Repülnek a napok, hetek és mostmár a hónapok is. Az elmúlt két hónap annyira mozgalmasra sikeredett, hogy elértem a a végkimerülés határát.
A fontosabb eseményeket kivéve, mint Nikolett lányom születésnapja, szinte semmi sem maradt meg bennem márami a szeptembert illeti. Milyen érdekes a szervezet, mintha érezné, hogy közel a telítődöttség, elkezdi szelektálni a programokat a dátumokat, evvel is saját magát kímélve, hogy működős képes lehessen. Akik ismernek tudják, hogy segítőkész,toleráns és kedves vagyok, amit az emberek többsége ki is használ, ezzel is tovább terhelve saját magam. Mások problémáját is elkezdtem sajátomként hordozni, megoldásokat találni rá és cipeltem a hátamon napról-napra. Legyél mindig bűbájos, segíts ki a nemis mindig rászolurókat, hiszen te, vagyis én, mint egyszemélyes probléma megoldó, az ő lustaságukat is kiszolgáltam.
Még ez sem tünt fel, kínlódtam a már szinte állandósult derékfájásommal, az esti hőemelkedésekkel és az ájulás szintjét elérő gyatra vérnyomásommal.
Menni kell, dolgozni muszály, gyerünk -gyerünk, hajtás van menjél menjél, ...és mikor már túl vagy minden munkán és elcsendesülnek a problémáid, hirtelen az egész rádszakad és megpróbál agyon nyomni.
Kik az igazi barátok? Akik melletted állnak, mégha még oly kedvesen le is akarod pattintani őket, hiszen legfőképp jótanácsokra nincs most szükséged, de mégis, hiszen a támaszul kell hogy szolgáljanak ha szükség van rájuk.
"Dögszagra gyűlik az éji vad" és megjelennek a hiénák és dögevők, akik élvezik a tusát amit vívsz magaddal, hátha leesik még pár kis cafat rövidke életedből amit előnyükre használhatnak.
Mi az ami visszarántott a valóba? Elsősorban a két lányom, akik erősebbek, őszintébbek és felnőtebbek mint legmerészebb álmaiban is gondolhattam volna. Az ő egyszerű, gyermeknyelven kimodott igazságaik azok, amik újra felhúzták bennem a rugót. A barátok, akik nem sajnáltak, lesajnáltak, hanem kiálltak mellettem, levették, átvállalták és magukénak érezték a gondjaimat.
Átértékeltem az életemet, meghúztam határokat, ami főképp a kötöttségek vonatkozásában fog megmutatkozni. Elsődlegesen megkeresem a válaszokat magamban, és újra talpraállok.
Hogy kapcsolódik mindez a panzióhoz? Órákat vagyok képes kint ülni egy-egy napsütéses, késő őszi napon és elnézni ahogy játszanak vagy éppen a meghittséget keresve napoznak és pihennek kutyáink. Feltétel nélküli szeretet, ez az, amit adni tudnak, amivel megnevettetnek mikor a legnagyobb szükség van rájuk, együtt érzés és harmónia ami megadatott nekik, hogy hozzánk bújjanak, ha érzik rossz a kedvünk.
Ilyenkor készülnek a számomra legkedvesebb fotók, amik egy kicsit talán másoknak is visszaadják ezeket a pillanatokat.
Dehogy ne szaladjak ennyire előre, térjünk vissza szeptember végéhez, mikor is Niki lányom 9. szülinapját ünnepeltük, barátai társaságában. Bár az előző napi kiadós zápor megnehezítette a dolgunkat, közkívánatra előre hoztam Sárit, minthogy minden szülő, aki biztonsággal ránkbízta porontyát, ne egy nyakig sáros, koszos gyerkőcöt vigyen haza. Nem tudtam eldönteni ki élvezte jobban a helyzetet. A gyerekek, aki emlékül lószőrt is kaptak, vagy Sári, aki ismét bebizonyította, hogy mennyire szarházi tud lenni, ha érdeke éppen úgy kívánja.
A következő emlékezetes esemény az Europa kiállítás volt, ahol a Fajtamentőknek épített stand hely alatt lobbiztunk, majd a rákövetkező két nap, hol a bullterrier klub által rendezett kiállítással, hol a kis francia bulldoggal voltam elfoglalva.
Leoval szombaton, Fiatal Klubgyőztes címet értünk el, és a BIS körben Junior Best in Show II. kaptunk. Másnap 34 fiatal kan kutyából, bekerültünk az első 6 szűkítésébe, ami szintén igen nagy örömre adott okot a gazdának.
Noémi szülinapi ajándéka nem kis fejtörést okozott, de megkérdezve a leendő ünnepeltet mit is szeretne a szíve mélyén, gyors cselekvésre ösztönzött mindenkit. Engem, hogy megtaláljam a megfelelő példányt és előkészítsem az érkezésést, apukámra, hogy két napig titokba tudja tartani a többi unokája elött is, mi is lapul az egyik szoba mélyén. Így érkezett hozzánk Samu, a kis görög teknős.
Nagyon jófej kis állat, hagyja magát simogatni, etetésnél már hallgat a nevére. Nem félénk, mit "vizi" rokonai, mondjuk ezzel néha a frászt is hozza ránk, mert képes úgy aludni, mint akiből elszállt a lélek. Minden kis végtagját ernyetten lógatja a páncélja alól, a fejét egy kis tőzeg kupacra kifordítja, szóval tipikusan egy meghalt teknős képét mutatja.
Noémi kérésésre felkutattuk az összes szakirodalmat, hogy el tudjam magyarázni tudományosan, mert bizony ez nagyon érdekes, hogy nem fog házat váltani, hanem nől vele együtt a páncélja.
.... és miután megnézte a Tini Nindja Teknőcöket a tv-ben közölte, az ő Samuja tud félelmetesen és agresszívan is nézni.
Az októberi hosszú hétvége, mindenki jó érzését próbára tette. A három tüzelő szuka, a két agresszív ebecske, a betegeskedő négylábúak,
teljesen lefoglalták a napjaimat. Volt aki megérkezését követően, tüntetőleg hátat fordított nekem...
... majd megbékélt a helyzettel és kegyeibe fogadott.
Bármily fárasztó is néha az élet, az ilyen pillanatokért megéri....
Diana és Szotyi labdázik.
A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.
