Hiszen itt a következő a sokadik, a lánya az unokája a dédunokája, egy átöröklött játék, egy gravírozott nyakörv, de sokszor csak egy kép falon, amiből számtalan emlék köszön vissza ránk.
Mi az ami tanulható, ha az embernek falkája van? Megtanulsz nem önző lenni, tovább látni a fájdalmadon, nem ragaszkodni az elkerülhetettlenhez, csendben sírni és emlékezni.
"Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj, én vagyok a gyémántcsillogás a havon, én vagyok a napfény az érett gabonán, én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a halk kopogás, ott vagyok minden hangban Veled, a csendben kőröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem haltam meg."
