfájásomat, siker koronázta, így lehetett lakájossá tenni átmeneti szállásunkat.



Az első nap, díjugratás, ügyességi feladatok és fogathajtás volt a menü a Viski Lovasudvar szervezésében. Nem sokan lézengtek a hidegesek közül, de már ekkor is érezhető volt, hogy nincs ellenségeskedés, lenézés, mindenki barátságos és segítőkész volt.
Megérkezett Detty és Diesel nevű pacija,



majd szép lassan előkerültek a "házigazda" lovai is. A gyerekeim egész nap a fogaton lógtak, Niki lányom, Bandi2 segítségével, még a hajtást is kipróbálhatta.
Az erős és állandó szél rendezgette a felhőket, de közben kockára fagytam, néha még vacogtam is. Nem győztük mondogatni, holnap jó idő lesz!
Negro paci egyesbe volt fogva és igazán örültem mikor Detty megkért, legyek a segédhajtója. Mint vérbeli "nyerges" lovas, eszembe sem jutott akár közelebbről is megcsodálni a kocsikat, szerszámokat és egyéb ehhez kapcsolódó részleteket. Valahogy sose érdekelt a dolog. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, de mint egy gyerek, olyan izgalommal vártam a fogatok versenyét. Megkaptam az instrukciókat, bejártuk többször a pályát, memorizáltuk a kapukat, majd elindult a verseny.
Negro igazán jó formában volt és Detty is ügyesen, okosan vette a fordulókat. A pályabíró szerint, mi vettük legszűkebben az akadályokat, de ehhez az is hozzátartozik, hogy egy profi maraton kocsival indulhattunk, no meg –ŐK NŐK, tudnak gondolkozni!- volt az észrevétel!
Eszünkbe sem jutott, hogy elsők lehetünk, annál nagyobb volt a meglepetés mikor behívtak minket. Negro rozettát, Detty kupát, én pedig egy szép kristályküblit kaptam, ami itt díszeleg az ebédlőasztal közepén.
Délután beneveztem Sárit az ügyességi versenybe. Sajnos ekkor vettem észre, hogy a hevederem itthon maradt, így szőrén vágtam neki az ismeretlennek. Na jó így ez nem igaz, mert a pálya ugyanaz maradt mint a fogatosoknál, csak a kapuk közötti távolságot levették 60cm-re. A bemelegítés elég érdekesre sikeredett, Sárika nagyon jó kedvében volt, és megmutatta milyen, ha a hidegvérűnek bakolgatni támad kedve. Nos.. gyorsan megbeszéltük a dolgokat, majd a sok "vézna" sportló között teljes életnagyságunkban megjelentünk. Ha jól emlékszem próbáltam sokat ügetni és nem leverni a teniszlabdákat, de mivel nem a győzelem volt a cél, így két labda elgurult, jelezve, hogy nekimentük a bójának.
Az eredményhirdetésnél Dettyvel bent álltunk a pályán, lovaink egymást erősítve nézték végig a díjátadót, amihez persze, közünk nem volt.
Este a tábortűz melegénél vicceket meséltünk, majd "hulla"jó sztorikat hallgattunk. Gréta tacskó félretéve, azon kijelentésem, hogy :- Utálom a kutyákat! nem hatotta meg, felkéredzkedett az ölembe és összegömbölyödve melegítettük egymást.
Túlzás lenne, ha azt mondanám jól aludtam.

Vasárnap

Éjjel többször felriadtam, mikor Sári belenyihogott a sötétségbe. Hajnali 2 felé végre lefeküdt, szinte horkolva aludt, ami megint csak nem segített a pihenésben.



Noémi lányom radiátorként fűtötte be a sátrat, középre bepréselődve, legalább az egyik felem nem fázott. 5 óra felé Sári kapargálására ébredtem. Első az állat, erőt vettem magamon és kikecmeregtem.



3 vödör vízzel feltöltötte magát, majd reggeli abrakolás után, elégedetten szénázgatott.
A szél már kevésbé fújt a napot is gyakran láttuk, gyönyörűen megmutatva a körülöttünk elnyúló táj szépségét.


A tegnap esti tűz még pislákolt, így dobtunk még rá egy keveset és odakuporogtunk, várva, hogy kinyisson a büfé egy kávé erejéig.
Nem szerettem volna megint bakolásokkal indítani a napot, így lementünk a bemelegítő karámba, és hagytam a lovam, hagy rohangálja ki magát. Felcsatoltam a futószárat és a legvégén nyereg alatt okosodtunk kicsit. Mire végeztem, Bandi jóvoltából reggelit kaptunk, majd egy forró kávé után, felébredve, elkezdtünk ténylegesen készülődni.
Vártuk a lovasokat, nézelődtünk, és teli hassal a hajnali ébresztőnek köszönhetően, jólesően nyúltam ki a sátor mellé rakott takaróra.
A következő órák, szinte elrepültek. Megkaptam a bemutatós számomat, közben megérkeztek a barátok, ismerősök, akiknek nagyon örültem. …és bevonultunk.



Hát ezt a részét még gyakorolni kell, viccesen végig húztam a lovamat, aki a pálca láttán, sem akart nagyobb sebességre kapcsolni. Sebaj, majd legközelebb.
A bemutatót, tenyészszemle követte. Tisztában vagyok a lovam hibáival, elég kritikusan látom a lovak nagy részét, tudom, hogy finoman szólva nem tartanak normálisnak, és ezt nem egyszer hangosan meg is jegyezték, ennek ellenére a szemlézők úgy döntöttek, B vagyis előtörzskönyves kancát varázsolnak Sárikából.



Innentől kezdve végig a föld felett repkedtem, de még hátra volt az utolsó kívánságom, próbáljuk ki Sárit kocsiban is. A szerszámok rákerültek és szinte 5 perc múlva már egy könnyű kocsiban baktattunk -Csuti szavaival élve- mintha mindig is ezt csinálta volna. A rönk és szánhúzás versenyszámai után, újra befogtuk, akkor már üresbe és egy kis hasábot húzva sétálgattam vele. Túl azon, hogy Sári megint bebizonyította, menyire figyelmes, érzékeny és okos tud lenni, befészkelte magát egy gondolat a fejembe, a lelkembe. Most, hogy elértük azt a szintet, hogy sikerült a fogatolás, hátha én is lehetnék hajtó. Szigorúan csak vele és csak 1-esbe. Sokat kell még tanulnunk, főleg nekem, hogy segíteni tudjam, sokat kell gyakorolnunk, de hátha sikerülne...
Első rendezvény, nagy látogatottsággal, remélem hagyománya lesz, jó lenne újra találkozni és együtt látni ennyi „hidegest”!

Pár kép.
Jony


Gyuri


Csillag és Muki


Szlovák kettes fogat

Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.

Dolgozgatunk

Egyszer azt hallottam:

"A kozmetika olyan, mint a szobrászat, csak mi élő állatokon munkálkodunk."

Valami ilyesmi jutott eszembe, mikor megláttam Lord-ot.
A torzonborz airedale terrier feladta a magaslabdát, de megérte a kínlódást.


Megnyírva, vizesen de újra formában :)








A kicsik elemükben voltak. Kevin a golden retriever, miután felfedezte a kertben lévő bambuszomat, úgy gondolta ő bizony kiássa, mert a nedves föld neki is nagyon jó hely pihenésre, játékra. Noémi riadóztatta a családot:
-Anya a világos kutya szétszedte a kertedet!
Mire felpattantam és kiértem, már lelkileg készítettem magam a látványra. A bambusz alatti föld, szigetelésig kikerült a helyéről, a növényzet megdőlt és apró gyökérfoszlányok feküdtek mindenhol. Biztos megérezték, hogy gáz lesz, mert a haverok felröppent madárrajként ugrottak szét, pedig tuti végigszurkolták a cselekményt.
Nem mondom, hogy nyugalmam töretlen maradt, elszámoltam tízig, majd anyai nevelést alkalmazva, kiemeltem a gyerkőcöt játszóteréből.
Mire végeztünk a visszaültetéssel, már jóízűen, az igazak álmát aludta.
Lehet nem kéne kertet fenntartani, ha kutyázunk?

A legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának."

Morley, Robert

Életképek

Mazsi


Bony


Lilu lila



Barátok


Szofi legel :)


Fjodor


Anya és lánya


Edina is megszépült


Pihenés

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Eric Knight