péntek, február 20

Rosszaságok

Ha tehetném, a reggeleket átugorva kezdeném a napomat.
Minden napos elfoglaltság lett a "kutyaszoba" renoválása. Elsőnek is a bosszú pisiket és min. az egy tartalmasabb végterméket feltakarítom. Majd következik a szemetes, partvis és lapát összehangolása. Ha ilyenkor jönne valaki, tuti azt gondolná- Jézus itt mikor takarítottak utoljára?
A pusztítás ragadós a kutyák között. Van aki csak merő játékból, majd bosszúból, vagy egyszerűen a szülői szigor alól való menekülés miatt rombol.
Ma meguntam a dolgot. Álltam az ajtóban és azt se tudtam hol kezdjem a rendrakást. Bekészítettem két vödör hypós vizet, kiürítettem a szemetest, kesztyűt húztam és bevetettem magam a harci zóna közepébe.
A nagyja felszedése után, összesepertem a szivacs és szövet darabokat a lecsupaszított ágy és fotel maradványaként. A leborított szekrényről széthordott tiszta ágyneműket ( ezeket szoktuk beteg, ill. lábadozó kutyák alá tenni) behoztam kimosni. A tartalék edények müa. darabkáit és az előző este orvul ellopott nyári papucsom maradékát, már igazán bosszúsan szemléltem. Mire végeztem valamennyire lehiggadtam, ám megfordulva az ajtóban állva, ledermedtem.
A télálló bambuszom megtépve, körbe ásva és kifordulva dőlt a terasz irányában. Az autóm oldala, homokos földdel betakarva raktározta el a pusztítás nyomait.
Mindezt hang nélkül, hiszen tőlem alig 2 méterre volt a büntény helyszíne.

Miközben itt irogatok, elkezdtük az esti lefekvéshez kiengedni a csapatot. Nos... most -bár nagyon utálom ezt- megmutatom kik az elkövetők és miről is irogatok itt.
Bodza beagle,


és Ginger



Csucsuka teljesen összetörve ült a sarokban, mint aki kiszorult a szélre, dehát ez igaz is, hiszen aki ilyen riadt ábrázattal rendelkezik


az sok rosszat nem tehetett.
Amint végeztem a pusztítás elrendezésével, átmentem a kozmetikába. Mikor az ajtó megszorult, már gondoltam, hogy a kis ördög ezt a helyiséget sem kímélte ma este.
A kozmetika pultról leverte a parfümöket, kipakolta a fültisztító pálcikákat, leverte a gépfejeket, kirámolta a szemetes, majd befészkelte magát a lovagló csizmámba.
Az ártatlan tekintet itt is megvolt,



de a kis gézengúzt a saját érdekében visszatessékeltem a ketrecébe



Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?!

szerda, február 4

Új év....

Ha a mi a családunkról van szó, akkor az új év első napja is, már a nem szokásos módon kezdődött. Bár éjszaka többször ellenőrizgettük az állományt, a lehetőségét sem láttam annak, hogy hajnali 3 után bármi történne. Nyugodtan hajtottuk álomra fejünket, mikor is reggel 6-kor, a pár házzal arrébb lakó szomszédunk csengetésére ébredtünk. Sűrű elnézések közepette kérte, menjünk a lóért, aki az ők kertjében nézelődik és közelről vizsgálgatja a balkon növényeket. Magamra húztam a köntösömet, majd rá egy vastag kabátot és a kerti klumpámat, közben pedig erősen gondoltam egy vesztőhelyre, ahol egy kötél segítségével végeztek ki embereket. Mire felöltöztem és leértem a kert végébe, Sári már itthon volt. Szorult belé annyi ész, hogy mikor meglátta a szomszédot a kapun kifelé távozni, egyből hazafelé vette az irányt.
Hogy a további szökéseket megelőzzük, kicseréltem a földelést biztosító vezetéket, majd átszerkesztettem, hogy a kutyák tuti ne akadjanak bele és tépjék ki a földből. A rendszer működik, ismét új dolgot tanultam márami a csupaszítás vagy a szigetést, földelést illeti.
Volt pár napunk mikor igazi, csábítóan meleg, tavaszi időnk volt. Be is indult a nagytakarítás majd jöttek az esős napok, hetek. Beázott az istálló, a kozmetika, így esőben szélben a ház ura kénytelen volt a széteső tűzfalat és a törött cserepeket renoválni és kicserélni.
A vidéki feeling mostanában hajnali kakas kukorékolásban teljesedik ki. A kis " Hófehérke" feltelepszik a diófánkra, és onnan köszönti a felkelő napot.


Gondolom az idő eltolódása japán mivoltából adódik, mert már hajnali négy felé rázendít éles hangján. Kapcsolata annyira szoros Sárival, hogy mikor esik az eső, és mostanában elég sokat esik, a kiskakas bent áll a beállóban és fészket épít magának lovacskám mellett.

Mázli, a fehér puli, hű volt nevéhez. Sajnos egy rossz állatorvosi félrekezelés miatt, súlyos állapotba került, így gazdái tőlünk kértek sürgős szállítást és állatorvosi segítséget. Régi barátainkhoz vittük Pestre a legyengült pulit, akit végig támogatni kellett. Gyors és pontos diagnosztizálás után, Mázli gyorsan a műtőasztalra került. A gennyes méhgyulladás, nem játék, főleg ha nem kezelik időben szakszerűen. A műtét jól sikerült, és a szívós kis puli 1 hét intenzív "kórházi" kezelés után ( amit a kozmetikában alakítottunk ki neki) fürgén és vidáman tért haza.

Számomra nincs nyilvánvalóbb igazság annál, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek a gondolkodás képességével és értelemmel, mint az emberek.
David Hume