Az utolsó gondolat...

Új szakaszához érkezett életünk, így nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó blogbejegyzésem. Szerettem volna azt hinni, hogyha az emberek belelátnak az életünkbe, talán kicsit elszakadnak a média által kitalált kutyás sztoriktól, és kézzelfoghatóbb információkat kapnak egy olyan  felelősség teljes életről, ahol a négylábúak igényeihez alakult és épült fel egy egész család.
Változik a világ és nagyon nem jó irányba haladunk. Nem szeretnék részese lenni ennek az elkeseredett, mindig a másikat hibáztató, irigy és rosszindulatú életszemléletnek ami egyre inkább nyomasztóan telepedik ránk. Bezárkózunk....becsukjuk a kapukat, hogy boldogan élhessünk, hogy megvédjem azt a két emberpalántát akikből " EMBERT" szeretnék nevelni.

....és hogy visszakanyarodjak kicsit az előző írásomhoz, haladtunk. Még közel sincs a vége, de a listám szerint láthatóan több lett az elvégzett munka, mint a még elvégzendő. A barátok felváltva adják a kilincset egymásnak, hogy segítsenek ha elakadok és bizony ilyen sűrűn előfordul. Még fizikailag csak-csak bírom, de a villanyszerelés és a " vizes" dolgok helyrehozatala és átalakítása már meghaladja a képességeim....és igazából nem is merek belekezdeni. Fáradok, fizikailag és mentálisan egyaránt. Állandó fejfájással küszködöm, fáj a gyomrom, éjjel arra kelek, hogy szinte minden izmom görcsöl. A reggeli zoknifelvétel már önmagában is egy kínzás, a jobb oldalam minta megszünt volna működni. Noncsikát néha ráveszem, hogy apró kezeivel nyomkodja át és tekergesse meg a letapadt izomcsomókat, de persze ez is csak ideig-óráig hatásos.Be kell látnom, hogy mennek az évek és nyomot hagy rajtam az álló munka és a görnyedés minden pillanata.

 Anyukám szerint leállíthatnám már magam, pedig tőle örököltem természetem ama részét, hogy szépítsünk, hajtsunk és csináljuk. Amióta a napi átlaghőmérséklet elérte a +15 fokot, nincs ok, amiért bent maradék a négy fal között. A szokásos napi rutin mellett, minden nap új kihívásokkal, problémákkal szembesülök, amik megoldásra várnak, lehetőleg minél előbb. :) A sok esőnek hála, lement a takarmány ára és a muskátlik és gyönyörűen omladoznak a teraszon. Elkészült a kis sziklakertem és még egy kaktusz ültetvényre is futotta a fenti kertrészből.

 Amíg Nikolett lányom szintén velem dolgozik és fiatal kora ellenére, eszméletlen módon kiveszi a részét a házkörüli teendőkből, Noémi inkább a lakásban tevékenykedik, hogy legalább a porcicák ne kergessenek minket esténként. A családi események sorából eljutottunk a ballagásig. Volt sírás és zsepi kéregetés, meglepetés nekem és bankett neki :)

Az autóm is cserére szorult, így egy csinos kis 20 évessel lettünk gazdagabbak. Ráadásul minden akkor csapott össze megint a fejem felett, mikor Afina kutyám állandó orvosi kezelésre szorult, tehát a napi ingázás Pestre, kihagyhatatlan volt. A rejtélyes kór amire a két orvoscsapat se tudott rájönni, szinte minden tartalékunk felemésztette, dolgozni nem tudtam, hiszen napi 4-5 órákat ültem az infúziós állvány mellett és egyik vizsgálatról a másikra vittem a csontsovánnyá fogyott, gyenge kis agaram.
 

Mire kimerték mondani a dokik, hogy minden rendben, az egyik nálam lévő rehabos bullyval rohangáltam műtétekre. Hetente szakadtak szét a varratai ezzel is utat engedve a hasi zsírszöveteknek, amik perceken belül már a földet súrolva lógtak a kutyából. Az amúgy is testileg fogyatékos kis bully háromszor esett át hasi műtéten, 3 hét leforgása alatt.

Ami még hátravan már kismiska ehhez képest. :)) mondom Én...addig pedig napelemes kutya módjára, töltődik és rehabilitálódik a teraszon.

A kórházas időszak alatt minden jól takarítható és fertőtleníthető helyiségre szükségem volt, így a kozmetikából kikerültek a nyakörveim, amit láthatóan a legéberebb házőrzőre bíztam :)) Léna nagyon jól végzi ezt a munkát, de amint feljön a nap, mély álomba szenderül, hihetetlen pózokat felvéve.

Gyermeki módon szeretnék hinni a mesékben, a romantikus történetekben, hogy egyszer minden valóra válik és a jókat megjutalmazzák....addig is úgy élünk, hogy legyen mire visszaemlékeznünk!

Ezt a két idézetet a minap találtam, és úgy hiszem, tökéletes végszó e blog lezárásának.

Minden Jót!

Kezdünk

Ezt az évet arra szántam, hogy a házon és a kerten is ráncfelvarrást vigyek véghez. A hideg napokat tervezgetéssel töltöttem, figyelembe véve a biztonságot, a funkciót és persze az esztétikai elemeket. Miután megírtam a listámat, elkezdődött a méricskélés és a tervezgetés második része a rajzolás. Ha  elakadtam, Vera barátnőm segítségét kértem, aki ismeri életünk összes nyűgjét - baját, tehát miután elmondtam mit is gondoltam ki, az ő véleményét is figyelembe véve, újra rajzoltam, színeztem a kis terveimet.  A panzióban lakó vendégek kényelméért mindent, és Sári lovam eladása után úgy döntöttem, a hátsókertet is biztonságos és szökésmentes területté teszem a kutyák számára.
Az első rehabilitáció a macska kennelt érte, mikor is újra szőnyegeztük az egészet ezzel is csendesebbé, puhábbá téve a bársonytalpúak számára. Persze takarítás szempontjából nekem nem túl praktikus, hiszen állandó porszívózást igényel, de nagyon csini lett az új macskalak. Utánpótlásról is gondoskodtunk, így ha "baleset" történne, gyorsan kitudom cserélni az elszennyeződött részt.
A második szakaszban, kihasználva az enyhe és napsütéses időjárást, teljes nagytakarítás következett a kutyák számára kijelölt két játszó területen. A számomra felesleges vagy éppen esztétikailag illetve veszélyesnek ítélt elemek elbontása után, egy egész utánfutóra való vasanyag került feldarabolásra, amit éppen holnap fogok levinni a színesfém telepre.
A karám oszlopokat meghagyva, a villanypásztor is átvizsgálásra kerül. Az első frontot teljesen kicseréljük, tehát jöhetnek az új oszlopok, kátrányozás és lerakás. Hiába a nagy terület a kutyák mindig a kapuhoz közeli részeken fekszenek, így ide betonhálóból készített kerítést terveztem, míg az oldal részeken sűrű szövésű vadháló lesz feltéve. A beálló teljes egészében megmarad, az aljára teli raklapok lesznek lerakva, szivacsokkal borítva, hogy a napsütés és az esetleges szél illetve eső ellen legyen hová behúzódni.
Teljes egészében felgereblyéztük, és frissítettük a földet, de a sziklakert építéséhez félretett dorogi köveim, még átpakolásra várnak.

Mi az amivel nem számoltam? ...és ilyenkor jönnek azok a tételek amik bizony már szakemberek segítségét igénylik.
Az állandó kamion forgalomnak  köszönhetően a ház előtti közvetlen betonsáv megsüllyedt és "feláztunk". Jó a szigetelése a háznak, így a bent maradt víz, le is csapódott pára formájában, majd új életforma kezdtek el tenyészni a lakásban, "Penész" kennelnév alatt. Őket ugyan senki se hívta, úgyhogy amíg a mesterek a külső szigetelésen,  betonozáson és vízelvezetésen munkálkodnak, addig mi tapétát tépünk, vakolatot verünk és szárítjuk kifelé a lakást. A könyveim anyuékhoz költöznek, a serlegek és kutyás emlékek a kozmetikát színesítik majd.
A hátsó kertben közben folynak a földmunkák, éppen a járdának való alap készül, majd jöhet a sóderágy, a kavics és a bontott téglából készülő, csúszás mentes, kutyabarát járda.
A hátsó, úgymond régi részeket újra akarom meszelni, az ereszeket levélmentesíteni és a téglafalról levakarni a mohákat. 

Ha lesz még energiám minden mellett, a sziklakertet is megépítem illetve lecsiszolom a kerti garnitúrát, amit egyből újra kéne festenem, vagy varrok csodás szivacsos huzatot a padokra abban reménykedve, hogy se lepisilve, se széttépve nem lesznek.

.....és hamarosan nyitnak a kertészetek....jaj annak aki virág mániás :))


Mit érzékelnek ezekből a kutyáink? Korán kelést, hiszen még a szakik megérkezése előtt, mindenkinek ki kell tombolnia magát. Reggeli és ebéd szünetben jobbnál jobb falatokat, amiket elosztva kapnak az éppen kulturáltan nyáladzó négylábúak. Rengeteg új illat és szagolni való, amit az autóparkoló és az itt hagyott szerszámok biztosítanak, tehát ingerszegény környezetnek nem mondható mostanság a rezidenciánk.

Kezdem átlátni a káoszt, próbálom minden napra beosztani a munkákat és ha az időjárás is kegyes lenne, talán egy-két hónap alatt készen is lennénk.

Miket csinálok még alvás és pihenés helyett?

Családot "vezetek" :).....értük .....

.....ajándékot készítek....

....főzőcskézek....
.

....kozmetikázom.....

 ......nyakörveket varrok......

 .....kiállításra járok.......

 ....kutyát mentek.....

....eközben ŐK :

"Bárki másnál jobban tudom, hogy a múltat nem lehet átírni. Az egyetlen lehetőség az előrehaladás."

Shannon Messenger

Eltelt a nyár....

Kint igencsak hűvösek már az esték, korán is sötétedik, gyorsan közeledik a tél és szeretett ünnepünk, a Karácsony. Azon kevesek közé tartozom, akik nem kapkodnak ilyenkor és egy nap alatt letudom a karácsonyfa vásárlást az ajándékok beszerzését és a nagybevásárlást. Mégis nyári gyerek lévén .....és igen, most jönnek az elmúlt hónapok gyöngyszemei :)

Kell egy hely, ahol reggel nyugiban megihatom a kávém, miközben a napsugarak szelíden munkába hívnak.... így könnyebb....:)

Amikor Anya ajándékot kap a lányaitól, stílusosan csivavára " szabva" :)

Niki a " nagykutyás" a családban. Lunával az Ír Farkas leányzóval, nem maradhatott ki a közös fotózás.

 Ezek a kölyök nálunk keresnek gazdát. Az anyjukat zsákba húzva, holtan találtam a határban. A 8 csöpp kiskutya mára gyorsan és szépen fejlődik, de még 4 kis törpének gazdit keresünk!

Ha nyár, akkor ikladi Szösz- Mösz Tábor! Idén, Mogyoró és Léna kutyáim voltak a segítőim. Köszönjük a meghívást reméljük a gyerekek és a szülők is új élményekkel gazdagodtak.

Bob szerint is görény meleg volt :))

Egy apróság aki még gazdit keres...kis Akela..

 

Egy művészi kép a két "művésznőről " Imádnivalóan egymásra hangolódtak. Noncsika és Lili szeretik egymást.

 Még visszacseng anyukám mondata: Remélem nem tartod meg, már annyi kutyád van! 

Lusha az Agár-Fajtamentés védenceként érkezett hozzám, mint ideiglenes befogadóhoz. Szeparációs problémái adódtak több családnál is, így 4 hónap menhelyi lét után vettem egy nagy levegőt és belevágtunk. A Fekete Tulipán és a Büdös Gyökér kifejezések jutnak eszembe mikor erre a kutyára nézek. Szemtelen, hisztis, akaratos ha valami nem tetszik neki komoly károkat tud véghezvinni....de egy imádnivaló, bújós, pusziskodós, pacsizós  agyas nőszemély. Hát persze hogy nálunk maradt :))

Mikor pihenünk. Ezt nem a kutyák, mondják, ez a kép címe. Két gyerek, két kutya, és nekünk a riviéra...Balaton ! 

Tudom-tudom.....csúnya, félelmetes, agresszív, fura stb. jelzők jutnak azok eszébe, akik bullterriert látnak. Mirage idén két kiállításon is bizonyította, mégha be is töltötte a 9. évét és kicsit süketen, kicsit dundin, kicsit ütött-kopottan, azért még Veterán osztályos versenyzőként  megállja helyét a DogShow-k világában.  

Szeretném ha az emberek egy-egy idős kutya kapcsán nem a lassú, beteges, az orvosi számláktól sem mentes négylábúakat látnák, hanem azokat az emlékeket, amiket ezektől a kutyáktól kaptunk, mikor még fiatalon, energikusan és egészségesen voltak életünk részesei.

  Vigyázat!  Cukiság Faktor következik :)

Ide csak ennyit: NRAV 

Ülünk a vonaton...mindenki a saját kutyájáért felelős. Niki és Prince :)

 

 

 Aprónép....Törpök...Csengőpótlók.....Ágyban alvósok.....Kunyigépek.

 Mikor boldog egy kutya? Mikor mozoghat!

 Mikor boldog egy Agár? Mikor vadászhat !

Lusha első 480 métere az Isaszegi Agárpályán. Azt hiszem BOLDOG!

Ki mondta, hogy a kunyizás nem fárasztó dolog. Gucci kicsit elfáradt a nagy koldulásban :)

 A nyári szünet után......

Keszthelyen jártunk, hogy a Bullterrier Fajtamentés -t képviselve, egy kis betekintést engedjünk, állatvédelmi munkánk nem is olyan egyszerű világába. A Csány-Szendrey ÁMK biológia szakkörös kis különítménye, örömmel fogadott bennünket és a szemléltetésre előállított négylábúakat. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a lehetőséget és ezt a különleges élményt és támogatást.

 

Egy mentett agár felhasználási lehetőségei :) 

" Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

James Herriot

Mi is a kutyapanzió?

Sokak számára kész rémálom, hiszen meg kell válniuk kedvencüktől. Sokak számára szabadság, mert végre nem kell hóban, fagyban, zuhogó esőben a mindennapi rutin szerint élniük, mégis ők vannak kevesebben!

A gazdák nagy része lelki traumát él át amikor beadja kedvencét. Úgy érzi cserbenhagyja négylábúját és a kétségbeeséstől kezdve, a sírós nagyjelenetekig részesítenek engem előadásban. Ilyenkor zárjuk be a kutyákat, nyugtatjuk a gazdát, mielőtt elszabadulna a pokol.
A kutya pánikol, hiszen a gazda is pánikban van. Összezavarodik, nem érti mi is történik, de a "falkavezér" kiakadt, így a kutya is átveszi ezt az energiát.  A gazdi kimegy a kapun, a kutya pörög a nyakörv és a kapu másik végén. Majd amikor szembesül a ténnyel, hogy a gazda elment (őt pánikhangulatban hagyva) kezdődik az a fajta viselkedés, aminek szenvedő alanyai az ajtók, bútorok, esetenként a saját autóm és pánikszinttől függően még a mi testi épségünk is.

Ennek ellenére mégis azt kell mondjam hogy, a kutyák szeretnek panzióba járni!

Miért? Van társaság, ami elsősorban nem az emberekkel való foglalkozást jelenti. A falkában élő, lemozgatott kutya, a boldog kutya. Sokszor hiszik azt a gazdik, azzal, hogy gyerekként tartják, nevelik és drága nyakörveket, játékokat vásárolnak kedvencüknek, akkor mindent megadtak neki és ezért a kutya legyen hálás, hiszen szeretik. Önző és buta dolog azt hinni, hogy ezt rajtunk kívül, imádott négylábúnk értékelni fogja. Ha a kutya választhatna, elsődlegesen sétálna, csatangolna, vakartatná magát, vagy egyszerűen egy neki szánt helyről szemlélné a körülötte nyüzsgő kétlábúakat. Nem feltétlen kell a mi jelenlétünk ahhoz, hogy kedvencünk jól érezze magát.

Sok kutya problémásan kerül hozzánk. Félénk, ugatós, bizalmatlan, alulszocializált, elkényeztetett vagy éppen túl agresszív. Ezeket a viselkedési formákat legtöbbször a gazda generálja a kutyája számára. Ide kerülve, a határozott és következetes életmód, nyugodt kiegyensúlyozott kutyát eredményez. Megszűnik a "hisztizés" (ami egy jelzés a gazdának és persze nekünk is) az étel válogatás, a bepisilés, a rágás és rombolás. Ez nem két nap, de elérhető. Könnyű nekem - már hallom az olvasót -, hiszen a kutyák között élek. Azon kívül, hogy itthon vagyok, nekem is van családom, hobbym, munkám, háztartásom. Tehát semmi különlegeset nem csinálunk, ami miatt valami csodaként kéne elkönyvelni az itteni környezetet. Szeretjük őket, de nem majmolva és felelőtlenül.

Ha csak kiülök a kertbe és nézem a kutyákat hogyan játszanak, fedezik fel a területet, sokkal többet elárulnak magukról, a környezetről ahonnan jöttek, mintha beszélnének.
Egy kutyának nem az a fontos mekkora a kertünk, vagy milyen autóval járunk. Lehet több hektáros birtokunk, akkor is biztosra vehetjük, hogy este az ajtó előtt fog aludni a lábtörlőn vagy az ágyunk mellett egy fekhelyen.
 A kutya falkaállat, így vagy ő irányít, vagy mi! Ez esetben itt nálunk, én irányítok. :)  Megvan a játék, az etetés és az alvás ideje. Nincsenek bonyolult érzelmi reakciók, családban élünk aminek az élén az ember áll és ez a szabály egy kétkilós yorki vagy egy berni pásztor számára is.
 Sokszor nincs lehetőség, hogy a különböző személyiségek találkozzanak, elmaradt a szocializáció, ami megtanítaná a kutyát a különböző helyzetek normális lereagálására, így kénytelenek vagyunk zsilipelni. Személy szerint utálom a kenneles kutyatartást, de vannak esetek mikor a többi kutya, sőt nem ritkán a saját testi épségünk miatt is kénytelenek vagyunk használni ezt a lehetőséget. A kennelben tartott kutyák is mozognak minden nap, de csak felügyelettel, hiszen pontosan a bizalmatlan, kiszámíthatatlan viselkedésük miatt kerülnek ilyen helyzetbe. Miközben a többi lakó éppen etetés utáni sziesztáját tölti, a kint lakó egyke kutya az én társaságom élvezheti. Nem kommunikálok, nem erőltetem a barátkozást, igazából tudomást sem veszünk egymásról. Mégis egy-két nap elteltével valami megváltozik és szépen lassan a napi rutin egyfajta megnyugvást hoz a kutyának.       

A tartósan beteg, műtéti rehabilitációra érkező vagy tüzelő kutyák megint más elhelyezést igényelnek. Itt különösen fontos a napi rutin és a felügyelet betartása. Ezek a négylábúak nem ritkán a saját lakásunkban vannak elhelyezve, így biztosítva számukra a felépüléshez szükséges nyugalmat és odafigyelést.

Kiskutyák :)

Külön fejezetet lehetne szentelni a törpe szekció eme különleges példányai számára. Mikor a saját ágyamba nem tudtam befeküdni, mert az orosz toy terrier megtámadott, vagy mikor az ágyból kilógatott kezemre rápisilt a csivava, vagy akár Májló a jack russel esete, aki sötétedés után szabályosan sértésnek vette ha mászkáltunk a lakásban. Tündériek, imádni valóak, a legnagyobb odafigyelést igénylő vendégek. Néha már olyanok, mint valami törpe felnőttek, kezdve attól, hogy libasort alkotva követnek mindenhová, sértődésekkel és hisztirohamokkal övezve, ha zuhanyzás közben nem szeretnék édi kis fejecskék hadával találkozni a kád szélénél. :)) Állandóan láb alatt fekszenek, mindenkit szemmel tartanak, portásokat megszégyenítő gyorsasággal döntik el, ki léphet fel az ő biztonságukat szolgáló teraszra. Minden hűtőnyitásra egyből ugranak és mintha kódolva lenne a gyomruk, hogy a süti széle csakis őket illeti. Miattuk nincsen csengőnk, ugyanis egy-egy kapunyitást megelőző dallam miatt, még fél óráig puffognak, fel-le ugrálva a kanapé és a bejárati ajtó között. Nekik köszönhetem, hogy az amúgy beszélni tanuló papagájom, előbb kezdett el ugatni, mint velem kommunikálni.     
  
 A panzió egy lehetőség (néha kényszer), hogy a tulajdonos pihenjen, regenerálódjon, gyógyuljon vagy éppen megélhetését biztosítsa. Szabályok vannak, hiszen a felelősség az én vállamat nyomja és az Isten a tudója mivel nem találkoztam még, ami a kutyázást illeti. Sokan jönnek látogatóba, mégis az a gyanúm az emberek szívesebben látnának zöldellő, fél hektáros területen elterülő kennelsort, mint kint a kertben rohangáló és boldogan, mocskosan játszó kutyák csoportját. Nálam utóbbi található, nekem az a fontos, hogy a kutya érezze jól magát! 

Az állatokkal való foglalkozás az életem része lett. Szeretem ezt a "szakmát", de nem röstellek új dolgokat tanulni és elfogadni. Amint lehetőségem adódik, előadásokra járok, olvasok, de legfőképpen FIGYELEK! Nem a tv nyújtotta műsorokból szerzem a tudást, hiszen magunk se gondolhatjuk komolyan, hogy instant lehet kutyát nevelni. Ez egy adottság, amit a lehető legjobban kiaknázhatunk és használhatunk a gyakorlatban.


Nincs kertem, nincs pázsitos, zöldellő terület a ház körül, nincs kerti tavam, nincs több hetes szabadságom, se sportkocsim, mert ez az életforma lemondásokkal jár. Van cserébe egy boldog "falkám" akikkel öröm együtt élni, velük foglalkozni, akik feltétel nélkül adnak és szeretnek. Nyolc kutyával osztjuk meg az életünket, mind külön egyéniség, a bolondos terriereken keresztül az arisztokratikus agarakon át, a paplan alatt alvó csivaváig. 

A panzió ÉN vagyok, ez az életem, a hitem és minden tudásom gyümölcse. Így élünk mi....

Hosszú - hideg tél

Az idei tél igencsak lassan engedett a fohászoknak, és én különösen nehezen viselem a hideget. Vannak kutyák akik ilyenkor érzik jól magukat, dacolnak a fagyokkal és a nagy hóval, élvezik a zimankós idő minden előnyét.
Domonyvölgy ( ahol a telet töltöttük ) egy-egy havazás után, szinte mesébe illően megváltozott és még egy olyan nyár és napsütés pártinak is mint én, egy -egy kellemes napot szerzett.

"A rácsok és a ketrecek a gyengeség szimbólumai. A hatalomgyakorlás tökéletlen eszközei. Hihetjük azt, hogy ezzel sikerül leigáznunk - megaláznunk - a fogvatartott élőlényt, de hamarosan rájövünk, hogy a ketrec egyben meg is véd minket. A félelmünk jelképévé válik. Ugyanúgy korlátoz minket, mint a túloldalán lévő élőlényt. Annyi a különbség, hogy a mi ketrecünk nagyobb, és a szabadságot jelképezi a párduc számára."

Guillermo del Toro