Az utolsó gondolat...

Új szakaszához érkezett életünk, így nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó blogbejegyzésem. Szerettem volna azt hinni, hogyha az emberek belelátnak az életünkbe, talán kicsit elszakadnak a média által kitalált kutyás sztoriktól, és kézzelfoghatóbb információkat kapnak egy olyan  felelősség teljes életről, ahol a négylábúak igényeihez alakult és épült fel egy egész család.
Változik a világ és nagyon nem jó irányba haladunk. Nem szeretnék részese lenni ennek az elkeseredett, mindig a másikat hibáztató, irigy és rosszindulatú életszemléletnek ami egyre inkább nyomasztóan telepedik ránk. Bezárkózunk....becsukjuk a kapukat, hogy boldogan élhessünk, hogy megvédjem azt a két emberpalántát akikből " EMBERT" szeretnék nevelni.

....és hogy visszakanyarodjak kicsit az előző írásomhoz, haladtunk. Még közel sincs a vége, de a listám szerint láthatóan több lett az elvégzett munka, mint a még elvégzendő. A barátok felváltva adják a kilincset egymásnak, hogy segítsenek ha elakadok és bizony ilyen sűrűn előfordul. Még fizikailag csak-csak bírom, de a villanyszerelés és a " vizes" dolgok helyrehozatala és átalakítása már meghaladja a képességeim....és igazából nem is merek belekezdeni. Fáradok, fizikailag és mentálisan egyaránt. Állandó fejfájással küszködöm, fáj a gyomrom, éjjel arra kelek, hogy szinte minden izmom görcsöl. A reggeli zoknifelvétel már önmagában is egy kínzás, a jobb oldalam minta megszünt volna működni. Noncsikát néha ráveszem, hogy apró kezeivel nyomkodja át és tekergesse meg a letapadt izomcsomókat, de persze ez is csak ideig-óráig hatásos.Be kell látnom, hogy mennek az évek és nyomot hagy rajtam az álló munka és a görnyedés minden pillanata.

 Anyukám szerint leállíthatnám már magam, pedig tőle örököltem természetem ama részét, hogy szépítsünk, hajtsunk és csináljuk. Amióta a napi átlaghőmérséklet elérte a +15 fokot, nincs ok, amiért bent maradék a négy fal között. A szokásos napi rutin mellett, minden nap új kihívásokkal, problémákkal szembesülök, amik megoldásra várnak, lehetőleg minél előbb. :) A sok esőnek hála, lement a takarmány ára és a muskátlik és gyönyörűen omladoznak a teraszon. Elkészült a kis sziklakertem és még egy kaktusz ültetvényre is futotta a fenti kertrészből.

 Amíg Nikolett lányom szintén velem dolgozik és fiatal kora ellenére, eszméletlen módon kiveszi a részét a házkörüli teendőkből, Noémi inkább a lakásban tevékenykedik, hogy legalább a porcicák ne kergessenek minket esténként. A családi események sorából eljutottunk a ballagásig. Volt sírás és zsepi kéregetés, meglepetés nekem és bankett neki :)

Az autóm is cserére szorult, így egy csinos kis 20 évessel lettünk gazdagabbak. Ráadásul minden akkor csapott össze megint a fejem felett, mikor Afina kutyám állandó orvosi kezelésre szorult, tehát a napi ingázás Pestre, kihagyhatatlan volt. A rejtélyes kór amire a két orvoscsapat se tudott rájönni, szinte minden tartalékunk felemésztette, dolgozni nem tudtam, hiszen napi 4-5 órákat ültem az infúziós állvány mellett és egyik vizsgálatról a másikra vittem a csontsovánnyá fogyott, gyenge kis agaram.
 

Mire kimerték mondani a dokik, hogy minden rendben, az egyik nálam lévő rehabos bullyval rohangáltam műtétekre. Hetente szakadtak szét a varratai ezzel is utat engedve a hasi zsírszöveteknek, amik perceken belül már a földet súrolva lógtak a kutyából. Az amúgy is testileg fogyatékos kis bully háromszor esett át hasi műtéten, 3 hét leforgása alatt.

Ami még hátravan már kismiska ehhez képest. :)) mondom Én...addig pedig napelemes kutya módjára, töltődik és rehabilitálódik a teraszon.

A kórházas időszak alatt minden jól takarítható és fertőtleníthető helyiségre szükségem volt, így a kozmetikából kikerültek a nyakörveim, amit láthatóan a legéberebb házőrzőre bíztam :)) Léna nagyon jól végzi ezt a munkát, de amint feljön a nap, mély álomba szenderül, hihetetlen pózokat felvéve.

Gyermeki módon szeretnék hinni a mesékben, a romantikus történetekben, hogy egyszer minden valóra válik és a jókat megjutalmazzák....addig is úgy élünk, hogy legyen mire visszaemlékeznünk!

Ezt a két idézetet a minap találtam, és úgy hiszem, tökéletes végszó e blog lezárásának.

Minden Jót!

Kezdünk

Ezt az évet arra szántam, hogy a házon és a kerten is ráncfelvarrást vigyek véghez. A hideg napokat tervezgetéssel töltöttem, figyelembe véve a biztonságot, a funkciót és persze az esztétikai elemeket. Miután megírtam a listámat, elkezdődött a méricskélés és a tervezgetés második része a rajzolás. Ha  elakadtam, Vera barátnőm segítségét kértem, aki ismeri életünk összes nyűgjét - baját, tehát miután elmondtam mit is gondoltam ki, az ő véleményét is figyelembe véve, újra rajzoltam, színeztem a kis terveimet.  A panzióban lakó vendégek kényelméért mindent, és Sári lovam eladása után úgy döntöttem, a hátsókertet is biztonságos és szökésmentes területté teszem a kutyák számára.
Az első rehabilitáció a macska kennelt érte, mikor is újra szőnyegeztük az egészet ezzel is csendesebbé, puhábbá téve a bársonytalpúak számára. Persze takarítás szempontjából nekem nem túl praktikus, hiszen állandó porszívózást igényel, de nagyon csini lett az új macskalak. Utánpótlásról is gondoskodtunk, így ha "baleset" történne, gyorsan kitudom cserélni az elszennyeződött részt.
A második szakaszban, kihasználva az enyhe és napsütéses időjárást, teljes nagytakarítás következett a kutyák számára kijelölt két játszó területen. A számomra felesleges vagy éppen esztétikailag illetve veszélyesnek ítélt elemek elbontása után, egy egész utánfutóra való vasanyag került feldarabolásra, amit éppen holnap fogok levinni a színesfém telepre.
A karám oszlopokat meghagyva, a villanypásztor is átvizsgálásra kerül. Az első frontot teljesen kicseréljük, tehát jöhetnek az új oszlopok, kátrányozás és lerakás. Hiába a nagy terület a kutyák mindig a kapuhoz közeli részeken fekszenek, így ide betonhálóból készített kerítést terveztem, míg az oldal részeken sűrű szövésű vadháló lesz feltéve. A beálló teljes egészében megmarad, az aljára teli raklapok lesznek lerakva, szivacsokkal borítva, hogy a napsütés és az esetleges szél illetve eső ellen legyen hová behúzódni.
Teljes egészében felgereblyéztük, és frissítettük a földet, de a sziklakert építéséhez félretett dorogi köveim, még átpakolásra várnak.

Mi az amivel nem számoltam? ...és ilyenkor jönnek azok a tételek amik bizony már szakemberek segítségét igénylik.
Az állandó kamion forgalomnak  köszönhetően a ház előtti közvetlen betonsáv megsüllyedt és "feláztunk". Jó a szigetelése a háznak, így a bent maradt víz, le is csapódott pára formájában, majd új életforma kezdtek el tenyészni a lakásban, "Penész" kennelnév alatt. Őket ugyan senki se hívta, úgyhogy amíg a mesterek a külső szigetelésen,  betonozáson és vízelvezetésen munkálkodnak, addig mi tapétát tépünk, vakolatot verünk és szárítjuk kifelé a lakást. A könyveim anyuékhoz költöznek, a serlegek és kutyás emlékek a kozmetikát színesítik majd.
A hátsó kertben közben folynak a földmunkák, éppen a járdának való alap készül, majd jöhet a sóderágy, a kavics és a bontott téglából készülő, csúszás mentes, kutyabarát járda.
A hátsó, úgymond régi részeket újra akarom meszelni, az ereszeket levélmentesíteni és a téglafalról levakarni a mohákat. 

Ha lesz még energiám minden mellett, a sziklakertet is megépítem illetve lecsiszolom a kerti garnitúrát, amit egyből újra kéne festenem, vagy varrok csodás szivacsos huzatot a padokra abban reménykedve, hogy se lepisilve, se széttépve nem lesznek.

.....és hamarosan nyitnak a kertészetek....jaj annak aki virág mániás :))


Mit érzékelnek ezekből a kutyáink? Korán kelést, hiszen még a szakik megérkezése előtt, mindenkinek ki kell tombolnia magát. Reggeli és ebéd szünetben jobbnál jobb falatokat, amiket elosztva kapnak az éppen kulturáltan nyáladzó négylábúak. Rengeteg új illat és szagolni való, amit az autóparkoló és az itt hagyott szerszámok biztosítanak, tehát ingerszegény környezetnek nem mondható mostanság a rezidenciánk.

Kezdem átlátni a káoszt, próbálom minden napra beosztani a munkákat és ha az időjárás is kegyes lenne, talán egy-két hónap alatt készen is lennénk.

Miket csinálok még alvás és pihenés helyett?

Családot "vezetek" :).....értük .....

.....ajándékot készítek....

....főzőcskézek....
.

....kozmetikázom.....

 ......nyakörveket varrok......

 .....kiállításra járok.......

 ....kutyát mentek.....

....eközben ŐK :

"Bárki másnál jobban tudom, hogy a múltat nem lehet átírni. Az egyetlen lehetőség az előrehaladás."

Shannon Messenger