Szigorú időrend szerint éljük az életünket, aminek szerves része hat saját és számtalan panziós vendégünk. Vannak egy-két napos, hetes, de több hónapos itt tartózkodásra kutyák, akik gazdáik szabadsága, munka vagy kórházi ellátása miatt kerülnek hozzánk. Jönnek kiképzésre, kórházi ápolásra vagy csak „táborozni” négylábú kedvencek.
Reggel 6-7 közötti ébresztővel kezdjük a napot, majd kezembe kapom a felmosó vödröt, a partvist és rendet teszek a szobákban. Amíg én megpróbálok minél kevesebbszer átesni a láb alatt vagy éppen a felmosó után mozduló kutyákon, addig elméletileg mindenki a dühöngőben végzi a szükséges dolgait vagy éppen nem velem kéne játszania a kertben.
Takarítás után, kezdődik az etetés ami minden kutyánál külön tálat és külön élelmezést jelent, hiszen a változó korú és emberi étrendhez szokott kutyákat egy kis rafinériával, gyorsan normális evésre lehet szoktatni. A fő étkezés a reggeli, de ha két etetést kér a gazda azt is gond nélkül megoldjuk. Miután mindenki elfogyasztotta a neki szánt adagot, csendes pihenő következik, elkerülve a gyomorcsavarodást vagy az étel nemkívánatos visszatekintését.
Sokféle, fajta kutya megszállt már nálunk, de pontos támpontot mindig a gazdától kapunk a négylábú jellemét illetően. Nincsenek fajtakorlátozások, szívesen látjuk a bulltípusú terrierek ugyanúgy mint a nagytestű területőrzőket. A jó és rossz szokások elmondása fontos számunkra, így minket sem érhet meglepetés, mint pl. Vince esetében, akit a diófáról vagy a kerítés tetejéről kellett néha lekönyörögni. Nem zárkózunk el az epilepsziás vagy más, nem fertőző betegséggel együtt élő kutyáktól, de az alap immunizálás és élősködők elleni kezelés alap, ha panzióba szeretnénk adni ebünket. Amíg a délelőtti csendes pihenő tart, előkészítem az éppen aznap hazainduló állatkákat, ha kell megkozmetikázva, fürdetve, illatosan kerüljenek haza.
Ahol sok kutya él együtt ott sem buja zöld fű, de színpompás virágoskert sem található, hiszen akkor mi sem törekednénk pl. a kerti tavunkban úszkáló retriever kikönyörgésével, vagy az 5 méteres bambuszomat kiásni készülő tacskó megmentésével.
Már annak is örülök, ha a balkonládás muskátlik megérik a szezon végét, és nem egy jól irányzott, erős farok csapás áldozatául esve, beterítik a terasz minden négyzetcentiméterét.
Játékot, fekhelyet ritkán kérünk, mert a szabadságukra engedett vendégeink előszeretettel lopkodják vagy éppen nem rendeltetésszerűen használják másik ebek tulajdonát. Érdemes jól mosható vagy már selejtezésre váró plédet beadni, de szerintem ez inkább a gazdit nyugtatja meg mint a kutyát, akinek szánták.
Nem vagyok híve a kenneles tartásnak, de sajnos vannak olyan természetű kutyák, akik önhibájukon kívül, nem képesek a kulturált, jól szocializált viselkedésre így a saját érdekükben máshogyan nem tathatóak.
Mire elvégezzük a sétáltatásokat és a hazamenők rendbetételét, letelik a pihenőidő, így most már a nap hátralevő részében lehet kertet ásni, verebeket kergetni, napozni, játszani és persze láb alatt lenni. Ha még nem fárasztották le egymást kellőképpen kutyáink, akkor délután két örökmozgó és kutyaimádó lányunk által, tuti nyugodalmas lesz az éjszakánk.
Napnyugtával, lassan, mint a kiscsirkék, a kutyák is nyugovóra térnek. Mindenki megtalálja a számára legtökéletesebb fekhelyet, legyen az a kanapé vagy egy kosárnyi meleg pléd, egy szállítóketrec biztonságos zuga, ahol fáradtan kinyújtózva köszönök nekik jó éjszakát.
Egy kis jutalomnak, csapatépítő hatása van! :)
Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság.
