A tavalyi rönkhúzó versenyen kívül nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, hogy Sáriból verseny lovat faragjak. A fogathajtás érdekel, de még sokat kell tanulnom.
A szán és rönkhúzás elérhetőbb cél, így Méz barátnőm segítségével és Öcsó barátom instrukcióit megfigyelve és fogadva, Sárit elkezdtük felkészíteni a II. Nemzetközi Rönkhúzó versenyre. Amatőr szinten próbálkozunk, de minden kezdés alap feltétele a szerszám.
Kölcsön hámmal fogtuk be a pacimat, majd mikor már megértette miért ez a nagy hűhó, a tsz-ből kért traktor gumit fogtuk mögé.
Idővel emeltük a tétet, 1 gyerek, majd 1 felnőtt, majd 2 gyerek és a legnehezebb felnőtt bevonásával. Lányok nagyon élvezték, Sári is elfáradt és nekem is lett újra célom a lovazásban.
A háttérben már nagyban ment a szervezés, a média minden területén "támadtunk" és a reklám hadjárat mondani valója nem volt más, mint : Nem ennivaló-családi ló!
Én lepődtem meg a legjobban, mikor már az országos kereskedelmi rádiók is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt és a Lovas Életben cikket is írhattunk, magáról a Miért?-ről is.
A háttérmunka egy új weboldalban csúcsosodott ki:
www.hidegverulo.hu
Hétvégente Gábort boldogítottam családostul, és próbáltam okosodni fogathajtás terén. Bizonyítás képpen- magamnak- szüleimet is elvittem egy kis csatangolásra. Gábor kedves meglepetésként, a gyönyörű fa hintóval várt minket, így igazi vendégekként láthatták szüleim a Börzsöny szépségeit.
Biberach szőre és annak állaga vetekszik egy oroszlánéval és ahogy öregszik bátor házőrzőnk egyre inkább nem vedli ki a téli bundáját. Így mikor reggelente pózolva fekszik a teraszon mindig megfogadom, hogy most aztán, ma tuti kikefélem.
Noémi lányom, aki magáénak érzi Bibe összes szőrszálát és tudását, nekiveselkedett eme hősies munkának. A fésülés tovább tartott volna mint német juhászunk türelme, így közös megegyezéssel tovább halasztottuk a téli szőrtelenítést.
Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.
Ágai Ágnes
