Emlékek másképp

Nincs mit tagadni, fotó mániás vagyok! A lakás összes pontján fényképek a falon, különböző méretben és kivitelben, legyen az egy szép grafika vagy egy beállított pózolós fénykép, nálam kikerül a falra. Sőt ha elég helyet találok, még a könyves polcra vagy az éjjeli szekrényemre is képet teszek.
Az utóbbi időben elég kevés idő jutott, hogy ennek a szenvedélyemnek hódoljak, hiszen egy szintet el kell érni "emlékileg" annak a pillanatnak, hogy méltó legyen egy kis szögre akasztva díszíteni otthonunk.
Több ezer digitális kép foglalja helyet a tároló eszközön, több netes képgalériába is mentegetem a képeket, hátha egyszer letörlődik, meglegyen még máshol is. Rég volt már az, mikor a szépen beragasztott albumot lapozgatva csendben szemléltük életünk apró pillanatait vagy hétfő estéken mikor adás szünet volt minden háztartásban, diákat nézegettünk és egy éppen üres falra vetítettük őket.
Ciki vagy nem ciki, vannak képek amik a kedvenceim maradnak, szeretem nézegetni őket és ha éppen a mindennapi rohanás közepén is vagyok, csak felnézek a falakra és máris emlékek sorozata tekint vissza rám.

Így van ez a kutyáinknál is, tehát következik életünk napjai képekben :))

 

Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok  meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is.

Dean Ray Koontz