Kutyapanzió avagy Így élünk mi.

Emlékek másképp

2011-11-26T21:17:00.000+01:00

Nincs mit tagadni, fotó mániás vagyok! A lakás összes pontján fényképek a falon, különböző méretben és kivitelben, legyen az egy szép grafika vagy egy beállított pózolós fénykép, nálam kikerül a falra. Sőt ha elég helyet találok, még a könyves polcra vagy az éjjeli szekrényemre is képet teszek.
Az utóbbi időben elég kevés idő jutott, hogy ennek a szenvedélyemnek hódoljak, hiszen egy szintet el kell érni "emlékileg" annak a pillanatnak, hogy méltó legyen egy kis szögre akasztva díszíteni otthonunk.
Több ezer digitális kép foglalja helyet a tároló eszközön, több netes képgalériába is mentegetem a képeket, hátha egyszer letörlődik, meglegyen még máshol is. Rég volt már az, mikor a szépen beragasztott albumot lapozgatva csendben szemléltük életünk apró pillanatait vagy hétfő estéken mikor adás szünet volt minden háztartásban, diákat nézegettünk és egy éppen üres falra vetítettük őket.
Ciki vagy nem ciki, vannak képek amik a kedvenceim maradnak, szeretem nézegetni őket és ha éppen a mindennapi rohanás közepén is vagyok, csak felnézek a falakra és máris emlékek sorozata tekint vissza rám.

Így van ez a kutyáinknál is, tehát következik életünk napjai képekben :))

Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is.

Dean Ray Koontz

Késő esti fürdőzés

2011-08-18T18:49:00.000+02:00

Hozzávalók:

erős nappali felmelegedés,
egy házigazda,
hosszú locsolócső,
vízimádó kutyák :)

A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.
Nógrádi Gábor

Szösszenetek

2011-04-30T20:14:00.003+02:00

Ami a munkát illeti, szerencsére annak nem voltunk híján. A kozmetikában egymást érték a vendégek, mindenki szépülni hozta a meleg, vagy a közelgő húsvét miatt négylábúját.
Egy különleges "páciens" is kezeim közé került Lóci személyében, aki egy 8 éves shetlandi minipónit hivatott megszemélyesíteni. Ez a csöppség a gödöllői Minifarm lakója, ahol csupa ilyen és hasonló méretekkel megáldott állatokkal foglalkoznak.
Mindenesetre jó móka volt :)

Pár hete unalmamban elkezdtem kutyafekhelyeket és nyakörveket varrogatni. Nem szoktam ezzel büszkélkedni, de eredeti szakmámat tekintve varrónő lennék, így próbáltam azt a tudást előkeresni abból a bizonyos hátsó zugból, ahová a rég tanult és nemhasználatos dolgok eltevődnek. Kis családom annyira fellelkesült eme ötletemen, hogy kiegészítettük a repertoárunkat és most már több féle, fazonú termékeket is készítek. Első vásárlóim közül a legfotogénebbnek Süti, a kis szálkásszőrű tacskó bizonyult, aki egy komplett szetten gazdagodott, reméljük nemcsak gazdái örömére :)

Elérkezett a tavaszi szünet és ezzel együtt háromnapos gyerekes programunk is ,amit persze összekötöttünk Léna agaram, Bélapátfalvára kiírt versenyével is.
Már januárban lefoglaltam a régi jól bevált szállásunkat, így pénteken munka után csomagoltunk és a csajos csapat útnak indult Szilvásvárad felé. Az első nap volt ez, mikor már fázós személyiségem, rövidnadrágot engedélyezett a gyerekeknek és jómagamnak is. Nem siettünk sehová, az utak amúgy is tömve voltak pihenni vágyó emberekkel, így kényelmesen autókáztunk a campingig. A négyszemélyes faház csak ránk várt, a házigazdák kedvesen elmondták a tudnivalókat és gyors kipakolás után, már Vera barátnőmmel és két whipettjével sétáltunk a rég vágyott pisztrángos felé. Lefekvés előtt még egy kis fagyi is belefért, így lett komplett a vacsoránk. :)
A csipet- csapat :))

Lesifotó. Így alszunk mi :)

Látkép a faházból.

Szombaton nagyon meleg lett, a coursing pályát a régi cementgyár területére építették. Árnyék nuku, víz és büfé úgyszintén. Hosszú volt ez a nap és nem igazán eredményes, de a profi fotósoknak hála, gazdagabbak lettünk sok szép fotóval.

Vera készült, így legalább a gyerekek és a kutyák árnyékba lehettek.

Estére gyönyörű vörös, homár színben pompáztam, így a vasárnapi kutyakiállításra már teljes lepelben mertem csak kimenni. Megnéztük az orosz agarak bírálatát, beszéltünk pár barátunkkal és elindultunk haza. A lányok még kitöltöttek egy kérdőívet a magyar kutyafajtákról, ami nagyon jól sikerült így gazdagodtunk pár ajándék csomaggal.
Apa szépen helyt állt itthon, így hétfőn egy kis móka neki is jutott.
Tettünk egy utolsó kört az átalakítás előtt álló Toyotával, amivel 2012 januárjában nekivágnak a Budapest- Bissau rallynak. Kalandjaikról itt olvashatsz : http://monster-bamako.blogspot.com/

Amikor a munka csak arra jó, hogy a túlélést biztosítsa, az a legszörnyűbb magány.
Roberto Saviano

Elmúlás...

2011-04-07T07:57:00.000+02:00

Az évek során, magamra vettem egy páncélt. Próbálom megtanulni, hogy nem kell minden szemetet átengedni, hogy mások baja nem az én problémám, hogy segíteni nem hálás feladat.

Végig néztem egy kutya haláltusáját.
- Végső stádiumban lévő rák- mondja nekem az orvos.
A roti már csak hagyja, hogy leszívjanak a tüdejéből egy nagy adag véres savót, már görcsöl, már hül ki.
Beemeljük a kocsiba, már nem tudott a saját lábán elmenni a parkolóig.

Nem segíthetek neki szépen elmenni, mert a gazda több ezer kilométer távolból, még búcsúzkodni akart.
Már nem tudott.
Hajnalban belehalt a sok szenvedésbe és kínba a 11 éves rottweiller.

Négy roti temettünk el a családdal a rák miatt. Velük nőttem fel, nekik köszönhetem, hogy megismertem Árpit, és még azt is hogy bullunk lett. Az utolsó rotit két éve temették el apámék, csontrákja volt.....

Ott állok egy számomra "idegen" kutya felett, aki tőlem várja a segítséget, vagyis inkább már senkitől, csak szabadulni akar a több hónapos szenvedésétől, amit senki, senki nem vett észre. Hónapokon át hordozta magában a betegséget, mígnem végleg feladta.

Mire késő délután megérkezett a gazda és családja, már letakartam. Kénytelen voltam többször elmenni mellette, de persze az agyad tudja, hogy néz ki, hogy szenvedett, hogy nem tehettem érte semmit, hiába takarja őt egy pléd.

...és azok a kurva emlékek.
Újra átélem megint a kutyáim elvesztését, ahogy megkapják az enyhülést hozó injekciót, ahogy élettelen merev kis testüket eltemetjük, és már csak fényképek a falon, fájó emlékek, egy régi idő megfakult képei.

Tartom magam, végig nézem a gazdik fájdalmát, nincs bennem részvét, én a KUTYÁT sajnálom.

Szorít a mellkasom, mindenem fáj, legszívesebben kiüvölteném magamból, bele az arcába, hogy mennyire önző volt, hogy neki mennyire könnyű, nem Ő volt ott vele! Nem látta a szemét, nem látta a testét hogyan görnyed a fájdalomtól, hogyan zihál levegőért, és várja, hogy múljon és legyen végre vége.
Ő nem tudja mi az a szenvedés, és nekem sír? Nem holmi flancos fekhely vagy csillogó nyakörv, márkás táp kellett volna a kutyának, csak egy GAZDA aki elengedi őt méltósággal, hogy ne fájjon neki már semmi.

Elintéztem a hamvasztását, megjön érte a vállalkozó, segítek kivinni a kocsiba az élettelen testet. Nyugtatom és tartom magam, hogy ez már nem ő, hiába hasonlít, nem az én kutyám, de nem bírom ki, hogy ne simogassam meg még utoljára. Persze a gazda sehol.....
Minden kutyám csendben fekszik. Tudják, érzik, hogy most valami más van, valami, ami nekik természetes, az élet része....

Örülnöm kéne, hogy nem az én kutyám volt? Nem tudok....fáj és haragszok magamra, de hát a fizető vendégért mindent, ő azt hitte a halál megvárja míg ideér......

Becsukom a kaput, de nem tudok sírni, próbálok nem átmászni azon a falon amit magamban húztam. Még olvasunk a lánnyal a Pál utcai fiúkból, hallgatom a csicsergésüket a suliról, érzik ők is, hogy valami nem jó......

Éjjel a rotimmal álmodtam.
Láttam újra a szép szemeit, az erős izmos testét, a kajla mozgását az erős durva szőrét. Játszunk egy kertben, de nem tudtam felismerni a helyet. Ő boldog, rohangál ugrál körülöttem, simogatom, hozzábújok. Érzem ahogyan szagolgat, érzem azt a jellegzetes, kinti hideg, szalmás kutyaszagát. Tudom, hogy álmodom, hogy vége lesz, de ő boldog és "mosolyog" rám. Mégsem vagyok teljesen nyugodt.

Ébreszt a telefon, Léna énekel, hogy kelljünk fel, ő nem enged lustálkodni.
Kint elindul a forgalom, egy új nap kezdődik, egy másik nap hátrahagyva a tegnap minden szenvedését, borzalmát ás fájdalmát.
Marad egy emlék, marad egy tanulság és egy teher, amit nem tudok átadni másnak.
Haragszok magamra amiért ezt ennyire felvettem, amiért nem cselekedtem, amiért nem voltam hűséges az elhatározásomhoz....amiért én is ember vagyok................

"Már nem vadkutya, hanem a legjobb barát a neve, mert barátunk lesz örökre, örökre, örökre."

Joseph Rudyard Kipling

Rendelésre :)

2011-03-15T10:47:00.000+01:00

Számtalan történet, boldog, nehéz és fárasztó emlék köt az életem ezen részéhez. Akinek nincsen még gyereke az biztosan jót mosolyog azon a kijelentésemen, mikor a kutyapanziót egy gyerektáborhoz hasonlítom.

Szigorú időrend szerint éljük az életünket, aminek szerves része hat saját és számtalan panziós vendégünk. Vannak egy-két napos, hetes, de több hónapos itt tartózkodásra kutyák, akik gazdáik szabadsága, munka vagy kórházi ellátása miatt kerülnek hozzánk. Jönnek kiképzésre, kórházi ápolásra vagy csak „táborozni” négylábú kedvencek.

Reggel 6-7 közötti ébresztővel kezdjük a napot, majd kezembe kapom a felmosó vödröt, a partvist és rendet teszek a szobákban. Amíg én megpróbálok minél kevesebbszer átesni a láb alatt vagy éppen a felmosó után mozduló kutyákon, addig elméletileg mindenki a dühöngőben végzi a szükséges dolgait vagy éppen nem velem kéne játszania a kertben.
Takarítás után, kezdődik az etetés ami minden kutyánál külön tálat és külön élelmezést jelent, hiszen a változó korú és emberi étrendhez szokott kutyákat egy kis rafinériával, gyorsan normális evésre lehet szoktatni. A fő étkezés a reggeli, de ha két etetést kér a gazda azt is gond nélkül megoldjuk. Miután mindenki elfogyasztotta a neki szánt adagot, csendes pihenő következik, elkerülve a gyomorcsavarodást vagy az étel nemkívánatos visszatekintését.

Sokféle, fajta kutya megszállt már nálunk, de pontos támpontot mindig a gazdától kapunk a négylábú jellemét illetően. Nincsenek fajtakorlátozások, szívesen látjuk a bulltípusú terrierek ugyanúgy mint a nagytestű területőrzőket. A jó és rossz szokások elmondása fontos számunkra, így minket sem érhet meglepetés, mint pl. Vince esetében, akit a diófáról vagy a kerítés tetejéről kellett néha lekönyörögni. Nem zárkózunk el az epilepsziás vagy más, nem fertőző betegséggel együtt élő kutyáktól, de az alap immunizálás és élősködők elleni kezelés alap, ha panzióba szeretnénk adni ebünket. Amíg a délelőtti csendes pihenő tart, előkészítem az éppen aznap hazainduló állatkákat, ha kell megkozmetikázva, fürdetve, illatosan kerüljenek haza.

Ahol sok kutya él együtt ott sem buja zöld fű, de színpompás virágoskert sem található, hiszen akkor mi sem törekednénk pl. a kerti tavunkban úszkáló retriever kikönyörgésével, vagy az 5 méteres bambuszomat kiásni készülő tacskó megmentésével.

Már annak is örülök, ha a balkonládás muskátlik megérik a szezon végét, és nem egy jól irányzott, erős farok csapás áldozatául esve, beterítik a terasz minden négyzetcentiméterét.
Játékot, fekhelyet ritkán kérünk, mert a szabadságukra engedett vendégeink előszeretettel lopkodják vagy éppen nem rendeltetésszerűen használják másik ebek tulajdonát. Érdemes jól mosható vagy már selejtezésre váró plédet beadni, de szerintem ez inkább a gazdit nyugtatja meg mint a kutyát, akinek szánták.

Nem vagyok híve a kenneles tartásnak, de sajnos vannak olyan természetű kutyák, akik önhibájukon kívül, nem képesek a kulturált, jól szocializált viselkedésre így a saját érdekükben máshogyan nem tathatóak.

Mire elvégezzük a sétáltatásokat és a hazamenők rendbetételét, letelik a pihenőidő, így most már a nap hátralevő részében lehet kertet ásni, verebeket kergetni, napozni, játszani és persze láb alatt lenni. Ha még nem fárasztották le egymást kellőképpen kutyáink, akkor délután két örökmozgó és kutyaimádó lányunk által, tuti nyugodalmas lesz az éjszakánk.
Napnyugtával, lassan, mint a kiscsirkék, a kutyák is nyugovóra térnek. Mindenki megtalálja a számára legtökéletesebb fekhelyet, legyen az a kanapé vagy egy kosárnyi meleg pléd, egy szállítóketrec biztonságos zuga, ahol fáradtan kinyújtózva köszönök nekik jó éjszakát.

Egy kis jutalomnak, csapatépítő hatása van! :)

Mivel több az ember az állatnál? Semmivel - minden csak hiúság.
Sólem Áléchem

Viszontlátás

2010-12-12T21:19:00.000+01:00

Nagy öröm számunkra, ha volt vendégeink megtisztelnek minket egy-két fotóval. Csucsuka esete kicsit rendhagyó volt, hiszen nálunk töltötte karanténidejét, majd mi tettük fel a repülőre Írország felé, hogy újra a találkozzon a gazdival.
Ha megkésve is, de köszönet a képekért Andinak :)

"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet."

Életünk napjai

2010-11-07T20:43:00.000+01:00

Lassan egy éve, hogy nem ültem lovon. Ennek nagyrészben a lustaságom és az állandó parám az oka. A : Mi lenne ha....- mondtaim már csak pontok a sok kifogáson.
Vettem egy mély lélegzetet és megkértem Gergő barátomat lovagoljon kicsit Sárin, hogy véletlenül se én legyek az aki padlót fog, így egy év után. Lovacskám egyből tudta mit is akarok tőle mikor kivezettem a karámból. mint egy bezsongott gyerek forgott, nézelődött majd miután lelegelte az ehető növényeim 90%-át, végre rám tudott figyelni. .....és vártunk :)

( a dátumokra nem kell figyelni, lusta voltam állítgatni a gépet :))))

Megérkezett Gergő, Villám hátán és elindultunk a rétre. Kíséretet is kaptunk a csajok biciklivel jöttek utánunk és fényképeztek minket.

A sorozatos szökések miatt, kicseréltük újfent a villanypásztor zsinórját. most a régi részt húztuk újra és zsinór alatti területet is lekaszáltattuk. Miközben a szalagot akaszgattam láttam meg ezt a kis szépséget...

A minap újra erőt vettem magamon és mostmár egyedül indultam útnak. Niki lányomat megkértem, hogy várjon be minket a dombtetőn, hogy onnan tudjon fényképezni és menjünk együtt tovább. Az esőzések utáni sár már felszáradt, szépen sütött a nap és nekilódultunk a terepnek. Egy-két megugrást kivéve semmi gond nem volt és a kép is jól sikerült :)

A hétvégén Vera barátnőmék látogattak hozzánk és két whippetjükkel együtt nekilódultunk a határnak. Napsütés, jó idő, agarak és bullok, kell ennél több?

" A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!”

Mindenszentek

2010-10-31T16:39:00.000+01:00

Sokan úgy gondolják, ha az embernek több kutyája van, könnyebb átvészelni azt a fájdalmas időszakot, mikor elveszít egy "családtagot".
Hiszen itt a következő a sokadik, a lánya az unokája a dédunokája, egy átöröklött játék, egy gravírozott nyakörv, de sokszor csak egy kép falon, amiből számtalan emlék köszön vissza ránk.

Mi az ami tanulható, ha az embernek falkája van? Megtanulsz nem önző lenni, tovább látni a fájdalmadon, nem ragaszkodni az elkerülhetettlenhez, csendben sírni és emlékezni.

"Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj, én vagyok a gyémántcsillogás a havon, én vagyok a napfény az érett gabonán, én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a halk kopogás, ott vagyok minden hangban Veled, a csendben kőröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem haltam meg."

Címlapon

2010-10-18T20:34:00.001+02:00

Büszkeségeink :)

Thunderbolt's Magnum az októberi " a Kutya" újság címlapján és belső oldalain, Rosi kutyánkkal együtt.........és ha már bullok:
Onyx kutyánk október elején töltötte be a 8.életévét, így hivatalosan is a veterán osztályt hivatott képviselni a kiállításokon. Bár sokak szerint teljesen felesleges ez a cím, főleg hogy már a tenyésztéssel sem foglalkozunk, így a kennelnevünk "reklámozása" pénzkidobás. Nos.. én szerettem volna és még fogom is Onyxot kiállításokra nevezni, mert nagyon jól esik, hogy nem egy rozoga, fogatlan, agyon elletett beesett hátú kutya van a tulajdonomban. Sokan még a korában is kételkednek, mert a bohóckodása és kinézete még némely mostani fiatalra is szégyent hoz.

Ugrál és bohóckodik, jó kedvű és vidám én pedig egyszerűen imádom :)))

Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak.
Peter Bamm

Augusztusi hétvégék

2010-09-01T20:57:00.002+02:00

Dupla rendezvény, dupla élvezet? A látogatóknak és a kiállítóknak igen, nekünk akik dolgoztak, fárasztó, de boldog nap volt.
Az éjszakai időpont bár nekünk szokatlan volt, a kutyák annál jobban élvezték az ezzel járó klíma változást. Az üstökben rotyogott a gulyás a pályán zajlottak a játékok, a ring szallagok mögött a felvezetések.
Lassan beindult a gépezet, megérkeztek a "celebjeink" ( de utálom ezt a szót ) és hogy ők se maradjanak munka nélkül, mindenkinek jutott egy - egy zsűrizési feladat.
Sándor György, profi kick box világbajnoknak jutott a megtisztelő feladat, hogy a gazdák bullterrier tetoválásait elbírálja. A ház ura is nekivetkőzött és nyert!:)

A jelmezversenyt Bárdosi Sándor bírálta. Igencsak nehéz volt a döntés, sok ötletes és kreatív jelmezzel találkoztunk.

Záhonyi-Ábel Dorka a fiatal felvezetőket bírálta. Idén a sok teendő miatt, saját kutyát nem vittünk, de mindkét lányom talált magának " áldozatot" ehhez a versenyszámhoz.

Bruckmann Balázsra maradt a pózolós fotózás, amit szívesen elvállalt a megjelent hölgyek nagy örömére.

Éjfél körül zártuk a kapukat, a visszajelzések szerint jól érezték magukat a vendégeink és rekordot döntött a látogatók létszáma is. A bográcsok teljesen kiürültek, a serlegek és az ajándék tárgyak gazdára találtak. A Fajtamentésnek évente ez az egy nagyszabású rendezvénye van, ami idén különlegesnek számított és sikeresen zárult.

Másnap Léna kutyám sikeresen teljesítette a páros licensz futamait, így most már hivatalosan is versenykutyává avanzsált.

A következő hétvége is munkával telt, márami a szervezést illeti. Idén Kóspallag adott otthont a III. Nemzetközi Hidegvérű Találkozónak és Rönkhúzó Versenynek. Az időjárás idén sem kímélt minket, konkrétan baromi meleg és hőség volt.

Az elmúlt évekhez hasonlóan akadályhajtásban, rönkhúzásban és szánhúzásban mérhették össze erejüket és gyorsaságukat a fogatos lovak. E három szám után összetett eredményt is hirdettek. A hidegvérű lovak nyereg alatti alkalmasságát egy kis ügyességi lovas verseny volt hivatott prezentálni.
Jutott bőven feladat mindenkinek, kis családom is helytált, minden frontot. Külön öröm volt számomra, hogy barátunk, Drexler Gábor nyert az összesített pontszámok alapján. Zico és Rigó amúgy is nagy kedvence a családnak. :)

Az utolsó augusztusi hétvége, a Fajtamentés ezévi záró családi programja volt azoknak, aki eljöttek a Rókafarmi pihenőházba.

A ház már pénteken megtelt lakókkal és a különböző fajtájú kutyákkal. A bullokon kívül, velünk lakott még egy dog, egy rottweiller, egy kis pitbull és persze Léna sem hiányozhat a felsorolásból.

Kedves meglepetésként érkezett Árpi, aki egy gyönyörű csokorral és egy finom tortával lepett meg szombaton, szülinapom alkalmából.
Sokat kirándultunk, beszélgettünk a táborlakókkal, a gyerekek élvezték az erdő és a közelben lévő kis patak különleges élővilágát. Gombákat gyűjtöttek, békákat fogtak és bogarakat vizsgálgattak. Az esti közös tábortűz és szalonna sütögetés elmaradhatattlan, ha a gyerekek is velünk vannak, a tűzre valót is maguk gyűjtögették hozzá.

Vasárnap elért minket is az eső és a szél, így reggeli után indultunk is haza. Délután még bevásároltuk a tanszereket, mert bizony eltelt ez a nyár is és elkezdődött az iskola.

" Ez az élet nagy körforgása: az antilop füvet eszik, az oroszlán antilopot, az ember lelövi az oroszlánt, aztán kiteszi a fejét trófeaként a falra, és közben füvet szív."

Kutya és gyerek kapcsolata

2010-08-12T00:11:00.000+02:00

Sokszor elgondolkozom mi az, ami miatt ennyire kutya vagy inkább állatbolond lettem. Valószínű nagyban befolyásolta az életformám kialakítását, hogy sokszor csalódtam az emberekben és a hozzájuk fűzött kapcsolataimban. Milyenek lesznek a gyerekeink? A tanult viselkedésformákat vonszoljuk magunkkal, de a gyermeki őszinteségben mindig visszaköszön ki- milyen kapcsolatba került az állatokkal és mit látott addig otthon a szüleitől. Ez így elég kuszán hangzik, de volt alkalmam szembesülni olyan kérdésekkel és válaszokkal, ahol a kutya-gyerek kapcsolatáról és viselkedéseiről beszélgettünk.
A gyerek nevelés nagyon hasonlatos a kutyaneveléssel. A következetesség, az ösztönzés a dicséret és a tiltás az, ami megadja az alapot és segít eligazodni kis világunkban legyen az kétlábú vagy négylábú gyermek a tanonc ezen az úton.

Egy nagyon kedves meghívásnak tettünk eleget Onyx kutyámmal, mikor meglátogattuk a helyi illetve a szomszéd iskolában táborozó gyerekeket. Nem szoktam megijedni a szereplős feladatoktól, de gyerekekkel beszélgetni és nekik tanítani sokkal felelősség teljesebb, mint alap információkat közölni a nagyérdemű felé.

Valami egyszerűvel próbáltam indítania az ismerkedést, így elővettem a 9 magyar kutyafajta fényképét és meséltem kicsit róluk. Közben persze a rajzlapok és a színes ceruzák is előkerültek, így ha valaki nem akart válaszolni, a rajzából tisztán kiderült, hogy elértük célunkat a pedagógusokkal.

Sok minden szóba került, a kutyák viselkedésétől kezdve a támadások elkerüléséig, a helyes viselkedésektől a kutya gondozásáig szinte minden témát érintettünk, és a gyerekek nagyon lelkesen válaszoltak és kérdeztek is, ha valahol megakadt a gondolat menetük. Az elkészített rajzokat a falunapon kiállítják majd az ikladi művelődési házban.

Onyx nem igazán értette miért kellett elkísérnie, de a jutalom simik és a kis ajándék falatkák gyorsan meggyőzték és maradásra bírták :)

Itthon márcsak a vastag békelencse maradt meg emlékeztetőül, de a vadkacsák még így is lelkesen bejárnak patás háziállatunk területére. Sári a meleg elöl, a hűs beállóba menekült, őt valahogy nem érdeklik az átmeneti szárnyas szomszédok megjelenése.

Noémi újfent remekelt evvel a gyönyörű fényképpel.

Ezúton gratulálok Thunderbolt's Opal Rose -Rozi kutyánk gazdájának, a debreceni Éjszakai CAC kiállításon elért csoportgyőztességéhez!

Az augusztusnak még koránt sincsen vége, márami a családunkat érintő programokat illeti, így egy meghívó a következő rendezvényre:

2010.08.21- Kóspallag, III. Nemzetközi Rönkhúzó Verseny és Hidegvérű Találkozó

A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.
	Axel Munthe

Újra itt a nyár!

2010-07-18T11:38:00.001+02:00

Minden átmenet nélkül tört ránk a kánikula. 1 héten belül meg is érkezett a rég várt takarmány, így végre a hátsó kertet letudtam zárni Sári elöl, a gólyák nagy örömére.

Vasárnap grillezni támadt kedvünk. Előszedtük a hozzávalókat, már minden készen állt, mikor a begyújtó folyadéknak lába kelt. Meglenne az állandó helye, de a pumukli elv nálunk is működik, így már az egész házban és környékén kerestük az átlátszó segédeszközt. Végül lementem a pincébe, hátha feltettem a polcra, mégiscsak itt a helye a veszélyes folyadékoknak. A hang ami megütötte a fülem, szinte már-már észrevétlenül beleolvadt a nagyvilág zajaiba, de mikor leléptem az utolsó lépcsőfokról tudatosult bennem, hogy csőtörésünk van!
Nem szeretek hétvégén senkit zavargászni, de ez mégiscsak vészhelyzetnek számított, így míg apa intézkedett szerelő ügyben, én elmásztam az aknába elzárni a vizet.

Gyönyörű szép lakókra leltem a sötét és nyirkos beton kocka mélyén. Fényképezőgép híján addig jutottam, hogy gőtéink vannak, de a pontos meghatározás még várat magára. Nem szerettem volna háborgatni a kis fekete lényeket, így ha sikerül végre életet lehelni a fényképező gépekbe, megörökítem a ritka hüllőinket.

Újra üzemel az oviscsoport, 4 lurkót összegyűjtve. Vizsi, Kukac, Cloe és Leila pusztító viharként közlekedik a lakás és a kert között, maguk után csak a felfordulás nyomait hagyva. Ennyi kölyöknél már a szobatisztaság is gondot okoz, így a takarítást naponta négyszer kell véghezvinni az etetésekről nem is beszélve.
Léna, a maga 18 hónapjával szinte már felnőttnek számít, így ha nem kergetőzésről van szó, legtöbbször csak az árnyékot biztosítja a törpök számára.

Felügyelet mellett, a közösbe dobtam egy pet-palackot. Sajnos a gép dátumát nem sikerült időben beállítanom, de a képek így is visszaadják a játék és a zsákmányszerzés örömét :)

A kupak Cloénak jutott, aki az ereiben csörgedező labrador vérét nem meghazudtolva, a pacsálás és sarazás zűrzavaros játékává avanzsálta a kis kék kupakot.

Vizsi vizsla, mint a legifjabb kölyök is szerette volna kivenni részét a játékból, hogy rátehesse mancsát a filléres játékra

Kukac tacsi gyorsan kidőlt, hol itt - hol ott heveredett le.

Mila érdeklődését inkább a madarak udvarlási szertartása kötötte le.

Onyx ? Hát így pihen egy nyugdíjas angol bullterrier :)

A szomszédunkba exportált és örökbeadott Mázli macska, immár anyukává érett. Négy gyönyörű kölyöknek adott életet, amiben ha a szurkolás és a felügyelet öröméig, de mi is részesei lehettünk. Teljes a bizalma felénk, így Kati gazdi híján velünk kellett beérnie. A gyerekek csendben és nagyon ügyesen figyelték minden mozdulatát, majd a tolófájásoknál egyikük átjött, és szólt, hogy közeledik egy új csöppség világrajövetele. Gondos gazdájának révén, egy kiegyensúlyozott és boldog anyuka várt engem. Kerültem a felesleges matatást és nyúlkálást, inkább csak figyeltem, hogy ha kell segíteni tudjak. Miután mindenki rendben kilépett e nagyvilágra, csendben eljöttünk és hagytuk hagy ismerkedjenek egymással anya és újdonsült porontyai.
Boldog, gazdis életet kívánunk nekik!

Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet.

Mi vagyunk az!

Konrad Lorenz

Nyári szünet

2010-06-30T08:06:00.001+02:00

Minden szülő rémálma, az enyém is. Az első héten kitakarítottuk a gyerekszobát és egyből rátaláltunk 3 zsák már feleslegessé vált játékra és 2 zsák kinőtt ruhára. A szemétkupacról nem is beszélve ami megbújt a fiókok, szekrények és az ágyak alatti rejtett zugokba. Két napig csodálhattam a rendet, aztán újra eluralkodott a káosz. Túl vagyunk egy hét táborozáson, de a helyzet változattlan, állandó harc és nyűglődés az életük:
- Anya unatkozom! -Anya, Niki puszilgat!, - Anya, Niki nem játszik velem!, -Anya, Noémi verekszik!, -Anya, Noémi nem segít! és Anyának ilyenkor már hullik a haja és nagyon várja a szeptembert.

Esztikét, a westi fajtamentők közbenjárásával gazdihoz tudtam vinni. Nem volt közel, de a kutya biztonságban és szerető otthonra lelt. Azóta is tartjuk a kapcsolatot az új gazdikkal.

Mirage és Lilu kutyánk is átesett az ivartalanítás véglegesített műtétjén. Nagyon nem bántam, hogy végre eljutottunk a dokihoz velük. Nem szeretnénk már tenyészteni, de a tüzelések miatt állandó problémát jelentettek abban a 3 hétben, főleg Biberach és a többi panziós kan miatt. Ráadásul egyik leányzó sem a szolid lányos ivarzás követe, így mikor véglegesült az állapotuk, teljes biztonsággal beszéltük meg, hogy jöhet a festő, mert sokszor a plafon is koszos lett egy-egy heves farokcsóválás után.

A viharok minket sem kíméltek, több helyen beáztunk, a kutyás szobára ráeső tűzfal téglái átütötték a cserepeket, a gipszkarton is átszakadt, így ott teljes cserére és felújításra lesz szükség.
A sok csapadék miatt szinte állandósult a kert végében kialakult kis tavacska, amit örömmel vettek birtokukba a környék vadkacsái és gólyái. Sári érdekes látványt nyújt csánkig vízben, miközben próbálja lelegelni a víz fölé magasodó zöld növényeket. Kicsi ,drága vizilovam :) Takarmány nuku, a belvíz elöntötte a réteket, ahonnan az éves széna szállítmányunk szokott érkezni, így újra kezdődik a kaszálás és az utánfutós zöldbehordás. Hétvégenként szinte minden elhagyatott, vagy parlagon lévő zöld rétet ellepnek a környező területeken élő lovasok, hogy így biztosítsák a hiányzó élelmet patásaik számára. Még nem tudjuk mikor lesz kaszálás, de félő, hogy az árak csillagászati magasságokat súrolnak majd, evvel is sújtva a lótartókat.
Remélem a nehezén már túl vagyunk, és innentől végre elkezdődik az igazi nyár!

A kozmetikában ismét összefutottam egy érdekes és szánalmas esettel, de a képek, mely a delikvensről készültek, sajnos elvesztek menet közben. Már ott gyanút kellett volna fognom, mikor a kocsi csomagtartója kinyílt és a gazda vastag munkás kesztyűkben emelte ki a kutyát, és rakta elém a betonra. Néztünk egymással az arany spanival, biztos voltam benne, hogy ő is legalább annyira nem érti ezt a helyzetet mint én.
-Harap? -kérdeztem, mert nem jutott eszembe más érv, elnézve a vastag szövet kesztyűket.
-Nem, teljesen szelíd! -jött a válasz.
Azon kívül, hogy a fókahájtól szinte gurult az ebecske, tényleg vidám és kedves teremtésnek bizonyult.
A gazda gyorsan elviharzott, bár előtte megkérdezte mennyi az annyi.
- Valami külön kérés és hogy hívják a kutyát?
- Kopaszra mert nagyon koszos! és már ott sem volt.
Oké, hát akkor legyen törpe vizsla a spaniból. Feltettem az asztalra és a géppel toltam egy csíkot a koszos bundán. Először azt hittem rosszul látok. Folytattam a műveletet, majd egyszer csak a gépfej feladta. Morogtam magamban, hogy már megint nem megy simán a dolog, mikor ránéztem az asztalon fekvő hölgyeményre. Ezer és egy bolha mászkált rajta, szinte teljesen ellepték a bőr felszínét. Gyorsan kiabáltam Árpinak, hozzon gépet, én meg sebesen elkezdtem a kutyák fújkálni, nehogy amár lenyírt szőrből a kis vérszívók kitudjanak költözni. Kedves párom csak állt és hüledezett, majd erősen fókuszált mert bizony az arany szín, szinte csokibarnára változott a felbolydult kis élősködőktől. Még 3 gépfejet nyírtam ki, mire leszedtem az összes szőrt a kutyáról. Betettem a nagy kádba, jöhet a bolhaírtás második szakasza: a fürdés.
Az alvadt vértől, a kosztól és a bolha ürüléktől, mustársága lé folyt a kutyából megspékelve holmi mák illetve szezámmag nagyságú bolhákkal. Többször átfürdettem a kutyát, mire úgy gondoltam, hogy teljes volt a pusztítás. Az asztalra kiterített törülközőn még láttam a döglött bolhák kis utóhadát, ahogy a hajszárító hatására kiesnek a spaniból. Már ott tartottam, hogy a vegyszeres fürdés után még pluszban lekenem a kutyát bolha elleni készítménnyel, mikor megérkezett a gazda.
- Bolhás volt a kutyád! -kezdtem bele a mondókámban ám gyorsan letorkoltak
- Tudom, mondta az állatorvos! - Ez szuper, de nekem is mondhattad volna, ugyanis bolhás kutya után következik a kozmetika fertőtlenítése ami nem kis időmbe és vegyszer mennyiségbe kerül!
- Elnézést, nem tudtam.....,- és itt kezdődött a bla,bla bla
-Nem ártana egy féreghajtózás a kutyának, ugyanis a bolha beviszi a féregpetét, ami rátok is veszélyes lehet!
Újra kiselőadást hallottam, hogyan miként és mióta élez a kutya ilyen környezetben, gyerek és más állatok közelségében.
Rákerült a fizetésre a szó, és a megbeszélt standard árhoz még hozzászámoltam a bolhaírtás költségét. ( persze ilyenkor az elhasznált gépfejek élezését is kifizethetném, dehát ez vidéki kozmetika itt örüljünk ha fizetnek).
-Jaj hát én pont annyit hoztam amennyit megbeszéltünk!
-Hát ez sajnálatos, de te is tudtad, hogy a kutyád bolhás és ha előre szóltál volna én is mondom, hogy mennyi-az annyi.
-Elnézést, holnap erre járok és behozom a tartozásomat.
Mindketten tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni, de ránéztem az asztalon nyugodtan és mélyen alvó kutyára és eldöntöttem, nem balhézom, nekem fontosabb, hogy végre nem rágják szét a bolhák a kutyát.

"Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat."
	Albert Camus

Eszti a Westi

2010-05-16T21:12:00.000+02:00

Sokat látott vidéki kozmetikusként mindig úgy érzem, már nem találkozom újjabb, szörnyű esetekkel.
Copfos, akit az erdőben kikötve találták, dróttal a nyakában volt az első szörnyűségem. Az állatorvos küldte hozzám a gazdikat, hogy SOS kopasszam meg a kutyát. A drót bevágta szerencsétlen kutya nyakát, körülötte a bőr felpuffadt és gennyes volt. A további kezelések miatt, teljesen leszedtem a szőrt a puli keverékről. Tűrte és hálás volt akármennyire is érzékeny volt a bőre a sebek körül.
Lilu a telepörző komondor, aki fémszilánkokkal volt tarkítva, vagy Brúno a bobtail, akinek egy kifejlett cserebogarat bányásztam elő a hallójáratából. A nyári utószezonban toklászokkal teli spánieleken már meg sem lepődök, de egyre többször találkozok, elfertőzött gennyes sebekkel és az ott élő albérlőkkel, akik élve rágják szét az őket hordozó gazdaállatot.
Eszti a westi, régóta a vendégeim közé tartozott. Egy izgága, kistermetű fehér kutya, akit gazdái szerettek és tisztában voltak egy ilyen természetű és kinézetű kutya minden kínjával és igényével. A héten bejelentettek hozzám egy westit nyírásra. Egy idősebb úr hozta, szállítóboxban, majd mivel még nagyban zajlott az elöttük érkező vendégem csinosítása, megbeszéltük, hogy mikorra várható ( akkor már tudtam ) Eszti átváltozásának vége.
Az első furcsa "jel" egy állandó és szünni nem akaró szag, mely belengte a kozmetikát. A nálam lévő bolognese gazdijai, még meg is nézték a kutyát, mert nem hitték, hogy egy westi lapul a szagok mélyén. Próbáltam afelé hangolódni, hogy biztosan a boxfogságból adódóan, besikeredett a szállítóba, ettől ez az állandó bűz.
Elkészültem a hófehér kis bolognesével, mindenki elégedett volt, vanília illatban pompázott a kis fehérség is, így teljes erőbedobással indultam a dobozban érkező kliensem felé.
Mikor feltettem az asztalra már tudtam, hogy nem a szállítóboxból érkezik az erős szag. A híg disznótrágya, a száradt kutyaürülék és még valami amit nem tudtam beazonosítani, felhőként burkolta be a páciensem.
Bekapcsoltam a rádiót, feltettem a fertőtlenített fejeket, és nekiálltam egy teljes kopasztásnak. Még végig is futott az agyamon, hogy egy fényképet megérne ez a bozontos fekete szutykos kinézet, de a lustaságom győzött, így folytattam a tisztító hadműveletet.
A következő pillanatban már láttam, amivel nem akartam szembesülni.Elkapott a hányinger, felkaptam a gépet a kutya hátától, és kimentem az ajtóhoz. Levegőért kapkodtam, és gondolatban végimentem, mit is kéne csinálnom, mikor Eszti egy halk nyöszörgéssel jelezte, hogy ő itt van és rám vár. Megsimogattam, és kedvesen szinte suttogva elkezdtem beszélni hozzá. Nincs mese, ezt senki sem fogja helyettem megcsinálni, a hányás sem megoldás, végül azt is nekem kéne eltakarítani, így felhúztam egy vékony eldobhatós gumikesztyűt, feltettem az orvosi maszkomat és hozzáláttam a műveletnek. A rádióban vidáman cseverésztek, kint sütött a nap, de nem tudtam teljesen kikapcsolni az agyamat. A rohadó hús szaga szinte beleette magát a fejembe. Megfogtam a kutya hátát és finoman elkezdtem lebontani a szőrpáncélt a hátáról. Az első sebnél, már készen álltam és egy érfogó csipesz segítségével kiszedtem az élő húsban mászkáló légylárvákat. Eszti állt és tűrt. A füleivel rámfigyelt, egész testében remegett, közben folyamatosan próbáltam elmondani mit is csinálok én rajta, mi vár még rá és biztosítottam, hogy kezembe veszem a sorsát. Az első nyílt seb után, még három következett. Próbáltam a számon levegőt venni, a genny és rohadó hús szagára, elkezdtek bejönni a döglegyek. Lenyelni a könnyeimet, és nagyon erősen győszködtem magam arról, mennyire nem akarom, hogy ez a kutya tovább szenvedjen és bizony ennek csak egy módja lehet: ha nálam marad!
Mire leborotváltam a kutya hátát, és kitisztítottam a sebeit, már kész tervem volt, hogyan fogom megmondani a gazdának, hogy nem adom neki vissza a kutyáját. Felhívtam az állatorvosunkat, megbeszéltem vele az SOS kezelés minden csínját- bínyát, berohantam az állatos mentőládáért a lakásba, kifelé jövet felkaptam a fényképezőt, majd nekiálltam Hiperolos oldallat és Betadinnal kimosni a sebeket.
Felráztam magam, és borzalmasan dühös lettem, amit persze Esztike egyből érzékelt és ficeregni kezdett az asztalon. Nem lesz ez így jó, muszáj lehiggadnom, de annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy újra bőghetnékem támadt. Néztem ezt a meggyötört lelket az asztalon, a levegőben a fertőtlenítő a gyógyszerek és a rohadás bűze keveredett egymással, ezt érdemli egy kutya? Mit vétett ez a szerencsétlen, hogy így elhanyagolták? Nem szépítem, tar kopaszra nyírtam a drágát, a langyos víz alatt, még feloldottam a rászáradt mocskot és elhalt bőrdarabokat. Fürdés után, már vígan törülközött a kis drága, nyalta a kezemet, és végre a kis áramszedőre hasonlító csóválója és terrieresen meredt az égbe.
A megbeszélt időben megérkezett a gazda, aki mint kiderült, közel sem a kutya gazdája. Rátestálták ezt a feladatot, a gazdák külföldön, már haza sem jönnek. Felajánlottam neki a segítségemet, szerettem volna minél előbb magamnál tudni Esztit, de a lelkére kötöttem, hogyan kell a kutya kezelését folytatni. Fájó szívvel engedtem el a kiskutyát, legalább én megtettem amit tudtam. Mikor párom hazajött, egyből elújságoltam neki, kivel-mivel találkoztam és én bizony ezt nem hagyom annyiban.
Másnap felhívott a "gazda", hogy beszélt az unokájával és szeretnék ha segítenék nekik, elhelyezni a kutyát. Nagyon örültem neki, és kicsit megnyugodtam, mikor újra átlépte házunk küszöbét a kis szaros. A sebe már sokkal szebb és elhagyta a szagát is. Bár a többi kutyám még kerülgeti, már Léna védelmébe vette a kis büdöskét. Nem szeretnék felelőtlenül kutyafalkát itthon tartani, így szeretném, ha biztonságos helyen tudhatnám a kis szarost.
Így most gazdi keresésben vagyunk, bár a jelentkezők gyorsan fogynak miután ránéznek a kopasz és sebekkel tarkított kis westire. Szerintem ez így jó, mert aki így beleszeret, az nem a kis hófehér, kerekfejű Fehér Felföldi Terriert látja meg benne, hanem azt a jó és szeretettre éhes kiskutyát, akit mi is megismertünk.

"Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között."

A kicsi és ugatós nameg a mentett malac története

2010-04-29T12:20:00.001+02:00

A kicsi és ugatós

Nem kell sokat gondolkodni, mely fajta a leghangosabb a legkisebbek között: a chihuahua ( csivava ). Ha egy ugatós példányt felszorzunk 4-el máris igazi kis hangorkán és házisárkány kollekcióval állunk szemben. Na jó, nem volt ennyire vészes a helyzet, bár a csengőt kiiktattuk arra a pár napra míg vendégeink nálunk töltötték pihenésüket. Már maga a megérkezésük sem volt mindennapi, de gyorsan beleszoktak a napi rutinba ráadásul az összeszokott csapat, tényleg csapattá formálódott az idegen környezetben. Az egyéniségek csak nálam fordultak ki magukból, így volt bokaharapás, állandó követés, méla undor és piperkőc napfürdőzés részükről. Evés után nyugalom száll a házra ekkor sikerül lencsevégre kapni a kis banditákat.

A mentett malac

Nagyon kevés olyan állat található a bolygón, amit ne tartanék magam körül. Ebben szerencsére férjen nagyban kontrolom, hiszen a házi ZOO táblát már kitehettem volna a kapura, ha ő nincsen. Félreértés ne essék nem vádolom, hiszen sokszor csak szenvedő alanya, a lányaim és saját imádatom tárgyainak.
Létezik egy nem is olyan kicsi és rágcsálóként bejegyzett állat, ami az ő ízléséhez és szívéhez is közel áll. Ez nem más mint a tengeri malac. Már együtt laktunk, mikor megleptem magamat és persze őt is, egy kis fodros cocával, azt bizonygatva, hogy mennyire jó és aranyos állatkával van dolgunk. Akkor éppen hüllő mizériában is szenvedtünk, és a leopárd gekkó, gabona sikló terráriuma között, jól mutatott egy nyakig forgácsban csücsülő kismalac. Nem telt bele sok idő és házi röfink, gyors gyarapodásának hála szabad utat engedett ösztöneinek, mindezt éjszaka, nagyon rafinált módon, alkalmi portyázásokkal tette. Akkoriban egy nagy szivacságyunk volt, ami 10cm-es vastagságával szinte nem jelentett akadályt, így mikor aludtunk, kénye kedve szerint randalírozott a szobában és a végén már rajtunk is. Páromra a frászt hozva, többször átrohant rajta, miután én csak :- Aludj, biztos álmodtad! felkiálltással befordultam a fal felé. A következő malacrohamnál már hajnalodott, így én is éreztem, hogyan próbálja a testmeleget kitapogatni és mint aki jól végezte dolgát befészkelni magát a paplanok közé. A lebukása sajnos megpecsételte további életét így elajándékoztuk egy barátunk kislányának boldogítsa és riogassa őket :)

Ez az élmény úgymond meghatározta további malacmentes életünket, míg a panzióba egyre többször érkeztek a különböző méretű és formájú röfik. Barátságosan kurrogtak és öröm volt vakargatni őket még éles és hangos visításuk is kedves számunkra. Nem lehetett nem észrevenni, Árpi vonzalmát ezekhez a kis malacokhoz, így bátran kérdeztem meg tőle, örökbefogadunk e egy kis vöröset- persze csak ha neked is megfelel-kitétellel.
Tudtam, hogy a harapás és vadulás nálunk kizáró kritérium, hiszen a gyerkőcök is előszeretettel gondoskodnak a nálunk lakó állatkákról, így a fő szempont a nyugalom mellett már csak a kinézet volt. A sok nyuszi ketrec között a legfelső polcon, ott figyelt minket. Tudta, hogy érte jövünk, és én hagytam ,hogy kellőképpen elkurvulva, eladja magát nekünk. A vizslató szemek után, mely átfuttot a fényes és dús rézvörös- fehér foltokkal tarkított bundán, jött a kéz próba, a has és hátvakargatás, majd kimondásra került az: IGEN, hazavisszük ! végleges ítélet.
Saját magunkat akartuk azzal becsapni és áltatni, hogy a lányoknak meglepetésként tálaltuk új, immár sokadik állatunk hazahozatalát. Ez inkább nekünk volt öröm, és maradt is a mi kis malacunk. Hogy kinek az állata? Nem az enyém, ez biztos állíthatom. Ő apa malaca, én csak a halálra etetés ellen és a tisztántartásban segédkezem, konkrétan elveszem előle a kaját és póriasan leírva, takarítom utána amit kell.

Bemutattuk a benti nagy vadásznak.....

"Az emberek többsége beszél az állatokhoz, de csak kevesen értik, mit is mondanak."

Szösszenetek

2010-04-02T20:10:00.000+02:00

A nagy hó és hosszú tél elmúltával, újra belevetettük magunkat a ház körüli munkákba. Konkrétan az egész első kertet szétszedtük vagy éppen kiírtottuk.
A tavat is megszüntettük bármennyire is sajnálom, de az állandó kutyalubickolásoktól a fólia teljesen tönkrement. A növényeket átexportáltuk anyukámékhoz, a halakat pedig a Százhalombattai ovisok fogadták be, így igazából maradt egy nagy gödör és két hamisciprus az elsők kertben. Innen fogjuk kezdeni az újraépítést.

Kislovunk állandó szökési kísérleteit megunva, szobafogságra ítéltük a minipacit. Most kénytelen jóban lenni a lányokkal és minden emberi lénnyel, ha mozogni, enni vagy inni akar. Tudom nagyon drasztikusan hat amit írtam, de szeretném ha fölös energiáit nem a szökéseinél tökéletesíteni, hanem kicsit szocializálódna és a foglalkozások révén, ami bármily unalmas és néha kellemetlen érzi az emberek közelségét, egy normális kezelhető pony válna belőle.

Segítettem a Fajtamentés kutyáit eljuttattni Székesfehérvárra, így a kutyataxi teljes kapacitással ( 5 bullyval) indult neki a nem is olyan rövid útnak.
Röviden és tömören egy kis útibeszámoló Barátnőm tollából:

Szóval "A csorda útra kél " tömörített kiadásban:

A Székesfehérváron tett jégkorong mérkőzés meglátogatásával, nem csak az árverésre felkínált póló bevételét és az összegyűlt adományt nyerték meg a bajba jutott bullterrierek.
Ott kaptunk egy felajánlást az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft.-től, miszerint egy éven keresztül patronálják a a fajtamentés védőszárnyai alá került kutyákat.
Mivel ideiglenes befogadó családoknál vannak a védenceink elhelyezve, így egy-egy leutazást, elég komoly szervezés előz meg.
Így történt az első utunk előtt is.
Összeválogattuk, hogy kik legyenek az első körben szerencsések: Gyöngyvér, Kornélia, Leona, Brigitta és Huba.
Egyeztettünk az ideiglenes befogadókkal, hogy kinek, mikor, melyik "begyűjtő pontra" kell szállítani kis védencét.
Sajnos így is csúszott némi homokszem az olajozott fogaskerekek közé.
Első körben sikerült egy szállító box-szal kevesebbet kapnunk. Ezt csóri Huba szívta meg. Menet közben nem volt a biztonságos boxban - merthogy rá esett a "legkevésbé problémás" cím megnyerése -, így egy vérpaca tudatta velünk, hogy szétharapta a száját.
Ez egyben legyen tanulság is mindenkinek, hiszen nem azért vettük meg szép pénzért a szállító boxokat, mert marhára sok a pénzünk. Egy balesetnél a kutya lesz az első, aki kiszáll az ablakon... vagy aki sokkosan elrohan... vagy ha nincs baleset, csak akár egy váratlan fékezés, akkor rosszul esik, összetöri magát, vagy szétharapja a száját... soroljam még? Ráadásul hirtelen el kell helyezni a kutyát, egy számára idegen helyen, a váratlan történések megzavarják az amúgy is gyakran labilis kutyát... akkor mi a biztonságos elhelyezés? A box!
Második lépésben Kornélia telibe fosta indulás előtt a boxot. ...ezt Kati megkapta ajándékba, hogy ne kelljen madárlátta, folydogáló szarozással foglalkoznunk.
Reggel nyolc előtt megérkeztünk.
20 perc múlva már tudtuk, hogy csúszásban lesznek egészen délután 5-ig. Így hazajöttünk.
Késő délutánra ismét lementünk.
Mielőtt hazajöttünk volna - először egy bezárt benzinkúti mosóba bekunyerálva magunkat, kimostuk a hígan telibefosott boxát Kornéliának, Kornéliával együtt -, megcsonkítottuk csordánkat.
Örökbe adtuk Hubát, aki - mint azóta megtudtuk -, betette golyótlanított fenekét a jóba.
Örökbe adtuk Brigittát, aki szintén olyan családba csöppent, akik szó szerint pehelypárnával várták...
A csapatból Gyöngyvért holnap meleg, lakásban lakással várja új ideiglenes befogazója.
Leona pedig Ernővel megy új családját megismerni.
A következő vonulás nem tudom mikor lesz - minél előbb, gondolom én -, de remélem, hogy ugyan ilyen sikerrel zárjuk.

Így utólag, kipihenve azt a 18 órát, amit intézkedtünk...

Túl vagyunk az első bullys kiállításon, ahol Csülök és Bébi miniatür bullterrierek szereplésében volt egy kis részem. Köszönöm a gazdiknak a fotókat :)

Sajnos Lénával ki kellett hagynunk az első edzés napot, bár nem szeretnék elsietni semmit, de már nagyon várom, hogy újra lássam barzojom futás közben. Egyszerűen gyönyörű .....

"Az, hogy az állatvilág részei vagyunk, sok ember számára kellemetlen információ. Én azt gondolom, hogy az állatvilág a maga módján legalább olyan jó, mint az emberi világ. Az állatok funkcionálisan tökéletesen megfelelnek a saját környezetüknek, beleértve a társas környezetüket. Egy kutyafalkában a társas lét nagyon gazdag, és érzelmileg is komplex világot jelent, ami semmivel sem alább való az ember világánál."

Január

2010-02-09T13:47:00.001+01:00

Az utóbbi időben többen kérdezték, miért nem írok a blogomba? Ha mégis ráveszem magam a folytatásra, mondandómat röviden fogalmazom meg és inkább képekkel egészítem ki a kurta írásokat.

Sok minden történt az elmúlt hetekben, és éppúgy kijutott a rosszból mint a jóból is. Nehéz rávenni magamat, hogy humorosan írjak, mikor legbelül forrongok és időbe telik míg a dolgok a helyükre kerülnek.
Kezdetben tényleg az volt a cél, hogy megismerjék az emberek, hogyan és miként élünk. Mindenki valami idealizált álommesének képzeli a munkánkat. Szépen-lassan az egész "naplózás" átment egy terápiás szóforgatagba, mely segít a lelkemen, mégis talán emberibb mint kozmetikázott és boldog történeteket olvasni.

Sajnos megint szembetaláltuk magunkat egy olyan gazdával, aki minden szinte arra játszott, hogy "szeretett" kutyáját nálunk hagyja. A részleteket sajnos nem írhatom le, nem szertném ha az esetleges, szintén ilyen okból hozzánk forduló tulajdonsoknak ötletekkel szolgálna a történet. Szomorú.....

Január elején meglátogatott minket Gergő és Ádám kovács. Kicsit csinosítani kellett a lovaink patáján, de a hó nem igazán segítette senki munkáját. Miközben a két pacik kikötve várták a szakembereket, Léna hatalmas bátorságot merítve megpróbált Rozival közelebbi ismerettséget kötni.

A lényeg az óvatosság és a nyugalom...

azért biztos ami biztos alánézett nem e mégis kutyához van szerencséje....

Sári közben kiélte anyai hajlamait a kicsi lovon...

végül illedelmesen bemutatkozott....

a kis hobbit téli bundájában...

A hideg magával hozta a mentésre váró bullterrierek tömkelegét. Vannak köztük igen szerencsések is, mint Lenke, aki -egy kis közbenjárással- hamarosan Csoki kutya társa lesz.
Ez a meggyötröt lelkű német juhász keverék, szinte kinyílt mióta Lenkével összehoztuk. Két " csöves" akik sorsa nagyon hasonló, talán innen a hatalmas barátság és kötődés egymás iránt.

A játék a legfontosabb. Ebből tanulnak, ettől kötődnek így gyógyulnak a lelki sebeik...

Csoki kedvenc játéka a hófúrás....

..majd elkezdődött a fetrengés

gyűrték egymást...

"Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg! "

2009 Szilveszter

2009-12-30T17:49:00.005+01:00

"A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet."

2009-12-17T12:56:00.000+01:00

Kihasználva a holt időszakot mikor nincsenek szállóvendégek, kicsit több idő jutott saját állatkáinkra is.
Már nagyon rájuk fért egy kiadós örjöngéses séta, televoltak energiával. Átsétáltam a csapattal egészen Domonyvölgyig. Nagyon szépen sütött a nap, igazi nézelődős, mézálós idő volt. Lilu addig túrt-fúrt a földben, míg talált egy nagy békát. Megfogta az egyik lábát, és elkezdte rázni mint a rongyot, hogy a rátapadt földtől minnél kevesebb kerüljön majd a szájába. Mirage persze egyből ment a lányát igazgatni, majd mikor rászóltam Lilura, hogy rakja le azt a ronda dögöt, Miri már fel is kapta és ráropantott, majd erőltetve nyelte le, hogy még esélyem se legyen elvenni tőle új szerzeményét.

Nagyon tetszett nekik az új vadászles és az etető környékére kiszórt kukorica csutka halmok. Akkora sár volt az árnyékos részeken, hogy a hasukig besüllyedtek, hazafelé meg nem győztem kikötni őket pórázostul a rögzítő fülekhez a kocsiban, hogy legalább a kárpit ne legyen agyagos. Nah persze.

Egyedül a lovak maradnak ki mostanában a programokból. Az utolsó jelenésünk a Szeptember végi szüreti felvonulás volt, sajnos onnan még nem kaptunk képeket.
A sok eső miatt, a sár szinte csánkig ér nekik, így a napok nagy részét vagy a beállóban vagy a karám lenti részében töltik. Rozi igazi hippisre növesztette a bundáját, ha belesüpped a sárba és nem látni a patáit, egy torzomborz tengerimalacra hasonlít. :) Sokat változott előnyére, a kis rugógép.

A munka nagy része, most a kozmetikába szorult. Az ünnepek közeledtével, még egy utolsó szépítkezésre beugrik mindenki, hogy necsak a gazdik legyenek csinosak karácsonykor.

Lali tacsi, kedvenc vendégeim közé tartozik. Kölyök kora óta rendszeresen látogat minket, igazi egyéniség. Az asztalon állva is folyamatosan mondja magáét, és egy puszi kedvéért szívesen üzletet köt, ha kényelmetlen testrészeken lévő csomók kibontásáról van szó. Nagy munka volt, de megérte....

Az év utolsó kutyakiállításán dolgoztam és néha azt se tudtam merre az arra. Fejetlen csirke módjára rohangáltam a bírói körök között, így próbálva meg mindenhová odaérni.
Leóval másodszorra találkoztam idén, szerette volna a gazdi befejezni neki a felnőtt championátust. A kis denevér, annyira el volt foglalva a szagokkal, állandóan a csajokat kereste.
A derby elött kapott egy kis okosítást, de sajnos ez is kevés volt, hogy osztályt nyerjen.
Csülök, a miniatür bull terrier már jobb hangulatban volt, és igazi terrieres temperamentummal felvértezve szerepelt a ringben. Már az elején nagyon jól megértettük egymást, tőlem jön a kaja, ezért cserébe fegyelmezett, magamutogató viselkedést vártam tőle. Ez a csereüzlet így megállta a helyét, Móni gazdi nagy örömére.

Léna egyedi barátkozásba kezdett a cicával. A kutya-macska barátság a tökéletes szó erre a kapcsolatra vagy inkább a: Se veled, se nélküled! életszemlélet.

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?

John Grogan

Nyavajás

2009-10-28T20:53:00.000+01:00

2 hete Niki lányom, azt a feladatott kapta az iskolában, hogy rajzolja le, mi szeretne lenni felnőttként.

Kíváncsian vártam a műre, ami utána az iskolai faliújság dísze lesz.

A képen a következő volt látható:
Egy nő, aki éppen hurokkal próbál meg megfogni egy macskát, körülötte karámok, ahol lovak legelnek, majd egy házban ketrecek, ahol különböző kutyák vannak elzárva, volt amelyiknek infúzió volt bekötve.
Minden állat mosolyog és a képen látható felnőtt is boldog. Süt a nap,-aki szintén mosolyog - aki pedig egészséges, jóízűen falatozik a kis farmon.
A mű készen volt a bemutatásra, én pedig megdicsértem porontyomat, bár titkon reméltem, hogy ez a rajz a betegsége alatt nézett, sok Állatrendőrség című műsornak köszönhető.

Tegnap délután lazítás képpen, Niki elindult biciglizni, majd hazaállított egy kismacskával. Annyira pici a macsek, hogy elfért a tíz éves gyerek tenyerében. Bűnbánóan, de az izgatottságtól kipirult arcal állt az ajtóban.
-Anya, szerinted kell a Katinak? ( ő a macskás szomszédunk)
-Nagyon remélem IGEN, különben nagy gondban leszünk! :)

Kivittük a kozmetikába, tudományosan megvizsgálatuk , majd következett az etetés és itatás. Kicsit sovány,kicsit kiszáradt, de nem bolhás, nem fostos, tiszta a szeme, füle és rém mókás, hiszen akkora mint egy újszülött bullterrier.
A macska alom használtával volt egy kis gond, ugyanis új csövesünk nem éri fel a peremet, így segítségül hívtunk egy kaparófát, létra gyanánt.

Nos..Nyavajás -persze ezt a nevet apa adta neki- már most kellőképpen tud dorombolni, és nagyon remélem, hogy pénteken leveszi lábáról a szomszédomat. Reggel mire felkeltem, Noémi büszkén mesélte, hogy nővére már ellátta a jövevényt. Nagyon felelősség tudóan ápolja és látja el kis védencét.

Íme pár kép, Nyavajásról:

Kati szomszéd időközben örökbefogadta tőlünk a kis cirmost, csak még pár napig pátyolgatjuk, mégse legyen napközben egyedül.

A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.

Pam Brown

Szöveg nélkül

2009-10-10T19:50:00.001+02:00

Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.

Ágai Ágnes

Kutyás tábor

2009-09-25T20:39:00.000+02:00

Augusztus 28. - 29. - 30.
ki szeretne jönni, egy Bullys Hétvégére?

Így szólt a felhívás, amire sokan jelentkeztek, gyorsan ki is fogytam a kiadható szobákból.

Igazán kutyabarát szállásunk volt, a ház körül körbekerített terület vigyázott ebeink és gyerekeink szökés mentes biztonságára. A szobák és minden egyéb helység tiszta és jól felszerelt volt, így aki pihenésre vágyik annak csak ajánlani tudom ezt a házikót.

Pénteken indultam 3 kutyával, (Prince, Onyx, Léna)és a két gyerekkel. Még a kerti grillt is vittem, igaz ez a hazaúton okozott némi bonyodalmat. Sebaj, lepókoztam mindent kocsin belül, és elindultunk. Nem siettem, bár nem is tudtam volna. A szerpentines út mindenkit megviselt, bár a táj igazán gyönyörű volt.

Léna szájából már cipőhűző vastagságú nyálfolyam kérődzött kifelé, Noncsi nemkis undorát kiváltva, Niki félig kihajolva próbálta leplezni hányingerét, Princ pedig megállás nélkül hisztizett a boxban.
Délután a társaság több mint fele megérkezett. Ildi barátnőmet próbáltam ellátni minden kis infoval, hogy véletlenül se tévedjen el, hiszen a térerő igencsak gyatra volt már idefönt. Este már mindenki sütögetett és a kutyák is ismerkedős partyba fogtak. A bullokon kívül más, szerényebb kivitelű ebek is velünk hétvégéztek, így a kontrasztok néha meglepően mulatságosak tudtak lenni.
Másnap reggel aki nem kelt velem, azt személyesen ébresztettem fel. Gyönyörű meleg napnak ígérkezett a szombat, így a beigért túrát is elakartam indítani időben. Elég nehezen ébredezett a banda, de csak sikerült nekiveselkedni az ismeretlen rengetegnek. A hatalmasra nőtt fák alatt, az aljnövényzet szinte mininmálisra fejlődött, de a letört ágak és a meredek emelkedők igencsak próbára tették a csapat izomzatát. Prince hősiesen küzdött az elemekkel amit útjába áltak, néha még cipeltük is, hogy pihentetni tudja pici kis lábait. Kutyáink sorra fedezték fel a vaddisznó dagonyákat, ahová teljes életnagyságban bele és alámerültek,

gyerekeink pedig összefogdosták az erdő csöppnyi élővilágát.

Egy rövid pihenő és egy hangyabolyos csipkedés után, végre beértünk Bükkszentkeresztre, ahol az első vizeskútra rávetettük magunkat.

Lelkes és látványos társaságunk vonzotta a helyieket, akik nagyon kedvesen fogadtak minket és segítettek a hazajutásban. Megtöltöttük a flaskákat, levizeztük a kutyákat és visszatértünk az erdőbe.
Erőltetett tempóban értünk vissza, igaz az utolsó kilómétert már szigorúan az aszfaltos úton slattyogva tettük meg. A kutyák és a gyerekek nagyon elfáradtak, de szerintem a felnőttek sem panaszkodhattak kilométerhiányra, a közel 5 órás menetelés után.
Előkészítettük az esti bográcshoz valókat és rábíztuk magunkat amár jólbevált szakácsunkra, hogy meleg étellel lássa el az éhes bandát.
Közben megérkeztek a vendégek is a közeli városoból. Tele lett a kert kutyákkal, mindehol rohangászott egy-egy csapat négylábú. A sötét közeledtével megérkezett az előrejelzett vihar is, de a hegyek miatt a házat már csak csendes kis eső formájában érte el.
Gyorsan megtelt a társalgó és miután mindenki megvacsorázott és ellátta kutyáit, újra összeültünk és kezdetét vette a hajnalig tartó ismerkedés, beszélgetés és kérdezősködés. Akit ott volt választ illetve képet kaphatott munkánkról, a kínokról és az örömökről, buktatókról és néha már lehetettlennek tűnő probléma megoldásokról amik a Fajtamentés életébe gördülnek.
( http://www.bullterriermentes.gportal.hu/)

Vasárnap mindenki álmosan és izomlázasan ébredt, és lassan elkezdődött a búcsúzás ideje. Jó volt kicsit eltünni a világ elöl, újra hallani a madarak énekét a fák suttogását, de legfőképp a csendet, ami körülvett minket egy kis időre.

"Az igazi természetvédő az, aki tudja, hogy a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük."

John James Audubon

Augusztus 14-15-16

2009-09-15T15:08:00.000+02:00

II. Nemzetközi Hidegverű Rönkhúzó Verseny és Találkozó - Szokolya

Már jóval az indulás elött elkezdtem írni szokásos listámat, mit ne felejtsek itthon. Mielőtt bármit becsomagoltunk volna, kezdtünk egy éves, kiadós, samponos lófürdetéssel. A lovak behozatalát rábíztam Noncsikámra, aki egyre inkább érdeklődik patás állataink iránt.

A habos fürdéshez, kiadós víz szükségeltetik, így a berendezést elöbb össze kellett szerelnem. Néhol kicsit szivárgott a rendszer, de ennyit elnéztem magamnak.
A lányok lelkesedése hamar alább hagyott, így a körbálákra felülve fényképezték a tisztító szeánszt.

Az alapos fürdés után Rozikám csak úgy ragyogott.......

......de nála ez sem tarott sokáig:

Péntek este érkezett a lószállító teherautó, hogy leköltöztesse állatainkat a hosszú hétvégére. Nagyon gyorsan eltelt ez a cirka 4-5 hónap amit szervezéssel töltöttünk.
Követtük a lószállítót autóval, fura volt, hogy Sári és Rozi külön utazik tőlünk. Talán idén, már kicsit felkészültebben érkeztünk a helyszínre. Levertük az átmeneti karámot, a gyerekek felállították a sátrakat és mire végeztünk, már bőven sötét és késő este volt. Nem aludtam valami jól, hideg volt ( 12fok), és hajnalban még a lányokra is dobtam egy plusz takarót. Sári és Rozi egy percet sem aludt, sokat horkangattak és próbálgatták kitapasztalni az új karám gyenge pontjait, amit néha méltatlan megugrásokkal és bakolásokkal is fűszereztek.
Szombaton a sportlovaké és a kociské volt a főszerep. Díjugratás és fogathajtás volt a program, amiben újfent segédhajtóként indultam Dettyvel és Negroval.
Egy kis félreértés miatt, végig borogattuk a pályán lévő bólyákat, így a második körben már jobban teljesítettünk, de sajnos ez most kevésnek bizonyult a győzelemhez.

Este már Árpi is elszabadult itthonról és kihozott még pár apróságot ami hiányzott nomád életünkhöz. Egész nap érkeztek a versenyzők és a látogatók, így a tábortűznél elfogyasztott közös vacsora különösen jól esett.
Nem igazán tudtam aludni. Túl sok energiát fektettünk ebbe a rendezvénybe, sok minden forgott kockán. Kiszolgálni a támogatókat, fogadni a vendégeket, a programot gördülékenyen levezényelni, az árusokat elnavigálni és még nagyon-nagyon sok kis apró dolog, amit nem lehetett kihagyni.
Éjjel fura zajra lettem figyelmes. Robi lovász volt az éjjeli őr, aki a mi biztonságunkra és a lovakra volt hivatott felügyelni, megnyugtatott, hogy minden amit látok és hallok normális. Sári az oldalán feküdt és mint egy kutyánál, minden lába külön életet élt, szinte futott álmában. Ami még inkáb ijesztő volt, a felhúzott ajkai, a nyikorgás és horkolás ami elhagyta lovam száját. Ez volt a mélyálom, ami nagyon ritkán adatik meg egy-egy lótulajdonosnak, hogy lássa és átélje ezt az élményt. Mindenesetre megvártam, míg Sári magától felkel, megrázza magát és unottan nekiáll turkálni a vacsorájából megmaradt lucernában.
Hajnali kettőig rajzolgattam a navigáló táblákat, amik majd segítik eligazodni a látogatókat Szokolyán. Amint elkezdett pirkadni már fenn voltam. Elláttam a lovainkat, majd kocsiba ülve levittem a rajzaimat kiragasztani a főbb utca sarkokra. Mire visszaértem, már a lányok is fenn voltak és amíg meg nem érkezett a meleg reggeli, kipakoltuk az autó csomagtartójában tartogatott serlegeket, támogatói molinókat és minden egyéb felszerelést, ami a Találkozóhoz szükségeltetett.
Szép lassan elkezdődött az őrültek háza és szinte repült az idő. Sok ismerőst láttam, de időm sajnos nem volt senkivel sem beszélgetni, még szegény anyukámékat sem tudtam körbevinni, vagy bármit megmutogatni nekik.
Az ramazuri a parkolóban kezdődött. Két lányom próbálta meg irányítani a beérkező autósokat, de a kultúra hiánya miatt, már majdnem gázolásig fajult a parkoló megtöltése, így apukám önkéntes munkában elvállalta a forgalom irányítást. Volt akinke még így is nehezére esett megérteni, hogy merre az arra. Nem bántam túl kedvesen a nézőkkel, a szabályanikat, amiket már előtte megbeszéltünk a többi szervezővel, szigorúan betartattam. A mentősöket sem véletlenül hívtuk ki, de senkinek nemkívánom, hogy egy 50milliós kártérítési szerződésen a saját kis becses neve áljon. A program kezdést kénytelenek voltunk elcsúsztatni, mert az érkező kocsisorba szorult versenyzők nem tudtak még a kerülőúton sem közelebb érkezni hozzánk.
Ügyességi fogathajtás, rönkhúzás és szánhúzás volt a főbb program. Amíg a versenyzők átfogtak, vagy páylát építettek a srácok, a gyerekek szőnyeghúzásban, a szülők pedig kötélhúzásban próbálhatták ki ügyességüket. Néha kezembe nyomtak egy-egy üdítőt legalább igyak, hamár enni nincs időm. Lovaimat az ideiglenes karámban szinte ostromolták a gyerekek, és bár kicsit tartottam Rozitól, kimondottan jól viselte a néha már-már szemtelenül bátor emberpalántákat. Csikókora miatt neki még szüksége van egy- egy mély alvásra napközben is, a hasa is televolt és jó anyuci módjára Sári felügyelte pihenését.

Saját versenyszámunk, amire annyira készültem elég gyatrán sikerült, pedig szomszédasszonyom még saját szurkoló tábort is hozott magával. Sári kezdés képpen 400 kg-mal indult volna, de a lámpaláza és a nagy súly miatt, nem igazán sikerült a rajtolás.

Kicsit összetörtem. Visszavezettem a lovat a karámhoz, és leültem a sátor elé. Elnéztem a rengeteg embert, aki a Lovas Élet-ben megjelent fénykép alapján beazonosították a lovamat és nevén szólítva becézgették, etették, az idősebb korosztályt akik szakmai tudásukat beszélték még, a gyerekeket,aki az ingyen lovaglást és a kocsikázást maximálisan kihasználták, és a saját kis szaros szereplésem eszembe jutva, eltört a mécses. Fáradt, dühös és csalódott voltam. Kire is? Csak magamra lehetek mérges, senki másra. Egyedül akartam maradni, de a barátok nem hagytak sokáig az önmarcangolásba mélyedni. Jöttek és erőt adtak, hogy befejezzem amit elkezdtem.
Megráztam magam és visszamentem a pályára. A műsor folytatódik. Nem részletezem mi minden várta az ide érkező vendégeket, de ha azt mondom, hogy közel 4000 ember szórakoztatásáért feleltünk, kánikulai melegben, ....hát nem volt semmi. A programok végeztével, leültünk egy málnaszörp mellé, és néztük egymást. Fáradtak, koszosak és agyi kapacitásunk végén jártunk. Jó volt? Jó!
Ezért dolgoztunk, dolgoztak családtagjaink, barátaink, hogy az ide látogatóknak jó legyen.
6 felé felpakoltuk a lovainkat a teherautóra, bár most potyautasként Szőkével együtt utaztak hazáig és mi is elkezdtünk bontani az átmenetei szállásainkat. Alig fértünk el az autóban, semmit sem hajtogattam, mindent behánytam a csomagtartóba és hátsó ülésekre, csak érjek már haza. A lányok is elaludtak, fáradtak és kimerültek voltak ők is. Itthon forró fürdő, frissen készült nutellás és fahéjas palacsinta várt minket, majd kaptam még egy lazító masszázst is. Elaludtam.
Az utómunkálatokat meghagytam a hét többi napjára. Végre ágyban vagyok, itthon, nem fázom és mindenki elégedettem tért haza. Ez volt a cél, és sikerült.
Megcsináltuk!

További képek a rendezvényről itt:
http://hidegverulo.hu/text_text.php?t_id=180

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
Paulo Coelho

Augusztus 8-9.

2009-09-10T10:14:00.000+02:00

Ezen a hétvégén évfordulót ünnepeltünk. Nem volt se zenekar, se svédasztal, viszont grillezés, süti és barátok igen.

Miközben, mi kiköltöztünk a teraszra és élveztük a jóidőt, bentlakóink a medence hűsítő vizében pacsálhattak.

a szégyenlősek pedig szemérmesen pózoltak

Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket; de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen erőfeszítést.
Charles Darwin

Augusztus első hétvégéje

2009-09-02T08:03:00.016+02:00

Rengeteg programunk volt erre a hónapra betáblázva.
Kezdtem egy Szlovák rönkhúzó verseny látogatásával, este pedig buliba voltam hivatalos a Vegas Farmra.
A versenyre hárman mentünk, és természetesen vittünk meghívót a két hét múlva esedékes szokolyai rendezvényünkre. Egy kis város határában voltunk, itt mintha megállt volna az idő a 90-es évek elején. Skoda Rapidok az úton, a nyugalom szinte tapintható. Senki sem ideges, senki sem siet.
A verseny megnyitója gyanánt, a helyi óvodások egy zenés műsort adtak elő színes népviseletbe öltözve. Nem beszélek szlovákul, vagyis igazából sehogy sem beszélek, de a mimika illetve a kis színészi tehetségükkel kikövetkezhető volt mit is adtak elő.
Több magasrangú személyiség is tiszteletét adta, és már akkor is feltűnt mennyire közvetlenek az emberek, pedig állítólag itt már nem igazán szeretik hallani a magyar szót. Minden díszkiséret nélkül, mellőzve a nagy fényes autókat, farmerban és ingben sétáltak a nép közé vegyülve. Mikor bemutatták nekünk a Szlovák Földművelésügyi minisztert egy laza kézfogással és pár kedves szóval ( azért ilyenkor jól jön egy barát aki tud szlovákul)fogadott minket. A házigazda unszolásának engedve, megkóstoltam a helyi nagysikerű üdítőt, amit Kofola-nak neveznek. Színe mint a Coca-Cola-é, de az íze....az olvasztott Medvecekor egy kis mentolos Negroval fűszerezett, szénsavas valami volt. Jót mosolyogtak rajtam, miközben próbáltam leerőltetni azt az egy kortyot, amit kóstolgattam. A továbbiakban maradtam inkább az almafröcsnél.
A gulyás, ami inkább volt főzelék, mint leves, nagyon ízletes és forró volt, bár a helyi szokásoknak megfelelően, minden túl köményesen volt elkészítve. Megvártuk az összesített díjkiosztót és elindultunk hazafelé.
Este Árpi kiállításra indult, így megvártam míg elkészül, majd leugrottam Vegasba. Adrienn szülinapját ünnepelte a csapat és két féle vacsora várta az éhes lovasokat.
Sokat fejlődött a Farm mióta Sárival, tavaly novemberben eljöttünk az átmenti szállásunkról. Strandröpi pálya és egy medence is segít a kikapcsolódásban és a várakozásban ha valaki épp nem lovazik vagy bértartó. Csuti barátnőm pocakja is jól látható már, és végre megtudtuk, hogy milyen élményekben volt részük Adriéknak, a Tarpa-Tenkes,közel 2 hetes túrán. Irigyeltem őket, hiszen nekünk idén kimaradt a hosszú túránk, de a fényképek nagyon visszaadtak minden kínt és örömöt amiben része volt a kis lovas csapatnak.
Sorra kerültem én is, és kíváncsian várták a többiek mi hír az új lakónkról.
Ő Rozi a Shetlandi mini pony. Kicsit szertelen, de ezt betudjuk fiatal korának és hányatatott szoba nélküli neveltetésének.
Kihasználva az állattaxi nagyságát és Rozi magasságát, nem vittünk magunkkal lószállítót, hanem kifóliázva a Berlingo hátuljába emeltük.

Volt nagy bámészkodás a városban, amíg fel nem értünk az autópályára többször belenyerített a fülembe, keresve a sorstársakat. Gyorsan és probléma mentesen értünk haza, hála kitűnő sofőrömnek:)

Sári viselkedésétől kicsit tartottam, de már az első szagolgatásokon látszott, hogy nem veszi komolyan ezt a kicsi lovat. A hasáig sem ér, igazából minden mérete megegyezik egy normál lóéval, csupán a magassága nincs 80cm és a súlya sem éri el a 100kg. A karámot és az önitató átszerelésre szorult, tuti ami biztos alapon.
Pár kép a mini-paciról:

A lovak iránt érzett szeretetünk független a korunktól.
Thomas Brezina

.

2009-09-01T15:26:00.008+02:00

"Egy jó kutyának halála után a legjobb helye,a gazdája szívében van."

Ch. Ash Liliput Balu 1994.05.08-2009.08.03

"Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok."
Márai Sándor

Felkészülés

2009-08-06T21:26:00.024+02:00

Nagy fába vágtam a fejszémet. Már sokszor bebizonyítottam magamnak, hogy szeretem a kihívásokat, főleg ha még számomra is új területre tévedek.
A tavalyi rönkhúzó versenyen kívül nem igazán foglalkoztam a kérdéssel, hogy Sáriból verseny lovat faragjak. A fogathajtás érdekel, de még sokat kell tanulnom.
A szán és rönkhúzás elérhetőbb cél, így Méz barátnőm segítségével és Öcsó barátom instrukcióit megfigyelve és fogadva, Sárit elkezdtük felkészíteni a II. Nemzetközi Rönkhúzó versenyre. Amatőr szinten próbálkozunk, de minden kezdés alap feltétele a szerszám.
Kölcsön hámmal fogtuk be a pacimat, majd mikor már megértette miért ez a nagy hűhó, a tsz-ből kért traktor gumit fogtuk mögé.

Idővel emeltük a tétet, 1 gyerek, majd 1 felnőtt, majd 2 gyerek és a legnehezebb felnőtt bevonásával. Lányok nagyon élvezték, Sári is elfáradt és nekem is lett újra célom a lovazásban.

A háttérben már nagyban ment a szervezés, a média minden területén "támadtunk" és a reklám hadjárat mondani valója nem volt más, mint : Nem ennivaló-családi ló!
Én lepődtem meg a legjobban, mikor már az országos kereskedelmi rádiók is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt és a Lovas Életben cikket is írhattunk, magáról a Miért?-ről is.
A háttérmunka egy új weboldalban csúcsosodott ki:
www.hidegverulo.hu

Hétvégente Gábort boldogítottam családostul, és próbáltam okosodni fogathajtás terén. Bizonyítás képpen- magamnak- szüleimet is elvittem egy kis csatangolásra. Gábor kedves meglepetésként, a gyönyörű fa hintóval várt minket, így igazi vendégekként láthatták szüleim a Börzsöny szépségeit.

Biberach szőre és annak állaga vetekszik egy oroszlánéval és ahogy öregszik bátor házőrzőnk egyre inkább nem vedli ki a téli bundáját. Így mikor reggelente pózolva fekszik a teraszon mindig megfogadom, hogy most aztán, ma tuti kikefélem.

Noémi lányom, aki magáénak érzi Bibe összes szőrszálát és tudását, nekiveselkedett eme hősies munkának. A fésülés tovább tartott volna mint német juhászunk türelme, így közös megegyezéssel tovább halasztottuk a téli szőrtelenítést.

Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.
Ágai Ágnes

Macskák

2009-06-28T10:37:00.013+02:00
A történet visszanyúlik egy korábbi bejegyzéshez, mikor tereplovaglás alkalmával, egy kis cirmost mentettünk ki a Galga patakból.

Marci nevével ellentétben, 1 év múlva már két kiscicával örvendeztette meg Katit, aki örökbefogadta az új csövest.
Vérbeli macskás révén, örömmel várta a két kis jövevényt, akik a Mikkusz és Makkusz neveket kapták. Igazi kis ragadozók, Makkusz lett a magas, kecses, szinte egy balerina kecsességével megáldott fekete-csíkos bársonytalpú, míg Mikkusz a bundásabb, tömörebb és dúsabb kistestvér.
Mielőtt bárki felelőtlen kismacska gyárban gondolkodna, eme ösztönös tevékenységüket nagyon is ellenőrzésünk alatt tartjuk. Mondom én, mint rendszeres látogató, Marci rajongó táborának oszlopos tagja, és az ivartalanítás lelkes szószólója.
Pár macska megfordult már Kati udvarában, főképp kandúrok, de vérüktől hajtva állandó zarándoklatoknak tették ki gazdájukat. Legtöbbször csak a szerencse vagy a kiéhezett gyomruk hozta haza őket, a harcok által megtépázott testük és lelkük felépülését segítve, mint egyetlen túlélési stratégia. Igazi falu macskák, jöttek- mentek és megküzdöttek a maguk igazáért.
Marci más! Egy igazi kis boszorka, ha kell elbűvölő öleb, szinte már kutyásan szófogadó, állandó kommunikációt fenntartva az éppen érdekében álló egyénnel. Máskor szeszélyes, kivont karmokkal válaszoló, mogorva vénasszony.

A történet igazából Makkusz vemhességével folytatódik mint természetes velejárója a szomszéd udvarnak.
Kati, most is gondos gazda módjával készült a kis jövevények fogadására. Egy hungarocellből készült, szigetelt elletőházat készített, amint a vajúdó kismama birtokba is vett és hamarosan 4 kölyökkel növelte a falu macskapopulációját.
Marcival együtt, mi is nagymamák lettünk.:)

Sajnos anyamacskánk másként gondolta és két nap múlva, eltüntette kölyköket. Naponta többször láttuk őt mozgolódni, szájában különféle két és négylábúakal elejtve, házról-házra járni.
Szépen visszahízott és a kölykök eltűnését már kezdtük betudni a környéken ólálkodó nagy szürke kandúrnak.
Talán egy hónap sem telt el, mikor korán reggel a kozmetikát takarítva a szigetelésen át macskanyávogásra lettem figyelmes. A hangok egyre erősebbek lettek, majd cserép csörömpölés hallatszott, és néma csönd lett. Telefonáltunk Katinak, hogy valószínűleg nálunk vannak elszállásolva Makkusz kiscicái, így este randizunk, és macska begyűjtő körútra indulunk.
A padlásra feljutás igen kalandos bár, felidézi bennem gyermekkorom emlékeit, mikor a vidéki nagyi házának padlásán kotorászva, sok-sok kincsre (lomra) tettünk szert.
Elem lámpa, bélelt vödrök és egy seprű, hogy az utamba kerülő pókhálókat íly módon semlegesítsem. Már egyből a feljárónál elkaptam az egyik kis törpét, majd némi ciccegés után a másodikat is, aki vörös színével, kék szemével, egyből kis kedvencünké vált.

Nemsokkal később, már ketten térdeltünk a döngölt agyadpadlón és próbáltunk egy kis sötét lukban kotorászni.

A házba érkező, villany vezeték bekötésének szánt rekeszbe nyúlkáltunk, matattunk egy-egy lábat érezve, amit hangos fújtatás és méltatlan nyávogás követett.
Feladtuk.

Kati büszke cicás nagyiként tért haza, két új gyerekével, de a csapat még korántsem volt teljes. Makkusz szobafogságra ítéltetett, így 3 óra elteltével elkezdett a fennmaradt kis bársonytalpú is, anyut keresve nyávogni.
Újra padlásra mászás következet, és mivel anyatigrisünk épp a meleg lakásban kényezetetődik, bátran nyúkáltam a sötét dobozba.
Egy láb- kétláb- a fejem már az agyagon- kicsi fej, éles fogacskák- nyakbőr megfog-hangos fújtatás és már kint is volt harmadik delikvensünk. Kotorásztam, cicceztem mint egy tücsök, de a meghitt átmeneti fészek üresnek bizonyult.
Az éjszakák melegek voltak ugyan, de a negyedik kölyöknek nyomát se találtuk. Kati visszaköltöztette a gyerekeit az őket megillető ládába, majd munkából hazaérve boldogan konstatálta, hogy előkerült a hiányzó láncszem. Egymást kérdezgetve próbáltuk meg megfejteni a rejtélyt, amit maga Makkusz oldott meg, mikor megmutatta, hogy a kert végében lévő farakás alá is elrejtett egy kölykök, így biztosítva a tuti biztos génfenntartást.
A kölykök előkerülésének híre gyorsan elterjedt, így nemvolt nehéz felelősség teljes gazdikat találni a macskuszoknak.

Mindenki arra kíváncsi, hogy vajon Marci kivételes és közvetlen természetét, vajon melyik kis gézengúz fogja örökölni, mert bizony az a gazdi lesz a legszerencsésebb újdonsült macskatulajdonos.

„Az ókorban a macskákat Istenként tisztelték... és ezt ők sosem felejtik el...”

Programok

2009-06-11T08:43:00.014+02:00
Amióta a nappali világosság meleget is sugároz, a kora reggeli és a késő esti óráimat töltöm csak a házban.
A lakást reggel összerakom, estig ha tehetem be sem jövök. Természetesen, azért főzök és minden asszonyi teendőimet ellátom, de a legfontosabb, hogy feltöltődjek és rendezgeti tudjam a kertet, játszak a kutyákkal és a lányokkal is minnél több időt töltsek a levegőn.

Léna rettentő kártékony korszakát éli, két láda muskátlim és számos virágom bánja, hogy növekszik a kiskutyám. Már minden erőlködés nélkül eléri a konyhapultot vagy az étkező asztalt és azt lopja el amit ér. Roppantul vigyáz a látszat fenntartására, miszerint ő egy ártatlan törékeny kiskirálylány.
Ha az idő engedi, kimegyünk sétálni a határba vagy mostanában, amár lekaszált közeli rétre, hogy kellően kirohangálja magát és vadászhasson yorkink nem túl nagy örömére.

A forró napokat -aminek száma összesen elég csekély, tekintve, hogy most is szakad az eső-, kutyáink a gyerekmedencében vagy az árnyékot adó növények töveinél próbálják túlélni.

A keti tó most éli virágkorát, legalábbis amíg a panziós ebeink
fel nem fedezik a búvárkodás és hűsölés eme formáját.
Gyorsan készítettem pár képet, miként is mutat a tó és a körülötte virágzó kiskertem.

Éppen két hete, hogy szokásos reggeli bevásárlásomat intéztem a helyi ABC-ben, mikor is feltünt egy rajz. Gyorsan felhajtogattam a sarkát eltakaró plakátot, mikor is nagylányom kézrása kétséget kizáróan el nem hitette velem, hogy ez ott az ő keze munkája. A plakát amit felhajtottam, a zsűrizett és értékelt rajzok és azok készítőinek nevét tartalmazta, így jutottam el a sorban Niki nevéhez, aki 2. helyezést ért el az iskola és az ABC közös rajzpályázatán.

Délután büszkén vette át az ajándékcsomagot, amit félre is tettünk, mert másnap táborozni indultak.
Noémi az Erdei táborból egy "csíkos" kővel tért haza. Ezt kaptam ajándékba, amit utána egyből fel is ajánlott Samunak, a görög tekősnek. A következő pillanatban a terrárium üvege elcsúszik és a konyhapulton a következő jelenet játszódott le:
- Anyu, nézd hogy örül Samu a szép kőnek?
A kis teknős mind a négy lábát kinyújta, ami ugye már egy laposabb formát kölcsönzött neki, fejbehúzós mutatvány nélkül orrát nekinyomva a "csíkos" kőnek, tágranyílt szemekkel pislog.
A tolatás mint menekülési forma szintén nem beépített jármód, egy páncélzatba bújt hüllőnek, így türelmesen várta, hogy Noémi kiörömködje magát és visszakerüljön a meleg üvegkalitkájába. Nem tudom egy teknős mikén örül én inkább valami szerencsétlen -Legyen már vége- kifejezést véltem felfedezni páncélosunk ábrázatán. Mindenesetre a kő, bent díszeleg egy műnövény tövénél, Samu és Noncsikám örömére.

Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk.
Steven Saylor

Május

2009-05-09T21:21:00.012+02:00
Már javában folynak a kiállítások, és az első meleg napok érkeztével az élet is felgyorsult körülöttünk.

Új taggal bővült családunk és mivel szárnya nincsen, ezért remélem nem járok úgy mint szegény Jágóval.
A rotikon kívül még nem volt nagytermetű kutyánk, így ismeretlen talajra tévedtem Lénával kapcsolatban. Vele minden más, a szó legszorosabb értelmében. Vannak lények, és ezt most szándékosan írom így, akik megérintik lelked azon pontját ami a legérzékenyebb. Mintha mindig is összetartoztatok volna, ami nem fellángolással és mindent elsöprő érzelmekkel költözik a szívedbe, inkább tudatosan irányított, annál mélyebbről jövő, életedet meghatározó szeretet, beléd égve, örökké nyomát hagyja.
Ilyen a mi kapcsolatunk. Már most tudom soha sem lesz még egy ilyen kutyám, így próbálok mindent pozitívan szemlélni és tanulni ebből a barátságból.

Zalán után nem hoztunk új kanárit a házhoz, valahogy nem akartam megint kötődni egy madárkához. Anyukáméknál ahol kanári énekre kell és fekszik a ház, egyfajta mesebeli erdőbe képzelhetjük magunkat. Meglátni és kiválasztani egy pillanat műve volt, mivel kis tojás óta ismerem. Még neve ugyan nincsen ( és hát persze ,hogy hazahoztam) de énekével már most is, miközben a teraszon üldögélve gépelek, próbálja túlkiabálni a szemközti házhoz költözött mezei verebek ricsaját.

Rálátok a kert végében zöldülő és Sárinak fenntartott hatalmas karámra. Minden napos vendég lett nálunk két igazán csinos, fekete-fehér kabátos gólya. Annyira nem félnek, hogy két méteren belül is meglehet őket közelíteni. Egy jól meghízott békával a szájukba, vagy a fészek béleléséhez használatos fűszálakat és egyéb kiegészítőket szednek össze és repülnek el.

Sári, hála apum kitartó munkájának, szökés biztos karámrendszerbe került. 3 részre osztva a hátsó kertet és a szomszédtól "bérelt" területet szinte folyamatosan tudom biztosítani a friss zöldet lovam számára.

Közel 6 hónapos kihagyás után, szombaton délután lesz ami lesz alapon újra lóra szálltam. Őrömmel konstatáltam ,hogy Sári semmit sem változott, sőt még ha lehet még inkább szeretne teljesíteni. Kondi híján viszont marad az edzés és a rendszeres gyakorlás.

Csillag puli közérzete nemcsak a gyors szőrkopasztásnak köszönhető. Sok mindennel találkoztam már, de szerencsémre 5-6 éve volt utoljára ilyen esetem. A puli szuka kicsit gömbölyded formájából adódóan elég nehézkesen mozgott és miután éktelen sikításba kezdett, fenekét a földhözcsapta, majd elbújt a kert legtávolabbi pontjába. Míg párját Maszatot nyírtam, végig beszéltük, hogyan miként kezdődött ez a "visítós" probléma. Az állatorvost is megjárt eb, semmi jóra nem számíthatott már, így én is kezdtem beletörődni a felállított diagnózisba, miszerint Csillag mérget evett és a gyomra fáj, attól szenved.
Találkoztam már bélelzáródásos, gyomorgyulladásos kutyával, de azok nem vágták magukat földhöz, és nem visítoztak. A kopasztás elölről- hátrafelé kezdtem és egészen a fenék részig semmi probléma nem volt. Mikor felemeltem Csillag kis kunkori farkát, az akkorát visított, hogy még én is hátrébb léptem. Megbeszéltük a gazdival, hogy utána járunk a problémának, de megelőzve minden lehetőséget, a puli lányka szájkosarat kapott. Egyik kezemmel alányúltam és lefogtam a farkát, míg a másikkal egy éles olló segítségével lavíroztam a szőr és a bőr között. A baj ott kezdődik, hogy egy szukának vannak kényesebb pontjai is, mint a "feneke". Nem kezdem el anatómiával elmagyarázni mit és hol találtam, a lényeg, az a 4 jól kifejlett légylárva ami az érfogó csipesszel húztam ki a kutyából. Szeretem a kutyákat? Azt hiszem itt már kevés a szeretet, a szakmaiság. E kis műtét után, Csillagról leszedtük a szájkosarat és hálás puszikat osztogatva nyalta a kezeimet. :)

Mikor leteszem az ollót és kicsit kifújom magam, kutyáim ütemes ugatással jelzik, menni kéne.
Beömlesztem őket a kocsi hátsó részébe, a lányok az első ülésen szoronganak, de mindjárt ki is érünk a falu határába.
Idén, már harmadszorra gyomírtóznak a földeken, így a kullancsoknak esélyük sincsen az életben maradásra.
Lilu vinnyog, Mirage veri a boxot, Prince a hányás határán zizeg, Onyx az öreglány türelmesen vár, míg Léna csendesen, megszeppenve néz ki a kocsiból, neki bizony ilyen közös sétában még nem volt része. Felérek a dombtetőre, körbekémlelünk, majd kieresztjük a falkát és kezdetét veszi az örjöngés. :)

Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.
Paulo Coelho

Egy kis vidámság

2009-03-29T22:04:00.003+02:00

Rosszaságok

2009-02-20T19:20:00.009+01:00
Ha tehetném, a reggeleket átugorva kezdeném a napomat.
Minden napos elfoglaltság lett a "kutyaszoba" renoválása. Elsőnek is a bosszú pisiket és min. az egy tartalmasabb végterméket feltakarítom. Majd következik a szemetes, partvis és lapát összehangolása. Ha ilyenkor jönne valaki, tuti azt gondolná- Jézus itt mikor takarítottak utoljára?
A pusztítás ragadós a kutyák között. Van aki csak merő játékból, majd bosszúból, vagy egyszerűen a szülői szigor alól való menekülés miatt rombol.
Ma meguntam a dolgot. Álltam az ajtóban és azt se tudtam hol kezdjem a rendrakást. Bekészítettem két vödör hypós vizet, kiürítettem a szemetest, kesztyűt húztam és bevetettem magam a harci zóna közepébe.
A nagyja felszedése után, összesepertem a szivacs és szövet darabokat a lecsupaszított ágy és fotel maradványaként. A leborított szekrényről széthordott tiszta ágyneműket ( ezeket szoktuk beteg, ill. lábadozó kutyák alá tenni) behoztam kimosni. A tartalék edények müa. darabkáit és az előző este orvul ellopott nyári papucsom maradékát, már igazán bosszúsan szemléltem. Mire végeztem valamennyire lehiggadtam, ám megfordulva az ajtóban állva, ledermedtem.
A télálló bambuszom megtépve, körbe ásva és kifordulva dőlt a terasz irányában. Az autóm oldala, homokos földdel betakarva raktározta el a pusztítás nyomait.
Mindezt hang nélkül, hiszen tőlem alig 2 méterre volt a büntény helyszíne.

Miközben itt irogatok, elkezdtük az esti lefekvéshez kiengedni a csapatot. Nos... most -bár nagyon utálom ezt- megmutatom kik az elkövetők és miről is irogatok itt.
Bodza beagle,

és Ginger

Csucsuka teljesen összetörve ült a sarokban, mint aki kiszorult a szélre, dehát ez igaz is, hiszen aki ilyen riadt ábrázattal rendelkezik

az sok rosszat nem tehetett.
Amint végeztem a pusztítás elrendezésével, átmentem a kozmetikába. Mikor az ajtó megszorult, már gondoltam, hogy a kis ördög ezt a helyiséget sem kímélte ma este.
A kozmetika pultról leverte a parfümöket, kipakolta a fültisztító pálcikákat, leverte a gépfejeket, kirámolta a szemetes, majd befészkelte magát a lovagló csizmámba.
Az ártatlan tekintet itt is megvolt,

de a kis gézengúzt a saját érdekében visszatessékeltem a ketrecébe

Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?!

Új év....

2009-02-04T21:25:00.006+01:00
Ha a mi a családunkról van szó, akkor az új év első napja is, már a nem szokásos módon kezdődött. Bár éjszaka többször ellenőrizgettük az állományt, a lehetőségét sem láttam annak, hogy hajnali 3 után bármi történne. Nyugodtan hajtottuk álomra fejünket, mikor is reggel 6-kor, a pár házzal arrébb lakó szomszédunk csengetésére ébredtünk. Sűrű elnézések közepette kérte, menjünk a lóért, aki az ők kertjében nézelődik és közelről vizsgálgatja a balkon növényeket. Magamra húztam a köntösömet, majd rá egy vastag kabátot és a kerti klumpámat, közben pedig erősen gondoltam egy vesztőhelyre, ahol egy kötél segítségével végeztek ki embereket. Mire felöltöztem és leértem a kert végébe, Sári már itthon volt. Szorult belé annyi ész, hogy mikor meglátta a szomszédot a kapun kifelé távozni, egyből hazafelé vette az irányt.
Hogy a további szökéseket megelőzzük, kicseréltem a földelést biztosító vezetéket, majd átszerkesztettem, hogy a kutyák tuti ne akadjanak bele és tépjék ki a földből. A rendszer működik, ismét új dolgot tanultam márami a csupaszítás vagy a szigetést, földelést illeti.
Volt pár napunk mikor igazi, csábítóan meleg, tavaszi időnk volt. Be is indult a nagytakarítás majd jöttek az esős napok, hetek. Beázott az istálló, a kozmetika, így esőben szélben a ház ura kénytelen volt a széteső tűzfalat és a törött cserepeket renoválni és kicserélni.
A vidéki feeling mostanában hajnali kakas kukorékolásban teljesedik ki. A kis " Hófehérke" feltelepszik a diófánkra, és onnan köszönti a felkelő napot.

Gondolom az idő eltolódása japán mivoltából adódik, mert már hajnali négy felé rázendít éles hangján. Kapcsolata annyira szoros Sárival, hogy mikor esik az eső, és mostanában elég sokat esik, a kiskakas bent áll a beállóban és fészket épít magának lovacskám mellett.

Mázli, a fehér puli, hű volt nevéhez. Sajnos egy rossz állatorvosi félrekezelés miatt, súlyos állapotba került, így gazdái tőlünk kértek sürgős szállítást és állatorvosi segítséget. Régi barátainkhoz vittük Pestre a legyengült pulit, akit végig támogatni kellett. Gyors és pontos diagnosztizálás után, Mázli gyorsan a műtőasztalra került. A gennyes méhgyulladás, nem játék, főleg ha nem kezelik időben szakszerűen. A műtét jól sikerült, és a szívós kis puli 1 hét intenzív "kórházi" kezelés után ( amit a kozmetikában alakítottunk ki neki) fürgén és vidáman tért haza.

Számomra nincs nyilvánvalóbb igazság annál, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek a gondolkodás képességével és értelemmel, mint az emberek.
David Hume

Ünnepek

2008-12-24T16:01:00.019+01:00
Egyetlen olyan ünnepünk van, ami a szeretetről a családról szól. Erre készülünk már hetek óta, ha másnem a gyerekek miatt kell formába hozni magunkat. Valahogy az érzés hiányzott, az idő sem volt túl télies, a házat se díszítettük fel, így minden maradt az utolsó napokra.
Sok mindenben kompromisszum kész vagyok, de a műfenyő kontra élő fából nem engedek. Így történt ez akkor is, mikor a kis duci ezüstöt megláttam. Kiválasztottam, majd a többit ráhagytam a férfiakra akik megalkudtak érte, majd belehúzták a hálójába és bepréselték az autóba. Az enyém, és idén ő lesz a mi karácsonyfánk.

Tegnap miután két kozmetika között volt pár üres félórám, kint lézengtem és a kutyákkal játszottam. Néztem, hogyan méregetik egymást. Az elő tíz perc az ismerkedéssel a következő percek, a másik ivari és mentális felismerésével telt.

Majd következtek a kiskakasok kötelező játszmái, úgy mint a háton borzolós szőr, farok merev kifeszítése, mindenkit és mindent megjelölök,( köztük engem is :() majd a kergetőzés és a játék.
A "falkavezér" én vagyok, így a rangsor felállításába is beleszóltam. 3 megfelelő méretű labdát sikerült megtalálnom a szobájukban. A legbátrabb Ani volt ,

aki ugyan elkapta a labdát, viszont odaadni már nem akarta. Neki maradt a kergetőzés.

Angien még nyomokban látható a tüzelés jele, így a kanok előszeretettel kísérgették minden oda és haza futásnál. Lili pedig kajla kölyök módján, mutatványaival lekörözött mindenkit.

Törpi csak a partvonalról szurkolt, de a hangzavar így is mérhető volt.

A következő csapatot Pan, Artur és Vacak alkották. A méretek növekedésével, már a játék is másként zajlott. A gyerekek a teraszról szurkoltak nekem, hogy állva maradjak, miközben Pan, nem túl udvarias módon orvul mindig a hátam mögé kerülve próbált meg ledönteni a lábamról.

Fél óra intenzív labdázás után, én leizzadva a blökik pedig kimerülve feküdtek és aludtak el.

Mikor csend és nyugalom telepszik kis birtokunkra, és már kint is teljes a sötétség, örömmel ülök a terrárium elé és nézegetem lakásunk legkisebb állatkáját.

Samu aki nem siet el semmit, megfontolt és tanítói tisztségét betöltve neveli kicsilányunkat a felelősségre.

Ezúton Kívánunk Mindenkinek, Békés Boldog Ünnepeket!

Tél

2008-11-24T08:11:00.007+01:00
Beköszöntött a tél. Tette ezt szépen lassan, de határozottan eszünkbe jutatta, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytunk. Például a gumicserét, a csapok elzárását, a muskátlik téliesítését. A slagot napközben feltekertem (meg kellett várni amíg kienged) és a tárolóba vittem. Ugyan ez várt a biciklikre és a szerszámokra, a homokozós játékokra és a kutyák nyári medencéjére. Lassan megtelik a használaton kívüli lóbox. Sikerült még az utolsó pillanatban szemes kukoricát vennem, amit a sok rágcsáló miatt, nem tudtam a helyére tenni, így maradt a kozmetika, mint egér mentes övezet.
A diófa pár nap alatt teljesen lekopaszodott, esélyt adva a ragadozó madaraknak, hogy a házhoz szoktatott gerléimet elfogyasszák.
Elfagyott az önitató, így újra előkerültek 20literes vödrök. 1 hét múlva már izomlázam sem volt, viszont rászoktam a hosszú szárú csizmára a lukacsos klumpa helyett. Sári újfent átment romboló gépbe, ami nála 6 oszlop kidöntését és a komplett hátsó kert, villanypásztor rendszerének szétszakítását eredményezte. Ültem a kert végében egy száraz farönkön és bámultam az utána maradt káoszt.
Annyira tettünk csak rendet, hogy újra áram alá lehessen helyezni a karámot. Nincs szomszédolás, kuncsorgás, "szoba fogság" lett az ítélet, kis patásom számára.

Az első hó hatalmas játékra hívta a kutyákat. Volt aki csodálkozva nézte a nagy pelyhekben érkező téli áldást, volt aki rutinuson túrta orrával vagy éppen boldog hempergéssel játszott a hideg csapadékkal.
Onyx kutyám elérte megérdemelt nyugdíjas éveit, immáron sokadszorra próbáljuk beszoktatni a lakásba. A legfőbb probléma etetésnél szokott bekövetkezni, mikor is 3 edénybe adok két kutyának enni. Prince megpróbál rendesen táplálkozni, miközben egy krinolin formájú bullyt kell kerülgetnie három edény között. Mire kedvenc kutyám jól lakik, a maradék tápot sem hagyná szívesen felügyelet nélkül, így orrával összerendezi az edényeket és befekszik eléjük keresztbe. Így kicsi yorkink sóvárogva ül a kosárkájába és egy nagy szőrös bully hátat néz.
Majd Onyx megunja a tálkák őrzését és felmászik az ágyra,

de fejét a konyha felé fordítja, hogy biztosan szemmel tudja tartani az edényeket. Közben persze elbóbiskol, majd horkolni kezd és jóízűen folyatja a nyálát a padlóra :)

Amint hazajön a kisgazdi, elkezdődik az őrület 2kg yorkink számára. Játék, kézből etetés, kényeztetés, pörgés-forgás majd jóllakottan magaslesre helyezkedik.

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings

Napok, hetek, hónapok.

2008-11-04T08:16:00.010+01:00
Repülnek a napok, hetek és mostmár a hónapok is. Az elmúlt két hónap annyira mozgalmasra sikeredett, hogy elértem a a végkimerülés határát.
A fontosabb eseményeket kivéve, mint Nikolett lányom születésnapja, szinte semmi sem maradt meg bennem márami a szeptembert illeti. Milyen érdekes a szervezet, mintha érezné, hogy közel a telítődöttség, elkezdi szelektálni a programokat a dátumokat, evvel is saját magát kímélve, hogy működős képes lehessen. Akik ismernek tudják, hogy segítőkész,toleráns és kedves vagyok, amit az emberek többsége ki is használ, ezzel is tovább terhelve saját magam. Mások problémáját is elkezdtem sajátomként hordozni, megoldásokat találni rá és cipeltem a hátamon napról-napra. Legyél mindig bűbájos, segíts ki a nemis mindig rászolurókat, hiszen te, vagyis én, mint egyszemélyes probléma megoldó, az ő lustaságukat is kiszolgáltam.
Még ez sem tünt fel, kínlódtam a már szinte állandósult derékfájásommal, az esti hőemelkedésekkel és az ájulás szintjét elérő gyatra vérnyomásommal.
Menni kell, dolgozni muszály, gyerünk -gyerünk, hajtás van menjél menjél, ...és mikor már túl vagy minden munkán és elcsendesülnek a problémáid, hirtelen az egész rádszakad és megpróbál agyon nyomni.
Kik az igazi barátok? Akik melletted állnak, mégha még oly kedvesen le is akarod pattintani őket, hiszen legfőképp jótanácsokra nincs most szükséged, de mégis, hiszen a támaszul kell hogy szolgáljanak ha szükség van rájuk.
"Dögszagra gyűlik az éji vad" és megjelennek a hiénák és dögevők, akik élvezik a tusát amit vívsz magaddal, hátha leesik még pár kis cafat rövidke életedből amit előnyükre használhatnak.

Mi az ami visszarántott a valóba? Elsősorban a két lányom, akik erősebbek, őszintébbek és felnőtebbek mint legmerészebb álmaiban is gondolhattam volna. Az ő egyszerű, gyermeknyelven kimodott igazságaik azok, amik újra felhúzták bennem a rugót. A barátok, akik nem sajnáltak, lesajnáltak, hanem kiálltak mellettem, levették, átvállalták és magukénak érezték a gondjaimat.
Átértékeltem az életemet, meghúztam határokat, ami főképp a kötöttségek vonatkozásában fog megmutatkozni. Elsődlegesen megkeresem a válaszokat magamban, és újra talpraállok.
Hogy kapcsolódik mindez a panzióhoz? Órákat vagyok képes kint ülni egy-egy napsütéses, késő őszi napon és elnézni ahogy játszanak vagy éppen a meghittséget keresve napoznak és pihennek kutyáink. Feltétel nélküli szeretet, ez az, amit adni tudnak, amivel megnevettetnek mikor a legnagyobb szükség van rájuk, együtt érzés és harmónia ami megadatott nekik, hogy hozzánk bújjanak, ha érzik rossz a kedvünk.
Ilyenkor készülnek a számomra legkedvesebb fotók, amik egy kicsit talán másoknak is visszaadják ezeket a pillanatokat.

Dehogy ne szaladjak ennyire előre, térjünk vissza szeptember végéhez, mikor is Niki lányom 9. szülinapját ünnepeltük, barátai társaságában. Bár az előző napi kiadós zápor megnehezítette a dolgunkat, közkívánatra előre hoztam Sárit, minthogy minden szülő, aki biztonsággal ránkbízta porontyát, ne egy nyakig sáros, koszos gyerkőcöt vigyen haza. Nem tudtam eldönteni ki élvezte jobban a helyzetet. A gyerekek, aki emlékül lószőrt is kaptak, vagy Sári, aki ismét bebizonyította, hogy mennyire szarházi tud lenni, ha érdeke éppen úgy kívánja.

A következő emlékezetes esemény az Europa kiállítás volt, ahol a Fajtamentőknek épített stand hely alatt lobbiztunk, majd a rákövetkező két nap, hol a bullterrier klub által rendezett kiállítással, hol a kis francia bulldoggal voltam elfoglalva.
Leoval szombaton, Fiatal Klubgyőztes címet értünk el, és a BIS körben Junior Best in Show II. kaptunk. Másnap 34 fiatal kan kutyából, bekerültünk az első 6 szűkítésébe, ami szintén igen nagy örömre adott okot a gazdának.

Noémi szülinapi ajándéka nem kis fejtörést okozott, de megkérdezve a leendő ünnepeltet mit is szeretne a szíve mélyén, gyors cselekvésre ösztönzött mindenkit. Engem, hogy megtaláljam a megfelelő példányt és előkészítsem az érkezésést, apukámra, hogy két napig titokba tudja tartani a többi unokája elött is, mi is lapul az egyik szoba mélyén. Így érkezett hozzánk Samu, a kis görög teknős.

Nagyon jófej kis állat, hagyja magát simogatni, etetésnél már hallgat a nevére. Nem félénk, mit "vizi" rokonai, mondjuk ezzel néha a frászt is hozza ránk, mert képes úgy aludni, mint akiből elszállt a lélek. Minden kis végtagját ernyetten lógatja a páncélja alól, a fejét egy kis tőzeg kupacra kifordítja, szóval tipikusan egy meghalt teknős képét mutatja.
Noémi kérésésre felkutattuk az összes szakirodalmat, hogy el tudjam magyarázni tudományosan, mert bizony ez nagyon érdekes, hogy nem fog házat váltani, hanem nől vele együtt a páncélja.
.... és miután megnézte a Tini Nindja Teknőcöket a tv-ben közölte, az ő Samuja tud félelmetesen és agresszívan is nézni.

Az októberi hosszú hétvége, mindenki jó érzését próbára tette. A három tüzelő szuka, a két agresszív ebecske, a betegeskedő négylábúak,

teljesen lefoglalták a napjaimat. Volt aki megérkezését követően, tüntetőleg hátat fordított nekem...

... majd megbékélt a helyzettel és kegyeibe fogadott.

Bármily fárasztó is néha az élet, az ilyen pillanatokért megéri....
Diana és Szotyi labdázik.

A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.

Szeptember

2008-09-11T19:38:00.007+02:00
Végérvényesen elmúlt ai idei nyár, előkerültek a kardigánok és a vékony pulóverek. Elkezdődött az iskola és kicsi lányom is felcserélte az ovis zsákját, hátitáskára. Vegyes érzelmekkel sétáltunk az iskolához, Noémi nagyon várta már hogy elsős lehessen, én viszont úgy érzetem újra lezárult egy szakasz az életünkben és végérvényesen a kiskamaszok táborába lépett.
Gyorsan önállóvá váltak reggelente, így már Nikivel ketten sétálnak a "munkahelyükre".
Ha megkérdezik tőle- Milyen az iskola? a válasz rövid és lényegre törő: -Unalmas.
Ma duzzogva jött ki a suliból. A sántításából egyből rájöttem, hogy utálatos tantárgyai egyike borította fel a napját. Ha van valami, ami kikészít egy lusta lánykát, az a testnevelés óra, de még ezt is tetézte a másnapra feladott matematika házifeladat mennyi és minősége.
Már előre felkészítettem, hogyha hazaérünk, nem tudok bent tanulni vele, várnak a szépülni vágyó négylábúak, de ha kijön a kozmetikába szívesen segítek. Miközben Zoé-t bontottam, a Noncsi egy vastag könyvvel, egy kockás lappal és egy ceruzával a kezében bejött, leült a sarokba és a bányamunkásokat megszégyenítő kínnal az arcán, kikelt magából:
-Látod mennyi leckém van? Nagyon sok! Sose leszek készen, tök nehéz. Ezt tetőzve, felfújta az arcát, keresztbe fonta karját, lefeszítette az állát és meretten bámulta a padlót.
Azt mindig is sejtettük, hogy Noémi "művészi" személyisége óvatos bánásmódot fog tőlünk követelni, ezért két lépést téve megnéztem a feladatot, hogy együtt érzésem fejezzem ki és bíztatás adjak kis porontyomnak.
A kockás papíron 3 sorban a következő jelek voltak előrajzolva: <,>,/ .A feladat nehézségét az okozta, hogy a sorokat folytatni kellett, majd önállóan még egy kiegészítő sort rajzolni, de a legnagyobb problémát, maga a "kötelező" szó rejtette magába.
Ide gyors segítség kellett, így a tartalék csokimat felhasználva ösztönöztem e nehéz és keserves feladat elvégzéséhez. Csendes, papírcsörgős majszolás következett, és mire Zoé lába csomótlanítódott, a lecke is elkészült.
A szurkoló brigád, kintről próbálta szabotálni a kisiskolások kötelezettségét Csibész személyében, ami rövid elterelésnek még be is vált.

A panzió kiürült, lajtsromba vettük a cserélendő bútorok és a leamortizált kellékek sorát. Az ágyat a tavaszi beszerzése óta újra sikerült szétrágni, letépni a huzatát és mindenféle játékokkal és megrágott maradékokkal teletömködni. A tapéta két helyen leszakadt, a szekrények lábát megrágták, a müanyag fekhelyekből kettőt kidobhatunk, a pokrócok a sorozatos pótlások ellenére se lesz elég a téli turnushoz. A fém etető tálak elég jól bírják, bár ezekből is van aminek pereme már elkezdett levállni, így kiselejteztük azokat is. Hétvégén megejtjük az ipari nagytakarítást és felkészülünk a hidegebb napokra.

Megérkezett az utolsó széna szállítmány és az egerek is elkezdtek behúzódni Mázli cica nagy örömére. A kis szarosn nagyon jól érzi magát a szomszédban, nagyon közvetlen az emberekkel, és lányaim nyüstölését is jól bírja.

A jövőévi terveink kezeim által, már papíron vannak, méricskélek, számolgatunk és szerdán a terep tisztogatását is elkezdtük. A lányok nagyon élvezték a gyüjtögető munkát és mire a tűzre hordtuk a gallyakat és rönköket, a vörös hangyák is megcsipkedtek minket. Gizmo kihasználva kintlétünket, sunyi módon beköltözött a nappalinkba.

Fé nyolc felé már sötétedik, ami magával hozza az ősz és közelgő tél, sötét hideg napjait.

Miért van az, hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz, aki egész éjjel kint akar maradni?
Doug Larson

Álmok és a valóság

2008-08-27T08:21:00.002+02:00
Szeretem a munkám, szeretek dolgozni, de mégis másokra vagyok utalva, ha mindezt bővíteni szeretném.
Talán egy éve foglalkoztat a gondolat, tovább kell lépnem. Az itteni környezetben elértem amit szerettem volna, és mielőtt végleg befásulok, tovább lépek/lépnék.
Az elhatározásomat, nagy ellenzés követte, de a felsorakoztatott érvek, amiben persze az anyagiak is benne voltak, egy idő után engedni látszottak a növekvő nyomás hatására.
Még titkon, legbelül bízok egy csodában, hogy sikerülhet az álmom, ami nem egy ranch, pedig az is milyen jó volna. Egy hatalmas több hektáros terület, színvonalas nagy kennelekkel, külön ellető házzal, külön kutyaovis területtel, kiképző és akadály pályával és végül a lovak, amik nem hiányozhatnának a látképből. Meg is találtuk a területet, de hát a földtörvény utunkba állt.Huss rózsaszín álmok.

A helyzet a kényszer vállalkozásokkal kezdődik, és a bankok nem túl kedvező elbírálásánál végződik. Majd jönnek az ismerősök - ismerősei, akik nagyon hangzatosak, viszont itt pályafutásuk be is fejeződik, mint segítségül hozott megmentők.
A magyar helyzet röviden a következő:
-Örülj neki, hogy valaki gyereket szeretne és világra hoz.
-Beiskoláz és felnevel, majd lehetőségei szerint elindít.
-Állj talpra, szerezz munkát, és próbálj saját lakásba költözni, mindezt kevés pénzből.
-Az autó már mindenhol alap dolog, a jogsiról nem is beszélve, úgyhogy gyorsan hozzájuthatsz egy kedvező hitelhez, amit cipelhetsz évekig és levonnak a fizudból.
-Keressél magadnak egy embert, aki szeretni fog és elviseli, hogy mi a hobbyd - ami még nem a munkád.
- Majd kezdj felkúszni a szamárlétrán, és örülj, hogy csak néha rugdosnak lefelé egy -egy fokot.
-Legyenek álmaid, de nehogy megvalósítsd, mert máris aláírtad a halálos ítéleted.
-Ha mégis kihúzod pár évig, ne álmodj nagyobbat, mert nincs nyelvizsgád és nincsenek millióid a bankszámlán, amit egy amerikai nagynéni hagyott rád.
- Vállalj gyereket, úgy, hogy egy régi építésű házra nem kaphatsz szocpolt, de ha 20milla fölötti összeged van új kéróra, arra jár mert hát újjatt vettél, tehát építsél hozzá akárhogyan.
- Neveld őket legjobb tudásod szerint, és mindig mondogasd nekik: Tanulj és menj külföldre élni!
- A tovább lépéshez, alázkodjál meg, hiszen mint vállalkozó, annyira készségesek veled, hogy csak a nagyi halotti bizonyítványát nem kérik be ellenőrzésre.
- Törődj bele, hogy ennyire vagy méltó és érdekes a társadalom számára, bezzeg ha politikus lennél, már milliókat raktál volna zsebre.
- Ha eléred a nyugdijkorhatár, (ami igencsak necces, hiszen lehet, hogy nem lesz mentő, vagy részeg orvoshoz kerülsz, vagy egyszerűen nem lesz majd ápoló aki ellásson.)
- ...elégedjél meg a minimál nyugdíjjal, és amiért egész életedben güriztél, adogasd el, hogy ne fagyjál meg és ne halljál éhen.
- Ha szerencséd lesz a gyerekeid nem fogják a fejedhez vágni, nekik miért nincs amerikai nagynénjük és miért csak adósságot hagytál rájuk.

Tegnap vacsora közben, mikor már egy hajszálnyira voltam a kétségbeeséstől, mint egy rajzfilmbeli megvilágosodás képen, fény gyúlt kis agyamban.
Ezen ötletem megvalósításához, csupán újfent építkezések és munkák sorozatát indítanám el, de csinálnom kell valamit, mert megőrülök.
Sose voltam királykisasszony, nem ijedtem meg a fizikai munkától, max. az erőnlétem miatt nem tudok annyit segíteni mint szeretnék.
Lépésenként haladunk előre, remélhetőleg jövő nyárig elkészülünk vele. Ha nem lesz -20 fokos hideg, vagy méteres hó, még télen is lehet haladni majd.
..és a kutyák? Majd élvezik a méteres homok és sóder halmokban való ugrálást és kergetőzést, a melósok állandó ijesztegetésést, és a hatalmas nagy sétákat amik a területeik pillanatnyi lezárása miatt kijut majd nekik.

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor

Meglepetés

2008-08-24T16:37:00.010+02:00

Hétfő reggel Árpi bejön a kutyáktól, majd rám néz:
-Gyere ki, mutatni akarok valamit.
-Muszáj?
-Gyere, ezt látnod kell!
Ebből arra gondoltam, nem holmi szokásos rosszalkodás következményeit kell konstatálnom, majd eltakarítani.
Sziszi, akinek hivatalos fajtája Petit Bassaet Griffon Vendéen nem kis megdöbbenésünkre egy kölyöknek adott életet az éjjel.
Nos.. nem részletezem a "gazda" hozzáállását, de a -magasról leszarom, enyhe jelző lenne amit az esettel kapcsolatban kiváltottunk belőle.
A "kölyök" szépen növekszik, Sziszi, az elkerülhetetlen dolgait kivitelezve, szinte állandóan vele van. A megemelt tápanyagokban és egyéb kiegészítőkkel tarkított eledel, úgy tűnik el mint a kámfor, de hát egy kismamának előjogai vannak.
A többiek érdeklődve figyelik őket, és Onyx kutyámat nem egyszer rajta kaptam, hogy a "kölyök" megszerzésén gondolkodik. Nem tudom miből gondolja, hogy mint pótmamára szükségünk lenne rá, lévén ivartalanítása után, már nyugdíjas éveit tölti.

Szerdán Biberach bemutató kutya híján, elővehette rég elfeledett hozzáértését a csibészelés témájában.

Bár már közel jár a 10.évéhez, ő is kicsit megkopott, azért erejével még szerzett pár kellemetlen élményt a "rossz embernek" :)

A bemutató után, következett a kutyaszépségverseny, ahol jómagam is bírálhattam. A fotós most is Noncsika volt ,aki egyre ügyesebben kapja el a pillanatokat.

Szombaton szülinapi bulit ültünk, aminek fáradalmait egy vasárnapi nagy sétával pihentük ki. Samu bullyval kiegészülve ( aki Lilu szukánk testvére)kisétáltunk a rétre és élvezve a kellemes időt, megmozgattuk tenyészetünk.

A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.
George Gordon Noel Byron

I. Országos Hidegvérű Találkozó

2008-08-19T17:40:00.004+02:00
Szombat

Egy hosszú listával a kezemben rohangáltam a lakásban mit kell még becsomagolnom, felkészülve a hidegre, amit már napok óta emlegettek a hírekben.
Megérkezett a kölcsönfutó, bepakolásztuk a motyókat, beültettem a két gyereket, majd Sárikát is felvezettük. Nem okozott csalódást, minden gondolkodás nélkül felment a futóra.
Életem első lószállítása, de próbáltam nem gondolni holmi balsejtelmes megjegyzésekre. Mire elértük Vác magasságát, már vígan énekeltük az ovis dalocskákat.
Egy kis tolatást közbeiktatva megérkeztünk, levettem a lovat, elláttuk minden jóval és kezdődhetett a sátorverés.
Nos.. aki próbált már biztonsági szelepes, ócó matracot, viharos szélben felfújni, az együtt érezhet velem.
A próbálkozásainkat és fejfájásomat, siker koronázta, így lehetett lakájossá tenni átmeneti szállásunkat.

Az első nap, díjugratás, ügyességi feladatok és fogathajtás volt a menü a Viski Lovasudvar szervezésében. Nem sokan lézengtek a hidegesek közül, de már ekkor is érezhető volt, hogy nincs ellenségeskedés, lenézés, mindenki barátságos és segítőkész volt.
Megérkezett Detty és Diesel nevű pacija,

majd szép lassan előkerültek a "házigazda" lovai is. A gyerekeim egész nap a fogaton lógtak, Niki lányom, Bandi2 segítségével, még a hajtást is kipróbálhatta.
Az erős és állandó szél rendezgette a felhőket, de közben kockára fagytam, néha még vacogtam is. Nem győztük mondogatni, holnap jó idő lesz!
Negro paci egyesbe volt fogva és igazán örültem mikor Detty megkért, legyek a segédhajtója. Mint vérbeli "nyerges" lovas, eszembe sem jutott akár közelebbről is megcsodálni a kocsikat, szerszámokat és egyéb ehhez kapcsolódó részleteket. Valahogy sose érdekelt a dolog. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, de mint egy gyerek, olyan izgalommal vártam a fogatok versenyét. Megkaptam az instrukciókat, bejártuk többször a pályát, memorizáltuk a kapukat, majd elindult a verseny.
Negro igazán jó formában volt és Detty is ügyesen, okosan vette a fordulókat. A pályabíró szerint, mi vettük legszűkebben az akadályokat, de ehhez az is hozzátartozik, hogy egy profi maraton kocsival indulhattunk, no meg –ŐK NŐK, tudnak gondolkozni!- volt az észrevétel!
Eszünkbe sem jutott, hogy elsők lehetünk, annál nagyobb volt a meglepetés mikor behívtak minket. Negro rozettát, Detty kupát, én pedig egy szép kristályküblit kaptam, ami itt díszeleg az ebédlőasztal közepén.
Délután beneveztem Sárit az ügyességi versenybe. Sajnos ekkor vettem észre, hogy a hevederem itthon maradt, így szőrén vágtam neki az ismeretlennek. Na jó így ez nem igaz, mert a pálya ugyanaz maradt mint a fogatosoknál, csak a kapuk közötti távolságot levették 60cm-re. A bemelegítés elég érdekesre sikeredett, Sárika nagyon jó kedvében volt, és megmutatta milyen, ha a hidegvérűnek bakolgatni támad kedve. Nos.. gyorsan megbeszéltük a dolgokat, majd a sok "vézna" sportló között teljes életnagyságunkban megjelentünk. Ha jól emlékszem próbáltam sokat ügetni és nem leverni a teniszlabdákat, de mivel nem a győzelem volt a cél, így két labda elgurult, jelezve, hogy nekimentük a bójának.
Az eredményhirdetésnél Dettyvel bent álltunk a pályán, lovaink egymást erősítve nézték végig a díjátadót, amihez persze, közünk nem volt.
Este a tábortűz melegénél vicceket meséltünk, majd "hulla"jó sztorikat hallgattunk. Gréta tacskó félretéve, azon kijelentésem, hogy :- Utálom a kutyákat! nem hatotta meg, felkéredzkedett az ölembe és összegömbölyödve melegítettük egymást.
Túlzás lenne, ha azt mondanám jól aludtam.

Vasárnap

Éjjel többször felriadtam, mikor Sári belenyihogott a sötétségbe. Hajnali 2 felé végre lefeküdt, szinte horkolva aludt, ami megint csak nem segített a pihenésben.

Noémi lányom radiátorként fűtötte be a sátrat, középre bepréselődve, legalább az egyik felem nem fázott. 5 óra felé Sári kapargálására ébredtem. Első az állat, erőt vettem magamon és kikecmeregtem.

3 vödör vízzel feltöltötte magát, majd reggeli abrakolás után, elégedetten szénázgatott.
A szél már kevésbé fújt a napot is gyakran láttuk, gyönyörűen megmutatva a körülöttünk elnyúló táj szépségét.

A tegnap esti tűz még pislákolt, így dobtunk még rá egy keveset és odakuporogtunk, várva, hogy kinyisson a büfé egy kávé erejéig.
Nem szerettem volna megint bakolásokkal indítani a napot, így lementünk a bemelegítő karámba, és hagytam a lovam, hagy rohangálja ki magát. Felcsatoltam a futószárat és a legvégén nyereg alatt okosodtunk kicsit. Mire végeztem, Bandi jóvoltából reggelit kaptunk, majd egy forró kávé után, felébredve, elkezdtünk ténylegesen készülődni.
Vártuk a lovasokat, nézelődtünk, és teli hassal a hajnali ébresztőnek köszönhetően, jólesően nyúltam ki a sátor mellé rakott takaróra.
A következő órák, szinte elrepültek. Megkaptam a bemutatós számomat, közben megérkeztek a barátok, ismerősök, akiknek nagyon örültem. …és bevonultunk.

Hát ezt a részét még gyakorolni kell, viccesen végig húztam a lovamat, aki a pálca láttán, sem akart nagyobb sebességre kapcsolni. Sebaj, majd legközelebb.
A bemutatót, tenyészszemle követte. Tisztában vagyok a lovam hibáival, elég kritikusan látom a lovak nagy részét, tudom, hogy finoman szólva nem tartanak normálisnak, és ezt nem egyszer hangosan meg is jegyezték, ennek ellenére a szemlézők úgy döntöttek, B vagyis előtörzskönyves kancát varázsolnak Sárikából.

Innentől kezdve végig a föld felett repkedtem, de még hátra volt az utolsó kívánságom, próbáljuk ki Sárit kocsiban is. A szerszámok rákerültek és szinte 5 perc múlva már egy könnyű kocsiban baktattunk -Csuti szavaival élve- mintha mindig is ezt csinálta volna. A rönk és szánhúzás versenyszámai után, újra befogtuk, akkor már üresbe és egy kis hasábot húzva sétálgattam vele. Túl azon, hogy Sári megint bebizonyította, menyire figyelmes, érzékeny és okos tud lenni, befészkelte magát egy gondolat a fejembe, a lelkembe. Most, hogy elértük azt a szintet, hogy sikerült a fogatolás, hátha én is lehetnék hajtó. Szigorúan csak vele és csak 1-esbe. Sokat kell még tanulnunk, főleg nekem, hogy segíteni tudjam, sokat kell gyakorolnunk, de hátha sikerülne...
Első rendezvény, nagy látogatottsággal, remélem hagyománya lesz, jó lenne újra találkozni és együtt látni ennyi „hidegest”!

Pár kép.
Jony

Gyuri

Csillag és Muki

Szlovák kettes fogat

Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.

Dolgozgatunk

2008-08-13T14:03:00.007+02:00
Egyszer azt hallottam:

"A kozmetika olyan, mint a szobrászat, csak mi élő állatokon munkálkodunk."

Valami ilyesmi jutott eszembe, mikor megláttam Lord-ot.
A torzonborz airedale terrier feladta a magaslabdát, de megérte a kínlódást.

Megnyírva, vizesen de újra formában :)

A kicsik elemükben voltak. Kevin a golden retriever, miután felfedezte a kertben lévő bambuszomat, úgy gondolta ő bizony kiássa, mert a nedves föld neki is nagyon jó hely pihenésre, játékra. Noémi riadóztatta a családot:
-Anya a világos kutya szétszedte a kertedet!
Mire felpattantam és kiértem, már lelkileg készítettem magam a látványra. A bambusz alatti föld, szigetelésig kikerült a helyéről, a növényzet megdőlt és apró gyökérfoszlányok feküdtek mindenhol. Biztos megérezték, hogy gáz lesz, mert a haverok felröppent madárrajként ugrottak szét, pedig tuti végigszurkolták a cselekményt.
Nem mondom, hogy nyugalmam töretlen maradt, elszámoltam tízig, majd anyai nevelést alkalmazva, kiemeltem a gyerkőcöt játszóteréből.
Mire végeztünk a visszaültetéssel, már jóízűen, az igazak álmát aludta.
Lehet nem kéne kertet fenntartani, ha kutyázunk?

A legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának."

Morley, Robert

Életképek

2008-08-05T22:36:00.010+02:00
Mazsi

Bony

Lilu lila

Barátok

Szofi legel :)

Fjodor

Anya és lánya

Edina is megszépült

Pihenés

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
Eric Knight

Kapcsolatok

2008-08-03T20:29:00.008+02:00

Kedden úgy érzetem szétrobban a fejem. Ideges voltam, nem találtam itthon a helyem, mindenkivel csak kötözködtem, így erőt vettem magamon és felöltöztem, hogy kimegyek terepre Sárival.
A ló nagyon érzékeny állat, minden rezdülésével jelezte, érzi, hogy baj van, és őt hívtam segítségül.
Bár lovas "szaknyelven" tele volt a segge, mégis készséges és kedves maradt hozzám. Mire végeztem a pucolással és a nyergeléssel, megszállt az a furcsa érzés, ami többet jelent holmi nyugalomnál. Este 7 óra elmúlt, így egy rövidebb útvonalat választottam, hogy még teljes sötétedés előtt hazaérjünk.
A táj új arcát mutatta megint, eltűntek a sárga repce földek, helyette a fakuló búza és napraforgó táblák vették birtokukba a környéket. Hallgattuk a csendet, éreztük a szelet, a növények illatát, szinte már mesébe illően giccses volt minden körülöttünk...és akkor elszakadt a cérna. Bőgtem mint egy gyerek, nem is akartam küzdeni ellene. A megnemértés, a felesleges harcok és küzdelmek amit holmi kétlábúakkal vívtam, négylábú barátok halála, és a fáradtság egyszerre nyitották meg a kaput. Sári megállt és hátranézett.
- Semmi baj kislány, már jól vagyok!
Az orrával megérintette a csizmámat, előrefordult és elindult. Barátok vagyunk. A kapcsolatunk tiszta és minden kétszínűségtől mentes, és bár kihasználjuk egymást, nekem nagyobb szükségem van rá, mint neki rám. Sok minden történt velünk az elmúlt két év alatt, de egyre jobban megszoktuk és elfogadtuk egymást.
Úgy szeret, ahogy vagyok. Nincsenek elvárásai, nem kell megfelelni neki, egyszerűen és őszintén a barátom.
Mire hazaértünk összeszedtem magam. Gyorsan leszedtem róla a szerszámokat, szájába toltam egy répát és lesétáltunk a karámhoz. Megsimogattam és beengedtem. Tett pár lépést, majd rám nézett és megfordult. Várt. Én hozzálépve megvakartam a kis csillagot a homlokán és csak annyit tudtam neki mondani:
- Köszönöm.

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
Antoine de Saint-Exupéry

Hőség

2008-07-31T10:15:00.012+02:00
Nagyon befűtöttek az égiek mostanság. Hogy kíméljük a kerti tó élővilágát, felfújtuk újra a gyerekmedencét és megtöltöttük vízzel. Volt aki féltve óvta testét a hűsítő víztől, így csak lefetyelt belőle, mások minden szégyenlőség nélkül éltek a felkínált lehetőséggel.

Még ebben a tikkasztó hőségben is van aki képes a falnak támaszkodva kifeküdni.

Az újjak ismerkednek........

.....majd ők is beállnak, a nyálas viziszörnyek társaságába.

...az arisztokraták pedig, előszeretettel pózolnak a kamerának.

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Josh Billings

Sérülések...már nem is fáj.

2008-07-27T20:45:00.011+02:00
A reggeli korán kelés nem tartozik az élvezetes tevékenységeim közé, főleg így vakáció idején. A munkát ilyenkor is el kell végezni, így félkómásan kitántorgok a szobából. Menet közben átesek pár cipőn, és hogy komfort érzetem végleg elszálljon, rálépek egy 6-os legóra, aminek két kockája beékelődik a lábujjaim közé. Felhasználva az aznapi összes káromkodás adagomat, a legókkal tűzdelt talpamat kímélve, elugrálok a zuhanyzóig. Mire felfrissülve végzek eme emberi igényeket kielégítő tevékenységgel, szembe találom magam a törülköző hiányos polcok sorával. Végig szambázok a lakáson és az utolsó kanyarban egy ismerős hang üti meg a fülem. Ez olyan kattanás féle, halk de össze nem téveszthető semmivel. A bal bokám, ami a versenysportnak hála, már nem a régi, elmarad a fordulóban, kattan, jelezvén, hogy jönne ő, de hát nem sikerül, majd miután mégiscsak behajlik, visszahelyeződik minden ínszallagom a helyére. Innentől fáslizva totyorászok tovább, kerülve a gondolatot ami egy sebészi mondat köré épül: Legközelebb már felvágjuk!
A reggeli táplálék bevitel nálam csokis keksz és kávé formájában tetőzik,, így felöltözve, teli szájjal, még mindig fájós lábbal, elindulunk házi állatkertünk ellátására. A felhozatal színes, változatos és gyönyörködtető.
Amazon papagáj, tengeri malac, görög teknős, törpe nyuszik sokasága, és kutyák kavalkádja vár már minket.

A hűtőnk felét, zöldségek, gyümölcsök tömkelege foglalja el. A kozmetikában a táptartók és a konzervek egyvelege várja, hogy felkínáljuk az ebeknek és a cicáknak.

Gyorsan haladunk, 9 órára az edények elmosásával és az udvar feltakarításával is végzünk. Jöhet az első kozmetika vendég. Már elfelejtettem a felkelés korai stádiumában elszenvedett bántalmakat, így újra optimistán álltam hozzá a kutyanyíráshoz. Toby nem volt ilyen megértő, mit is tudhatta szegény, mennyire nem életveszélyes egy fésülés, így mikor mit sem sejtve elővettem fő fegyverként használt fém fésűmet, egy jól irányzott mozdulattal belém mélyesztette aranyos kis fogacskáit.
Mivel a reakció időm lelassult, így hátra ugrottam, egészen a falig, mikor is meglökve kis asztalomat, az rám dőlt, lehúzva bőrt a lábam hátsó részéről.
A gazdi sem nyugtatott túlzottan meg, mikor is megkérdezte:
-Szegény, nagyon megijedhetett? Hmm… hát nézzük csak,: Hívjam az állatvédőket?
Kénytelen voltam egy gyenge mosolyt kicsikarni arcvonásaimból, hogy elvegyem az élét kicsit sem vicces megjegyzésemnek.
Miután megküzdöttem a kis szörnyeteggel, gyorsan kiteregettem a ruhákat, elrendeztem a kiskutyák lakóhelyét és amíg a blökik átvizsgálták a kerti tó növényzetét és vizének ph értékét, gyorsan felmostam a követ is. A nagy takarítás közepette, Bodza beaglinek hála, nyakamba borult két hónapi széna adag. Kínomban már magamon röhögtem, ilyen nincsen csak filmeken.
Vannak hetek mikor tiszta ovisokkal vagyok körülvéve, mert az átlag életkor nem éri el a 3 évet. Máskor a kórházi elfekvő, edzőtábor a felhozatalhoz képest, de létezik olyan hét is, mikor a latin szeretők szerenádja, elbújhat az itteni macsók előadásai mellett. Tisztára mint a megasztár előválogatásán, Biberach, Bodza, Csucsu és Pluto egymást felváltva és túllicitálva próbálták a rejtegetett nőt, hangorkánjukkal válaszadásra bírni.
Ilyenkor felüdülés nézegetni a megfontolt életviteléről elhíresült és méla némaságba burkolózó teknőst, Mazsolát. Noémi lányom már tavaly ostromolt, hogy születésnapjára szárazföldi teknőst szeretne. Akkor abban maradtunk, hogy aranyhalakkal próbálkozunk, akiknek túlélési aránya nagyobb, mint a négylábú páncélosoké. Cápa és Ficánka szépen megduplázta méreteit, betegség nuku, így azt hiszem meglesz az a teknős Noncsinak, már csak apát kell valahogy megfűzni, hogy bizony kell nekünk itthonra saját Mazsola.
Lassan besötétedik, és kezd a banda is lenyugodni. Vége a mászkálásnak, már csak velünk kell foglalkozniuk, a házat sem kell felugatni, ha valakit bekísérünk. Aznapi harci sérüléseim: két harapás, egy elég nagy karmolás, a vádlim teljes bőrhiánya, és az esti szerencse áradat, köszönve ezt Olivérnek, aki a bejárati ajtóba tette le csomagját.

Prince ma ünnepli első, (remélhetőleg boldog) születésnapját. Asztalhoz, csak frissen tisztálkodva lehet ülni, így hősünk, persze kicsit nyafogósan, de hagyta, hogy megszépítsük.
Amíg a kozmetikában készült, a lányok tortát és ajándékot készítettek neki. Miután a csillagszórón elcsodálkozva, megleptük a tortájával, szégyenlősen ugyan, de nekiállt falatozni.

A boldogság ( persze a kétlábúaknak) a tetőfokára hágott, mikor a lányokkal elnyúlva a kanapén, paplanokba burkolózva Animal Planet-et néztek.

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.
James Herriot

Szabadság

2008-06-26T15:54:00.007+02:00
Év elején meguntuk Csuti barátnőmmel, hogy minden "normális" lovas túrából kimaradunk, így megszerveztük magunknak a "Sziget Túrát". Kivettem az szabim egyik felét, és buzgó készülődésbe kezdtem.
Mások szerint kicsit túl komplikáltuk a dolgokat, mi viszont a biztosra akartunk menni, így is sok meglepetés érheti az embert, ha egy SPAT-os lábú sport lóval, ill. egy döcögős hidegvérűvel indul neki a 100km-es túrának.
..és hogy a sors megmutassa mennyire nem éri meg előre tervezni, Döme lába első körben megsérült, mikor csikót akart szerezni magának a ménesben, majd a fájós lábára kezdett sántikálni.

A vasárnapi indulásból keddi lett, majd szerdán a kiadós esőzés miatt nem tudtunk terv szerint haladni. Végül csak elállt az égi áldás, és teljes menet felszereléssel, hátizsákostul, lóra ültünk.
Kerülve minden felesleges ramazúrit, szépen lépésben haladtunk, egészen addig, míg a komp előtt 300méterrel észre nem vettük a révészt, aki szaporán hajtja fel a kocsikat a kishajóra. Elkezdtünk rohanni, csattogtak a paták az aszfalton, és bár Döme kicsit vonakodva, de felment Sári után a fura szerzeményre.
Az egész kompolásból szinte semmire sem emlékszem. Sári minden áron kiakart hajolni, közben kerestem a pénztárcámat és mire mindent elpakoltam, már ki is kötöttünk a túloldalon.
Erre az ijedségre jól jött volna valami kis folyadék, de ahogy felértünk a révből, máris megérkezett az eső. Hogy kíméljük a felszerelésünket, előkaptuk az esőkabátokat és elindultunk Tahitótfalu felé, mert randink volt Ilustával és Haramiával, hogy bekísérjenek minket a szállásunkra.

A csütörtök nyugisan indult, leszámítva az ablakunk alá tett disznót, aminek sorsa gyorsan megpecsételődött a böllér láttán. A major ahol megszálltunk, gyönyörű helyen fekszik. Közel 90 ló, egy őshonos állatkert és egy most épülő kalandpark várja az idelátogatókat a sziget közepén, 50 hektáron.
A kiadós reggeli után úgy döntöttünk, nem lovazunk, így maradt Ilusék ígérete miszerint levisszük a lovakat fürdőzni a Dunához délután. Nyereg nélkül, teljesen szabadon vágtunk neki az ismeretlennek.

Sárit nem sokat kellett unszolni, hogy vízbe menjen, pedig több félelmetes dolog is úszott rajta. Talán én jobban élveztem mint lovam, mert régi vágyam teljesült, mikor Sári vízilovasat játszva alámerült és sörényébe kapaszkodva úsztam vele együtt.

Pénteken nem igazán tudtunk korán elindulni, így Surányban ebédeltünk és bármennyire is kiszámoltuk az időnket a kompot megint csak futva értük el. Hazafelé már lovainkkal is bátrabban mentünk, így a Gödi erdőkben vágtáztunk pár szakaszon.
A Los Vegas Farmon épp edzésre készülődtek a lovasok, mi pedig fáradtan nyúltunk ki a padon. Én a családra vártam, Csuti pedig a megmentőire, hogy haza tudjon jutni az időközben sztrájkba lépett kocsijával.
A hétvégén még rápihentem a következő hetekre, hogy felidézve az emlékeimet kibírjam a következő túráig.

Itthon pedig minden rendben ment....

Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.
Bert Harte

Vegyes vágott

2008-05-28T22:12:00.008+02:00
Leo debütált a kiállításokon, és nem kellett benne csalódnom. Teljes odaadással dolgozik, érti mit szeretnék kérni tőle. Megkockáztatom mintha élvezné, hogy produkálhatja magát. A gazdi is szemrevételezte közös munkánkat, nem volt olyan kiállítás, ahol helyezés nélkül jöttünk volna ki a ringből. Nyíregyházán osztálygyőztes is lett, aminek nagyon örütünk mindketten.

Befejeztük a kutyás szoba csempézését és új színt is kaptak a blökik. Volt itt ramazuri ,teljes átszervezés és egész napos felügyeletet igényeltek, amíg nem tudtuk őket újra beköltöztetni. Egyenlőre élvezik, hogy visszhangzik a szobájuk, ami számunkra már nem olyan nagy öröm. Az átépítések után, megmaradt homok bekerült a blökik udvarára, így tiszta kutyát nem tudok haza adni. Legyen akármilyen piperkőc is a négylábú, a homokdomb csábító megmászásának, majd beleásásának egyik vendég sem tud ellenállni. Ennél nagyobb és jobb játék márcsak a friss illatos szénába való ugrálás tud nyújtani. Mire egyesével, ölben behoztuk a blökiket, kitört az allergiánk. Sári szinte el sem mozdul a két IFA-ra való széna evés mellöl. Esténként, mikor a szomszédok epret szednek vagy kukoricát kapálnak a mi családunk szénát forgat vagy épp a kutyák nappali kertjét locsolja.

Végre eljött a nap, mikor új "családtagot" köszönthettünk. Van még mit tanulnunk egymástól, de a tenyésztőtől minden segítséget megkapok, hogy zökkenőmentes legyen a közös életünk.
Jágó, olyan mint egy terrier: akaratos, hisztis, minden iránt érdeklődik, de gyengéd is tud lenni, ha az érdeke és a hasa úgy kívánja.
Egyenlőre naponta 2* fecskendőből kapja a nevelőtápszert, de a nap többi részében kénytelen kiszolgálni magát az edénykéiből.

Kicsi Prince két napig minden mozdulatát leste, aztán legyűrte a féltékenységét, így már nem is olyan izgalmas neki az új jövevény.

Malacka, mint minden négylábú, elég erősen küzd a meleg ellen. Ő például belefúrja magát a szalmába, így védekezik a meleg és a rovarok ellen.

Sába gazdinak köszönjük a fényképet amit küldött nekünk!

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

George Orwell

Gazdátlanok

2008-05-01T17:07:00.004+02:00
Szeretem az állatokat! Ezt majdnem mindenki elmondhatja magáról, hiszen változatos az elő világ eme szeglete. Vajon a szeretet együtt jár felelősség tudattal is?
Itt már elgondolkozhatunk ismerőseink, barátaink vagy akár saját magunkba nézve, viselt dolgainkon.
Az első pár évben úgy gondoltam, aki kutyát tart az valamilyen szinten felelősséget érez kedvence iránt, pláne hamár panzióba is kívánja adni. Hatalmas nagy pofára esések után, hazugságoktól dagadó zsebbel úgy döntöttem, felállítjuk a szabályainkat, a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelve.
Egy példát előhúzva a tarsolyból, leírom, hátha egyszer magára ismernek a gazdának nem nevezhető kétlábú lények.

Szeretni lehet a szomszéd kutyáját is, mégis inkább veszünk vagy örökbe fogadunk egy jövevényt, mondván, tessék, nekünk is van kutyánk. Kisírja a gyerek otthon, megígér fűt-fát hát megkapja, aztán majd meglátjuk mi lesz vele. Az esetek többségében, mint ahogy a mondás is tartja: "Minden csoda 3 napig tart" és máris nyakunkba szakadt egy kis törpevízmű, amelyiket esőben, hóban is nekünk kell sétáltatni. Foglalkozás híján, amit ugye megígért a gyerek, egy állandóan pörgő, romboló és ugató gép válik belőle, aki alkalmattán még a vendégeket is megtámadja. Nyáladzik és megrágja a bútorokat. A rokonoknál letapossa a virágokat, megfürdik a medencében és este jókat alszik a falnak dőlve mit sem törődve a ház őrzésével. Van, hogy napokig nem érünk haza normális időben, gyorsan kidobunk egy zselés kocsonya masszát, amin a KONZERV felirat szerepel, mert a kutyák a tv-ben nagyon szívesen megeszik. Elkezd hullani a kutyánk szőre, büdös és állandóan vakaródzik. Ciki megmutatni a barátoknak, a kocsinkba meg pláne nem tesszük bele. Elkezd szökdösni, már nem lehet elengedni a pórázról, így végigrángat minket a lakótelepen póznától a kis fáig. Pórázon nagyszájúskodik, és ha hasonló kutyával találkozik, már kötekedni is elég bátor lesz. Kezdjük nem élvezni a kutya tartással járó feladatokat, szinte már terhes a gondozása az általunk egykor favorizált kölyöknek. Szólnak a szomszédok, bizony ha nem vagyunk otthon, arénázik a kutya, ebből még baj lesz, így lépni kell.
A kutyát panzióba adjuk mondván elutazunk pihenni kicsit- majd mikor vissza érkezik a kutya a megadott címre, a szomszédok közlik, elköltözött a család. A telefont nem veszik fel, viszont -nem túl gerincesen- sms-ekre válaszolnak. Jönnek az ígéretek amiből már nem állunk amúgy se rosszul. Ezekből egy listát tudnék összeírni, mert az emberi találékonyság és hazugságok mindig ugyanarra mennek ki: húzni az időt és hitegetni! Amikor már ott tartunk, hogy bizony az sms-ek is süket fülekre találnak, ( hiszen csak nekem fontos, hogy a kutya a gazdáihoz menjen vissza) elkezdek az ebnek új gazdát keresni. Nem könnyű, hiszen egy teljesen elrontott kutya van a kezemben, mégis reménykedünk hátha sikerül egy felelősséggel megáldott gazdát találni neki.

Igen kedves olvasó, ez egy fajtatiszta Jagd Terrier. Tökéletes társa egy vadásznak, megállíthatatlan dúvad irtó, vagy éppen kotorék vadász. Nem lakótelepre vagy egy tollas baromfikkal megáldott udvarba való.
Dorka szerencsés, új, türelmes családhoz került. Nem volt probléma mentes a beilleszkedése, de egy kis AKARÁSSAL sikerült megváltoztatni elképzeléseit a földi létről. Napközben a gazdasszonynak jelzi a porta minden rezdülését, délután a lovardában írtja a kártevőket, szabad napjain pedig birkákat terel vagy éppen gyalog túrázik a családdal a Mátrában. Kitűnő társa lett Böbének a komondornak, és remek bébi csősze, Mátyásnak az alig 1 éves kisfiúnak. Neki sikerült!

A többiekről sajnos nem tudunk ennyire részletes beszámolót, pedig minden kutyának megvolt a saját élete:
Tücsi, Bogi, Maszat, és a név nélküli yorki aki szintén családi kutyaként kezdte karrierjét.

A szeretet kevés. Sokkal több kell annál, felelősség, türelem, tapasztalat és nem árt egy kis tudás sem.
Tudás, amit nem a nettről szedünk.
A minap klikkeltem egy olyan kutyás weboldalra, ahol az általam szeretett fajta egy éktelen agresszivitással megáldott, szinte rottweiller méreteket öltő ebnek lett ábrázolva. Sajnos nem tudtam megállni szó nélkül és írtam a lap szerkesztőjének, felajánlva segítségemet, hogy javítsuk ki ezt az irományt, amit fajta ismertetőként lehet olvasni.
Kaptam is választ, hogy oké, segíthetek, de ő csak bemásolta valahonnan ezt a szöveget, hiszen nem érthet minden fajtához. Ezzel tisztában is vagyok, hiszen rengeteg -közel 400-kutyafajta található kis bolygónkon.
Csak az ember azt gondolná, és én is naivan, hogy aki ilyen oldalt szerkeszt az legalább felnyit egy könyvet vagy ír pár tenyésztőnek, mégis legyen egy objektív képe az adott fajtáról. Tévedtem..
A végén elküldtem a javított változatot, egy új fényképet is mellékelve, melyből kiollózták a szerintük fontosabb infokat, majd a többi baromságot benne hagyták.
Nem is mindig olyan hasznos az internet..

Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
Edgar Allan Poe

Előttem az élet, nem is látok tőle semmit!

2008-04-21T20:25:00.006+02:00
Zajlik az élet és a nyári óraátállítás óta, megpróbálunk minden napot hasznosan eltölteni. Tesszük ezt úgy, hogy szinte mindent szétszedtünk és megpróbáljuk újra, szebben-jobban összerakni. Bár önző dolognak hangzik, de a terasz egyik részét szándékomban áll kisajátítani pár virágláda és egy nyugágy erejéig.
Hátha egyszer időm is lesz kihasználni. :)

A tóba beköltöző kisbéka, rém romantikusan kiálltja messze nászi énekét a kert végében tanyázó leányzók felé, bár az is előfordulhat, hogy éppen felhívja őket? - Hé üres a kéró, gyertek bulizni! Reméljük gyorsan párjára lel, de az biztos, hogy mint egyetlen kétéltűje a tavi ökoszisztémának, bővel talál táplálékot ami végleges maradásra bírhatja új lakónkat.

Sári paci élvezné ugyan a feltörekvő zöld fűvek mértéktelen habzsolásást, de szigorúan betarjuk a fokozatosság fogalmát, így az utolsó másodpercekig kihasználja a legelés minden örömét.

A héten rengeteg kutya került a kezeim közé, de a legtöbben sajnos már csak az "egészségügyi" nyírás kategoriájába fértek bele. Ha a kutyák szemszögéből nézem, talán nem is baj, viszont ilyenkor a gazdik kivannak téve a szemrehányó megjegyzéseimnek, vagy épp ellenkezőleg, néma megnemértésemnek.
A gazdik bosszankodnak kopasz kedvencük láttán, a kutyák viszont megkönnyebbülnek, így marad minden a megszokott medrében.

Pénteken Prince és Sanyi kutya Salgótarjánba utazott, előbbi egy foghúzás erejéig, míg utóbbi páciens egy un. szemhéjfelvarráson vett részt.
A kis yorki nagyon gyorsan regenerálódott, előszeretettel lábatlankodik a lovam körül, vagy éppen a kanapé tetején ücsörögve ellenőrzi az utcai életet, akárcsak Magdi néni a BB-s sorozatban.

Malacka a friss búzaszalma miatt, elkapott valami nyavaját, ami persze nem fertőző egyéb négylábúakra nézve, viszont nála igencsak gyors szőrhullást és heves viszketéseket okozott. Lóci és Viktor doktor megállapították a betegséget, aminek ellenszerét egy fecskedőben meg is kaptuk. Amíg a kutyahám láttán visítófrászban tört ki malacunk, bezzeg az oltást egy hang nélkül sikerült neki beadni. Ebből is látszik, érdek állat a disznó.

A kis tojásfejűek elérték a cápa korszakukat, így szinte mindent a szájukkal tesztelnek. Legyen az levél, botocska, vagy egy közéjük keveredett megátalkodott szőrös miniterrorista. :)

Nemrég egy kutyás konferencián vettem részt, hol megismerkedtem egy doktornővel. Rengeteg, számomra új információt hallottam, amiket a gyakorlatba is próbálok átültetni. Dr. Fodor Kinga könyvét ajánlom mindenkinek, aki valaha is letett egy tányét eledelt négylábúja elé.
Azóta persze már leolvastam a betűket a lapokról, de ezt a könyvet tuti nem adom kölcsön, mert ez az első dedikált kutya-orvos könyvem.

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni.

Laurell Kaye Hamilton

Dolgos hétvége

2008-04-08T18:37:00.007+02:00
Nagyon ránk fért már a lomtalanítás. A kutyák szinte epedáig ásták, rágták magukat az ágyakban. Funkciójuktól megfosztva, optikai kinézetük is elég erősen megromlott, így szombaton amitől lehetett megszabadultunk, majd a kedves szomszédoknak köszönhetően új bútorokkal rendeztük be a szobát.
Az éves szinten összegyüjtött papír dobozokat és reklám újságokat is leadtuk az iskolai papírgyüjtés alkalmából.

A teljes udvari kövezésnek nagy hátránya, hogy állandóan koszosnak látom az udvart. Elég egy szelesebb nap és egy fél vödör homokot levelet és ágacskát lapátolok össze.

Sári új cipőket kapott, igazán csini lett és most Gergőt is megkímélte a lábrángatássoktól, bár néha mintha kicsit több súlyt helyezett volna az éppen körmölt végtagjára. Ilyenkor mindig hátrafordult és szemrevételezte kovácsunk testtartását, majd cinkos pillantásokkal övezve, újjabb súlyváltoztatást létrehozva megemelte termetes senekét, ezzel is segítve dolgozó delikvensünk munkáját.
Jutalom képpen jól átvakartam, kifésültem, bár a farokbontást nem igazán hagyta, de a szépségért szenvedni kell, nekem meg főleg, mert a másfél méteres "haja" igencsak sprőd és loboncos lett.
Amint jóidő lesz, samponos fürdést írunk ki neki.

Délután elmentünk megnézni a leendő kis papagájom szüleit és végre személyesen is találkoztam a tenyésztővel. Motorral indultunk neki, hogy gyorsabban megjárjuk az utat, de hazafelé az eső miatt, igencsak átfagytunk.
Gyönyörű madarakat láttunk és még beszédüket, hangutánzó képességeiket is megcsodálhattuk. Remélem gondos szülő leszek, a kalitkát már beszereztük és Gábor leveleinek köszönhetően a tartás terén is sok segítséget kapok.
Hát nem gyönyörű?

Miután a meleg tea áldásos hatását kihasználva felmelegedtünk, jöhettek a kiskutyák, hogy Boriék újra részesei lehessenek a bully gyermekkornak.
Talán, ha 1 órát bírnak játszani alvás nélkül a kis pockok, így hamar elfáradtak és álomba merültek. Persze kétségünk sem lehet afelől, hogyha bullterrierről van szó, akkor ölben alszik el.

Vasárnap új vendégünk érkezett, akit kiállítási karrierjében kell segítenünk. Leo egy szuper bulldog. Rendkívül kiegyensúlyozott, áldott jó lélek. Reméljük sikeresen fog szerepelni. Rajtam nem fog múlni, hiszen élmény egy ilyen kutyával foglalkozni.

Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?
Katherine Graham

Vidám napok

2008-04-03T20:19:00.007+02:00
Hétfő

Délig minden zajlott a maga megszokott tempójában és menetében.Rendbe tettem Houdini fizimiskáját,

....ami nem kis feladatnak bizonyult.

Aznapra minden felnőtt személy, szabadnapot vett ki. Mire megérkezett a segítő személyzet, delet ütött a templom harangja, és kiléptem a kapun Sárival. Már igazán ránkfért egy kiadós séta, kiengedni a gőzt és otthon hagyni a gondokat. Domonyvölgy felé vettük az irányt, egyenesen fel a dombtetőre. Sok új csapást és új vadász leseket is láttunk, sajátos pusztításukkal együtt. Mire elértük a szöllőket, már túl voltunk egy őz csapaton, akik az erdőben mi pedig a szélén vágtáztunk szinte egy ütemben. Hatalmas állatok voltak, akiken még látható volt a téli bunda, fehér foltos fenekük szinte világított. Akkora zajt csaptak, mintha egy kissebb csordát riasztottunk volna fel. Sehol egy terep motoros, quados, mindenütt csend és nyugalom, így mi sem siettünk. A 2.tónál megálltunk uszkáros ismerősöm büféjénél, ahol engem egy kávéra, Sárit egy kis fűnyírásra invitáltak be. Amint letelepedtem, egyből megjelet Frigyes macska és patrnernője Manci, akin már láthatóak voltak a vemhesség jelei.Fél óra pihenés után, indultunk újra neki az ismeretlennek.
Hazafelé a legnagyobb riadalmat az úton keresztbe fekvő varjú okozta. Persze a delikvens életjelet már nem mutatott, de úgy kerültük ki, mintha bármelyik pillanatban lógyilkossá változhatott volna. Akár egy Hitckok film. A ló akit megtámadott egy aszott, döglött varjú :) A "birkás" tanyáról hozzánk csapódott egy német juhász, akit hiába hívott a gazdája, jópár kilóméter erejéig velünk tartott még. Nem igazán örültünk neki, bár evvel nem szembesítettük, megkönnyebültem mikor lemaradt majd hazafordult. Valahogy nem illet az idilli képbe, amit felállítottam magamban ezzel a nappal kapcsolatban. Egy repceföldön keresztül értünk el újra a lakott területeket. Illedelmesen köszöntük a traktoros bácsinak, akinek a földjén, -vigyázva a nyomkövetésre- átbaktattunk. Közel 5 órát csavarogtunk a környéken. A házak között megcsapott a korai vacsorák illata, ekkor jutott eszembe először, nem is ettem ma még semmit.
Időm már nem lett volna hazajönni és visszamenni az ovihoz, így Sárival együtt mentem a lányokért. Volt nagy kiabálás, hiszen ismerik már patás barátomat a novemberi Lámpás Felvonulás alkalmából. Noémi szerint megőrültek a látványtól az ovisok, így meghívtuk őket, hogy otthon is meglátogathassák Sári pacit.
Készenlettek a biciglik, így a csajok megállás nélkül, sötétedésig keringtek a kertben. Noémi végre megtanult kétkerékken közlekedni, bár párszor megkérdezte, hogy biztos nem tudom e visszaszerelni a kiskereket, mert őt ez nagyon megnyugtatná. :)
Névnaposunk is hazaért a csavargásből, így volt mit mesélni egymásnak.
Jóleső fáradsággal nyúltam ki a kádban, de már éreztem holnap meglesz a böjtje a hosszú tereplovaglásnak.

Kedd

Április bolondja, szokták mondani és Én, minden kisiskolás tréfának célpontja lettem.
Befejeztük a tavaszi rendrakást, bár még folynak a munkálatok a konténert így is sikerült megtöltenünk.

Kezembe kaptam újra Bencét a törpeuszkárt, aki nem túl etikus viselkedése miatt került panzióra majd kozmetikára hozzánk még tavaly elött. Számomra mindíg meglepő, ha egy lakás kutya, minden ok nélkül agresszív és ezt olyan mértékig fejleszti, hogy a saját gazdáival sem tud már együtt élni. Egy hosszú beszélgetés a családdal, majd Bence átmenetileg nálunk ragadt. Örülök, mikor látom, mert a gazdái szerint mintha kicserélték volna a kutyát azóta. Nem harap, ölbe lehet venni és a kozmetikázás miatt sem kell egész napos szabit kivenni. Teljes szemlélet váltással végre sikerült elindítani a helyes úton, újra kutyául viselkedik, és már öröm, mint teher a kutyatartás. Elhagytuk a kétemberes nyírást, fürdetést és a szájkosárra sincs már szüksége a szőrápolásnál.

Szerda

Meglátogattak minket a nagycsoportos óvodások, aki hatalmas csivitelések közepette érkeztek hozzánk. Az előre felvágott és kikészített almát, répát beletömködték állatkáinkba, a bátrak egyedül, a félénkebbek, ovónéni segítségével kedveskedtek a jutifalatokkal.

Itt éppen egy indiános történetet meséltem...

Sári pedig begyüjötte a simiket

Osztottam csokitojást, etettünk halakat és kismalacot, majd búcsúzóul a jó viselkedésükért, meglehetett simogatni egy kiskutyát.
Örülök, hogy az ovónénik elhozták a gyerkőcöket, számszerint 29 apróságot, mert bizony nem egy csöppség látott most először kiskutyát, malackát vagy élő lovat.

Csütörtök

...azaz ma, elzavarva a felhőket, befejeztem a muskátlik ládába ültetését és a kerti tó körüli munkákat. A halak is éledeznek, de ahogy megszámoltuk a szaporulatot idén is lesz mit elajándékozni.
Ha létezik olyan állat, amit már rég kereszteztek a kutyával az a vakond. Legtöbbször sunyi módon kezdődik minden. Meg kell kaparintani a szomszéd kutya féltve őrzött labdáját, majd mindezt a legtermsézetesebb pofával lereagláni. Mire lejön a kétlábú, alvást színlelve ráfeküdni az ominózus játékra. Este a villanyoltás elötti körpisilésnél, lehetőleg tövig lenyelni a játékot, majd gyors kiköpéssel biztosítani a dugi helyét reggelig. Ha ezt sikerül elérni, kezdődhet a móka, minek a lényege, hogy körbe ássuk a játékot. Ha bárki közelít, újra begyűrni a szánkba és fejünket lehajtva eltakarni a lényeget. Ha a játék elorozásra kerül, fontos, tarsuk mindíg nedvesen a gödröt, így nem lesz nehéz újra kiszedni a kétlábú által visszalapátolt, számunkra felesleget. Ha unjuk a játékot, meg kell bízni valamelyik kollégát a munkánk folytatásával.
Mikor van vége? Legtöbbször mikor a kétlábú már derékig elveszik benne, vagy elérjük a talajvizet.

Ma Sanyi kutyát és elorozott labdáját megleptük munka közben:

„Gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem
alkalmassá tenni őket azok leküzdésére.”

Gieber Györgyi

Tavaszi Szünet

2008-03-23T21:24:00.011+01:00
Noémi, tekintettel a tavaszi szünet első napjára, lebetegedett. Megbeszéltük a gyerekorvossal, erre a nyavajára nincs gyógyszer, úgyhogy diéta, de bő folyadék bevitel szükséges. Még jó, hogy szombaton nyitva volt a közért, háromszor fordultam mindenféle italokért a kisbeteg részére. Borult a programm tervezet, a nagyfőnök is elutazott, így maradtunk hárman csajok itthon.Ha én kint tevékenykedtem, Nikolett átvette a felelős felnőtt szerepét. Néha teljesen kicsúszik a talaj a lábam alól és azt veszem észre a gyerek irányít. Na nem holni parancsolós hagnemben, hanem inkább felnőtt, anya stílusban. Mintha szerepet cserélnénk. Ő leutánoz engem, a mozdulataimat még a balkezességem is átveszi. Ez a legnagyobb kritika egy görbetükör, milyennek lát a gyerek engem. Persze a vége mindíg az, hogy egymásra nézünk és jót mosolygunk.......magunkon.
A panziós állatsereglet, igazán inteligensre sikeredett. Rég volt ennyire nyugodt éjszakám, bár Ginger közelgő tüzelését már érzik a kanok. Reggel hatkor már ébresztőt fújnak, állandó a jelölgetés és a ház őre-ura bizony a felét se eszi meg a rendes adagjának. A hét eleji káosznak már nyoma sincsen és talán az időjárás sem vicceskedik holmi eső-hó keverékkel a következő napokban.
Mirr-murr cica, igazán kedves lakó. Mindenevő és mindenkivel jól kijövő macsek. Legtöbbször a két szintet elválasztó dupla zártszelvényen heverészik, cirmos farkát tekergetve incselkedik, ezzel őrületbe kergetve az engem kisérő siserehadat.Ha ez az atrakcióját nem pontozzák elég magasan, hangos dorombolással és a védőrácshoz való dörgölőzéssel kelleti magát. Persze ha a közönség megunja az előadást, pl: Shadow két lábát felteszi a kennelre, hangos fújásokkal és prüszköléssel ugrik az emeletre és ott folytatja amit lent elkezdett. Jól elszórakoztatja magát és szinte kivétel nélkül mindíg bedőlnek neki, újra és újra.
Niki szólt, hogy éjszakánként furcsa zajokat hall a szomszéd szobából. Az ő egyik oldalfaluk azonos a kutyásszoba egyik oldalával. Azt is megfigyelte, hogy csak akkor van "zaj" ha kint teljes a sötétség és kvázi takarodót fújtam. Ma este úgy döntöttem kivárom ezt a fura zajt. A titok nyitja nem más, mint Arthur a kosorrú nyuszi,

akinek nagyon nem tetszik a korai fekvés, ezért ütemes dobolással "zajong". Ezt orvosolva átvittem a lányok éjszakai fénylámpáját és az ajtó melletti, jól látható konektorba dugtam. Azóta csend és nyugalom költözött a szobába. Ha megérkezik a gazdi megkérdezem mennyire világos a szoba ahol a nyuszi alszik. :)
Ma csirkét és marhahúst főztem az ebeknek, rizzsel és fűszerekkel ízesítve. Igazából az alapja vöröshagyma, szóval inkább pörköltnek mondanám. Vacak aki rendkívül inteligens,
jelen volt a fagyasztóból való élelemszerzésnél. Csak arra tudok gondolni, hogy összekötötte a főztömet a tartósítómasinával, mert még késő este is ott ült mellette és akárhányszor elértem az ajtót, felpattanat és hevesen csóválni kezdett.Miután nem következett be az ajtó felnyitása, újra leült őrhelyére és fáradtan elbóbiskolt.
Shadow egy igazi macso. Minden szukának csapja a szelet, legyen az fele akkora, pindurka vagy óriás méretekkel bíró hölgyemény. Hűen követi, terelgeti, de sohasem pofátlan, így nem teher, hagyják a csajok, hogy kisérgesse őket.
Móni a gazdája szokta mondani:
-Ahogy átlépi a kapu vonalát, megszűnik neki a külvilág és főleg Mi!
Természetesen, hogy ilyen jókutya legyen egy vizsla, köszönhető a jó gazdának, aki szocializálja és neveli kutyáját. A nyakigláb vékony kis gilisztából mára egy igazán mutatós vizsla kerekedett. Most két napig, 3 szukát felügyelhet. Ez nehéz és fáradságos munka, így háremét az ágyról tartja szemmel.

...és hogy mi történik a lakás falai között?

A kiskutyáink elmúltak 3 hetesek. Tanulgatják a 4 lábon való közlekedést, ami valljuk be, hátrafelé még gyorsabban megy, mint előre.

Berregnek és néha vakkantanak, amitől még saját maguk is megijednek. Megpróbálják megvakarni a fejüket, amiből egy nagy kopácsolás kerekedik, mertbizony annyira nem hajlik még az a kicsi test, hogy elérje a célpontot.
Ma ettek elösször áztatott tápot, még egy hét és elhagyjuk a cumisüveget, ami nagy könnyebbséget jelent majd nekünk. 4-5 óránként etetünk, és még éjszaka is felkelünk, ami egy húzós nap után- főleg nekem- elég nehezen megy.
Tegnap megkaptam a tavalyi, Szüreti Felvonulás képeit. Ez egy minden év őszén megrendezésre kerülő programm sorozat kezdete. Pestről leköltözött lányként nem rendelkezek a megfelelő viselettel, de azt hiszem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, a LÓ a lényeg, és az ő, szinte már misztifikált megjelenése a hagyományokat tisztelő ember szemében. Minket is meghívtak Domonyba, ahol Sári szép kendőt kapott. Igazán csini volt vele :)

Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb embert, akit személyesen ismersz."

Márai Sándor

Balszerencse

2008-03-15T18:33:00.004+01:00
Néha úgy érzem átkot, rontás raktak rám.

Reggel, mikor indulunk az iskolába, mindíg gyorsan leellenörzőm Sárit. Nem túl nőiesen elrikkantom magam, mire lovam a rugós kapuhoz jön és vissza "szól". Höhög, böhög kinek hogyan szimptaikus, viszont ez az üdvözlés, nálunk nemcsak az abrak vagy víz hiányát szokta jelenteni.
Aznap nem volt válasz. Hívtam mégegyszer, ló sehol. Már épp azon voltam, hogy lemegyek mikor rámszóltak:
-Anya, el fogok késni!
Oké, menjünk. Hazaérve első utam a karámhoz vezetett. Minden lovasok rémálmával találtam szembe magam. Egy kóliázó, állandó kínokkal küzködő lovam volt, ami kaparta a földet majd lefeküdt. Kis idő után újra felállt, kapdosott a fejével a hasa felé, közben fújtatott és kapkodta a levegőt. Azonnal tudtam nagy a baj, telefon az állatorvosnak. Addig is séta, séta, körbe és nemhagyni, hogy földhöz vágja magát. Amint letettem a telefont, Sári megállt. Becsukta a szemét, kinyújtotta a nyakát, majd lassan az orrával a földre támaszkodott. Hagytam egy kicsit pihegni, majd újra húzni kezdtem. A következő pillanatban felbukott a lovam, eldőlt az oldalára, orrcimpái kitágultak szemét lecsukta.
Itt a vég, pánikolva nézegettem Sárit. Mekkora fájdalmai lehetnek egy ekkora állatnak, ha így elfekszik! Hiába húztam, szólítottam, rámnézett de túl gyenge volt hogy felálljon. Pedig mozogni, felkellni muszály nem fogom végignézni, hogyan adja fel. Felrohantam az ostorért utolsó esélyem, hogy lábra állítsam egyedül. Szerencsémre, mikor meglátta mivel közeledek felé, felemelkedett, de ez még korántsem séta. Így, nem volt más választásom, meglegyeztem az ostorral. Kicsit erőlködött, így bátrabban suhintottam felé. Itt elszakadt a cérna. Bántani egy beteg állatot, nem az én asztalom. Elkezdtem hát kiabálni vele: Most akarod feladni? Mindjárt itt a doktor és kapsz gyógyszert. Élvezed ,hogy kikészítesz? Csak éljed túl, eladlak a kupecnek és mész a kolbászba, büdös dög!
..és Sári nehezen, nyögve, fáradtan felállt. Hatalmas csókot nyomtam a homlokára, és persze egyből becézgetni kezdtem. Nagyon büszke voltam rá, bár bántott, hogy megfenyegettem amiért érthető okokból elfeküdt.
Újra elkezdtük róni a köröket, közben pedig a nyári túrákat felidézve beszéltem hozzá.
Megérkezett az orvos, aki egyből meghallgatta a belsőjét majd két hatalmas szurival indított. Nuku bélhang, de ahogy mondta, látványos volt a gyógyulás, 11 körül már nem akart hemperegni és egyre gyorsabbak lettek a léptei. Délben még ránézett az orvos, és olajos korpát írt neki elő pár napig. Délután kettőre már üdvözölt és követelte a jussát. Miután szemrehányóan elfogyasztotta az olajos reggelijét, egy laza mozdulattal hozzámvágta a húszliteres vödröt. Oké, gyógyultnak nyilvánítalak és visszamentem egy búcsú simiért.
Fáradt voltam, koszos és lószagú. Semmi másra nem vágytam, csak egy jó meleg kávéra és egy székre. Ebből a leülés jött csak össze. Míg a kávévizem melegedett Princ felkéredzkedett az ölembe. Elkezdett remegni és megnyugtatásképpen elkezdtem simogatni. A remegés nem maradt abba, és mire észbe kaptam már teljesen forró volt a kiskutya. Gyors hőmérőzés, 39.9 fok az eredmény, ez bizony nagyon nem jó. Szó nélkül türte, hogy felöltöztessem, betegyem az utálatos hordozóba.
Azonnal ugrottam a kocsiba, irány az orvos. Két nappal elötte 3 kullancsot találtam pici kutyánk fejében. Nem volt kétségem, honnan a kullancs és mi lehet a baja kutyának.
Négy napig jártunk peste a dokihoz, alkalmanként 2 szuriért. Egy hét elteltével láttuk a javulás jeleit, visszatért az étvágya és újból játszani kezdett. Szerencsésen megelőztük a további problémákat. 1 hónap múlva csinálnak még egy kontrol vizsgálatot, remélhetőleg gyógyultnak nyilvánítják majd yorkinkat.

"Az aggódás nem betegség, hanem az egészség jele. Ha nem aggódsz, ez azt jelenti, nem kockáztatsz eléggé."

Gunther, Max

Gyarapodtunk

2008-03-06T21:12:00.011+01:00
Mázli cica sorsa rendeződött. Egészen a szomszéd házig költözött, ahol szintén lakik már egy általam patronált kismacska, Móric. Őt egy lovardából menekítették ki, majd egy teherautó eltörte a medence csontját, de mivel a macskák 9 élettel rendelkeznek, így lehúzott már minimum két strigulát a meglévőkből.
Szerdán felpakoltam Biberachot, Princet és elmentem a lányok elé a "dolgozóba". Hát mit ne mondjak, volt nagy visongás, mikor meglátták kedvenceiket teljes séta felszerelésben. Kimentünk a rétre és elég távol a főúttol elengedtük a kutyákat. Hatalmas ónémetjuhászunk, inkább a szagokkal foglalkozott és rendszeresen szemmel tartotta a környéket. Szinte féltőn terelgetett össze minket Noémi nem kis örömére. Mivel lányom sokszor földet fogott, igazi támaszra talált e bundás kutyában.

Ha valaki, hát ő saját bőrén tapasztalta milyen a sintértelep, 3 éve az Illatos úti gyepmesteri telepről hozta ki a barátnőm. A panel lakás és a két macska, nem bizonyult jó közegnek egy neveletlen, szocializálatlan kutyának, akia wc kagylóból ivott és az ágyon próbálta meg elvégezni a dolgát. Így elköltözött Gödöllőre egy baráthoz. Igenám, de Bibe önsétáltató kutya lett, frászt hozva a környék lakóira. Hiába a láthatatlan kerítés a puccos kutyaház, egy röpke mozdulattal szelte át a kertés léceit. Ildikó megkért, fogadjuk be új szőrös csövesét átmenetileg és igazán örülne, ha tanulna is egy kicsike jómodort az eb, talán úgy nagyobb eséllyel talál majd végleges gazdára. Biberach jófejű kutyának bizonyult, így gyorsan és hatékonyan sajátította el az alapvető tudnivalókat. Teltek a napok, hetek, hónapok, de gazda bizony nem akadt az idősödő őrkutyának.
Athos rottweilerünk elvesztése után, nagykutya nélkül maradt porta. Persze, párom hallani sem akart egy új nagykutyáról, aki ráadásul még duplán szőrös is mint az eddigiek, így vedlési időszakban hömpölyög a szőr az udvaron egy-egy játék után. Mit csinál egy "csöves" ha érzi, kilóg a sorból? Leveszi a gazdasszonyt a lábáról: hangosan és látványosan örzi a házat-ebbe lova védelme is beletartozik-, azza lbarátságos akivel én akarom, játszik a gyerekkel- ha kell ő a homokvár alapja-, télen örömmel húzza a szánkót, fegyelmezett és csendes, ami ritka tulajdonság egy német juhásznál. Sajnáltam és megszerettem. Röviden, így "maradt" Ő nálunk, mostmár teljes jogú tagjaként a csapatnak, szolgálva és védelmezve minket.

2 órás sétálás után, már mindenki elég fáradt volt, hogy hazafelé vegyük az irányt. Gyorsan készült még egy csoport kép ( a sarokban a yorkink látható lebegő fázisában) majd boldogan csicseregve beszélgettünk hazáig.

Mirage kutyánk mindenórás kismamaként állandó felügyeletet igényelt,így felválltva mozdultunk ki akár vásárolni, akár hivatali ügyeinket intézni. Szombaton reggel elérkezett az időt, hogy világra jöjjenek a kis bullyk. Odakint tombolt a vihar, jégeső, orkán erejű szél, majd teljes sötétség tudatta velünk, a természet még mindig tud ujjat mutatni egyszerű halandóknak.
Az áramszünet elég hosszúra nyúlt, így az első két kiskutyát melegvizes palackokkal próbáltuk meg melegen tartani. Ám az infralámpa vörös fénye nemcsak az állandó hőmérséklet miatt kell, hanem, hogy távolt tartsa a bacilusokat az érzékeny és szinte steril kölyköktől. Az Émász vonala folyamatosan túlterhelt volt, így már a teljes kutyás költözésen gondolkodtunk, mikor végre visszatért az élet elektromos szerkezeteinkbe.
Este 7 órára, 6 kiskutyával gazdagodott tenyészetünk.

Mirage példásan viselkedett, és a kölykök is igazán belevaló csapatot alkotnak. Éjszaka kétóránként kelünk, hogy tápszerrel pótolva, teljen meg a hasuk, amíg az anyukájuknak nem indul be a tejtermelése. Barátaink segítségével kitaláltuk a neveket, így most már minden kis prücsök hivatalosan birtokolja tenyészetünk és saját keresztnevét.
Thunderbolt's Opal Rose, Owner of Victory, Original Gangster, One step Forward, Ocean's Six, és Thunderbolt's Oh My God :).
Csodálatos dolog látni hogyan fejlődnek, gömbölyödnek, növekednek, és a 30 dekás apróságok miként válnak egy-egy akaratos, mindent elsöprő kis szörnyeteggé. :)

"Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk: még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett." Maurice Maeterlinck

Mázlista

2008-02-25T18:12:00.007+01:00
Szombaton név adó bulin voltam Őrbottyánban, azon apropóból, hogy a csajok lovaglás közben egy kiskutyát mentettek ki a mocsárból. Az ebet sikeresen életben tartották, sőt most már megérte a komoly 6 hetes kort is.
Így összegyűlt a lovasok apraja-nagyja és közösen találtuk ki mi legyen a blöki neve, mielőtt a Puppy név végleg magával ragadja.

A házigazdák egyöntetűen elfogadták a Dagonya nevet, így a Farm egyetlen kan kutyája megkeresztelődött. Ámen.

Ma, miután Sanyi kutyával berohantunk a Lehel úti állat kórházba egy hasi ultrahang miatt, úgy döntöttünk, hogy a nagy ijedségre való tekintettel, na és persze, mert gyönyörűen sütött a nap, életem párja kimegy a kutyákkal a rétre, én pedig bepótolva házi hátasom mozgatását újfent nyeregbe ülök.
A múlthéten elég rendesen megmozgattuk egymást, de nem is ez a lényeg…

Szépen elterveztem merre megyünk, zsebre raktam egy kis aprót, hogy Domonyvölgyben Györgyiéknél, a tóparti kis büfében bedobjak egy bambit még hazaindulás előtt. El is indultunk, bár nem igazán sikeredett harmonikusra megmozdulásunk. Míg a patak parton battyogtunk, szemből sorban jöttek az autók, közben nagyon feltámadt a szél is, én meg a hisztirohamot korrigálva megnéztem közelről a szántás közepét a patak szélét, majd megbeszélve ki-merre akar ma menni, végre ügetni is tudtunk. Már jócskán elhagytuk Ikladot és Domony szélét mikor két kisgyerek jött velünk szemben. Üdvözöltük egymást, majd egy jajveszékelős hangra lettünk figyelmesek. Sári megtorpant, kihúzta magát, majd horkkangatva figyelt a patak felé. Neki volt előnye, hiszen a szemből jött a szél. Ilyet csak dögszag és füst közelében szokott produkálni így kicsit nógatva, de elindultunk újra a hang irányába. Megint egy sírás, ami most már kimondottam hasonlított egy macska nyávogásra.
Utána kiabáltam a két kisfiúnak aki kb 6-8 év közöttiek lehettek, nem látták e a macskát,mikor pecáztak?
-De, lent van a patakban!- majd tovább sétáltak!
Ügetésre, majd vágtára bírtam a lovat, közben pedig néha egy Cicc-Cicc kiáltást küldtem a patak irányába. Most már jól kivehető volt a jajveszékelés, ami szinte azonnali intézkedést kívánt. Egyszer csak csend lett és szinte magam elött láttam, ahogy a kis test elmerül és nem tudom megmenteni. Gyorsan megálltunk, lepattantam a lóról és mint aki teljesen biztos a dolgába, elengedtem a lovat, közben pedig mézesmázos hangon hívogattam a még mindig csendben maradt kismacskát.
A patak megduzzadva és máskor lassúságát meghazudtolva zubogott kettőnk között. Lssan, csörtetve, megmozdult a nádas és előttünk egy csöppnyi macska, aki akkor már csurom vizesen bóklászott az elhajlott nád szálakon. Nyakát kinyújtva hangosan nyávogott, mint aki anyját hívja.
Észrevett és kétségbe esésemet fokozva, látva, hogy érte jöttem, megpróbált átjönni a vizen. A múltheti tüzeléseknek köszönhetően az én patak oldalamon nem volt semmi nagyobb fa vagy gaz, ami átérve talán egy kis hidat adhatott volna. Hangosan és gyorsan próbáltam cselekedni:
- Átugrani nem tudom, Sári nem fog belemenni, ha mégis átugratom vele félő, hogy a macska a lábunk alá kerül, bőven combig ér a víz, ami szintén nem igazán növeli esélyemet az átjutásnál.
Mindjárt jövök, várjál meg hallod?
Felkaptattam a töltésen legelő lovamhoz, akit igencsak meglepetten ért, hogy hazafelé vesszük az irányt. Két lehetőségem volt. Visszamegyek a hídhoz, és ott átmegyek a másik oldalra, vagy hazamegyünk, kocsiba vágom magam, és úgy jövök a cicáért.
Sárival egyszerűbb és időt nyerek, így lenyargaltunk a hídig és a másik oldalról mentünk a macsekért. Persze közben járt az a agyam, mit érezhet csóri állat, mi bűnt követett el, hogy kihozták a két falu határába és minden utat elvágva előle kitették. Lehet az illető nem tudta, hogy a macskák tudnak úszni?
Gondolatmenetemet a két kisfiú szakította félbe:
- Néni megtalálta a macskát?
- Meg, de nem tudtam áthozni, most megpróbálom a másik oldalról
- Ti nem hallottátok, hogy nyávog?
- De, meg is dobáltuk, de csak egy macska!
Felesleges lett volna kifejteni, a szülői nevelés ide vonatkozó részét, így magamba szitkozódva elhaladtunk mellettük.

Miután elértem a körülbelül part szakaszt, újra hívni kezdtem a kis túlélőt. Túrtam a nádat, sehol semmi. Majd egyszer csak egy pici szürke test kezdi magát átpréselni a hajlott nádason, megint vizesen.
Gyorsan leguggoltam, de már nem is kellett hívni, rohant az ahogy bírt, egyenesen a kezembe, fel a nyakamba és vad dorombolásba kezdett. Gyorsan végignéztem, csont és bőr, fiatal 6-10 hetes kismacska lehet. Kiszedegettem a bogáncsokat belőle és felmentünk Sárihoz, aki persze, nyugodtan legelt.
Az első gond ott következett, hogy felmásszak a lóra. A macska a nyakamba, Sári szimatot vett, majd vad prüszköléssel jelezte ő bizony kiborult a kis szőrmóktól, így eszembe se jusson felmászni a hátára, különben is, ha mégis eljutunk valameddig és megijednek egymástól még nekem is bajom eshet, maradt tehát a séta két lábon hazáig.
Mennyi lehet 2-3 km? Hát test mozgásnak sem utolsó a friss és mély szántásban sétálás. Utólag is elnézést a tulajdonosknak a lapátnyi patanyomokért.
Elértük az első árkot, amit mindketten könnyedén vettük. A következő márcsak szár hosszon, de az utolsó ami már a falu határában volt próbára tett minket. Felraktam a szárat a ló nyakába és bízva benne, hogy szeret még a mai nap után is, átugrottam a macskával a kezemben. Persze a nagy asszony, kérette magát a túlpartról, de csak utánunk ugrott, ami egy ekkora állattól igen szép teljesítmény és örültem, hogy ennyire kötődik, még macskástul is hozzám. Elrendeztem a ruházatom, majd kisétáltunk a fő útra, nem kis feltűnést keltve.
Csak egy macska.... Folyamatosan ez a mondat visszhangzott a fülembe. Én nem erre nevelem a gyerekeimet, én nem tudtam volna csak így tovább lovagolni, tudomást sem véve erről a kis szerencsétlenről...Folyton ott motoszkált volna benne a bűntudat egy vízben kapálózó kismacska látványával. Ennél azért többre becsülöm az életet!
Hazaérve, egyből lefújtuk Frontline-nal a kismacskát, majd beraktam a kozmetikába. Mire kibontottam a konzervet, már ropogtatta a száraz tápot, ami igencsak nehézkesen ment neki, de ennyire éhesen, mit számít mit talál, ilyenkor nem lehet elvárni, hogy megválogassa a neki valót.
Miután jóllakott, rátelepedett a kispárnára, közel az edényekhez és dorombolva álomba merült.
Hazafelé az iskolából, elmeséltem a lányoknak, milyen kis állatot találtam.
Nikolett felháborodva, teljesen kipirulva közölte:
-Anya, ezt nagyon gonosz emberek csinálták! Én sem hagytam volna ott, ügyes vagy!
Örülök, hogy így gondolkozik, és nem azt mondta: -Csak egy macska....

Bulit nem rendeztünk a tiszteletére, de elkereszteltük MÁZLISTÁnak.

Mint cicának nincsenek nagy igényeim, csak annyi, kérlek szeress... de minden szőrszálamat külön is, ha lehet!

Jó napok, rossz napok

2008-02-08T17:59:00.000+01:00
Az elmúlt napokban kicsit sem volt pozitív a hozzáállásom a dolgokhoz. A szabadnapjaimon fújt a szél esett az eső, bezzeg ma, ragyogó napsütéses, szélmentes időnk volt. Nemsokon múlt, hogy lemondjam a kozmetikára váró kutyák sorát és lelépjek a lovammal egy kis sétára. Na azért ezt mégsem, de kárpótlásul egy kis dögönyözés és jutalom pucolás kijár kedvenc négylábúmnak. Már a lakásból kiérve jöttem rá, miért a hiányézetem: Hol a lovam? Sári lefeküdve a karámban napfürdőzött, a frászt hozva rám. Miután unottan felemlete a fejét, majd végigmérte a ruházatom -már ismeri a lovaglós szerkóimat- és a kezemben lévő fekete ápolószeres dobozt, lassan, komótosan feltápászkodott és a kapuhoz battyogott. Hiába, ha gazda egyszer kitalál valamit...
A kutyák teljes valójukban sütették magukat és nagyokat hancúroztak a kertben.
Hogy a kozmetikából kitekintve, necsak fényterápiában legyen részem, minden este sütit sütöttünk a lányokkal. Nincs is annál finomabb, mikor a forró fánkot nutella krémbe vagy fahéjas porcukorba tunkoljuk, majd kissé átrendezve nyelvünk redőzöttségét, mindezen ízeket kiélvezzük.

Szerdán egyik kedvenc kliensem jött szépülni, Oszkár az óriás uszkár. Ha létezik kutya, amelyik lenézi kétlábú nemzetségünket, hát ő méltán állhatna a dobogó legfelső fokán e cím birtokosaként. Semmi felesleges kedveskedés, vagy farokcsóva, önálló gondolkodás és a legnagyobb fegyelmezettség jellemzi. Érzelmek nélküli kapcsolat a miénk, legalábbis részéről, hiszen én minden alkalommal megcsodálom szépségét. Nincs olyan ember aki megállná szó nélkül, e hatalmas és impozáns kutya látványát. Közel 6 órámba kerül, hogy tiszta uszkárt varázsoljak, a kertek réméből, de munkám befejeztével jólesően konstatálom, megéri a szenvedést. Bár önkritikát gyakorolva, messze elmaradok egy uszkár specialistától, mégis néha sikerül jó passzban összetalálkoznunk. Hiszen én csak az egyik fele vagyok a dolgoknak...

Így voltam ezzel a héten is. 3 év ismeretség után valami kibontakozni látszott, egy pacsi adás kezdetével. Mondjuk úgy, baráti kezet kaptam Oszitól és ahogy ismerve habitusát, igazán megtisztelőnek éreztem e gesztust részéről. Majd egy kis bökdösés következett, amiből eljutottunk az orr simiig. Én nem erőltettem, ő meg nem kezdeményezett tovább, így megálltunk ennél a pontnál. A munka végeztével kicsit nassoltunk, majd megérkezett a gazdi, aki szintén észrevette a kettőnk közötti változást. Furcsa, de szép dolgok ezek. Aki nem kutyás, nem is tudja milyen egyéniségek lappanganak e négylábú ebekben.

”A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...”

Gerald Durell

Lovastúra jíííhááá!

2008-01-27T14:43:00.000+01:00

A mai kilovaglásom elmaradt az erős szél miatt, ezért előkapartam egyik őszi emlékemet:

Iklad- Őrbottyán –Fót - Őrbottyán és haza

Reggel 10 körül terveztem az indulást és csak pár perc késésben voltam, mikor kiléptük a kapun. Nagyon jó idő volt, szépen sütött a napocska, egyszerűen minden jól kezdődött. Domony szélénél végig baktattunk a galgaparton, majd a temetőnél felfelé Domony-völgy felé. A 2. tóhoz kiérve, már csak egyenesen haladtunk, hol ügetve, hol bóklászva nem kis feltűnést keltve a lakosok körében. Egy hidegvérű teljes túra felszereléssel, lovasa kobakban, már kimerítette a "furcsa jelenség "fogalmát. Mindenkinek illedelmesen köszöntem, a gyerekeknek integettem, míg az egyik apuka, a kapuban állva feltett egy igen érdekes kérdést:
-Vemhes ez a ló?
- Nem csak hidegvérű, ő ilyen fajta, tudja, mint a régi kocsis lovak.
-Pedig olyan magas!
Nem tudom kinél járt a terhesség egyenes következményeként magasság növekedéssel, de inkább csak magamban válaszoltam ironikusan erre a tény megállapításra.
Erdőkertesre érve, bebizonyosodott, hogy a kőművesek nemcsak a fiatal lányok beszólogatásaihoz értenek a ház építésen kívül- így engem is elláttak jócskán "praktikus" tanácsokkal a lovaglással és lovam tempójával kapcsolatban. Egyszer kellett csak az előre választott útvonalamon módosítani, ugyanis az új ház építők, eltüntették az utat, ha meg rá leltem, az elburjánzott akácos tett keresztbe.
Mire elértem Erdőkertes és Őrbottyán határát övező vasúti kereszteződéshez, az előttünk álló emelkedő tetején, három lovas jelent meg, majd integető kezek és Jihááá-zó lelkesítő kiáltások fogadtak.
Csuti, Unicorn és Steve elém jöttek, mint fogadó bizottság és bekísértek a Los Vegas Farmhoz. Az fenyvesben lévő út, nemcsak festőire sikeredett, de a talaj minősége is szuper volt. Eszméletlen szép helyek vannak arra felé! A bokám annyira elzsibbadt -hiába tekergettem útközben, nesze neked versenysport- hogy majdnem seggre ülés lett a leszállásból a Farmon. Mire visszaállt a vérkeringésem, Sári biztosította újabb nyomorom, mert szerinte bizony kicsi a ló kikötő, így oda passzírozott a rúdhoz. Na akkor a fáradságtól, már nekem is elborult az agyam, de szerencséjére nem találtam el a tenyeremmel, pedig a szemem majd kiesett és a komplett belső szerveimet átrendezte ezzel az akciójával.
Miután mindent elrendeztünk, Csuti bekísérte átmeneti karámjába lovacskámat, akit Bende udvarlása fogadott. Szegény kancák hiába villogtatták és dugták, kecses sportos hátsójukat a hárem őr orra elé, bizony neki a tésasszony kinézetű Sári tetszett.
Sötétedés előtt, még megtekintettük Unicorn pöttyös hidegvérűjét, aki előző nap érkezett az új tanyára -húzatva magát- Bluékhoz.
Ha jól emlékszem 5 órát jöttünk aznap, volt mit pihentetni este

Másnap reggel 9-kor már nyüzsgött a Farm a lovasoktól, a ló kikötők lassan megteltek, na meg tanulva a tegnapi passzírozásból, inkább a karámban nyergeltem.

Most már bevallom, csak a többiek magabiztossága miatt nem pánikoltam. 20 lovas+ 2 csikó és 5 kutya indult útnak. Hol párosával, hol egyesével róttuk a kilométereket. Nekünk ez volt ez első közös, nagy csapatos túránk, így fogalmam sem volt, hogyan fogjuk bírni a többi lovat és a tempót.
Sári ismét bebizonyította, egy hidegvérűt nem könnyű kihozni a maga megszokott nyugalmából, így az első vágtaszakasz után, ahol még apait-anyait beleadva szeltük a métereket, a többi részen már csak ügetve, néhol gyorsulgatva követtük a csapatot.
Mint vendég és lassú lovas, nagyon figyeltek ránk a többiek, így mindig akadt valaki, aki lemaradva a többiektől jött előttünk vagy mellettünk ill. szólt, ha nagyon lemaradtunk a csapattól.
Sok lovassal és kutyással találkoztunk, köztük a veresi Farm tanyásokkal is, aki vendégül láttak minket nyáron rendezvényükön.
Útba ejtettük a Medve farmot, ahol érdekesebbnek bizonyultunk, a mackók és farkasok seregénél.
Az első és utolsó megjegyzést egy sétáló pár tette, ezúttal Maxira a Fjord lovacskára:
-Ez mangalica és ló keresztezése? miután hárman is hallottuk eme velős mondatot, ránézve a fiatalemberre épp azt taglaltuk, hogy ez most viccnek szánta vagy tényleg ennyire alacsony az IQ-ja.

A vendéglőhöz érve, a ló kikötés okozta a következő fejtörést, mert Sárinak nem jelent akadályt az, amiben nincs áram. Így állandóan változtatta helyzetét a kötél alatt, és két oldalán, attól függően, hol találta finomabbnak a legelendő füvet. A gasztronómia nem az erősségem, de azt hiszem jól választottam ebédet. A Borzas csirke után az óriás túrógombóc már kifogott rajtam, de még jó, hogy nem lapátoltam be puszta szorgalomból, mert hazafelé sokszor eszembe jutott a visszafelé távozó étel gondolata. Tudtuk, hogy ránk fog sötétedni, így egy rövidebb utat választott Csuti és Vega.
Steve fej lámpáját, na meg a rutinosak útbaigazítását követve indultunk, a számomra ismét új terep felé. Mire besötétedett, Sárinak is eszébe jutott, hogy nem illik lemaradni, mert bizony nem látjuk a többieket. Így nagyon büszkén mondhatom, ha érdekből is, de tartotta a tempót a 7 lovassal hazafelé.
Megvártuk a Gyorsabb csapatot a Farmon, és eltettük magunkat holnapra. Hazaértem, vettem egy forró fürdőt, de még így is fájt mindenem. 7 órakor elzavartak aludni, mert teljesen beszámíthatatlan voltam. Fájt mindenem és egyetlenegy porcikám sem kívánta a holnapi hazavezető utat.

Vasárnap reggel fél9 körül már a Farmon voltam. Nikol már kiosztotta a reggelit, amit Sári elég vonakodva hagyott maga mögött.
Elkezdett csöpögni az eső, de időre kellett hazaérnem, így nagyon nem volt választásom, akarok-e elindulni.
Steve kabátja ami zöld sárga színben pompázott a piros nadrágomhoz és a kék nyereg alátéthez passzolva, ami még kiegészült egy drapp baseball sapkával igazán színfoltos megjelenést kölcsönzött nekünk. Nem is mertem arra gondolni, a béna és a papagáj jelzőn kívül mivel illetném magam, ha szembe találkoznék egy ilyen párossal. Így próbáltam az útra koncentrálni és haladósra venni a tempót.
Mire Domonyvölgybe értem, izzadtam mint Sári, sebaj már csak 5km és otthon vagyunk.
Az utolsó utcában megtámadott egy kutya,( ráadásul ismerem a tulajt) amit hogy-hogy nem egy lelkes kőműves engedett- direkt- ránk. Ezek után, csak az ordibálásom, a pálca csattogása, na meg néha a kutya acsarkodását lehetett hallani. Még jó, hogy egész hétvégén beszéltem Sárinak, hogy nem szabad bántani a kutyákat. Miután már az egész utca kint volt, megjelent bátor Kőműves Kelemenünk, aki egy hó lapát segítségével visszaterelte a kutyát a saját helyére. A fizikai bántalmazásától-persze emberünknek- eltekintettem, mert a bokám megint fájt, és az izom lázam sem tette lehetővé, hogy laza legyek. :)
Innentől már vitt a gravitáció lefelé, már csak az ebédemre és a puha kanapéra tudtam gondolni.
Teljesítettük a túrát, baromi fáradtan értünk haza. Közel 80km lovacskáztam, egyedül vagy kisebb nagyobb csapattal a három nap alatt. Nagyon jó volt, örülök, hogy voltam ennyire hülye és nekivágtam!

Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."
C. Malaparte

Jön a tavasz!

2008-01-26T20:25:00.000+01:00
Nagyon örülök, hogy közeledik a tavasz. Ilyenkor mindig több a ház körüli munka, de nagyon élvezem. Felveszem a több rétegű játszó ruhámat és megpróbálok mindent egyszerre megcsinálni. Kivinni-bevinni, előhozni-eltenni, felseperni, felmosni,teregetni,etetni, játékot szedni (mint az oviban) és eltüntetni az elmaradhatatlan nem is mindig olyan kicsi apróságokat a kutyák után. A napfény előcsalogatja a kisebb állatkákat, és egyre többször kelnek útra a gerléim is. Sajnos az idén 3 szürkét találtam a fa alatt elpusztulva minden külsérelmi nyom nélkül. Csak remélni tudom, hogy nem valami betegség vitte el őket.
Az idősebb kutyák is előszeretettel napoznak egy-egy szélvédett sarokban, a fiatalabbak állandó nyüzsgésüket kielégítve, gardedám kíséretként követnek mindenhová. Elindulok a lakásból kifelé, utánam a kutyasereg. Eszembe jut a lépcsőn lefelé menet, hogy az egyik zsebembe még pont belefér egy olló, így megfordulok a blökik meg utánam. Ezt volt szerencsém kétszer is előadni, majd miután a második vissza kanyarnál belebotlottam hű kisérőimbe majd átléptem felettük, zavartan álltak, hogy most ez valami hülye játék része, vagy tényleg ennyire szétszórt vagyok? Ginger kimondottam szeret láb alatt lenni, mindent közelről megvizsgálni és lehetőleg átmenni rajta, biztos ami biztos. Egyfolytában hülyíti a hapsikat, közben meg puccosan fenn hordva a farkát irányít és terelget mindenkit.
Hozza a játékát, amit nem igazán lehet tőle elvenni, képes örömében is visítani vagy játék közben gyomorból hörögni. Mindíg megkérdezik: Mi baja beteg? hm... nehéz kérdés :)

Sajnos a bútorok nagyon megsínylik a kutyák éjszakai tombolását. Hiába az ő szobájuk, a matracot szétszedni, a szivacsba gödröt ásni nekik csak játék. Mivel nálunk nem munka tábor van, -bár néha nem ártana nekik egy kis fegyelmezés- a legtöbb kutya kifordul magából. Lyukat kotor az ágyba, és hamár megvan a kezdve a folyamatosan érkező újabb lakók, tovább végzik a piszkos munkát.
Tegnap egyik barátunktól kaptunk egy fotelt, amit Merci matrónánk, egyből kisajátított magának.

Már ígéretet kaptunk egy "új" sarok ülő garnitúrára is, reméljük hamarosan azt is felavathatják a blökik. Addig meg marad a bútor takargatás, bár a szállóvendégeket ez nem zavarja, főleg mert reggelre lerántják az egész takarást és a szivacsba fúrva alszanak. A kutyás szobában lakik még Lou-lou nyuszi, akiről már írtam. Hát most sikerült végre lefotózni, bár elég nehéz volt megértetni vele, hogy nem kell összenyalni a lencsét.

Ha jóidő, akkor ideje egyéb, eddig talán mellőzött állatkáinkkal is foglalkozni. Az a hír járja, hogy a malacok jól taníthatóak és értelni képességük megegyezik a kutyáéval. Ezt most nem fogom sem megcáfolni sem megerősíteni, de a "GYERE", "SZÉPEN", BÜDÖS DISZNÓ" szavaknál némi reakciót véltem felfedezni sörtés barátom szemében.
- A szem a lélek tükre! Szép, csillogó, meleg, barna, mégis félelmetes a tekintete. Szinte már emberi. Leülök a teraszra és egy marék kukoricával próbálok valamit előhozni négylábú sertésünkből. A jutalom egy szem kukorica -ott ültem egy darabig- amit móceresen jól megforgat és ropogtat, mintha valami ínnyenc falat került volna a szájába. A meleg napsütés a madarak csicsergése és e kis állat jelenléte nyugalmat sugároz. Nézem, mennyire egyszerű, de szeretetre éhes teremtményt vettem. Emlékszem a macskaszállító dobozban hoztam haza, ajándékba. Sikerült mindenkit meglepnem vele és a gyerek előszeretettel jártak ki hozzá. Kis kuckót építettünk neki amit szalmával béleltünk ki. Mmindíg maradt valami kis maradék, szárazkenyér, gyümölcs amit örömmel etettünk meg vele. Szeptemberben volt 1 éves. Elkutyásítottuk, hiszen szabadon garázdálkodásának feltétele volt, hogy a nála kisebb vagy nagyobb kutyákkal is jól kijöjjön. Ő minden telhetőt megtett, hogy megfeleljen, most is finoman szinte lassított felvételként nyitja a száját a következő szem kukoricáért.
..és dönöttem: jövőhéten disznót vágunk, de Malacból nem lesz hurka!
Nem is tudnám megenni, akkor meg minek.

Indul a kozmetika szezon

2008-01-22T22:44:00.000+01:00
Mint vidéken dolgozó kutyakozmetikus a vendégköröm nagy részét a kerti kutyák teszik ki. Minden évben azt mondom, már nem lepődök meg semmin, és mégis...

Tavaly találkoztam Bobóval a fehér puli kannal. Két évesen nem volt még rajta nyakörv, se póráz, kocsit csak az udvarban látott.
Gyorsan felmértem a helyzetet, majd kértem a gazdát varázsolja ki a kutyát az ólból, mert így nemigazán férek hozzá.
Hát itt egy fél órás, képregénybe illő mutatvány következett. A vége persze az lett, szegény kutya, elviszi a csúnya néni, aki nem szereti ha harabdálják és nekitámadnak még boxon keresztül is.
Félre ne értesenek, nem a kutyára haragszom... mire hazaérek, átható ürülék szag terjeng a kocsiban. Ezt a szagot még a két óriás Wunderbaum sem nyomja el, ha mégis sikerül, az élő biológiai fegyverben élő puli, rátesz egy lapáttal és idegességében kirakja az aznapi már félig emésztett eledelét.
Annyira azért eszénél volt, hogy a felét az apró rácson kitegye a kombi részben lévő gumitálcára. Így legalább nem kell nekem leszedegetnem róla az étel darabkákat.
Anyukámmal, aki ép mint kozmetikus tanuló van jelen, felvarázsoljuk az ebet az asztalra. A páciens meglepetségét és félelmét nem titkolva egyetlen használható fegyverét veti be, a fogait. Ezt a problémát gyorsan orvosoljuk egy un. ptp szájkosárral amiben lehet lihegni, csak harapni nem. Gyors helyzetfelmérés, nyírógépet kézbe, 10-es gépfej csatol, és máris kopasztunk.
Igenám, de hogyan kezdjünk neki. Az ollóval megpróbálom a subává összetekeredett szőrkupacot átvágni, legalább, hogy beférjek a gépfejjel és a bunda alatt elkezdjem a nyírást.
És íme az "Alany" rajtra készen:

Ketten gyorsan haladunk, felváltva fertőtlenítünk és hűtjük a gépeket. Bobó elfárad, feladja, már nem akar támadni, elszaladni. Jól érzi magát, talán érzi a súlykülönbséget? :)
Félúton lefejtjük a bundát, ami hatalmas teher az amúgy fürge és vékony testalakatú pulinak.

Miután megszabadítottuk ettől a szörnyűségtől -ami zsinórosnak abszolult nem nevezhető- megfürdettük, szárítottuk, box csere a kocsiban, majd fuvar haza.
Hát... köszönetet nem kaptam, mindenki a kutya csúnyaságával volt elfoglalva. Nekem annyi is elég volt, hogy hazafelé már nem akart megenni, hálásan csóválta a farkát és nyalogatta a kezemet. Megkockáztatom, hogy boldog volt.

Kedvenceim közé tartoznak még a bobtailok. Ezek közül is Bruno, akit csak akkor hoznak, mikor már elviselhetetlen a szaga vagy valami visszacsinálhatatlan baleset éri. (pl: egér ragasztóba fekvés)
Ilyenkor nem marad más, mint egy jól bevált rövid és sportos fazon kialakítása :)
Ekkora kutyánál már kevés a 45 wattos kisgép, elindítom a lónyírót. A gép súlya több mint 1kg-ram, de szinte mindent levisz, megállás nélkül. Ezért csak a háton és combokon használtam, a kényesebb részeken újra kisgépeztem.

A végeredmény:

Van amikor engem is elkényezetetnek, és egy-egy kozmetika után a gazdik örömmel küldik otthonról a kedvenceik képét.
Stefy

és Döme

"Milyen jó végigsimítani a bundáját! Ez a testi kapcsolat, egy eleven, lélegző lény érintése az, ami kis kedvencét oly értékessé teszi a magányos ember számára."

Hétköznapok

2008-01-18T22:16:00.001+01:00
A héten szinte minden nap órákat ültem a gép előtt és társadalmi munkáimon dolgozgattam. Évet zárok, diagrammokat és statisztikákat készítek.
Ma már ott tartottam, hogy a gondolataimat egy lapra írtam, majd utána nézek mindennek, ha újra "gépes" hangulatomnál leszek.

Hétfőn este Zalán madarunk végleg itt hagyott minket. Olyan gyorsan történt, hogy esélyem sem volt, bármit is lépni. Hiányozni fogsz kis csuri!

Szerdán egy "fura" ember érkezett hozzánk. Overálban volt, nagy fekete dobozokat hozott és ki be járkált a lakásból. Kell ennél több egy kutyának, hogy láb alatt legyen?
Csak azt kértem a szerelőtől, mielőtt elmegy, számolja meg a szerszámait, mert lehet, hogy a kutyák kiloptak ezt-azt a táskájából.:) Este, már az új angol lónyírás formákat néztem a világ csatornán. Tavasszal remélem hasznát veszem Sári rendbetételénél, bár kétlem, hogy díjazni fogja a sörény tépést.

Csütörtökön, Zalán hiányát pótolva rájöttem, szeretnék egy nagyobb méretű papagájt. Nem fogom elkapkodni, egyenlőre nézelődök, informálódok és olvasgatok.
Mindenesetre családom többi tagja, már megint átment lázadóba:
-Nem szeretné inkább valami mást? Valamit ami nem tollas, szőrös, pikkelyes? Ami nem kiabál, szemetel, nem kell takarítani vagy etetni?
Nem akarsz inkább egy kis traktort? Na itt egy kicsit meglepődtem, bár eljátszottam a gondolattal, hogy egy bobcat-el forgolódok, futószárazó karámot alakítok ki magamnak. Na de nem olyan könnyű engem eltántorítani, ha egyszer valamit a fejembe veszek!

Lilu beköltözött a lakásba hétvégéig, hogy fehér kutyát tudjunk belőle varázsolni. Pénteken utaznak a nagyfőnökkel Németországba kiállításra.
Így készítettem gyorsan egy család képet. Lilu a legfiatalabb, a nagyi Onyx középen, és Mirage az anyuka. Természetesen mindenki kajáért kunyizik :)

Végre sikerült gazdához adni egy mentett kutyát. Megérdemelte, rég várt már az igazi örökbefogadójára.

Csütörtökön bejutottam egy díszhalashoz és vettem két algaevőt és egy pár almacsigát. A lányok rögtön el is nevezik a halacskákat:
Szipókának és Cuminak. Tökéletesen illik két aranyhalunkhoz, akik a Cápa és Ficánka nevet viselik.

Tegnap féreghajtó osztás volt. 280kg-ra való tablettát adagoltam szét. Akinek nem tudtam a súlyát, azt besaccoltuk, majd lemértem délután. Az ízesített tablettákat egymás után köpködték ki, így maradt a kolbászba rejtés. Bezzeg a yorki egyből elrágta a negyed gyogyóját. A rutinosak még így is kirágták a tablettákat, hiába a finom falat. Na ekkor befogtam a két lábam közé a rafináltakat és gyógyszer lenyomás következett. Mivel a bél"tisztítás" úgy hatásos ha mindenki egyszerre kapja, így a panziós ebek is részesültek eme akciónkból.
Az első negyedév letudva :)

Pár napig vendégünk lesz Rómeo a beagle fiúcska. Az első zajos éjszakája után, már szinte csendesen szófogadó.
Lulu a fekete nyuszi, mintha macskának képzelné magát, állandóan hízeleg, hogy vakargassuk. Már csak a dorombolás hiányzik a megfelelő hatás eléréséhez. Persze Romi egyből kiszúrta, hogy valami állatka költözött a szobájukba. Biztos távolságra és magasságba helyeztem a tapsifülest, így vadász ebünk kénytelen az ágyon aludva őrködni a nyuszi alatt.

Ma, mikor végre elállt az eső, elkezdtem rendezgetni a kertemet. Már ami megmaradt belőle. Nemhiába mondják, vagy kert vagy kutya. Hiába a kerítés, a kicsi kutyák átbújnak, a nagyobbak, főleg Biberach és Jenny, minden erőfeszítés nélkül ugrálnak ki-be kedvük szerint. Már akkor letapossék a virágokat, mikor épp kibújni készülnének.
Elkezdett felengedni a tó jege. Még pár ilyen meleg nap és léket tudok ütni a tetején, hogy élelmet szórják be a halaknak.

Két napja nem bír magával a kismalac. Állandóan kiszökik. Ilyenkor úgy járkál a kertben mint aki felhatalmazást kapott a terület védelmére. Persze, tudjuk, hogy csak színészkedik, de rém vicces, mikor horkangatva rohan a kapuhoz borzolva azt a kevés szőrét és megpróbálja ijesztgetni az éppen hozzánk érkezőket.

Ez a kép még a fogyókúrája előtt készült :)

Egyéb állatkák

2008-01-08T15:51:00.000+01:00

Ebbe a kategóriába tartoznak azok a két és négylábú kedvenceink, akik nálunk szálltak meg az évek során. A divat és régi vágyak, nálunk is lemérhetően megmutatják magukat, gondolok itt olyan hobbyállatokra, akik nem hétköznapiak, főleg nem panziós vendégként.
Egyre több vadászgörény költözik hozzánk, rövidebb hosszabb időre. Van akit saját rezidenciájával együtt hoznak, van aki beköltözik a nagy macska kennelbe, persze cica nélkül.:) Ilyenkor átrendezésre kerül minden. A lenyelhető és széttéphető játékok kikerülnek, helyükre fa dobozok, bújókák és függőágyakat helyezünk el. Rizzo-t, kis görény kora óta ismerjük. Kedvességét és kíváncsiságát csak méretei múlták felül. Vérbeli ragadozó, a felkockázott csirkemell a legfőbb tápláléka. :) Természetesen, nála már oltási könyvet kérünk a panzióztatás idejére.

Nem holmi zűrös rokon beadására céloztam amikor a "Két Lábú" jelzőt használtam. Egy-egy hosszabb utazás alkalmával, papagájaink is ellátásra szorulnak, főleg ha közeli kapcsolatunk a madárkával. Citrom, aki fajtáját tekintve, Sárga-kék ara (Ara ararauna), igencsak beszédes-rikácsolós :), és a maga módján kedves vendégeink egyike.

Kedvence a mogyoró, így is takarítottuk. Amíg az egyikünk elvarázsolta egy földi"finomsággal" és beszélgetett vele, aminek tartalmát bizony nem igazán értettük, lévén oroszul mondta a magáét, a másik kicserélte a papír réteget alatta, amit sokszor felszedett és apró darabokra szaggatva ajándékozott újra meg vele.
Ha rossz napja volt, bizony az egész utca hangos volt tőle.

Másik "beszédes" vendégünk Cleo, aki viszont már étkezését tekintve igencsak ínyencnek számított. Vele testközelből is megbarátkoztunk, miután az összes fülbevalótól, gombos pólótól megszabadultunk. Még így is sokszor kaptuk a KAKA szót az arcunkba, hol dicséretként, hol nem tetszését kifejezve. Igen ám, de unalmas óráit tanulással kezdte el tölteni, így tökéletes "ugatógép " vált belőle. Ha mérges volt, a kalitkájában elhelyezett játék csirkét püfölte, amíg le nem higgadt.
Kedvence a Pringers chips volt, ezért akár még kedveskedni is tudott. :)

Amikor a következő vendégeinkről mesélünk, mindenki csak mosolyog, pedig ha jobban belegondolunk, mindenkinek van egy sztorija a munkahelyéről:
Tehát, lakott már nálunk két kacsa, egy törpe gatyás tyúkocska, és több, a húsvétot túlélő nyulacska.

Egyik ilyen vendégünk Artur, akinek saját bilije van és igencsak kényes gyomor szerkezettel bír. Ezt probiotikummal ill. száraz kenyérhéjakkal tartjuk rendben vagy orvosoljuk. Utolsó, nem is olyan régi látogatásakor, még egy gyors és igencsak szükségszerű karom vágásban is részesítettük. Ha különc nyuszi, akkor említést érdemel még Pamacs, az oroszlánfejű törpenyuszi. Az ismeretségünk régre nyúlik vissza, de bizony neki is megvan a saját rigolyája, mégpedig a csörgős hordócska. Ezt a játékot ha kell ,támadásba lendülve de megvédi, így amikor takarításra kerül sor a hordócska mindig a fekete nyuszi mellett várja, hogy visszakerüljön a tiszta forgácsba.

Hüllők? Talán ők tarthatóak a legjobban otthon. Hiszen egy -egy gekko, kígyó, sikló megetetése kitarthat egy hosszú hétvége erejéig. Így igazából nálunk eddig csak teknős fordult meg, méltón képviselve társait.

Szilveszter

2007-12-31T22:47:00.000+01:00
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!

Túl vagyunk az év leghangosabb estéjén. 3 rádió állt készenlétben az esti hang hatások zavarása érdekében. Este nyolc körül, takarodót fújtam. Még Biberachot is bezártam, sose lehet tudni. Kiosztottam a Kókusz gazdijától kapott zserbókat, nagy simi mindenkinek, zene bekapcsol, és vártuk a durrogást.
Biztos azért mert öregszem és kezdek elkényelmesedni, de számomra a szilveszter kicsit olyan mint a húsvét. Okot találnak az emberek arra, hogy engedéllyel leigyák magukat, és persze petárdázzanak.
Már délelőtt felvásárolták a közért összes gyerek pezsgőjét, ( kb.4db-ot) így a vacsoránál, almalével koccintottunk a lányokkal. Nekik még rém izgi egy szilveszter, pörögtek is ezerrel. Mindenkinek örömmel újságolták, hogy ma addig maradnak fenn, ameddig akarnak. Néha az ablakhoz rohantak, nézni a tűzijáték fényeit, én meg ilyenkor kimentem körbenézni. Eltakarítottuk a havat a járdáról, mégse hagyjuk reggelig havasan,nameg ezzel is fárasztom kicsit őket.
Csak egyszer rohantam ki, mert egy lelkes fiatalokból álló banda, pont előttünk dobta el sípolós,pukkanós játékát. Csak tudnám mi jó van benne...A hóesésnek köszönhetően, rendszeresen zokni váltást kellett eszközölnöm egy -egy lopakodós ellenőrzésem alkalmával. Volt nagy telefon forgalom, a gazdik kutyájuk,a barátok a család hogyléte felől érdeklődtek. 10 óra felé, már Milka és Zserbó a két fekete németjuhász leányzó is elfáradt, így csend telepedett kis, hófödte birtokunkra. A lányok is kidőltek, Noémi kezéből kivettem egy csillámosan rajzoló filc tollat (hihetetlen ez a nő személy), betakargattam őket, majd kihasználva mind a 3 csatornát, elkezdtem nyomkodni a távkapcsolót.
Éjfélkor a templom harangja erős kongásokkal jelezte, itt az új év, ráadásként egyből utána a petárda, és fényáradat órája következett. Kint álltam a teraszon, néztem a fényeket, majd rendszeres körutaim keretén belül, lementem Sárihoz is. A beállója előtt állt, és nézte a fényeket. Teljesen el volt varázsolva, csak akkor rezzent meg, mikor beletúrtam nagy, tömött, maciszerű bundájába. Átkaroltam a nyakát és magambaszívtam a széna és vizes lóbunda keverékének illatát. Minden szobában, ahol állatka volt elszállásolva, égett a villany, szólt a zene, így én a sötétben teljesen hangtalanul tudtam betekinteni az ablakokon, mi újság odabent. A társaság jót tett minden kutyának, bár nem aludtak, de az ágyon feküdve figyeltek kifelé.
Nem volt hányás, nyáladzás, remegés, semmi. Mivel senki sem pánikolt, és a csapatszellem jól érzékelhető volt, tudták jól nem kell félniük. Így is viselkedtek, bátrak voltak és aranyosak.
A levegőben égett műanyag és papír szag terjengett. Három óra felé, alább hagyott a jókedv, lassan lecsendesült az éjszaka. Igazán szép hajnalunk volt. Már világosodott, mikor a fürdőből kijöttem. Lefeküdtem a gyerekszobába, hiszen a mi ágyunkban két gyerkőc szunyókált. Egyszer még felriadtam, mikor Prince felmászott a hátamra, elsétált az arcomig, megnyalta az orromat, majd vissza tapicskált, tett két kör rajtam, és lefeküdt.
Reggel a Hupikék-Törpikék zenéjére keltem,kb.2 órát aludhattam. A torkom megint fáj, de túl vagyunk...az óéven.

"A fájó igazság az, hogy az állatok számára mi, emberek, bizony reménytelenül esetlenek, óriásiak és nehézkesek vagyunk. Teljességgel képtelenek vagyunk a szökkelésre, ugrásokra vagy kecses nekilendülésekre, sőt ami azt illeti, szinte minden egyszerű manőverre, ami ahhoz szükségeltetne, hogy akár csak efogadható játszótársak is legyünk."

Egy bolond nap

2007-12-28T09:53:00.000+01:00
Megmosolygom azokat akik így kezdik a mondatukat: -
De jó nektek, hogy ennyi állatotok van!
Na nem gúnyból ered a felfelé ívelő szájhúzásom, inkább abból, hogy sokan nem is gondolják végig, mivel jár ez az életforma.
Reggel vagy inkább hajnalban, 3-4 óra között Mirage,-aki beköltözött a lakásba tüzelése idejére- elkezdi kaparni a boxajtót. Ha ez nem jár sikerrel, akkor ütemesen elkezd "dobolni" a farkával, majd kutyanyúzáshoz hasonlító hangokat ad ki magából. Erre, gazduram kikel az ágyból, kiengedi a kutyát, mire a másik két eb, Onyx -aki már szépen lábadozik az ivartalanításból- és Prince is kirohan a lakásból.
Én ezt a hajnali ki-be engedést -lévén ritkán jut rám a sor,- félálomban megoldom, párom viszont, ha egyszer fel kell elég nehezen alszik el újra, így játszik még kicsit a gépen, majd mikor már teljesen átfagyott, fekszik vissza.
Ezek után reggel 6-7 között Bagíra, a fekete labrador ütemes ugatására ébredünk. Árpi pattan, én meg fordulok az ágyban, majd 5 perc múlva teljes kutyás felszerelésben megjelenik az ajtóban, villany felolt, napi feladatok félálomban való megbeszélése és már el is tünt a lakásból.
Feltápászkodok- ez a nap legnehezebb része számomra- majd a fürdőszoba felé menet, beköszönök a lányoknak egy, : Jó reggelt, ébresztő! mondattal. Ekkor Prince berohan a gyerekszobába és heves láb nyalással köszönti porontyaimat. Mire kijövök a fürdőből, a gyerkőcök a nappaliban gubbasztanak, magukra húzva a kutya takaróját, rajta a kutyával. -Mit csináltok azzal a takaróval?- Anya, olyan jó meleg! jön kórusban a válasz. Szuper, ezt látná a védőnő, de már szedem is össze a ruhájukat, mert ma mennek a nagyiékhoz és ott alvós buli lesz nekik. Közben elindítom a mosogatógépet,és bekapcsolom a vízmelegítőt, hátha kávéhoz jutok még reggel.
Ekkor ajtót kitárva, szellőztetés gyanánt, férjem közeledik, közli, ki-mit csinált vagy nem csinált éjjel, ki volt kint és ki nem, és szedelőzködjek, mert sok a dolgunk.
Kapom a következő réteg ruhát magamra, az elmaradhatatlan kesztyűt és indulok kifelé. Még az ajtóból jelzem a kiskorúaknak, hogy elővettem a tejet és a reggelizőpelyhet, burkoljanak be pár falatot indulás előtt.
Kiengedem Bagirát, Bodeet és Mercit, majd a felső csapatot, Lizit, Cherryt és Mázlit. Szegény Mázli vizsla nagyon rozoga, így őt ölben hozzuk-viszük a lépcsőkön. Felseprek, felmosok, kiosztom a reggeliket, közben Vacakot is megkel fürdetnem, ma hazamegy és gazdi tiszta és illatos kutyát szeretne otthonra. Kis családom elindul, kabát, kesztyű, sapka, és váltó ruhák tömkelegével. Mirage progeszteron szint mérésre megy, Cherry haza indul a lányaim meg a mamáékhoz.
Miközben bontom a rasztássá összeállt Vacak bundát, felváltva csörögnek a telefonok. Csóri kutya, tiszta káosz körülötte a levegő. Végre eljutottunk a fürdésig.
Csengetnek. Megérkezett Csoki az újfullandi leányzó, aki hozta a fundik imádni való természetét és Sanyi kutyával egyből hatalmas játékba kezdtek.
Még a gazdáit sem kíséri ki, annyira lefoglalja a játék.

Beáztatom Sárinak az abrakját. Tappancs nyuszi is reggelizik, na meg Zalán a kanári is kopogtatja az edényét.
Vissza Vacakhoz, bevizezem, rajta a sampom, csörög a telefon. Megbeszélés, közben megmosom a kutyát, rárakom a türcsit, újra csörög a telefon. Fülemen a mobillal, törölgetem a kutyát, és bekapcsolom a szárítót. Kutya vonyít, mintha nem élvezné a meleg levegő áramlását én meg magyarázkodom, hogy nem nyúzok senkit, csak a hajszárító miatt sikít a bolognese. Feladom, behozom a lakásba, majd folytatjuk ha nyugi lesz. Csengetnek.
Kimegyek, megmutatom az elhelyezéseket egy leendő panzióztatónak.
Újabb telefon, jönnek a barátok. Gyorsan előkészítem az ebédet, felbodom a leveset a gázra, na meg egy kis vizet a tésztához. Elkezdek teríteni, de -nem fogják kitalálni- Csengetnek. Megérkezik Kókusz a 12 éves samoyed. Ha már új kutya, megismertetjük a többi lakóval, Mázli és Lizzy közömbösséggel fogadják Kokot. Mázli ölben vissza, Lizzy is, úgylászik tanulnak egymástól... Sári végre megkapja az aznapi adagját, szegény ló, jobb gazdát érdemelne nálam.
Lejárt a kötelező csendespihi, meleg vizet viszek vödörben, majd kutya kiengedés. Elindítom a mosást, megérkeznek a vendégek. Végre leülhetek, végre eszek.
Az ebéd nyugiban telik, majd kutya csere, gumi szedés, felmosás.
Sárinak vizet viszek, mert hát a napi 80-100literhez még hiányzik az utolsó 40.Természetesen leöntöm magam, de nagyon nincs most időm evvel foglalkozni.
Bedobom a kihűlt kávém, nadrágot cserélek, átnézem Vacakot, még igazítok rajta egy keveset és beborítom coco-vanille parfümmel.
Csörög a mobil, úton vannak Vacakért. Újabb kutya csere, takarítás, felmosás. A vér cukrom helyre állítása érdekében, magamba tömök egy kis bejglit. Elbóbiskolok, ölemben egy yorkival, hónom alatt egy bullyval. Mikor magamhoz térek, fáj a torkom, és lázam van. Már csak ez hiányzott.
Csengetnek, megérkezik Mázli gazdi. Öreg, kis rozoga, támogatással ugyan, de kimegy a kapuig. Berakom a kocsiba, még egy utolsó simi, egy búcsú puszi, talán már sosem látom többé. Szomorú lettem. Még a meglepinek számító mozijegyet sem tudom örömmel venni. Kókusz megkapja az ízületeire kapott gyógyszerét, kiosztjuk a vacsikat, majd megérkezik Vacak gazdája.
Gyors létszám ellenőrzés, öltözés, indulunk. Nem igazán érzem magam toppon, a boltok bezártak, még a karácsonyi ajándékomat sem tudom beváltani. Sebaj, jó lenne egy új kabát, ami végre melegíteni is tud. A nyomorult érzésem egyre csak nő, mikor meglátom a kabát méreteket. Minden mai fiatal megállt az XS-es méretnél?? Végre rátalálok egy L-esre és az ára is csábító. Mennyire közhely, de amint pittyeg a pénztárgép, mintha jobban lennék, vagy csak a gyógyszerek kezdtek el hatni?
Rég láttam ennyire jó filmet, a lázam is lement. Még megy a felirat a vásznon, de már gurulunk haza.
Utolsó kiengedés, víz feltöltés, mindenkit figyelünk, most nincs játék vagy ramazúri, bőven elmúlt 11óra.
Létszám ellenőrzés, gyors villany oltás.
Mire ágyba kerülünk éjjel fél 1. Bedobok egy gyógyszert, hátha reggel beszélni is tudok majd.
Még fél álomban eszembe jut, nyitva hagytam a kocsit, fülelek, minden csendes, kivéve a mellettem horkoló emberkét.
Ezek után, hajnalban Mirage megint ébresztőt rendel el, és Bagira sem bírta 6 óránál tovább.

"A valódi életbölcsesség abban van, hogy a minden napokban észrevegyük azt, ami csodálatos."
(Pearl S. Buck)

Készülődés...

2007-12-21T18:13:00.000+01:00
Az év legszebb ünnepe közeleg, mégis mindenki zaklatott, ideges, ingerült. Épp próbálok átkecmeregni a város másik felére, utolsó hivatalos ügyeimet intézve. Ülök a dugóban, hallgatom a rádiót, de már gondolatban otthon vagyok. Vágyom haza, az állandó rumliba az állatoktól nyüzsgő kis szigetre.
Próbálom nem elfelejteni, a hátra való tennivalókat mit kell vagy éppenséggel kéne csinálni, mert bizony az elmúlt két napban rajtam is kifogott a kórság. Na nem valami karácsonyi vásárlás új neve ez, hanem egy ovi baci, ami hazakerülvén, befészkelte magát a torkomba. Kaptam rá gyógyszert, szedem is rendesen, talán használ.
A fél órás út most háromszorosára nyúlt, mintha még inkább megakarná utáltatni magát mindenkivel ez a hónap. Megettem a kocsiban hagyott összes dugi kaját, unatkozom, végre elindul a sor, megindul a forgalom.
Hazaérve, már csak az ágyba dőlés tényét állapítottam meg aznapi feladatomul, pedig lelkiismeret furdalásom van,hogy nem mentem be a kutyákhoz.
A rákövetkező két nap, maga volt a rémálom. Rohanás, meló, beteg gyerekek, rohanás, főzés, mosás, kutyák ki-be, jönnek-mennek és már megint este van. Éjjel felriadok és lemegyek Sárihoz. Az a fránya rossz érzés már megint. A hideg visszaterel a lakásba és bár minden rendben, csaknem tudok elaludni. Bolond álmok keringőznek a fejemben, és nekem az a feladatom, hogy rendet rakjak köztük. Már ilyenkor is..mikor alszok.
Ma reggel kozmetikáztam utoljára. Rebeka a 11 éves angol cocker méltó hisztivel zárta le ezt az évemet. Előadta a gazdára mászást, láb rángatást, majd az asztalon pörgést, szinte mindent bevetett csakhogy megszabaduljon tőlem. Hát nem jött össze, csak sikerült megnyírni így télvíz idején.
Elkészült a felújjított villany pásztor, így Sárinak nem lesz kellemes az ünnepe, márami Houdini mókáit illeti. Eldöntöttük a karácsonyi menüt, vagyis inkább azt, mit nem eszünk és mivel kedveskedünk majd a lakóknak:
Sári almát kap, a kismalacnak tököt keverek főt burgonyával, neki ez a kedvence.
A bullyknak szintén gyümölccsel kedveskedünk, a bentlakóknak pedig juti falatokkal szeretnénk örömet okozni 24-én.
Bár kettővel több lábuk van mint nekünk, az ünnepen rájuk is gondolunk, hiszen ők is a családhoz, hozzánk tartoznak.

"..Sok-sok türelem kell hozzá. Először leülsz szép tisztes távolban tőlem. Én majd a szemem sarkából nézlek, Te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..."
(Antonie de Saint-Exupéry A kisherceg)

Békés, Boldog Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

Megérzések..

2007-12-16T16:37:00.000+01:00
Időpontunk volt doktor bácsihoz Onyx kutyámmal, ivartalanításra. Jöttek, mentek a betegek, a lábadozók, az egészséges oltásra érkezők mi meg vártunk a sorunkra. Többször vissza-visszatért egy kósza gondolat, jól döntöttem? Mármint nem maga az ivartalanítás miatt, mert az igenis jó dolognak tartom. Egyszerűen a tény, hogy ma megműtik a kutyámat és baj lehet, nem ment ki a fejemből.
Szólítottak, mehetünk. Beléptünk a rendelőbe, megvártam amíg átnézik a kutyát, kapott egy szurit, amitől Onyx szépen elaludt. Segítettem felrakni az asztalra és kiültem a váróba. Ittam egy cappucinot, leerőltettem egy csokis kekszet és végigolvastam egy szennylapot. Közben gyűltek a páciensek, macska, kutya szépszerével, különböző méretűek és fajtájúak. Eszembe jutott az űrlap, amit ki kell töltenem. Telefirkáltam a rámeső részt, majd rátértem kutyám adataira. Jézus, már több mint 6 éves, hogy szalad az idő! Emlékszem mikor született, én vágtam el a köldök zsinórját, töröltem szárazra és mutattam be a mamájának. Sorban jött a többi emlék, kirándulások, kiállítások sorozata, hosszú fárasztó utazások, az Ő "gyermekeinek" születése, ahol szintén én voltam a bába.
Női megérzés vagy egyszerűen csak bebeszélem a pánikomat? Nem tudom, mindenesetre a műtét jól sikerült, gyorsan fel is ébredt az ebem. Hazajöttünk, kivettem a kocsiból elvégezte folyó ügyeit, és behoztam a lakásba.
Pár óra múlva kezdődött az idegeskedés. Remegés, nyüszítés, lihegés, láz, minden olyan jelenség ami bizony bajra utal. Telefon az állatorvos barátunknak, mit adhatok a kutyámnak. Hát az kiderült, sok kincsem van itthon, már ami a állatgyógyszereket illeti, viszont lázcsillapítót nem találtam. Marad a humán gyerek gyógyszer. Lassan hatni kezdett, Onyx megnyugszik és elalszik. Az idő már tág fogalom lett, arra vártam virradjon és menjünk orvoshoz. Néha el-el bóbiskolok, amint rájövök elaludtam, egyből keresem a kutyát lakásban. Hol a lábamnál, hol a kanapén találom. Liheg és remeg. Reggel telefon a dokinak, azonnal indulunk. Inkább fussak egy plusz kört, minthogy becsapjam saját magam. Gyorsan öltöztetem a gyerekeket, Onyxnak megágyazok a kombi részben, már rohanok is Pestre.
Soron kívül bemehetünk, gyors ellenőrzés, átvizsgálás. Láz van, vérzés nincs. Nagy szurik, egy kis felsírás ill. a szívemről leeső kő koppanása visszhangzik a rendelőben.
Hazafelé, már a hátsó ülésen veszekedő lányaimat hallgatom. A táj gyönyörű, mindent betakart a tegnapi havazás. Megnyugodtam.
Onyx már evett, ivott, lement a láza és már az ágyra is felkérezkedett. 3 nap múlva kontrol ellenőrzés.
Legközelebb hallgatok a megérzéseimre.

Hull a hó és hózik-zik-zik.....

2007-12-15T18:19:00.000+01:00
A mai reggel, amár leírt, szokásos módon zajlott. Annyival nehezítettük a játékot, hogy a kozmetikából hordtuk felváltva a vizet, sajátos állatseregletünknek. A két 20literes vödör, elég határozottan visz engem előre, de izmaim átmozgatásáról még a lépcsőfokok is gondoskodnak.
Naná, hogy az utolsó fordulónál megcsúsztam és választhattam egy esést, minek következtében el kéne engednem a vödröt, vagy egy próbát tenni az irány váltásra, hátha sikerül nem a hátsó felemre érkezni. Sikerült a manőver, de leöntöttem magam cirka 5liter vízzel, így térdtől lefelé teljesen eláztam. Nyugi, maradt még 35liter a célig. A két réteg nadrág, zokni és cipő, cuppogott rajtam, fenomenálisan szar érzés volt. Most már nem adom fel, eljutok az itatóig. Ha ezt nem mondtam volna ki elég hangosan, talán meg sem történik, de Arthur és Teri a reggeli rohangászás közepette éppen hátulról, térd magasságban nekem estek, berogytam, mint akinek hirtelen ingere támadt, és újra sikeresen megöntöztem magam. Sebaj, bepótoltuk a húsvétot, bár kicsit sem éreztem magam hajadonnak, vagy fehér nyúlnak.
..és akkor.... lassan de annál határozottabban elkezdett hullani a hó.
Gyönyörű volt. Az idén született ebek, bizony ma megtanultak, havat enni, nyalni, túrni és minden olyat amit anya, nagyi, vagy egy elmeroggyant átadhat nekik. Volt rohangálás, seggen csúszás, utána meg hangos ugatás, mert bizony a vizes bunda télen nem igazán nyerő. Bár többeket ez sem zavart:
Jut eszembe, Sári ma megsemmisítő csapást mért a villany pásztorra, így kénytelen leszek, nem barkácsolni tovább, hanem telefonos segítséget kérni. Mégse várhatok Vágó Pistára hiába is vágnék póker arcot.
Idei gyerek Prince is, aki jól leplezi értelmes, terrier mivoltját. Bár lakás kutya, őrjöngeni neki is kell, nehogy még a végén stresszes élete legyen. Ha normális közegében, (értsd: a földön) szeretném lencse végre kapni, még guggolva is átfér alattam, gyorsabb mint amit épp ésszel el tudok képzelni egy négy lábú 1,30kg-os szőrpamacstól. Ezért lesben kell várni, mint simabörű a rókára. Egyszer csak huss....
..és máris lekaptam a repülő yorkit.

Az ész és a nyugalom

2007-12-13T19:20:00.000+01:00
A reggeli köd után, gyönyörű napsütéses órák következtek. Szerettem volna legjobban kihasználni, talán az utolsó hívogató meleg napot.
Túl voltam az etetéseken, edény mosásokon, így mindenki mehetett ki játszani. Beüzemeltem nagykorúságát elérő mosógépem, ama kicsit sem meglepő tényből kiindulva, hogy Sanyi megint bepisilt az éjjel. Van egy sanda gyanum, csak a mindennapos tiszta takaró illatáért csinálja.
A mai mese két főszereplője, Bodee, az ausztrál pásztor és Merci, a gazdára váró bully matróna.
A pásztor kutyák eme alfaja, hatalmas munka kedvéről és gyors reflexeiről híres. A teraszon fel-le ugráló kannak, eszes játékot találtam ki. A játék neve: Keresd Mercit! A kutyák pár nap alatt megtanulják partnerük hívó nevét, így kezdődhetett az agymozgató torna. Jöttem, mentem, összeraktam a virágládákat, etettem a tavi halakat és egyszer csak elhangzott a "varázs szó": -Bodee, Keresd Mercit! Eme kicsit sem frappáns mondatomat, a széles szájú kis békát is meghazudtoló vigyor, majd sprinteléssel egybekötött rajtolás kísérte. Bodee, hogy minnél jobban kihasználja szürkeállományát, plusz köröket rohant és én mint bíró, partnere voltam ebben.
A játék ott ért végett, mikor az amúgy nyugodtan napozó bully leányzót, megbökdöste az orrával, ezzel újra bejelentkezett nálam és Super Dog! nevű dicsérettel, bordát döngető simivel jutalmaztam ügyességét. Bizony egy idő után, már ez is kevésnek bizonyult, így hozzátettem, Sárit és Malacot, kihasználva érinthetetlenségüket. Sikerült az elképzelésem, mint fizikális mint mentálisan lefárasztottam az agyas ausztrált. Még a nyelvi akadályokat is leküzdöttük, én kevertem az amúgy is rossz angol tudásomat az állítólagos anya nyelvi magyarommal, ő pedig hálásan rám nyújtotta rózsaszín ízlelőit.

Merci már nem játszik. Neki a kiadós élelmen, a meleg, és az állandó odafigyelésen kívül nem kell több. Esetleg ha klónozni tudnának, hogy mindig őt babusgassam, nyugodna meg végleg. Őt elhagyták, kitették éhesen, bolhásan, betegen, hátha magára talál a főváros beton dzsungelében. Elfelejtették megbecsülni és megköszönni neki az elmúlt évtized hűségét, szeretetét. A nap nagy részében alszik, ülve, állva, bárhogyan csak békesség legyen körülötte. Minden két és négylábúban, a reményt, a barátot látja. Még ilyen élet után is....
Most nálunk rehabilitálódik, vidéken, nyugdíjasan és lassan, talán kezdi terrieres énjét csillogtatni. Néha, mintha boldog lenne, csak egy kicsit.
Talán el sem hiszi..

Reméljük a szeretet ünnepén rá is gondolnak, és új gazdát hoz neki a Jézuska.

Sári a Tank!

2007-12-12T12:43:00.000+01:00

Kicsit sem hízelgő egy gazdára nézve, ha egy négy lábú, akit élete álmának tart, állandó szívatásai megálmodója. Néha úgy érzem, házi mamutom csak saját életének színesítésére bohóckodik velem. E roppant, viccesnek kicsit sem mondható játékok kitalálója, Sári A LÓ!
Napok óta küzdök a Villanypásztor kontra Sári felállással, aminek mindig az a vége, hogy a ló kint, az áramot vezetni hivatott szalag, darabokban bent.
A mai pusztítása 3 raklap, karám fa törés, vill.pásztor szalag eltépés, müa. szigetelő letörés, és a komplett téli takarmány átrendezése, és megkezdése, ügyelve a belülről kifelé haladó evés technikájára. Az éj leple alatt, rutinos játékosként, megpróbált ki majd visszatérni eredetileg kijelölt, kicsinek sem mondható karámjába, ám mivel a hidegvérű lovak, sem mozgásuk gyorsaságáról, sem eszük fondorlatosságáról nem híresek, így menet közben megakadt a karám fák között.

Miután felfedeztem a pusztítását, és új, számára kényelmetlen testhelyzetét, töredelmesen elmeséltem neki, hogy kolbásztölteléknek is mehetett volna a kupectől, vagy szánthatna és kocsit húzhatna, mint legtöbb fajta társa. Nem tudom mire vártam, talán ,hogy megszólal és bocsánatot kér, de inkább csak füleit tekergetve próbálta értésemre adni:-Elég a rizsából szabadítsál ki végre!
Elrendeztem a kellékeket és megpróbáltam mozgásra bírni óriás lovam. Ennek következtében, majdnem rám lépett, taposott, tört zúzott, de kiszabadult.
Első útja a vízhez vezetett, majd illedelmesen beállt az ajtóba jelezvén, késik a reggeli. Hát most minden másra gondoltam, így nekiálltam menteni a menthetőt. 2 órán keresztül küzdöttem, de nem sikerült áramot varázsolni a szalagokba. Valahol elakadt a dolog, pedig még magamat is feláldoztam volna egy csípés erejéig. Hiába a mártírságom, áram csaknem jön, viszont Sári már menne, enne, így félbehagyva elmém áramkörös tapasztalatait, elindulok abrakot készíteni.
A mai menü: Lóműzli és répa. Míg az élelem lassan fogyogat a vödörből, elkészítem a száraz alvó helyet, végig megyek a karámban, hátha észreveszem mit és hol rontottam el. Sári szorosan mögöttem, minden megállónál rám tapad, belefúrja az orrát a hajamba és szuszog, szimatol. Számomra ez rém megható és egyben vicces is. Bár ma fogászatra megyek, és erről eszembe jut, talán sapkát kellett volna húznom.
Minden ágat, bokrot elhajlítok eltörök, ami hozzáér a szalaghoz, de azért a metsző olló hiánya meglátszik a kezemen.
Már megint esik..Hátamban egy lóval, elkezdek battyogni felfelé, lassan letelik a kutyáknak is a kötelező csendespihi.
Érzékeny búcsút veszünk egymástól, végig vakargatom a nyakát, marját, én pedig kapok egy nagy szuszogást az arcomba.

Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak.
	Peter Bamm