2009 Szilveszter

"A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet."

Kihasználva a holt időszakot mikor nincsenek szállóvendégek, kicsit több idő jutott saját állatkáinkra is.
Már nagyon rájuk fért egy kiadós örjöngéses séta, televoltak energiával. Átsétáltam  a csapattal egészen Domonyvölgyig. Nagyon szépen sütött a nap, igazi nézelődős, mézálós idő volt. Lilu addig túrt-fúrt a földben, míg talált egy nagy békát. Megfogta az egyik lábát, és elkezdte rázni mint a rongyot, hogy a rátapadt földtől minnél kevesebb kerüljön majd a szájába. Mirage persze egyből ment a lányát igazgatni, majd mikor rászóltam Lilura, hogy rakja le azt a ronda dögöt, Miri már fel is kapta és ráropantott, majd erőltetve nyelte le, hogy még esélyem se legyen elvenni tőle új szerzeményét. 

Nagyon tetszett nekik az új vadászles és az etető környékére kiszórt kukorica csutka halmok. Akkora sár volt az árnyékos részeken, hogy a hasukig besüllyedtek, hazafelé meg nem győztem kikötni őket pórázostul a rögzítő fülekhez a kocsiban, hogy legalább a kárpit ne legyen agyagos. Nah persze.

Egyedül a lovak maradnak ki mostanában a programokból. Az utolsó jelenésünk a Szeptember végi szüreti felvonulás volt, sajnos onnan még nem kaptunk képeket.
A sok eső miatt, a sár szinte csánkig ér nekik, így a napok nagy részét vagy a beállóban vagy a karám lenti részében töltik. Rozi igazi hippisre növesztette a bundáját, ha belesüpped a sárba és nem látni a patáit, egy torzomborz tengerimalacra hasonlít. :) Sokat változott előnyére, a kis rugógép.

A munka nagy része, most a kozmetikába szorult. Az ünnepek közeledtével, még egy utolsó szépítkezésre beugrik mindenki, hogy necsak a gazdik legyenek csinosak karácsonykor.

Lali tacsi, kedvenc vendégeim közé tartozik. Kölyök kora óta rendszeresen látogat minket, igazi egyéniség. Az asztalon állva is folyamatosan mondja magáét, és egy puszi kedvéért szívesen üzletet köt, ha kényelmetlen testrészeken lévő csomók kibontásáról van szó. Nagy munka volt, de megérte....

 Az év utolsó kutyakiállításán dolgoztam és néha azt se tudtam merre az arra. Fejetlen csirke módjára rohangáltam a bírói körök között, így próbálva meg mindenhová odaérni.
Leóval másodszorra találkoztam idén, szerette volna a gazdi befejezni neki a felnőtt championátust. A kis denevér, annyira el volt foglalva a szagokkal, állandóan a csajokat kereste.
 A derby elött kapott egy kis okosítást, de sajnos ez is kevés volt, hogy osztályt nyerjen.
Csülök, a miniatür bull terrier már jobb hangulatban volt, és igazi terrieres temperamentummal felvértezve szerepelt a ringben. Már az elején nagyon jól megértettük egymást, tőlem jön a kaja, ezért cserébe fegyelmezett, magamutogató viselkedést vártam tőle. Ez a csereüzlet így megállta a helyét, Móni gazdi nagy örömére.

Léna egyedi barátkozásba kezdett a cicával. A kutya-macska barátság a tökéletes szó erre a kapcsolatra vagy inkább a: Se veled, se nélküled! életszemlélet.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?

John Grogan