Életünk napjai

Lassan egy éve, hogy nem ültem lovon. Ennek nagyrészben a lustaságom és az állandó parám az oka. A : Mi lenne ha....- mondtaim már csak pontok a sok kifogáson.
Vettem egy mély lélegzetet és megkértem Gergő barátomat lovagoljon kicsit Sárin, hogy véletlenül se én legyek az aki padlót fog, így egy év után. Lovacskám egyből tudta mit is akarok tőle mikor kivezettem a karámból. mint egy bezsongott gyerek forgott, nézelődött majd miután lelegelte az ehető növényeim 90%-át, végre rám tudott figyelni. .....és vártunk :)

( a dátumokra nem kell figyelni, lusta voltam állítgatni a gépet :))))

Megérkezett Gergő, Villám hátán és elindultunk a rétre. Kíséretet is kaptunk a csajok biciklivel jöttek utánunk és fényképeztek minket.

A sorozatos szökések miatt, kicseréltük újfent a villanypásztor zsinórját. most a régi részt húztuk újra és zsinór alatti területet is lekaszáltattuk. Miközben a szalagot akaszgattam láttam meg ezt a kis szépséget...

A minap újra erőt vettem magamon és mostmár egyedül indultam útnak. Niki lányomat megkértem, hogy várjon be minket a dombtetőn, hogy onnan tudjon fényképezni és menjünk együtt tovább. Az esőzések utáni sár már felszáradt, szépen sütött a nap és nekilódultunk a terepnek. Egy-két megugrást kivéve semmi gond nem volt és a kép is jól sikerült :)

 

A hétvégén Vera barátnőmék látogattak hozzánk és két whippetjükkel együtt nekilódultunk a határnak. Napsütés, jó idő, agarak és bullok, kell ennél több?

 

 

" A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!”