Kíváncsian vártam a műre, ami utána az iskolai faliújság dísze lesz.
A képen a következő volt látható:
Egy nő, aki éppen hurokkal próbál meg megfogni egy macskát, körülötte karámok, ahol lovak legelnek, majd egy házban ketrecek, ahol különböző kutyák vannak elzárva, volt amelyiknek infúzió volt bekötve.
Minden állat mosolyog és a képen látható felnőtt is boldog. Süt a nap,-aki szintén mosolyog - aki pedig egészséges, jóízűen falatozik a kis farmon.
A mű készen volt a bemutatásra, én pedig megdicsértem porontyomat, bár titkon reméltem, hogy ez a rajz a betegsége alatt nézett, sok Állatrendőrség című műsornak köszönhető.
Tegnap délután lazítás képpen, Niki elindult biciglizni, majd hazaállított egy kismacskával. Annyira pici a macsek, hogy elfért a tíz éves gyerek tenyerében. Bűnbánóan, de az izgatottságtól kipirult arcal állt az ajtóban.
-Anya, szerinted kell a Katinak? ( ő a macskás szomszédunk)
-Nagyon remélem IGEN, különben nagy gondban leszünk! :)
Kivittük a kozmetikába, tudományosan megvizsgálatuk , majd következett az etetés és itatás. Kicsit sovány,kicsit kiszáradt, de nem bolhás, nem fostos, tiszta a szeme, füle és rém mókás, hiszen akkora mint egy újszülött bullterrier.
A macska alom használtával volt egy kis gond, ugyanis új csövesünk nem éri fel a peremet, így segítségül hívtunk egy kaparófát, létra gyanánt.
Nos..Nyavajás -persze ezt a nevet apa adta neki- már most kellőképpen tud dorombolni, és nagyon remélem, hogy pénteken leveszi lábáról a szomszédomat. Reggel mire felkeltem, Noémi büszkén mesélte, hogy nővére már ellátta a jövevényt. Nagyon felelősség tudóan ápolja és látja el kis védencét.
Íme pár kép, Nyavajásról:
Kati szomszéd időközben örökbefogadta tőlünk a kis cirmost, csak még pár napig pátyolgatjuk, mégse legyen napközben egyedül.
A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.
Pam Brown
