szerda, május 28

Vegyes vágott

Leo debütált a kiállításokon, és nem kellett benne csalódnom. Teljes odaadással dolgozik, érti mit szeretnék kérni tőle. Megkockáztatom mintha élvezné, hogy produkálhatja magát. A gazdi is szemrevételezte közös munkánkat, nem volt olyan kiállítás, ahol helyezés nélkül jöttünk volna ki a ringből. Nyíregyházán osztálygyőztes is lett, aminek nagyon örütünk mindketten.


Befejeztük a kutyás szoba csempézését és új színt is kaptak a blökik. Volt itt ramazuri ,teljes átszervezés és egész napos felügyeletet igényeltek, amíg nem tudtuk őket újra beköltöztetni. Egyenlőre élvezik, hogy visszhangzik a szobájuk, ami számunkra már nem olyan nagy öröm. Az átépítések után, megmaradt homok bekerült a blökik udvarára, így tiszta kutyát nem tudok haza adni. Legyen akármilyen piperkőc is a négylábú, a homokdomb csábító megmászásának, majd beleásásának egyik vendég sem tud ellenállni. Ennél nagyobb és jobb játék márcsak a friss illatos szénába való ugrálás tud nyújtani. Mire egyesével, ölben behoztuk a blökiket, kitört az allergiánk. Sári szinte el sem mozdul a két IFA-ra való széna evés mellöl. Esténként, mikor a szomszédok epret szednek vagy kukoricát kapálnak a mi családunk szénát forgat vagy épp a kutyák nappali kertjét locsolja.

Végre eljött a nap, mikor új "családtagot" köszönthettünk. Van még mit tanulnunk egymástól, de a tenyésztőtől minden segítséget megkapok, hogy zökkenőmentes legyen a közös életünk.
Jágó, olyan mint egy terrier: akaratos, hisztis, minden iránt érdeklődik, de gyengéd is tud lenni, ha az érdeke és a hasa úgy kívánja.
Egyenlőre naponta 2* fecskendőből kapja a nevelőtápszert, de a nap többi részében kénytelen kiszolgálni magát az edénykéiből.



Kicsi Prince két napig minden mozdulatát leste, aztán legyűrte a féltékenységét, így már nem is olyan izgalmas neki az új jövevény.



Malacka, mint minden négylábú, elég erősen küzd a meleg ellen. Ő például belefúrja magát a szalmába, így védekezik a meleg és a rovarok ellen.



Sába gazdinak köszönjük a fényképet amit küldött nekünk!



Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.
George Orwell

csütörtök, május 1

Gazdátlanok

Szeretem az állatokat! Ezt majdnem mindenki elmondhatja magáról, hiszen változatos az elő világ eme szeglete. Vajon a szeretet együtt jár felelősség tudattal is?
Itt már elgondolkozhatunk ismerőseink, barátaink vagy akár saját magunkba nézve, viselt dolgainkon.
Az első pár évben úgy gondoltam, aki kutyát tart az valamilyen szinten felelősséget érez kedvence iránt, pláne hamár panzióba is kívánja adni. Hatalmas nagy pofára esések után, hazugságoktól dagadó zsebbel úgy döntöttem, felállítjuk a szabályainkat, a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelve.
Egy példát előhúzva a tarsolyból, leírom, hátha egyszer magára ismernek a gazdának nem nevezhető kétlábú lények.

Szeretni lehet a szomszéd kutyáját is, mégis inkább veszünk vagy örökbe fogadunk egy jövevényt, mondván, tessék, nekünk is van kutyánk. Kisírja a gyerek otthon, megígér fűt-fát hát megkapja, aztán majd meglátjuk mi lesz vele. Az esetek többségében, mint ahogy a mondás is tartja: "Minden csoda 3 napig tart" és máris nyakunkba szakadt egy kis törpevízmű, amelyiket esőben, hóban is nekünk kell sétáltatni. Foglalkozás híján, amit ugye megígért a gyerek, egy állandóan pörgő, romboló és ugató gép válik belőle, aki alkalmattán még a vendégeket is megtámadja. Nyáladzik és megrágja a bútorokat. A rokonoknál letapossa a virágokat, megfürdik a medencében és este jókat alszik a falnak dőlve mit sem törődve a ház őrzésével. Van, hogy napokig nem érünk haza normális időben, gyorsan kidobunk egy zselés kocsonya masszát, amin a KONZERV felirat szerepel, mert a kutyák a tv-ben nagyon szívesen megeszik. Elkezd hullani a kutyánk szőre, büdös és állandóan vakaródzik. Ciki megmutatni a barátoknak, a kocsinkba meg pláne nem tesszük bele. Elkezd szökdösni, már nem lehet elengedni a pórázról, így végigrángat minket a lakótelepen póznától a kis fáig. Pórázon nagyszájúskodik, és ha hasonló kutyával találkozik, már kötekedni is elég bátor lesz. Kezdjük nem élvezni a kutya tartással járó feladatokat, szinte már terhes a gondozása az általunk egykor favorizált kölyöknek. Szólnak a szomszédok, bizony ha nem vagyunk otthon, arénázik a kutya, ebből még baj lesz, így lépni kell.
A kutyát panzióba adjuk mondván elutazunk pihenni kicsit- majd mikor vissza érkezik a kutya a megadott címre, a szomszédok közlik, elköltözött a család. A telefont nem veszik fel, viszont -nem túl gerincesen- sms-ekre válaszolnak. Jönnek az ígéretek amiből már nem állunk amúgy se rosszul. Ezekből egy listát tudnék összeírni, mert az emberi találékonyság és hazugságok mindig ugyanarra mennek ki: húzni az időt és hitegetni! Amikor már ott tartunk, hogy bizony az sms-ek is süket fülekre találnak, ( hiszen csak nekem fontos, hogy a kutya a gazdáihoz menjen vissza) elkezdek az ebnek új gazdát keresni. Nem könnyű, hiszen egy teljesen elrontott kutya van a kezemben, mégis reménykedünk hátha sikerül egy felelősséggel megáldott gazdát találni neki.

Igen kedves olvasó, ez egy fajtatiszta Jagd Terrier. Tökéletes társa egy vadásznak, megállíthatatlan dúvad irtó, vagy éppen kotorék vadász. Nem lakótelepre vagy egy tollas baromfikkal megáldott udvarba való.
Dorka szerencsés, új, türelmes családhoz került. Nem volt probléma mentes a beilleszkedése, de egy kis AKARÁSSAL sikerült megváltoztatni elképzeléseit a földi létről. Napközben a gazdasszonynak jelzi a porta minden rezdülését, délután a lovardában írtja a kártevőket, szabad napjain pedig birkákat terel vagy éppen gyalog túrázik a családdal a Mátrában. Kitűnő társa lett Böbének a komondornak, és remek bébi csősze, Mátyásnak az alig 1 éves kisfiúnak. Neki sikerült!

A többiekről sajnos nem tudunk ennyire részletes beszámolót, pedig minden kutyának megvolt a saját élete:
Tücsi, Bogi, Maszat, és a név nélküli yorki aki szintén családi kutyaként kezdte karrierjét.

A szeretet kevés. Sokkal több kell annál, felelősség, türelem, tapasztalat és nem árt egy kis tudás sem.
Tudás, amit nem a nettről szedünk.
A minap klikkeltem egy olyan kutyás weboldalra, ahol az általam szeretett fajta egy éktelen agresszivitással megáldott, szinte rottweiller méreteket öltő ebnek lett ábrázolva. Sajnos nem tudtam megállni szó nélkül és írtam a lap szerkesztőjének, felajánlva segítségemet, hogy javítsuk ki ezt az irományt, amit fajta ismertetőként lehet olvasni.
Kaptam is választ, hogy oké, segíthetek, de ő csak bemásolta valahonnan ezt a szöveget, hiszen nem érthet minden fajtához. Ezzel tisztában is vagyok, hiszen rengeteg -közel 400-kutyafajta található kis bolygónkon.
Csak az ember azt gondolná, és én is naivan, hogy aki ilyen oldalt szerkeszt az legalább felnyit egy könyvet vagy ír pár tenyésztőnek, mégis legyen egy objektív képe az adott fajtáról. Tévedtem..
A végén elküldtem a javított változatot, egy új fényképet is mellékelve, melyből kiollózták a szerintük fontosabb infokat, majd a többi baromságot benne hagyták.
Nem is mindig olyan hasznos az internet..

Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
Edgar Allan Poe